Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

1986. február 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A cementről Hejőcsabán Átlendültünk a holtponton Gyarapodni kezd a sertésállomány m/,-: M i .. Az év elején a karbantartásé a főszerep, a gyár csak részlegesen termel A gyár területén ritka látvány manapság a cementszállitó jármű A VI. ötéves tervben az ország sertéstenyésztése — és vele a vágósertés-terme­lés — dinamikusan, a ter­vezettet meghaladó mérték­ben növekedett. Olyannyira, hogy a tervidőszak végére előirányzott' 1 millió 250 ezer tonnás mennyiséget már 1983-ban 9 százalékkal, 1984- ben pedig csaknem 17 szá­zalékkal túlszárnyaltuk. Ez volt a csúcs. Aztán tavaly a sertésállo­mány 900 ezerrel, a koca­létszám 40 ezerrel lett ke­vesebb a tervezettnél. A vá­gósertés-termelés 70 000 ton­nával elmaradt az előirány­zattól. Semmi kétség, visszaesett a termelői kedv. De vajon miért? Horváth Adám, a MÉM mezőgazdasági főosz­tályának csoportvezetője sze­rint egy sor kedvezőtlen külső és belső tényező miatt. KEDVTEREMTÖ ÁRINTÉZKEDÉSEK Kezdjük a külpiaci gon­dokkal: 1981 óta az export­értékesítési árak összesen 32 százalékkal csökkentek! Itt­hon? Miközben az állatiter- mék-előállítás költségei év­ről évre nőttek, ellensúlyo­zásukra az utóbbi két évben nem történt árintézkedés. A két, egymást követő évi aszály alaposan megnehezí­tette a takarmányellátást. Az 1985-ös szokatlanul hi­deg és hosszú tél jelentősen megnövelte a költségeket és a veszteségeket. Mindezeken túl, a termelőket különböző értékesítési-átvételi nehézsé­gek sújtották. E kedvezőtlen jelenségek, valamint a tavaly szeptem­beri állatszámlálás előzetes adatai az ágazat fejlesztési elveinek felülvizsgálatára késztették a minisztériumot. Ezt követte a Gazdasági Bi­zottság ülése, amelyen hatá­rozatokat hozott a vágóser­tés-termelés közgazdasági feltételeinek, s a sertésállo­mány minőségének javításá­ról. Ennek megfelelően, 1986. január 1-i hatállyal rendez­ték a felvásárlási árakat. A nagyüzemi vágósertések élő­súlyra számított átlagárát kilogrammonként 1,50 fo­rinttal, az élő exportsertések alapárát 2 forinttal emelték. Ugyancsak két forinttal emelték az I—TV. osztályú A MÁV az idén 33 400 000 utas és 120 millió tonna áru elszállítását tervezi. Az esz­tendő első hónapjában, az előző évi kedvezőtlen tapasz­talatok miatt 'kisebb felada­tot tűzött maga elé a vasút: mindössze 8 millió 803 ezer tonna áru fuvarozását irá­nyozta elő. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, ennélfogva a MÁV nemhogy teljesítette, de közel félmil­lió tonnával túl is szárnyal­ta januári kötelezettségét. Jó dolog, hogy az export-áru­szállítási terv ugyancsak re­alizálódott és kedvezően ala­kult az import-tranzit forga­lom. Az áruszállítási felada­tokat kis híján 59 ezer .te­hervonat 80.7 százalékos me­netrendszerűséggel történő közlekedtetésével oldották meg. Az eredmények értékét csökkenti, hogy a kocsifor­hasított sertések felvásárlá­si árát, ily módon is ösz­tönözve a termelőt a jobb minőségre. Gondolt a határozat a kistermelőkre is: a tőlük vá­sárolt sertések átlagára ki­logrammonként 1,40 forint­tal emelkedett. A több éves szerződéses felárat pedig — kilogrammonként 2,50 forin­tot — beépítették az alap­árakba. Miközben a pigmen­tált sertések alapárát nem csökkentették, a fehér hús­sertések minőségi felárát ugyanakkor 1 forintról 1,20- ra növelték kilogrammon­ként. TÖBB HÚS, KEVESEBB ZSÍRRAL Intézkedések történtek a vágósertés-termelés mennyi­ségi ösztönzésére is, de a legfontosabb cél természete­sen az állomány minőségé­nek javítása. Több húsra van szükség, kevesebb zsír­ral. Ezt sürgetik mind a ha­zai fogyasztók, mind pedig az exportpiaci igények. Ezt a célt a minőségre ösztönző termelői árak mellett megfe­lelő fajtapolitikával és a ta­karmányozási problémák megoldásával lehet elérni. Ami a fajtapolitikát ille­ti, a minisztérium nem tesz különbséget a kis- és a nagyüzem között; miért is lenne, amikor a minősített tenyészállatfajták és hibri­dek korlátozás nélkül, min­denütt jól felhasználhatók. Legfeljebb az eddiginél erő­teljesebben szorgalmazza a kocakihelyezési akciót. Ez ügyben az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt is megteszi a magáét: március 31-ig 50 ezer vemhes lenyészkocasül- dőt kíván kihelyezni a kis­üzemekbe, az év végéig pe­dig 80—85 ezret. Kedvcsiná­lónak a korábban meghir­detett 1500 forintos ártámo­gatás helyett januárban, februárban 2500, márciusban 2000 forintot ad a kisterme­lőknek. A fajta jó megválasztása mellett a minőségjavítás másik fontos feltétele az igényeknek megfelelő takar­mányozás. Ekörül nem volt minden rendben; megjelent azonban egy módosító ren­delet. amely az ipari takar­mányok magasabb tápanyag- tartalmáról és jobb minősé­géről rendelkezik. A vállalatok olcsóbb és jól hasznosuló háztáji tápokat is hoznak forgalomba, ame­duló a célkitűzésekhez ké­pest ezúttal sem javult. Ezek voltak az országos adatok. A Miskolci Vasút- Igazgatóság területén — an­nak ellenére, hogy az igé­nyelt kocsimennyiséget a fuvaroztatók rendelkezésére bocsátották — kedvezőtle­nebbül alakultak a teljesít­mények. Januárra 2,1 mil­lió tonna áru elszállítását tervezték, de ettől mintegy 113 ezer tonnával elmarad­tak. Ha megnézzük az áru- nemeket, akkor kiderül, hogy szénből, kőből, vasércből, ce­mentből. cukorból, gaboná­ból, föld-homok-salakból a havi szállítási előirányzatot teljesítették, viszont adósak maradtak a kavics, ásvány­olaj, műtrágya szállításával. Érdemes arról is szólni, hogy bár kocsiellátási problémák januárban nem fordultak elő. a vasútigazgatóság mintegy lyek minőségét, emészthető­ségét — épp azért, mert ed­dig sok panasz forrása volt — fokozottan ellenőrzik. Még egy jó hír a sertés­tartóknak: mivel a közel­múltban 5—7 százalékkal csökkentették a fehérjetakar­mányok — növényolaj-ipari dara, halliszt, húsliszt — árát, 1986. január 1-től a ke­veréktakarmányok ára is mérséklődött. Intézkedtek, hogy a kis­termelők is igényük szerint vásárolhassanak a hazai elő­állítású fehérjetakarmányok­ból; a legjobbkor, hiszen tő­lük kerül ki a vágósertések 57 százaléka! A gabonaíorgalmi vállala­tok — a szabad takarmány­forgalmazás mellett — beve­zették a garanciális takar­mányozás szerződéses rend­szerét. Ennek keretében a leadott hízott sertések után 300 kilogramm szemes abra­kot juttatnak elsősorban az integráción kívüli — kister­melőknek. A szakszerűbb takarmá­nyozás elősegítésére széles körű szaktanácsadást szer­veznek. Egyúttal megszigo­rítják a takarmányok vá­lasztékának és minőségének ellenőrzését, és az előírások megszegőivel szemben alkal­mazott szankciókat. NÖ A KOCALÉTSZÁM Az 1986-os tervek ismere­tében elmondhatjuk, hogy a vágóállat-termelésben válto­zatlanul a vágósertés és vá­góbaromfi képviseli a leg­nagyobb részt. Szükség van tehát a sertéstartó férőhe­lyek korszerűsítésére és újak építésére. Erre a kor­mányzat 1986. január 1-től a felhalmozási adó alóli mentesítéssel igyekszik ösz­tönözni a termelőket. Teszi ezt annak ellenére, hogy 1986-ban a tervek a vágósertés-termelés átmeneti csökkentését irányozzák elő — a múlt évihez képest. Ám már az év végére a sertés­állományban jelentős, a ko­calétszámban 20 ezres növe­kedéssel számolnak. E szá­mítás reális, hiszen az ál­lománycsökkenés már a múlt év végén megállt, te­hát túljutottunk a holtpon­ton. Ám a felsorolt intézke­dések jól érzékelhető ered­ményei — a tenyésztésben jól ismert generációs inter­vallum miatt — csak 1987- re várhatók. Ny. É. 30 ezer tonnával mégis el­maradt, 180 ezer tonnás ex­portszállítási előirányzatától. Ez minden bizonnyal annak tulajdonítható, hogy egyes termelők néhány áruféleség­ből kevesebbet exportáltak a korábbi évek átlagánál. A Miskolci Igazgatóság te­rületén is megfigyelhető, hogy bár sikerült javítani a teherkocsik statikus kihasz­náltságát, a 'kocsiforduló idő meghaladta a tervben előírt értéket, összegezve az igaz­gatóság januári teljesítését, megállapítható: az alapvető szállítási tervtől ugyan el­maradtak, ám a területi igé­nyeket maximálisan ki tud­ták elégíteni. S még egy megjegyzés: figyelembe véve a meglevő szállítási kapaci­tást. a Miskolci Igazgatóság januárban nagyobb feladatok ellátására is képes lett vol­na. L. L. Az idei esztendő nem ígér­kezik túlzottan reménytkel- tőnek a cementgyártásban. Szabó István, a cementgyár igazgatója: — Sajnos, az idei év első hónapjában rendkívül visz- szaesett a cement iránti ér­deklődés. Ezen az sem se­gített, hogy az időjárás ke­gyeibe fogadta az építőket. Januárban mindössze 53 ezer tonna cementet és 7300 ton­na meszet tudtunk csak érté­kesíteni, ami lényegesen ke­vesebb a korábbitól. Kény- szerűségből nagyjavításba kezdtünk. Az első kemence­vonallal már végeztünk. Egy szó, mint száz, a ce­mentgyár területén hatalmas mennyiségű késztermék hal­mozódott fel, klinkerből 105 ezer, cementből 40 ezer ton­na raktározása okoz minden­napos gondot. — Közben az alapanyagok folyamatosan érkeznek a gyárba — folytatta az igaz­gató. — Érdekességként meg­említhetem, hogy az alap­anyag, a félkész és kész­termék eddig már több mint 200 ezer tonna, melynek tá­rolása igen sok fejtörést okoz számunkra. Emellett jelentős többletköltséggel is jár. Az említett anyagok többszöri utaztatása — a fel- és lera­kodás — tetemes költséget jelent. A gyáriak mindezt -annak reményében vállalják, hogy a nyáron nagyobb ütemű lesz az építkezés, így nő az építőanyag iránti érdeklődés is. A helyzet tehát a követ­kező: szolid termelés mellett nagyjavításokkal telnek a na­pok a hejőcsabai cement­gyárban. Dezsőffy István üzemfenntartási osztályveze­tő: _ Az év elején megkez­dett nagyarányú felújítás teljes költsége megközelíti az 50 millió forintot. A mun­kálatokban részt vevő négy külső cégtől és a saját kar­bantartói létszámból együtte­sen mintegy 400 dolgozónak jelent folyamatos elfoglalt­ságot. Első lépcsőben az I- es nyers klinkervonalra ke­rült sor. Elvégeztünk mint­egy 27 méter kemencefala­zást, a klinkervonszoló be­rendezés teljes cseréjét, és T amók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szakszerve­zeti bizottságának titkára, a vegyészszakszervezet köz­ponti vezetőségének tagja a szakszervezeti kongresszus első napján szólalt fel. Hoz­zászólásának rövidített, szer­kesztett változatát most kö­zöljük. Bevezetőben a vegyipar el­múlt öt évben elért ered­ményeit méltatta, ugyanis az ágazat az ipari átlagot meg­haladó mértékben növelte termelését. A '.keresetek is hasonló mértékben fejlődték. Az elért eredmények érté­két növeli az is, hogy mind­ezt csökkenő létszám mel­lett valósították meg. Ez­után a fiatalok munkahelyi beilleszkedésének kérdései­vel foglalkozott, s elmond­ta: a Borsodi Vegyi Kombi­nát dolgozóinak mintegy öt­ven százaléka harminc éven aluli. A vállalat szakszerve­zeti szervei kiemelt figyel­met fordítanak a fiatalokra és fontos feladatuknak tart­ják a szakmunkásképzés, a családalapítás segítését. Jó kapcsolatokat alakítottak ki Kazincbarcika és vonzás- körzete iskoláival, üzemláto­gatásokon és sokféle más formában hívták fel figyel­müket a vegyipari szakmák szépségeire. Már hagyomány, hogy ün­nepélyesen fogadják a vál­lalathoz érkező fiatal szak­munkásokat. De a mozgal­mi munka szempontjából öröm számunkra — mon­dotta —, hogy többségük a tanulói szakszervezeti alap- szervezetek tagjaként érke­zik a kombinátba. Beillesz­kedésüket ifjúsági versenv­még számos kiszolgáló be­rendezés felújítására került sor. A Il-es számú klinker- vonal felújításához most kezdtünk hozzá, s a tervek szerint a munkát március mozgalmakkal, kulturális és sportprogramokkal is segí­tik. A családalapítás előse­gítése érdekében a vállalat­nál kialakították a lépcső­zetes lakáshoz jutás feltéte­leit. Az eredmények felsorolá­sa mellett azt is elmondot­ta az szb titkára: van még mit tenni, javítani a szak- szervezet ifjúságpolitikai munkáján. Az ifjúsági tagozatok, if­júsági tanácsok munkájával kapcsolatban megjegyezte: ezek csak a formát adják a mozgalmi munka minőségé­végére befejezzük. Az emlí­tetteken kívül felújítást vég­zünk a csomagolóüzemben és a kőbányában is. Kép és szöveg: Csákó Gyula nek javításához. Az elkövet­kezendő időszakban olyan programokat, feladatokat kell adni a fiataloknak, amelyek vonzzák őket és ér­telmes, tartalmas elfoglalt­ságot adnak számukra. Ezt követően a vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenységéről szólt. Vgm- párti vagyok — mondotta —, azért is, mert a vgm-ek felszínre hoztak olyan tar­talékokat, amelyek másként nehezen, vagy egyáltalán nem lettek volna mozgósít­hatók. A vgm-ek előnyei­nek és hátrányainak ismer­tetése után hangsúlyozta: a jövő egyik fontos feladata, hogy a munkaközösségekben felszínre került tapasztala­tokat főmunkaidőben kell hasznosítani. Tehát szerve­zettebb munka, nagyobb ér­dekeltség és fokozottabb ru­galmasság jellemezze a nagyüzemi gazdálkodást. Mi­vel a közösségek vállalkozá­si díjainak többsége bér­költség, ezért javasolta, hogy a jövőben kísérletkép­pen néhány vállalatnál be lehetne vezetni, hogy egy- egy főmunkaidőben történő célfeladat elvégzéséért a vállalkozási díjat célprémi­umként fizessék ki. üdültetés a Mezőgépnél Az idén központi keret­ből összesen 101 üdülője­gyet vehetnek igénybe a Me­zőgép Vállalat Miskolci Gyá­rának dolgozói. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a gyár­egység saját üdülői iránt is egyre jobban nő az érdeklő­dés. Mind többen veszik igénybe a bogácsi és a fc- nyódi pihenési lehetőséget. Kihasználatlan szállítási kapacitások A vgm-ek előnyeit hasznosítani kell a főmunkaidőben

Next

/
Thumbnails
Contents