Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 48. szám Ára: 1,80 Ft Szerda, 1986. február 26. MEGYÉNK ÜZEMEINEK DOLGOZÓI, KOLLEKTÍVÁI MUNKAFELAJÁNLÁSOKKAL KÖSZÖNTIK AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSÁT (Tudósításunk a 2. oldalon) Megkezdődött az SZKP XXVII. kongresszusa Program az ezredfordulóig Mihail Gorbacsov előadói beszéde Kedden, moszkvai idő szerint T0 órakor a Kreml Kongresszusi Palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A kongresszust Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. A főtitkár megnyitó szavai után megválasztották a kongresszus vezető szerveit. A delegátusok jóváhagyták a kongresszus napirendjét: 1. Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövegezésű programját és a módosított szervezeti szabályzatot tartalmazó politikai beszámolót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. 2. A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra érvényes fő irányairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tart beszámolót. 3. Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lépett az emelvényre, s megkezdte előadói beszédét. Mihail Gorbacsov a beszámolót terjeszti elő Az SZKP XXVII. kongresszusának kedd délelőtti nyitóülésén elfogadták azt a javaslatot, hogy „Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai”, „Az SZKP új szövegezésű programja” és „Az SZKP szervezeti szabályzatának módosítása” jelzésű napirendi pontokról nem hangzik el külön-külön beszámoló, hanem azok lényegét az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. párt- kongresszus elé terjesztett politikai beszámolója tartalmazza. Mihail Gorbacsov előadói beszédének bevezetőjében kiemelte, hogy a kongresszus olyan időszakban ült össze, amikor éles fordulat figyelhető meg az ország és az egész világ életében. A feladat széles körű: lenini módon át kell gondolnunk az átélt időszakot, realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési programot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó módosításokat, a népgazdaság fejlesztésének fő irányait a következő ötéves tervidőszakra és hosz- szabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. századba, milyenek lesznek a szocializmus pozíciói és milyen lesz a róla alkotott kép a nemzetközi színtéren, milyen lesz az emberiség holnapja. A párt jelenlegi programjának elfogadása óta a szovjet társadalom messze előrehaladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Lényegében újjáépítettük az egész országot. Utat nyitottunk az emberiség számára a világűrbe. Biztosítottuk a katonai-hadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit és a nukleáris háború kirobbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszélt, hogy az SZKP vezetése, megfelelően értékelve az elért eredményeket, kötelességének tartja becsületesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politikai és a gyakorlati munkában elkövetett hibákról, a gazdaságban és a társadalmi-szellemi szférában mutatkozó kedvezőtlen tendenciákról és e jelenségek okairól. A korábbi években kialakult helyzet változásokat követelt, de a központi és a helyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett felül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is igazán változtatnának. Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordulatot igénylő helyzet. Ugyanez érvényes a külügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt eredményezte, hogy a világpolitikában a XX. század végére felvetődött a kérdés: megszabadulhat-e az emberiség a nukleáris veszélytől, vagy a nukleáris konfliktus valószínűségét növelő konfrontációs politika kerekedik felül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi színtéren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és eltökélt szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. A politikai beszámoló első fejezete behatóan foglalkozik világunk néhány alapvető irányzatával és ellentmondásával. Korunkban a haladás joggal azonosítható a szocializmussal — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A világszocializmus hatalmas nemzetközi formáció, amely fejlett gazdaságra, biztos tudományos alapra, megbízható katonai potenciálra támaszkodik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan országok és népek tucatjait, amelyek az ember és a társadalom szellemi és erkölcsi erejének maradéktalan kibontakoztatása útján haladnak. Üj, a társadalmi igazságosság elvein alapuló életforma teremtődött, amelyben nincsenek sem elnyomók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolok, sem kizsákmányoltak, ahol a hatalom a népé. A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövőbe mutató példa. A társadalmi haladás szorosan kapcsolódik a gyarmatosítás elleni forradalmakhoz, a nemzeti felszabadító mozgalmakhoz, sok állam újjászületéséhez és új államok tucatjainak létrejöttéhez. A beszámoló emlékeztet rá, hogy a társadalmi haladás kifejeződésre jut a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tömegmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyverellenes mozgalmaknak a kibontakozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forradalommal is. Ez a forradalom századunk utolsó negyedében az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek hatalmas mértékű gyarapodását indította el. Ezek a lehetőségek azonban kettős természetűek. Az emberiség termelőerejének minőségi ugrását követhetjük figyelemmel. De a pusztító eszközök fejlődésében, a hadügyben végbement minőségi Szavaznak a küldöttek ugrás a történelem során első alkalommal „felruházta” az embert azzal a fizikai lehetőséggel is, hogy elpusztítson minden élőlényt a Földön. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szolgálatába állítsa. Helytelen lenne azonban azt feltételezni, hogy a tudományostechnikai forradalom nem állítja problémák elé a szocialista társadalmat is. A tudományos-technikai haladás természetesen nem változtathatja meg a társadalmi fejlődés törvényeit, társadalmi lényegét és tartalmát, óriási hatással van viszont a világban végbemenő összes folyamatokra, azok ellentmondásaira. Az emberiség sorsa szempontjából az első és legfontosabb ellentmondás-csoport a két rendszer, a két társadalmi formáció közötti kapcsolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politikájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Készek vagyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy a nemzetközi helyzetet gyökeresen megjavítsuk. A szocializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért lépett és lép fel. A szocializmus — az imperializmustól eltérően — saját akaratából soha nem kötötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton történő megoldásához. Már Lenin rámutatott arra. hogy megengedhetetlen és haszontalan kívülről szítani forradalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjetuniónak ma is szilárd meggyőződése. Azok a problémák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él át, belülről fakadnak és törvényszerű következményei a feloldhatatlan belső ellentmondásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyegetésről szóló, gyakran hangoztatott mítosz csupán a fegyverkezési hajsza és az imperializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadi ösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas mennyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ideje gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensúlyozzon a háború szakadékénak szélén, s legfőbb ideje az elrettentés egyensúlyától eljutni a két világ- rendszerhez tartozó államok közötti kapcsolatok normális, civilizált formáihoz. Mihail Gorbacsov részletesen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, valamint a kapitalizmus országai között, illetve a kapitalista és a fejlődő országok között gazdasági, politikai téren jelentkeznek. Emlékeztetett azokra a problémákra, amelyeknek megoldása az egész emberiség feladata — például a környezetvédelem kérdéseire —, s hangsúlyozta: e problémákat nem oldhatja meg egyetlen állam, vagy államcsoport, hanem a legszélesebb együttműködésre, az államok többségének konstruktív kölcsönös együttműködésére van szükség. Nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott, hogy az Egyesült Államok vezető körei nyilvánvalóan elvesztik valóságérzetüket a jelenlegi bonyolult történelmi időszakban. Az agresszív magatartás, a politika és a gondolkodás fokozódó mili- tarizálása, a mások érdekeinek figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül az amerikai imperializmus elszigetelődéséhez vezet. A történelem, a társadalmi fejlődés egyre inkább megköveteli, hogy lefektessük az államok és népek közötti, egész világra kiterjedő _ konstruktív, alkotó együttműködés alapjait. Ez szükséges a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához, a civilizáció megőrzéséhez, s az összes többi (Folytatás a 2. oldalon)
