Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

1986. február 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Röplabda Hazai környezetiben lépett pályára pénteken délután a Kazincbarcikai Vegyész él­vonalbeli férfi röplabdacsa- pala. A sárga-kékek a Du­naújvárosi Kohászt fogad­ták és jó játékkal, teljesen megérdemelten harcolták ki a győzelmet. KVSE—Dunaújváros 3-1 (12, —13, 9, 7). Kazincbarci­ka, NB I, férfi. 300 néző. Vezette: Újhelyi, Korim. A 95 perces nagy küzdelem­ben a határtalan lelkese­déssel játszó barcikaiak rá­szolgáltak a győzelemre. Ve­res István vezető edző be­tegsége miatt a játékos-ed­ző, Dudás kiválóan irányí­totta együttesét. Jók: Her­nádi, Kiss Zs., Dudás. Olimpiai ötpróba Célba éréskor - futólépésben, jókedvűen. Fotó: J. E. BORSODBAN négy hely­színen lehetett jelentkezni az Olimpiai ötpróba tömeg­sportakció idei első verse­nyére, a téli túrára. A ren­dezők arra számítottak, hogy a kedvező idő és az úgynevezett kispróba csök­kentett távja (ezúttal csak húsz kilométert kellett vé­giggyalogolni), százakat csa­logat majd a szabadba, ösz- szességében nem csalatkoz­tak, hiszen Miskolcon 773- an, Kazincbarcikán 304-en, Sárospatakon 140-en, Ózdon pedig 121-en vágtak a kö­vetelményeknek. A CSANYlK-völgyi K1SZ- iskolán először az egyik versenybizottság tagjaival váltottunk szót. Arra vol­tunk kíváncsiak, hogy a ne­vezők megfogadták-e a szer­vezők tanácsait: beszerez- ték-e a szükséges sportor­vosi „alkalmas” bejegyzést? Somogyi Ferenc (aki a Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézetben tanul) és Hunyadi János (100-as Szak­munkásképző Intézet) igy felelt: — A nálunk jelentkezők egyharmada gyakorlatilag nem is tudott arról, hogy sportorvosi pecsét is kellett volna! Mi persze újra el­mondtuk a tudnivalókat és a doktor bácsihoz irányítot­tuk őket. Még jó, hogy a szervezők (a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács vb test- nevelési és sportosztályának munkatársai) gondoskodtak ügyeletről, így senkinek sem kellett visszafordulnia. A BÜKKI túrán Bartus Barnabás, a 8-as Számú Ál­talános Iskolába járó két csemetéjével, Annamáriával és Barnabás fiával vett részt. A formaságok kitöl­tése után váltottunk szót a család tagjaival. — Hétkor keltünk — mondta az apuka — és első utunk a totózóba vezetett. Jómagam hatvan forintot, a kicsik pedig tízet fizettek be. — Nem lesz sok a húsz kilométer? — tudakoltuk a gyerekektől. — Végiggyalogoltuk már a nagypróba távját, a 30-at is — felelték —, így a húsz­ezer méter sem okozhat gondot. És ha esetleg mégis elfáradunk, kortyolunk az üdítőből, aztán eszünk, hogy új erőre kapjunk. A rendezőktől megtudtuk: a Bartus-„különítmén,ynek” három órára volt szüksége a követelmények teljesítésé­hez. A szintidő öt órát en­gedélyezett volna .. . ÉRDEKESSÉGEKRE is „vadásztunk”, s Molnár Gá­bor, a Borsod Megyei Úttö­rőelnökség munkatársa nem akármilyen sztorival szol­gált: — A dolog pénteken tör­tént. A versenyirodák tag­jai által alkotott csoport ne­kivágott a távnak. Ismere­teket akartak szerezni az útvonalról, meg — gondol­ták — kikapcsolódásnak sem rossz egy kis gyalog­lás. Eltévedtek és az álta­lunk kiírt Családi túra út­vonalán haladtak, s végül alig találtak rá a helyes „ösvényre”. Amikor beko­cogtak, önkritikát gyakorol­va, csak ennyit mondtak: — A táv megtételéért járó 1 pontos jutalomról önként lemondunk.. . Pedig tulajdonképpen akár kettőt is követelhettek vol­na. Mert a „ballei” következ­tében lényegesen többet gya­logoltak, mint az előírt húsz kilométer. MÁTRABÉRC ’86. A Hat­van Városi Természetbarát Szövetség téli teljesítmény­túrát szervez a Mátrában, a Sírok — Kékes — Galyate­tő — Ágasvár — Múzsla- tető — Szurdokpüspöki út­vonalon. Az eseményre feb­ruár 15-én kerül sor, a táv 54 kilométer, a szintidő 12 óra. Jelentkezni a siroki vasútállomáson a kora reg­geli órákban lehet. A szö­vetség felhívásának készség­gel adunk helyet, s az ak­ció népszerűsítésének ere­deti módjáért pedig még dicséretet is érdemelnek. A KlSZ-bizottságok segítségé­vel a szombati kistúra va­lamennyi helyszínére elküld­ték a szórólapot, s bíznak abban: sokan kedvet kap­nak az újabb túrázásra. AZ OLIMPIAI ötpróba idei első „felvonásáról” Zombori Ferenc, a megyei tanács vb testnevelési és sportosztályának előadója a következőket mondta: — Ezúttal semmi különös nem történt. Valamennyi jelentkező szintidőn belül ért célba. K. T. Dr. Borossy László-emléktorna Pénteken 6, szombaton és vasárnap pedig 11—11 ösz- szecsapással kezdődött meg a miskolci városi sport- csarnokban az első alka­lommal kiírt dr. Borossy László teremlabdarúgó em­léktorna. — Kettős cél vezérelt bennünket — jegyezte meg Gál Zoltán, a szövetség fő­titkára. — Igyekszünk a rendezvénnyel elősegíteni a borsodi együttesek minél zavartalanabb felkészülését, ugyanakkor emléket is állí­tunk a tavaly elhunyt, egy­kori jeles sportvezetőnek, aki szövetségünk elnöki tisztét is betöltötte. Nos, hogy nem maradt pusztába kiáltott szó a je­lentkezési felhívás, az ki­derül az indulók névsorá­ból. Az NB II-esek közül a Kazincbarcika hiányzik (budapesti edzőtáborozás húzta keresztül indulási szándékukat), a DVTK két hét múlva sűrítetten pótol­ja majd a mulasztottakat (szombaton jugoszláviai tú­rára utaztak a piros-fehé­rek), a területi csapatok ki­vétel nélkül megtalálhatók a mezőnyben, s ott van tíz megyei X. osztályú együttes is. A megyei II. osztályt két gárda képviseli, de az erő­sebbek közül valók, mert a félidőben listavezetők. — A húsz csapatot 4 ötös csoportba osztottuk — tá­jékoztatott Pesti György, a megyei szövetség elnöke. — Előbb körmérkőzéses for­mában játszanak, s így ki­alakul a sorrend. Az első és második helyen végzet­tekből 2 négyes csoportot alakítunk ki, s újra kör­mérkőzések döntenek. Ami­kor megvan a sorrend, az azonos helyen végzettek játsszák a helyosztókat. A játékidő 2x20 perc. A kiírásban úgy szerepelt a torna, hogy palánkokat is használnak. Nos, kicsit el­térően alakultak a dolgok, de erről semmiképpen nem a szervezők tehetnek. Egy­szerűen szétrúgták a foci­farsang résztvevői, így most alapos javításra szorulnak, pótolni kell a deszkákat. Ez a picinyke hiányosság nem szegte kedvét a résztvevők­nek, akik szorgalmasan gyártották a gólokat. Az érdeklődésre sem lehetett panaszuk a rendezőknek, pénteken délután 600 körül volt a nézők száma, egy nappal később délután vi­szont már másfél ezren (!) foglaltak helyet a lelátó­kon. Vasárnap délelőtt is összejöttek vagy ötszázan, s délután újra ezer körül mozgott az érdeklődők lét­száma. Így aztán érthető: a szövetség irányítói elégedet­ten tekintettek körbe a né­zőtéren. Egy újabb kezde­ményezésük aratott sikert, már a nyitányon, egészen biztosra vehető, hogy két hét múlva (akkor lép szín­re a valószínűleg nagy tö­meget mozgósító DVTK) sem lesz ok a csalódásra. S ezek után pedig a ta­lálkozókról. Az első kelle­mes meglepetést a taktiku­san és éretten futballozó ru- dabányaiak szolgáltatták. Előbb Edelényt győzték le 3-2-re, majd a Gönctől is jobbnak bizonyultak, 4:3 arányban. Pedig a gönciek­kel még egy autóbuszra va­ló szurkolótábor is érkezett, s éktelen zenebonát csa­pott a csarnok egyik szek­torában. Sípokkal, dobok­kal és zászlókkal igyekez­tek buzdítani kedvenceiket, de törekvéseiket nem kísér­te siker. A rudabányaiak 3-0-ra húztak el, főleg tá­voli lövésekből szerezve góljaikat. — Hiába, rutintalanok vagyunk még a teremben — hümmögött szomorkásán dr. Puskás László, a gön­ciek edzője. — A mieink igyekeztek egészen ziccerig kidolgozni a támadásokat, s mire észbekaptunk, már akkora hátrányba kerül­tünk, amelyet nem lehetett ledolgozni. Panaszra nincs okuk, szé­gyenkezésre még kevésbé, hiszen olyan forró légkörű 40 perces csatát produkál­tak, hogy a nézők nem győztek ámuldozni. Valószínű, hogy Balázs András edző kemény ala­pozást végeztet játékosaival. Mással nemigen magya­rázható az eredmény: Sa­jóba bony—Mád 3-7. A te­rületi gárda ólomlábakon mozgott, kevés volt az el­képzelés a játékban, de igazat kell adnunk Balázs Andrásnak, aki úgy véle­kedett: — A tétre menő, fontos összecsapásokra a tavasszal, szabadtéren kerül majd sor! Nem járt különbül a Bor­sodi Bányász sem, amely a Miskolci Üveggyártól kapott leckét: a helyiek 4-3-ra győztek. Talán már a fejü­ket sem kapják fel a lab­darúgás barátai, ha a Bor- sodnádasd név hallatán a sikertelenség jut eszükbe. Nos, hogy mennyire nem a véletlen műve a kritikán aluli őszi bajnoki szereplés, azt igazolja: a gárda a Put- noktól 6-1-re, a Borsodi Építők Volántól pedig 7-2- re kapott ki. Hát, lesz jócs­kán munkája Szendrei Bé­lának, amíg életet ver az apadt kedvű legénységbe... S még néhány statisztikai adat: a legtöbb gól a Bor­sodi Bányász—Olefin SC találkozón esett (9-5); a legnagyobb különbségű győ­zelmet a Borsodi Bányász aratta a Mezőcsát, illetve a Sajóbábony az MVSC ellen (egyaránt 7-1-re nyertek); az emléktorna 150. gólját vasárnap, a délelőtti órák­ban az ózdi Homonnai érte el, az MVSC elleni össze­csapás 7. percében. Ez utóbbi találkozó hozta a há­romnapos menetelés első döntetlen eredményét (2-2), az addig lejátszott 19 mér­kőzésen ugyanis valamelyik fél kicsikarta a döntést. Szomorkodhattak a putno- kiak, akik a félidőben még 4- 1-re vezettek a Borsod- szirák ellen, a vége mégis az ellenfélnek jelentett ma­radéktalan örömet, hiszen 5- 4-re fordítottak! Folytatás február 14—15­én, a helyosztókra 16-án, vasárnap délután kerül sor. (doros) Labdarúgás Búcsú - győzelmekkel Katarban szombaton és vasárnap újra pályára lé­pett a magyar labdarúgó­válogatott. Először Ázsia válogatottja ellen szerepel­tek legjobbjaink, és 0-0-ás félidő után 2:0 arányban diadalmaskodtak. Góljain­kat Péter (11-esből) és Ko­vács érte el. A mieink a második félidőben ragadták magukhoz a kezdeményezést és megérdemelten nyertek. Az igazsághoz tartozik, hogy az ázsiaiak egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, vezettek néhány ügyes akciót, szervezetten védekeztek és középpályása­ik is szorgoskodtak. A túra utolsó — terven felüli — harmadik mérkő­zésén a Mezey-legénység Katar válogatottjával mér­te össze tudását. A színvo­nalas összecsapáson együt­tesünk 2-0-ás félidő után 3:0 arányban győzött. Gól­jainkat Hannich, Kiprich és Détári szerezték. A három találkozó mérle­ge: 3 győzelem, 8 rúgott gól — kapott „találat” nélkül. Az sem lebecsülendő, hogy a magyar gárda fellépése 75 ezer dollárt eredményezett, így többet kerestek, mint eddig valaha. A világbajno­ki felkészülés az elkövet­kezendő hetekben itthon folytatódik. Kosárlabda Ismét nyert a DVTK DVTK—Nyíregyházi Ta­nárképző 66-64 (33-34). Mis­kolc, 1-es Számú Általános Iskola, 200 néző. Vezette: Halmos, Borsos. Ld.: Lő- rinezné (2ß), Áronné (14). Végig fej fej mellett ha­ladtak a csapatok a köze­pes színvonalú mérkőzésen. A hazaiak a hajrában nem kis izgalmak közepette har­colták ki a győzelmet. Si­kerükkel a B-csoportban feljöttek az ötödik helyre, jelenleg 23 ponttal rendel­keznek. A TOTÓ 5. heti eredménye s' ip|Mf 1. HANNOVER-BAYERN MÜNCHEN B-S 2 2. HAMBURG—BREMEN 0-1 2 . ú ­3. DÜSSELDORF— KAISERSLAUTERN 0-0 X 4. SAARBRÜCKEN—MÜNCHENGLADBACH 1-3 2 5. UERDINGEN—BOCHUM 6. OSNABRÜCK—FORTUNA KÖLN 7. AACHEN—SUTTGARTER KICKERS 8. WATTENSCHEID—BLAU WEISS 90 9. CAGLIARI—ASCOLl 10. GENOA—LANEROSSl 11. PALERMO—EMPOU 13. PESCARA—BRESCIA 13. SAMBENEDETTESE—CREMONESE H. FREIBURG—FC HOMBURG IS. LAZIO—BOLOGNA-{ 1: CATANIA—AREZZO 3-2 1 törölve 1-0 1 1-1 X 0-2 2 1-0 I t-I X 1-2 2 1-1 X törölve 0-0 X 1-0 1 Évzáró Miskolcon, az ÉÁÉV mun­kásszállójában rendezték meg a Borsod Megyei Lab­darúgó Szövetség játékveze­tői bizottságának hagyomá­nyos évzáró értekezletét, melyen — többek között — részt vett dr. Szádeczki Zol­tán, a megyei tanács vb testnevelési és sportosztá­lyának vezetője is. Zsig- mond Sándor, a JB elnöke értékelte a síposok 1985- ben végzett munkáját, szólt az idei feladatokról, majd jutalmak átadására került sor. Az év játékvezetője Lója II. Béla lett. Huszonöt esztendős tevékenységéért aranysípot vehetett át Me­gyeri László és Kalos I. La­jos. Tizenöt esztendős mun­kájáért elismerésben része­sült Benkő Sándor, Kurmai Zoltán és Kuizs Pál. Loson- czy Árpádot, a szövetség titkárát (aki korábban a játékvezetői testület egyik vezetője és aWtívája volt), 40 esztendős közreműködé­séért emlékplakettel jutal­mazták.

Next

/
Thumbnails
Contents