Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. február 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tervek és újra csak tervek > Az antennaerdőben „eltéved” a műsor A régmúlt értékes maradványai őrzésének igénye és a beláthatatlan jövő feszíti pattanásig a jelent. Mi okozza ezt a feszültséget? Az Ady Endre Művelődési Központba erre az alkalomra csak kevés embert hívtak; a városszépítő egyesület itteni tagjait, a terület országgyűlési képviselőjét, tanácstagját, a pártszervezet, népfront vezetőit, propagandistáit. Nem tervezték szélesebb nyilvánosságot. Azért sem, hogy az egyedi kérdések, amelyekre ma még amúgy sem lehet pontos választ adni, ne tereljék el a figyelmet a lényegről. A jelenlevők tökéletesen megértették Kelemen István főépítészt, aki elmondotta; a diósgyőri várkörnyék rendezésére kiírt országos pályázatra hét értékelhető munka érkezett, amelyből négy figyelemre méltó. A tervrajzok beborítják a kisterem falát. A legjobbak sorrendben: Pirityi Attila (Északterv), Németh hajós (Budapesti Tervező Intézet), harmadik a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési tanszékének kollektívája. A negyediket szintén budapesti fiatal ipartervezők készítették. Jelenleg tehát van négy különböző, de egyenként is jó elképzelés, s a miskolci Pirityi Attila feladata lesz, hogy ebben az évben elkészítse a négy elgondolás legoptimálisabb ötvözetét. Az Északterv, személy szerint a fiatal tervező, megbízását a városi tanács vb építési osztályától kapta. Az egységesített tervet a lakosság szélesebb körében ismertetik majd. Ez a lényeg, amelyet a várkörnyék lakossága szű- kebb körű képviselőivel közöltek. Itt be is lehetett volna fejezni, hiszen nincs tovább. Négy alternatíva, amely majd eggyé olvad bizonyos koncepció alapján. A diósgyőri emberek azonban nem tágítanak a részletektől. Az őslakók, zömmel túl vannak az ötödik ikszen, a tervezők. építészek alig lépték át a harmadikat. És itt a feszültségforrás. Nem generációs kérdés, dehogy is az. Csupán arról van szó, hogy a lakosság képviselői ki tudja hányadik rendezési tervvel ismerkedtek most meg, míg a készítőknek ez az első igazán nagy volumenű munkája. Első legszebb, legnagyobb feladatuk, mely- lyel a bírálóbizottság előtt sikert értek el. Ezt most az itt élőknek bemutatták, s lépnének tovább a munkában. Csakhogy jönnek a kérdések, észrevételek. Annál is inkább, mert jelen van a Nehéz lenne a dolgom, ha már évek óta nem ismerném Sutyák Györgyöt, a II/4-es körzeti pártalapszervezet titkárát, mert szerény ember, nem szívesen beszél önmagáról. Pedig gazdag az élete. Gyuri bácsi — mert sokan csak így nevezik őt — hetvenegy éves, és most is ezt vallja: — Az évek nem számítanak, ha célja, tennivalója van az embernek ... Igen, Sutyák György született optimista, kitartó ember. És kitartó kommunista, aki nemcsak példát mutat hasonló korú elvtársainak, de a fiataloknak is, akik tisztelik, szeretik őt, és gyakran találkoznak is vele a körzeti pártszervezetben. Mint sok-sok fiatal, Sutyák György se fejezhette be a háborús időkben tanulmányait, a katonai behívó az ő életét is gyökeresen megváltoztatta. Fogságba esett, aztán gyorsan peregtek élete eseményei, amelyek egy addig ismeretlen, új világot tártak fel a fogékony fiatalember előtt. A lembergi antifasiszta iskolán kezdett megismerkedni a politikával, a marxizmus igazságaival. A hadifogság és életének sok nehéz állomása után végül is a pénzügyőrséghez keváros új főépítésze. Ökönynyen mondja, hogy a hetvenes évek ide vonatkozó terve egy torzó, hogy az ősi várat ellenpontként vette figyelembe az Árpád utcai magasházsoros új városközponttal szemben, s a kettő közt zöldövezetet iktatott be, lebontásra ítélve így több műemlék épületet. Micsoda bűn ez az elképzelés a hagyományápolással szemben! Mennyi érték ment már veszendőbe, s mennyi áll a pusztulás szélén. Csakhogy, amikor a tervezők még kisiskolások voltak. azt sem tudták, mi lesz belőlük, ha nagyok lesznek, az itt. most velük szemben ülők, ágálva vagy egyetértve elfogadták a korábbi terveket. Az alkotók hiába várnak ovációt terveikért a várkörnyékiektől, hiszen ők már sok variációt láttak eddig. Szerencsére egyik sem valósult meg, így a fiatalok, most pusztuló, erősen leromlott, de még nem elrontott terepen variálhatnak. Betévedt egy bácsi is a tanácskozásra, s szót kért: — Azt tessék megmondani. hogy ott, ott a térképen tetszik látni, hogy a házam megmarad-e? — Két változat van a tervekben — felel neki Kelemen István főépítész —, az egyik szerint megmarad, a másik szerint nem. mert út megy át rajta. Majd később tudunk válaszolni csak. — Később, de mikor? Kérem, harminc évvel ezelőtt vettem a házat, már akkor úgy, hogy építési tilalom alatt volt. Most már csak azt szeretném tudni öregségemre. hogy lebontják-e a fejünk felől? — öt évig biztos nem — nyugtatja meg a főépítész. Mások is szóvá teszik a több évtizedes építési tilalmat. Szó szót követ, s végeredményben kitűnik, ez is csak olyan terv, mint a korábbiak. már abból a szempontból, hogy a gyakorlati kivitelezéshez egyelőre egy fillér sincs, s lehet, hogy a tervidőszak alatt sem lesz Ha csak? Ha csak nem jelentkezik egy mecénás, egy rült. Kitüntetéssel végezte a különféle tanfolyamokat, s 1949-től 1970-ig a pénzügyőrség állományában végzett kitűnő, a felettesei által is mindvégig elismert munkát. Évtizedek óta pártaktíva és mindig az élvonalban, nehéz posztokon. Először politikai tanfolyamot vezetett, közben elvégezte a Marxista —Leninista Esti Egyetemet, majd kultúrvezetői tanfolyamon bővítette ismereteit. Pártcsoportbizalmi, majd -titkárhelyettes lett, s 1974- ben alapszervezeti titkárrá választották. Az Avas-délen ő szervezte meg a körzeti pártalapszervezetet, amelynek ma is köztiszteletben álló titkára. — A munkahelyéről nyugdíjba mehet az ember, de a pártban nincs nyugdíjba vonulás — mondja beszélgetés közben és hozzáteszi: — Erről ma sokan megfeledkeznek, csak önmagukkal vannak elfoglalva ... vállalat, intézmény, amely idegenforgalmi hasznot remélve, fel nem vállalja a tennivalókat. Pénz nélkül a legszerényebb terv is csak iratszekrénybe kerül, jobb időkre várva, míg majd újabb évtizedek múlva jön egy másik generáció, amely megbírálja, s újat készít helyette. A dolguk könnyebb lesz, mert már nem marad rekonstruálni való sem. A ma még meglevő értékek viharos gyorsasággal pusztulnak Bizonyos műemlék jellegű épületeken évszázadok nem romboltak annyit, mint az elmúlt tíz évben a benne lakók. Az alkotók minden bizonynyal nagyobb lelkesedést vártak és várnak a jövőben a lakóktól. A tanács összefogást, együttműködést kér azoktól a városszépítőktől, akik évek óta nem tudják elérni például, hogy az első világháborús emlékmű méltóbb helyre kerüljön. A vár közelében élők közművesí- tetlen, falusi körülmények közt laknak, vannak sötét, sáros, még járda nélküli útszakaszok is. Szívesen beszélnek a jövőről, de természetes, hogy szeretnének már végére jutni a több évtizedes ideiglenes állapotnak. Szeretnének a városban, legalább minimálisan városi körülmények közt élni. Valaki így fogalmazott: — A diósgyőri várkörnyék az ország szégyene. Nincs még egy város, ahol ennyire elhanyagolnák és semmibe vennék műemléküket, s annak környékét. Az itt lakók érdekein túl, csak másodlagosan említjük, hogy egyre több magyar és külföldi látogatója van a várnak, de amíg eljutnak oda. látnak néhány meglepő dolgot... A lehangoló környezetet nem változtatja meg egy elfogadott, szekrénybe zárt rendezési terv. Pénz nélkül álmodozás, mint ahogy álmodozás az is, hogy fehér paripán bevágtat egy dúsgazdag mecénás. Valami csak jut a környéknek a területfejlesztési hozzájárulásból? Ha valahol, itt ténylegesen a köz javára lehetne fordítani. Adamovics Ilona — Mi ennek az oka? — A mai nehezebb gazdasági körülmények között nehezebb a pártmunka is ... Sokan nehezen tudják megérteni a súlyos hazai és nemzetközi jelenségek okait. Így aztán nehezebb az agitá- ciós tevékenység is. Az utóbbi időben a televíziós vételi panaszok többségét ózdiak, kazincbarcikaiak írták a címzetthez, a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság emődi felügyelőségéhez. A levelek, újságcikk-kivágások, műszaki naplómásolatok, az újabb és újabb mérések, ellenőrzések eredménye egész aktahegyekké nőttek. A vételi nehézségek miatt nemcsak az adók körzetében élők fogtak tollat, levelek érkeztek a helyi nagyüzemektől és a tanácsoktól is. Ózdon korábban nem volt panasz a televízió műsorának vételére, csak az 1983- ban készült új adóberendezés működése után. Sőt, nem is közvetlenül annak átadását követően, hiszen egy jó ideig még párhuzamosan adta a műsort a régi és az új berendezés is. Aztán egy idő után élvezhetetlenné lett a kettes műsor, a színes tévék nem nyújtották azt, amit az előfizetők vártak volna a drága készülékektől, a teletex- es televíziók pedig úgyszintén gyengélkedtek. Mérések sokaságával kiderítették, hogy a bajok forrása egy nagy fémfelületű „tereptárgy”, az ÓKÜ gáztartálya, amelyik megzavarja a műsor sugárzását. így aztán még tavaly is a panaszok sokasága érkezett Özdról. A műszaki szakemberek új módszert dolgoztak ki és azóta különböző irányokban más-más teljesítménnyel megy az adás és ezzel a szellemképek (reflexiók) megszűntek. Csak a panaszok nem maradtak el egészen. Ennek oka pedig — ahogy az emődi felügyelőségen a napokban megtartott tájékoztatón elmondták — az, hogy a régi 24-es csatornára készült antennák nem alkalmasak a jelenleg 39-es csatornán érkező kétPM—MÉM együttes rendelet A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelettel módosította a tejtermelő tehenészeti telepek építésének és rekonstrukciójának pénzügyi feltételeit. 1986. január 1-től nemcsak az építéshez adható 50 százalékos állami támogatás, hanem a fejés és a tejkezelés gépeihez, berendezéseihez is. A rendelet nagyobb érdekeltséget teremt a szarvasmarhaágazatban, az új tejtermelő tehenészeti telepek építéséhez és korszerűsítéséhez egyaránt. A II/4-es körzeti pártszervezetben rendszeres és aktív élet folyik. A vezetőség, a titkárral az élen, jó kapcsolatot alakított ki a terület tömegszervezeteivel, a városi pártbizottsággal és a lakóterületi pártvezetőséggel. Pedig más munkája is van a titkárnak, havonta 105 órát dolgozik a DIGÉP-ben, mint a vámügyek szakértője. — Nincs, és nem is lehet üresjárat az életemben — mondja —, s ha van egy kis időm, olvasok, érdekel a filozófia, az elektronika, a fényképezés, és ha tehetem, kirándulok a családdal. .. A nyugdíjazása óta többet tartózkodik a pártszervezetben, mint otthonában: a párthelyiség a második otthona. És ez az aktivitás tartja fiatalon. Szüntelenül intézi az emberek ügyeit, a pártmunka az igazi szenvedélye. És a közélet.. . úgy érzi, e tes műsor vételére. Sok a házilag barkácsolt, rosszul kialakított, helytelenül szerelt tetőantenna. Ellenőrző mérések tömkelegével bizonyítja a felügyelőség, hogy a hiba nem az ő készülékében van. Erről számolt be Székely István, a felügyelőség vezetője és Kozák Géza, a Posta Rádió Televízió Műszaki Igazgatóság tévéműsorszóró csoportjának vezetője, aki a pénteki tájékoztatón hangsúlyozta, készek újabb és újabb vizsgálatokkal bizonyítani: az adók az előírtaknak megfelelően dolgoznak. Kazincbarcikáról főként a gyakori műsorkimaradások miatt érkeztek panaszok. Tavaly decemberben például egyetlen óra alatt négyszer szakadt félbe az adás, másnap a délelőtti műsor ötször maradt félbe áramkimaradások miatt. Hasonló sorozatos bosszúságok érték és néha érik ma is a barcikai tévénézőket. Az áramkimaradások, a naplók bejegyzései szerint, az ÉMÁSZ-szal Elvesztett bélyegzők Bizonyára sokaknak szemet szúr, hogy mostanában mind gyakrabban olvashatunk a fővárosi lapokban — naponta hármat-négyet is — ilyen kezdetű közleményeket: Elveszett... A továbbiakban aztán megtudhatjuk a szövegből, hogy különböző ipari és mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek. vállalatok, tanácsok, iskolák, sőt még a Magyar Rádió, az egyik fővárosi színház és cirkusz is közli, bogy az ő hosszú, kerek, fej-, nélkül nem lenne teljes az élete. — Tervei? Gondolkodik, mit is válaszoljon erre a váratlan kérdésre. — Szeretnék valóban nyugdíjas lenni, de erre még nincs időm. Szeretnék még többet olvasni, tanulni, mert e nélkül nem tarthat lépést az ember. Igen magas a mérce ... Egyre több a feladat. — Idei céljai? — Tenni valamit a közömbösség, a tunyaság, a felelőtlenség ellen. Az Avas-dél gyönyörű városrész lehetne, de elhanyagoltak a parkok, a játszóterek; a szülőket szeretnénk megnyerni a közös ügynek: szebbé tenni környezetünket ... — Meddig végez még pártmunkát, titkári teendőket? — Szolgálatban vagyok, a pártmunka ezt jelenti számomra. A kor színvonalán kell dolgozni. Hogy meddig? Ameddig élvezem elvtársaim bizalmát, s amíg képes vagyok a rugalmas feladatokra. Aztán ... jöjjenek a fiatalabbak ... De még nem adom fel, hetvenegy év nem nagy idő, és ahogyan mondottam: az évek nem számítanak ... Szegedi László való egyeztetés alapján külső okokra vezethetők visz- sza. Az áramkimaradások az adón rövidebb-hosszabb szüneteket idéznek elő. Ráadásul az ilyen jelenségek számát növeli az is, ha az úgynevezett anyaadó valamilyen okok miatt néhány másodpercre, vagy ennél hosszabb időre „nem küld jelet” az átjátszó-adókra, ahol egyébként nincs személyzet, nincs beavatkozási lehetőség. Éppen ezért van mindenütt állandó műsorfigyelő szolgálat az adó körzetében valahol a településen. Az ilyen szolgálatot ellátók azonnal jelzik a hibákat és ha szükséges, a szerelők nyomban indulnak. Ebben legfeljebb az időjárás akadályozza meg őket, amikor havas, jeges időben nem tanácsos a vas-, vagy betoncsúcsok megmászása. A kazincbarcikai panaszok egy része változatlanul megmaradt, orvoslásukra remélhetőleg rövidesen sót kerül. N. J. körbélyegzőjük. vagy az ilyen bélyegzőkkel ellátott utalványozási tömbjük elveszett. Ez utóbbi esetben azt is közük, hogy „keretösszeg nélkül” ugyan, de „cégszerű aláírással és bélyegzővel vannak ellátva” ezek az elszámolási utalványok. Hozzáteszik ugyan, hogy az aláírt utalvány értékesítése és a bélyegző használata a megjelölt naptól kezdve érvénytelen, de olvasás közben akaratlanul is felmerül bennünk e kérdés: ki szerez erről tudomást? Nem biztos ugyanis, hogy az az újság jár annak, akinél esetleg a megtalált vagy ellopott bélyegzővel, utalvánnyal visszaélést próbálnak elkövetni. Vagy ha jár is, ugyan hányán olvassák el az előfizetők közül ezeket az apró betűs közleményeket? Mindenképpen nagyfokú gondatlanság és felelőtlenség ezeket a hivatalos bélyegzőket és pénzügyi okmányokat csak úgy „zsebben” hordani és utazás, kiszállás alkalmával — esetleg vendéglői ebéd közben, vagy az utcán sétálva — onnan kirángatni, elveszíteni. Hiszen nem is ritkán olvashatunk róla, hogy ezek az elveszett, vagy nem gondosan őrzött bélyegzők. utalványtömbök, hivatalos űrlapok rossz szándékú emberek kezébe kerülnek, akik csalásra, lopásra, visz- szaélésre használják fel azokat. Nem ártana azért, ha a bélyegzőket, okmányokat hanyagul kezelő ügyintézőket, azokért felelős „felelőtlen” embereket a hirdetési díj megfizetésén kívül — súlyosabb esetekben — a törvény szigorával is — megbélyegeznék ... (hej) Portré Sutyák György körzeti párttitkárról Kivizsgálták a tévé-vételi panaszokat
