Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. február 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lakásépítők a Szentpéteri kapuban A Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesének szobájában kellemes melegben beszélgetünk, miközben a szél odakint a fák gallyait zörgeti. — A mostani télire jobban felkészültünk, mint egy évvel ezelőtt — mondja Ko- csány Lajos. — Akkor az emlékezetes fagyok miatt dolgozóink nagy részét fagyszabadságra kellett küldenünk, szinte állt a munka. Az első negyedévben mintegy 30 milliós volt a veszteség, és célunk akkor csak a talponmaradás lehetett. Dolgozóink megértették, átérezték nehéz helyzetünket, és a munka kezdete után erőn felül produkáltak. Igaz, panaszkodtak néha, de érezni lehetett a brigádok tenni akarását, és épültek a lakások. Az egy évvel ezelőtti január valóban emlékezetes volt mindenki számára. A BÁÉV-nél is elhatározták, hogy az idén másképpen ütemezik munkájukat, mert ez a minőség javulását is magával hozza. Szükség van a szervezettségre, hiszen az első három hónapban 135 lakást kell átadniuk. A vállalat munkásai 1985 végén sokfelé dolgoztak, így Miskolcon az Avason, a Győri és Szentpéteri kapuban, de új otthonok készültek Kazincbarcikán, Ózdon, Sajó- szentpéteren, sőt Budapesten is. Már augusztus végén felmérték a lehetőségeket, hogy hol létesíthető majd téliesített munkahely. Így esett a választás a Szentpéteri kapura, ahol szerkezetkész házak állnak, és a leendő lakások már fűthetők. Ezekben az épületekben a befejező munkálatokat az időjárás viszontagságaitól függetlenül elvégezhetik. — A szalagon, amely jelenleg itt dolgozik, mintegy 200-an tevékenykednek — veszi át a szót Kiss Zoltán, a pártalapszervezet titkára. — Itt egymás mellett végzik munkájukat a különböző brigádok — kőműves, festő, ács, lakatos, burkoló stb. —, sőt olykor egymásnak is segítenek. A munkamorál nagyon jó, és mivel teljesítménybérben dolgoznak, kiközösítik a lógósokat. — Vállalatunknál nem nehéz többet keresni a vezérigazgatónál — fordul felém Kocsány Lajos —, mert az órabér csak brigádon belüli pénzfelosztást jelent. Sok olyan dolgozónk van, akit 23 forintos órabérbe soroltak, de megkeresi a 45— 50 forintot. A brigád az adott munkáért megállapított összeget kapja, akkor is, ha azt egy hét alatt végzi el, és akkor is, ha egy hónapig húzza. Ezután előkerül a térkép, amelyen megnézzük, hol dolgoznak most az építők. Miután csak a Szentpéteri kapuban van téliesített munkahely, így Miskolcon az első negyedév végén csak itt lesz lakásátadás. Beszélgetőpartnereim invitálnak: látogassam meg a helyszínen a brigádokat. Kiss Zoltánnal indultunk az új lakótelepre. Ütközben megtudom, hogy a BÁÉV első munkahelye. Az Osztapen- ko szocialista brigád tagja, és éppen ezen az építkezésen festik, tapétázzák a lakásokat. A helyszínen találjuk Gyöngyösi Lajos főépítésvezetőt, aki szívesen kalauzol az építési területen. Két kísérőmmel lépünk be az egyik lépcsőházba. Itt éppen a festők dolgoznak, és Koós Árpád brigádvezető mutatja be munkájukat. A lépcsőházat festik, először a szemcsés, érdes felületet adó Korvin-festéssel, majd festékszóróból fújják ki a végleges színt adó Ti- latex-festéket. A szobákban valóban kellemes hőmérséklet uralkodik, a plafonon már megszáradt a második festékréteg is. — Még ilyen enyhe télben sem lehet fűtés nélkül dolgozni, mert ezek a munkák temperált hőmérsékletet igényelnek — mondja Gyöngyösi Lajos. — A szerkezet- és fűtésszerelést persze nem lehet téliesíte- ni, az e területen dolgozók sokkal kedvezőtlenebb körülmények között végzik munkájukat. Átsétálunk a másik lépcsőházba, amely eggyel alacsonyabb készültségi szintű, mint az előző. Itt a kőművesek tevékenykednek, és éppen a padlót egyengetik. Vékony rétegű simítóanyagot terítenek szét, amin a szőnyegpadló simán fekszik majd. Az építők tudják mit ér a meleg: lehetőséget a munkavégzésre, így ezekben a hónapokban is jól kereshetnek. Műszak végén véletlenül sem hagyják nyitva az ablakot, vagy az erkélyajtót. Nem tudni, milyen idő lesz az éjjel, és holnap ismét dolgozni kell. De nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Papp Zsolt Harminc év a mezőgazdaság szolgálatában Sertés- és baromfipestis. Száj- és körömfájás. Ki ne hallott volna róluk, pedig ma már a hihetetlen gazdasági kárt okozó múlt csupán. Brucellózis? Néhány éve még a tehenészetek kóros jelzője, a holnap tankönyveiből ismert betegsége. Ezerféle fertőzés elő nem fordulása, a megelőzés köszönhető a miskolci Állategészségügyi Intézet 30 éve magas színvonalon végzett gyors diagnosztikai munkájának (is). Legtöbbször itt, a boncasztalon kezdődik a diagnosztikai munka. Most éppen egy szarvasmarhamagzattal ... A vizsgálati minták a hűtőben várják az eredmény megszületését ... Az agyvelő sok kérdésre választ ad a szakembereknek. A képen: Takácsné Lengyel Piroska laborasszisztens met- szetkészités közben. Csákó Gyula felvételei Az energiagondok enyhítésére a múlt esztendő második felében létesített Bükkábrányi Külszíni Bányaüzem már az első „töredék” évben túlteljesítette termelési előirányzatát. A műszaki terv értelmében tavaly ugyanis — a nyár végi bányanyitás után — 50 ezer tonna lignitet kellett kitermelnie az üzemnek. (Végül is 70 ezer tonna szén került a felszínre — szerk.) Eredetileg az összes szenet, vagyis mind az ötvenezer tonnát a lakosságnak szánták. Szénből nem is volt hiány, de vajon volt-e rá vevő? — Ügy alakult a helyzetünk, hogy az eredeti programot meghaladóan kellett bővítenünk a bányát —• mondja Izsvák Antal üzemvezető. — Az történt ugyanis, hogy időközben a Tiszai Erőmű Vállalat is jelentkezett igényével, miután az ipari miniszter utasítására a régi tiszapalkonyai széntüzelésű erőműben kísérletek kezdődtek a lignitnek barnaszénnel történő eltüzelésével. — S mint arról értesültünk, a kísérletek sikerrel jártak, így megkezdődhetett a folyamatos lignitszállítás? — Tulajdonképpen a negyedik negyedévben került erre sor, s összesen harmincezer tonna szenet fuvaroztak az erőműbe. — És a lakosság fogyasztása? — Kezdetben bizony megrohantak bennünket, viszont amikor kiderült, hogy enyhe telünk lesz, az igények is megcsappantak — hangzik az üzemvezető válasza. — A lakosság mindössze 35 ezer tonna lignitet vásárolt december 31-ig. De januárban sem változott sokat a helyzet, az esztendő első hónapjában mintegy 6 ezer tonna került a háztartásokba. Ezzel szemben az erőmű „fogyasztása” meghaladta a 17 ezer tonnát. — Ez utóbbi tétel azt jelenti, hogy a Tiszai Erőmű Négy műszak Bükkábrányban nagy mennyiségre tart igényt? — A legnagyobb megrendelőnk kétségtelen a lenin- városi erőmű, amelynek 1986-ban négyszázezer tonnára van érvényes szerződése a Mátraaljai Szénbányákkal. — Eszerint nagy felfutás várható a termelésben? — Idei tervünk 600—650 ezer tonna szén kibányászá- sa. Minden attól függ, milyen lesz a lakosság vásárlási kedve. Ezt a teljesítményt viszont csak megfelelő létszámbővítéssel, műszáki fejlesztéssel és nem utolsósorban munkarend- változtatással tudjuk elérni, így január 24-én folyamatos, négy műszakos munkarendre tértünk át. Ez azt jelenti, hogy a jövőben már ■huszonnégy órán át dolgozunk, s természetesen szombaton és vasárnap is lesz műszak. — És a létszám hogyan alakul? — Feladatainkat az elmúlt évben 47—50 dolgozóval oldottuk meg. Ez azonban ma már kevés, ezért a második negyedév végére 280-na növeljük a bányaüzem létszámát, 1986 végén pedig közel 320 dolgozóval számolunk. Ezenkívül szükségét látjuk annak is, hogy a szén osztályozására szolgáló komplexumot, amely egy szénropogtatóból, egy hozzátartozó rostából és szalagrendszerből áll, újabb tö- irőberendezéssel bővítsük. Friss hír az is, hogy készülnek a bánya üzemépületének, szociális létesítményének tervei, hiszen a mostani állapotok még a minimális követelményeknek sem felelnek meg. * Mint arról értesültünk, a Tiszai Erőműhöz hasonlóan a Borsodi Hőerőmű Vállalat is igényt tartana több százezer tonna lignitre már ebben az évben. Mikor, milyen formában nyílik erre lehetőség? A kérdés megválaszolására a legilletékesebbet, dr. Goda Miklóst, a Mátraaljai Szénbányák műszáki vezérigazgató-helyettesét kértük meg. — Tudunk a barcikai igényről, azonban idei tervünkbe ennek a kielégítése nem fér bele — kezdte válaszát a vezérigazgató-helyettes. — A Bükkábrányi Külszíni Bányaüzem ez évi termelési előirányzata 600— 650 ezer tonna lignit, amelyből 400 ezer tonnát, egy korábbi megállapodás értelmében a leninvárosi Tiszai Erőműnek szállítunk, s mintegy kétszázezer tonnát adunk át a Gagarin Hőerőműnek. Természetesen a lakossági igény kielégítése elsőbbséget élvez, annyit biztosítunk a háztartásoknak, amennyit kérnék. — Annyit viszont megígérhetek, hogy tízezer tonna lignitet ki tudunk szorítani az idén a bánya termeléséből arra a célra, hogy a Borsodi Hőerőműben lefolytassák a tüzeléstechnikai kísérleteket. A jövő év ■már biztatóbb a tenmelés volumenét tekintve, ugyanis 1987-ben várhatóan 850 ezer tonna szenet ad a Bükkábrányi Bányaüzem, s a tervidőszak végére pedig elérik az évi másfél millió tonnát. Ebből már a Borsodi Hőerőműnek is jut. Lovas Lajos Fotó: Csákó Gyula Bővül az encsi fafeldolgozó társulás Űj taggal gyarapodik az Encsen működő Erdő- és Fafeldolgozó Társulás. Eddig a krasznok/vajdai tsz gesztorsága alatt a fancsali, a baktakéki, a fűlókércsi, felsőgagyi, homrogdi és felsővadászi tsz tartozott a társulás tagjai közé, amely több, mint 3500 hektárnyi erdőterülettel rendelkezett. Encsen a társulás fafeldolgozó üzemet hozott létre, amely különböző faipari termékekké dolgozta fel a társulás erdeiből kitermelt fát. Különösen nagy meny- nyiségben termeltek és szállítottak a megrendelőknek tűzifát. Gazdálkodásuk eredményességét igazolja, hogy — a gyorsmérleg adatai szerint — a múlt évet is mintegy 2 millió forint nyereséggel zárták. A társuláshoz most a vi- zsolyi tsz jelentette be csatlakozási szándékát. Ennek eredményeként az erdőterület újabb, megközelítőleg ezer hektárnyi erdővel növekszik. A társulás lehetővé teszi, hogy az erdőket egységes szemlélet alapján, szakemberek irányítása alatt kezeljék. Vonatkozik ez nemcsak a telepítésre, hanem a hasznosításra, a kitermelésre, a vágásterületek kijelölésére is. A fafeldolgozó pedig arra nyújt lehetőséget, hogy az erdőt ne „lábon” adják el, hanem a keresletnek megfelelően dolgozzák fel a kitermelt fát, bútorlécnek, parkettának, egyéb használati cikknek. A társulás az igazgató tanács irányítása alatt működik, amely a zárszámadó jelentés elkészülte után, valószínűleg március elején ad majd számot működéséről a tagságnak.
