Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
1986. február 19., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lesz-e újabb száz év? Vékonyan fog a ceruza A Kis-Hortobágy nagyüzeme 19ÍS4-ben ünnepelték Diósgyőrben az acélöntődé üzembe helyezésének centenáriumát. Volt mire emlékezni. Az öntő- munkások valaha a kohászati szakik közölt különös megbecsülést élveztek, szak-, értelmüket, sokoldalú műveltségüket, mindenhol értékelték. Olyan műszaki kultúrát honosítottak meg a gyárban, melynek révén számos külhoni megméretésen is kiválónak bizonyultak, növelve ezzel nemcsak Diósgyőr, hanem tágabban a magyar ipar és szűkebben a saját, tekintélyüket. Párizsban a világkiállítás egyik sokak által megcsodált darabja is ebből az öntödéből kerüli ki, de az ’50-es évek második felében is — egy Brnóban rendezett önlé- szet.i tanácskozáson — sok kérdéssel fordullak a magyar küldöttség diósgyőri tagjaihoz, hiszen a hírnév, a szakmai színvonal rangot adott a magyaroknak. Tény. hogy a hajók, turbinák, gépek, vasúti öntvények mellett számos olyan remekművet is megalkottak Diósgyőrben, melyek nemcsak az ipar szigorú vizsgálatát állták ki, hanem a nagyközönség tetszését is elnyerték. Öntött kályhák, berendezési eszközök, díszek és használati tárgyak sokasága idézi a budapesti önté- szeti Múzeumban az egykori mesterek ügyességét. A háború után fokozatosan, viszonylag gyorsan romlott le az öntödék állapota, a szakma, presztízse. A nagy iparosítási lendület a tömegtermelés, a tonnák százezreit produkáló üzemek fejlesztésének kedvezett, s eközben — mint sok egyéb területen is — a minőséget adó öntödék háttérbe szorultak. Minimális fejlesztéseket valósítottak csak meg, valamelyest korszerűsítették a homokházakat, a kemencéket, de sem a mintakészítés, sem az öntőformázó szakma körülményei nem javul- t qK Már 1956 után láthatóvá vált, hogy megváltozott a munkaerőpiac is, de mintha nem vették volna komolyan a figyelmeztető jeleket. A beruházási javak mindegyre másfelé vándoroltak, s közben a magyar gépipar továbbra is a diósgyőri öntödét: tekintette egyik legfontosabb bázisának, hátterének, hiszen itt tudták előállítani a legnagyobb méretű, sokszor csak egyedi öntvényeket. A következmény nagyon egyszerű és riasztó: mára nem lehet kielégíteni a nagy alakú öntvényekre jelentkező igényeket. Márpedig turbina, szivattyú, hajó, mező- gazdasági gép, erőgép és még egy sor konstrukció elképzelhetetlen öntvények nélkül. Nemcsak a munkásállomány meny- nyisége fogyatkozott, hanem a minőségi összetétele is egyre kedvezőtlenebb lett, Eltűntek azok a szakmunkások, akikről valaha úgy beszéltek, hogy majdnem szobrászok. És ez vonatkozik a műszaki gárdára is. Tudni kell azt is, hogy Diósgyőrben nemcsak külső megrendelésre gyártanak öntvényeket, hanem a vállalat belső igényeit is igyekeztek kielégíteni. Ezzel a tevékenységével igen nagy kiadásoktól mentesítik az LKM-et, hiszen több üzem, gyáregység működésképtelenné válna az öntödék termékei nélkül. Csak milliókban fejezhető ki az a lehetséges kiadás, költség, ami az öntödék leépülésével sújtaná a diósgyőri gyárat, és ezekkel a milliókkal a forint mellett, keményebb valuták is „elúsznának”. Jelenleg — alapidőben — (1200 tonna acélöntvény és 13 ezer 200 tonna vasönt- vény legyártására van műszaki, emberi kapacitás a tízezer, illetve 22 ezer tonnányi igénnyel szemben. Ez máris országos feszültséget okoz, amit igazolnak azok a levelek is, melyeket az LKM vezetése kapott a legkülönbözőbb gépipari vállalalok- tó’. arra a jelzésre, hogy Diósgyőr leépíti — az önmagától is leépülő — üzemrészeit. Ha ez bekövetkezik, egészen egyszerűen mozgásképtelenné válik a gépipar, márpedig a népgazdasági tervek és érdekek is éppen a gépipar termékszerkezetének átalakításában. a piaci igények minél jobb kielégítésében is látja gazdasági gondjaink enyhítését. Ha a jelenlegi tendencia nem áll meg. akkor 1990-re vasöntvényből mindössze évi 7—8 ezer tonna, acélöntvényből pedig 3 ezer tonna, termelésre süllyed a két üzem teljesítménye, ami jószerivel még az LKM belső igényeinek kielégítésére is kevés, vagyis újabb, alapanyag-előállító részeket bénít le a hiány. Az így keletkező veszteség még vállalati szinten sem mérhető. Az öntvénytisztitós a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. Fotó: Lévai József nemhogy népgazdasági mércével mérve kiszámítható lenne. Képzeljük el, hogy a Ganz-MÁVAG, a Láng Gépgyár, a hajógyár és még egy sor nagynevű vállalat termelése megáll öntvényhiány miatt, vagy olyan dollárokért kénytelenek vásárolni öntvényeket, melyeket műszaki fejlesztésre is elkölthetnének! Fejlesztés nélkül nincs tehát kiút — vagy ahogy sokan fogalmaznak az egyetlen lehetőségről : menekülés előre. A fejlesztés során a termelékenység növelése, a minőség javítása és a nehéz fizikai munka eltüntetése a három fő irányvonal. Közgazdasági közelítésben az olcsóbb termelés, a piacképes áruk előállítása a cél. S az sem utolsó szempont, hogy a fejlettebb technika környezetkímélő hatása is jelentkezne, hiszen a homokmegtakarítás, a kúpoló- és lángkemence eltüntetése, korszerűbbre cserélése nemcsak technológiai változást hozna. A tervek között szerepel a szelektív fejlesztés alternatívája is, aminek révén fokozatosan lehetne a költségeket az öntödébe invesztálni. A bérezés. A legutóbbi hírek szerint, a korábbi évekhez viszonyítva, szép bérfejlesztéseket hajtottak végre, de ez csak a létszám stabilizálására elegendő, az igazi utánpótlás áramlása még a jövő kérdése. Pedig az LKM igazán szép és csábító kedvezményeket, juttatásokat ad a fiataloknak. Egy melegüzemi pályakezdő fiatal munkába lépéskor azonnal 7000 forintot veheti föl, a tanulási idő alatt kapott 1000— 1700 forintnyi ösztöndíj után. A kezdő öntőmunkás alapbére 4700 forint, ami pótlékokkal, teljesítményjuttatásokkal 6500— 7000 forintra kerekedhet. Bizonyára a rendkívül mostoha munkakörülményekkel magyarázható, hogy mindezek ellenére igen nagy gondot okoz a csupán tavaly és idén nyugdíjba vonult negyven öntő szakember pótlása. Ráadásul a jelentkezők felkészültsége. általános műveltsége is igencsak elmarad a régi szakik tudásától. Mindezek után azt képzelhetné a kívülálló. hogy az öntöde gyáregység veszteséges. Tévedés lenne ezt hinni, hiszen az évi egy- milliárd forintos termelési értékkel 140— 150 millió forint nyereséget produkáltak .. ilyen körülmények között! Vagyis: újabb bizonyíték a nélkülözhetetlenségükről! Csakhogy, amikor a fejlett iparú államok üzemeiben például manipulátorok, robotok, kisgépek segítik az alig tízfőnyi szakember- gárda munkáját, addig itt hatvan embernek kell(ene) izzadva versenyeznie amazokkal. És ez a verseny nem sokáig folytatható, hiszen a kimenetele előre látható... Több elképzelés született a fejlesztés megindítására. Jártak már az LKM öntödéiben a Világbank, japán üzletház képviselői, valamint a legkülönbözőbb magyar intézmények, felsőbb szintű szervek vezetői. A tényeket felmérve érzékelhették, hogy a jelenlegi állapotokból csak szomorú kilátásokra lehet következtetni... Változtatni kell tehát! — érlelődik egyre jobban a döntés az ipar és a vállalat vezetőiben . . . hiszen elkezdődött a második évszázad. Szendrei Lőrinc Országos újítási adatbank Talajerő-utánpótlás számítógéppel Havi nyolcszázezer-egymillió forint árbevételt hoz a közös gazdaságnak a 140 nőt alkalmazó cipőfelsőrész-készítő üzem. Képünkön: az üzem egyik dolgozója, Bakondi Istvánná, munka közben. Az Országos Találmányi Hivatal az idén több új módszert vezet be az újítók és feltalálók eredményeinek szélesebb körű elterjesztésére. Arra törekszik, hogy mindinkább megszüntesse a vállalatok közötti elszigeteltséget, és ezzel népgazdasági szinten elősegítse a műszaki haladást. Az Országos Találmányi Hivatal a vállalatok eddiginél lényegesen jobb informálására még ebben az esztendőben országos újítási adatbankot hoz létre. A több tízezer újítás legfontosabb adatainak országos összegyűjtését már megkezdték. Felhívták a vállalatok figyelmét. hogy a más vállalatoknak átadni kívánt újításaik jegyzékét juttassák el a Találmányi Hivatalba. Az újítások leírása mellett azt is nyilvántartják majd, hogy milyen területeken hasznosíthatók az új módszerek. Az adatbank koordinálja majd az ágazatok újítási gyűjteményét is. Szik, foltokkal, futóhomok, réti agyag talaj, s még hosz- szan sorolhatni lehetne azokat a talajtípusokat, amelyeken a mezőcsáti Augusztus 20. Termelőszövetkezet gazdálkodik. Nem is beszélve az árkokról, fasorokról, természetes akadályokról, amelyek például a legnagyobb 140 hektáros táblát is huszonegy határ-részre osztják. Nos, a kedvezőtlen adottságokkal tényleg nincsenek híjával, de Deák József, a szövetkezet elnökhelyettese egy pillanatra sem kesereg. — Meg tudunk élni ebből a határból, ha betartjuk, hogy a szabályt nem az ember, nem a gazda alkotja, hanem a természet. Hogy mi-t akarók ezzel mondani? Nem a talaj fog illeszkedni a technológiához, hanem fordítva. Nagyon jól tudom, hogy a környezethez való alkalmazkodást nem nálunk találták ki, de tény, hogy itt bevált. Bizonyításként az elmúlt év eredményei. Amíg a kedvezőtlen időjárás még a legjobb adottságú gazdaságainkat is sújtotta. Mezőcsát környékén 4,4 tonna búzát, 3,5 tonna árpát, két tonna napraforgót, s hat tonna kukoricát takarítottak be a kombájnok. Sokan csóválhatnák a fejüket, hiszen nem egy gazdaságunk van, amely jobb eredményeket ért el, így meggyőzőbb érvként hadd álljon itt néhány terményük önköltsége. A búza tonnáját 2500 forintért', a •kukoricáét 2250 forintért állították elő! Ez az utóbbi eredmény tényleg meghökkentő, de nem lehet a véletlen műve. Feltételez egy ésszerű, s jól kézben tartott kö 11 ség ga zd áilkod ást. — Kísérleteztünk — mondta rá az elnökhelyettes. — Megpróbálkoztunk intenzív tápanyag-utánpótlással. a műtrágya hatóanyagának fokozásával növelni a hozamokat. Nem vált be. Azt a bizonyos hetven hektárt nyolc tonnán felüli termésre állítottuk be. Alig adott hét tonnát. Ez a tény jelentette a végső érvet, hogy addig szabad nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. Mi a hozamaink alapján nem leszünk a megye első gazdaságai között. Viszont •költségeinket tekintve, igen... Nem kis követelmény a Kis-Hortobágy heterogén adottságai között a hektáronkénti 4700—5000 forint ágazati jövedelem elérése. A tervezésnél vékony ceruzát kell használni, s ugyancsak meg kell válogatni, hogy miiért, mennyli pénzt lehet majd kiadni. Ezért meglepő, hogy az állattenyésztésben, ami köztudottan rosszabb hatékonyságú ágazat, közel négymillió forintot fordítottak új áltatok vásárlására, s ezzel együtt a termelés növelésére. Nem volt ez olcsó mulatság, hiszen egy állatért közel negyvenezer forintot fizetett a szövetkezet. — Kockázatot vállaltunk. A szakosítás, a vegyes hasznosítású tehénállomány tej-, vagy húsirányban történő keresztezése tíz évvel ezA megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás laboratóriumában 9 éve kezdték meg a nagyüzemek talajainak tápanyagvizsgálatát. A mezőgazdasági nagyüzemek háromévenként kötelesek meggyőződni arról, hogy milyen termőerőben vannak az egyes táblák, ennek alapján milyen talajerő-utánpótlás szükséges mind szerves, mind pedig műtrágyában, valamint egyéb anyagokban. Az állomás laboratóriumában eddig összesen mintegy 600 alkalommal vizsgálták Negyven, korszerűnek mór aligha nevezhető, de még eredményesen működtethető gép érkezett az ongai csavargyártól a szövetkezet csarnokába. Beszerelésük után a már átképzett dolgozók évi tízmillió forint értékű árut termelhetnek. előtt jelentett volna — az állami támogatás miatt — igazi hasznot. Későn ébredtünk, de a szabályozórendszer változása ismét lehetőséget ígér, ha a tejtermelést tudjuk növelni. Az elmúlt esztendőben már 4110 litert fejtünk egy állattól, idén pedig még négyszáz literrel „megfejelhetjük” a teljesítményt. És ezzel elérjük, hogy hasznunk van a tehenészeten, nem is beszélve arról, hogy a folyamatos termelés akikor juttatja árbevételhez szövetkezetünket, amikor máshonnan, más ágazatból nem kapunk pénzt. Lényegében ugyanez vonatkozik juhászatunlkna, ahol a meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek talajainak állapotát. A vizsgálatok kiterjednek többek között a nitrogén, a foszfor, a kálium, a különböző nyomelemek, a talaj kötöttségének megállapítására. A vizsgálatok egyértelműen bizonyították például, hogy a műtrágyázás következtében megyénk talajai egyre inkább elsavanyodnak, így fokozott mértékű meszezésük szükséges. Az állomás most új szolgáltatást is bevezetett. A gazszétszórtság — hét tanya — ellenére sikerült úgy összefogni a termelést, hogy ne fizessünk rá. A jelenlegi közgazdasági helyzetben, a nyomott árviszonyok között a kis hasznot is kifejezetten jó eredménynek tartjuk, Hiszen fejni nem tudunk, s bizony ez a literenkénti ihúszfori ntos több letbevétel nagyon hiányzik. Ezért döntöttünk úgy. ha óvatosan is, ágazatunk létszámát hatszáz anyával növeljük, hiszen 2600 hektár legelővel rendelkezünk, s ezt a szikes, gyorsan kipusztuló füvet eredményesen csak ezzel az állatfajjal tudjuk hasznosítani. Természetesen az alaptevékenység javuló eredményei ellenére sem tudott volna öt és fél millió forintos mérleg szerinti nyereséggel zárni a közös gazdaság, ha nem lettek volna meg azok az ipari üzemei, amelyek többletnyeresége, jövedelme szinte állandóan kiegyenlíti, az alap- tevékenység költségeinek — műtrágya, gép, alkatrészek — költségnövelő hatását. Szabó Gyula, a szövetkezet elnöke nem véletlenül említi meg az ipari tevékenység jelentőségét : — A fővárosi üzemágaink az elmúlt években nem kis szerepet játszottak abban, hogy a szövetkezet nyeresége állandósuljon. A jelenlegi helyzet viszont már más követelményeket támaszt, a helyi ipar fejlesztését kell erőltetnünk. Ami nem azt jelentheti, hogy felszámoljuk az eredményesen működő budapesti részlegeinket, hanem hogy az újabb beruházásainkat helyben valósítjuk meg. Példaként említem, hogy a Csavaripari Művek Ongai Gyárával közösen ezekben a hetekben alakítjuk ki azt az üzemünket, amelyhez gépet, s anyagot tőlük kapunk, mi csak a munkásokat tanítjuk be. Ha az alapanyag-ellátásban nem lesznek fennakadások, akkor az elképzelések megvalósulásának sem lesz akadálya, s az új csarnok munkásai megtermelhetik azt a tízmillió forintos árbevételt, amelynek jövedelmével sem járunk rosszul. — kármán — Fotó: Morvay Tamás daságok kívánságára ugyanis számítógéppel adja meg azokat a legfontosabb adatokat, amelyekkel a talajt megfelelő termőállapotba lehet hozni. Ha a gazdaság megmondja, hogy melyik táblán, milyen gabonaféleségből, milyen terméseredményt kíván elérni, az állomás számítógépes adatfeldolgozás alapján megadja a felhasználandó anyagok mennyiségét. Különösen most takarékos ez a megoldás, mert így a növénytermelő gazdaságok szükségtelenül nem vásárolnak és nem használnak majd fel műtrágyát.
