Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
1986. február 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Ma: HNK-forduló Az eddigi 12 magyar labdarúgó kupagyőztesből ma három lép pályára (FTC, Bp. Honvéd, Vasas), hogy megküzdjön öt másik csapat társaságába, n a 46. kupa elődöntőjébe jutásért. A versenyben levő öt alsóbb osztályú klub három NB I-est ütött ki a kupából, s szeretné bizonyítani, hogy még nem értek véget a bravúrok ... Ma délután fél kettőtől a következő párosításban küzdenek az együttesek a legjobb négy közé kerülésért: Dunaújvárosi Kohász—Vasas, MÁV DAC — SZEOL- DÉLÉP SE, Eger SE—Bp. Honvéd, Nyíregyháza—Ferencváros. Döntetlen esetén kétszer 15 perces hosszabbítás következik, s ha akkor sincs győztes, ll-esek határoznak. Nyolc esztendőn keresztül stabil tagja volt az ÖKSE férfi kézilabdacsapatának Závodszki István. 1976-ban egy kellemetlen gerincsérülés vetett véget pályafutásának. Egy évig az ÖKÜ-nél dolgozott, s közben intézőként tevékenykedett a „kézi- sek” mellett. Jelenlegi beosztásában (gazdasági vezető az Ózdi Kohásznál), kilencedik esztendeje dolgozik. Sietek gyorsan hozzátenni: közmegelégedésre. — Milyen a közérzete mostanság egy gazdasági ügyekért felelős vezetőnek? — Azzal nincs különösebb gond — mondja —, kétségtelen viszont, hogy egyre nehezebb talpon maradni. Manapság jóval nagyobb odafigyelést igényel a munka, mint akár csak öt évvel ezelőtt. — Elárulná konkrétan, mire gondol? — A támogatás azonos szintű a korábbi években kapott összeggel, de közben szinte mindennek emelkedett az ára. Nőttek az utazási, a szállásköltségek és többe kerülnek a sporteszközök, felszerelések. Igencsak résen kell lennünk, nehogy kicsúsz- szunk a takaró alól. — Hogyan próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken? — Mivel a bázisszervi és az állami támogatás mértéke hozzávetőlegesen tíz éve azonos, ezért például a saját bevételek növelésével enyhíthető a gond — magyarázza. — Röviden fogalmazva: racionálisabb gazdálkodást kell folytatnunk. — Eleget tudnak tenni ennek a követelménynek? — Ügy érzem, eddig sikerrel jártak erőfeszítéseink. Azok a szakosztályok és sportolók, akik Ózdon a minőséget képviselik, nem szenvedtek semmiben sem hiányt. A jogos igényeket mindenkor igyekeztünk kielégíteni, s ez így lesz az elkövetkezendő időben is. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy Závodszki 19114 januárjában olyan feladatot vállalt el, amilyet kevesen tettek volna a helyében. Gazdasági munkája mellett a férfi kézilabdacsapat edzője lett. Megpróbált egyedül két lovat megülni. Ez az esetek döntő többségében sikertelen vállalkozásnak bizonyul, az egykori játékos mégis megbirkózott az előtte álló akadályokkal. Irányítása alatt az ÖKSE a bajnokságban a 7. helyen végzett (erre korábban még soha nem volt példa a kohászvárosban!), s a Magyar Népköztársasági Kupában is felállhattak a dobogóra, harmadikok lettek. — Tudom, jó idő eltelt már azóta, de talán nem haszontalan felidézni, miért mondott igent a felkérésre? Töpreng egy ideig, aztán határozott hangon sorolja. — A felkérés váratlanul ért, ezért gondolkodási időt kértem. Móró Gábor távozott tőlünk, s nem titok, hogy utódjaként nem tolongtak a jelentkezők ... Márpedig az ÓKSE férfigárdája mindig is élénk színfoltot jelentett a honi kézilabdázás palettáján, s a múltban elért eredmények kötelezték az utódokat is a folytatásra. A klub irányítóit és a játékosokat jól ismertem, tisztában voltam az orvoslásra váró belső problémákkal is. Hogy miért vállaltam mégis? Nos: jelentkezett az egyesületi érdek; ismertem az élvonalbeli mezőnyt és a mi együttesünket is: korábban elvégeztem az edzői tanfolyamot, s felébredt bennem a bizonyítani akarás, a becsvágy; vonzott az ismeretlen terület. — Gondolt arra, hogy gondmentes idény vár a csapatra? — Ezt előzetesen egyetlen edző sem jelentheti ki megfellebbezhetetlenül. a tévedés jogát ugyanis fenn kell tartani. Ózdon ráadásul tisztázatlan állapotok uralkodtak, nefTV rendeződtek az átigazolások. Az szólt munkám eredményessége mellett, hogy a korábbi gárda együtt maradt. Kicsit később arról beszél: csak menet közben tudta meg, mit vállalt valójában. A kettős feladat igencsak megviselte. Idegileg és fizikailag szinte állandó igénybevételt jelentett, reggel 6-tól este nyolcig talpon volt. Aki nem próbálta, nem is tudhatja, milyen energiákat köt le az ilyen életvitel. .. — Kárpótolta a siker? — Másképpen fogalmaznék. Örültem az eredményeknek, de a helytállás sem feledtethette velem, mibe került mindez. — Könnyű szívvel vált meg az együttestől? — Nem volt könnyű búcsút inteni. Az év végén elköszöntünk egymástól, megajándékoztak, aztán visszatértem az íróasztalomhoz. — Egyetlen percig sem gondolt arra, hogy korán adja át másnak a vezénylöpál- cát? — Nem. De elárulhatom, hogy van olyan tervem, amely a visszatéréssel kapcsolatos. Nehogy félreértsen, senkinek sem török a babérjaira, még kevésbé az állására. Elképzelésem szerint az utánpótlással való foglalkozás lenne számomra testhezálló. — Vonzzák a fiatalok? — Nézze, náluk kitapint- hatóan érzékelhető, mit és miért oktatok. Ráadásul sokkal őszintébbek, mint a felnőttek, ott már sok a dörzsölt srác ... — Kérdezhetek rázós dologra is? — Nincsenek különösebb titkaim. Tessék. — Amikor egy évvel az ön távozása után kiesett az együttes az NB I-ből, mire gondolt? Hallgat egy sort, de aztán megnyílik. — Tagadhatatlan, akadtak változások a házunk táján, de ezek korántsem voltak olyan mértékűek, hogy egyértelműen gyengülésre utáljanak. Elmondhatta ezt magáról a DÉLEP SE és a Debrecen, no meg a Várpalota, amely kapus nélkül játszotta végig a szezont. A mieink minden lehetőséget megkaptak a zavartalan munkavégzéshez. A sikertelenségbe kétségkívül belejátszott a vetélytársak „ügyeskedése”, de az mégis elgondolkoztató: miért nem szereztünk idegenben egyetlen pontot sem? Miért kaptunk emberelőnyös helyzetekből több (!) gólt, mint amennyit dobtunk? S számomra az is nehezen érthető, hogyan lehet úrrá egy csapaton az elbizakodottság a tavasszal megszerzett tíz pont birtokában? Később jegyzi meg, hogy valamennyi találkozóján jelen van az együttesnek. Kíváncsi, érdeklik a történések, s jobban bízik saját látásmódjában, mint bárki más „mesélésében”. — Mit gondol, visszakerül a gárda a legjobbak közé? Most kifejezetten energikusan és roppant határozottan cseng a hangja. — Ez nem lehet kétséges. Együtt maradt a tavalyi csapat, hamarosan leszerel Jakab, Kovács, és Huszti, tehát erősödünk. Ráadásul a jelenlegi mezőny sem any- nyira félelmetes. A két feljutó egyike az Ózdi Kohász lesz. Doros László Edzői intelmek A felvét«! a szabadban készült, s a diósgyőri labdarúgók figyelmesen hallgatják Bánkúti László szakvezető intelmeit. A piros-fehérek a hét végén a miskolci városi sportcsarnokban vesznek részt a dr. Borossy László emlék- tornán. Fotó: Juhász A Postás SE célja a megyei II. osztály A Magyar Labdarúgó Szövetség irányítói — többek között Szepesi György elnök — az elmúlt hónapokban egyre-másra adták ki „vészközleményeiket”, melyekből érezhetővé vált: aggódnak a kiscsapatok nehéz helyzete miatt. Az alacsonyabb szintű (városi, körzeti) bajnokságokban szereplő együttesek száma ugyanis évről évre csökken. A megszüntetések mögött rendszeresen anyagi okok húzódtak meg. A jelenség nem egyedi, hanem országos léptékű. Szőkébb pátriánkban is felütötte a fejét, s hogy mit lehetne tenni, arra még nem sikerült rájönni. A miskolci labdarúgó szövetségben ezért fogadták kitörő lelkesedéssel a hírt, mely tudatta: a Postás SE szakosztályt alakított, s benevezett a városi-körzeti pontvadászatba. — A Miskolci Postaigazgatósághoz (Borsodban és Hevesben) hétezer ember tartozik, s igényként, merült fel a futballszakosztály életre hívása — újságolta Bodnár László, a „különítmény” egyik vezetője. — Amikor a Miskolci ÉMTE és a Borsodi Volán fuzionált, a jogutód, a Borsodi Építők Volán SC felszámolta erenyői sporttelepét, Mi jelentkeztünk ... — Vagyis megvették a komplexumot — vetettem közbe. — Igen. Lehetőségünk kínálkozott a vásárlásra, s nem is hagytuk ki a ziccert. Akciónkat saját erőből és „felsőbb” segítséggel hajtottuk végre. Az elhanyagolt állapotban levő telepet sebtében felújítottuk, és már elkészítettük a távlati fejlesztési tervet is. Jó néhány év múltán lesz ott fedett csarnok, lőtér, több tenisz- és kézilabda- pálya. Sőt még arra is gondoltunk, hogy a tereprendezés után saját dolgozóink számára kempingtelepet is kialakítunk. — Igazán örömteli dolog ezeket hallani, de térjünk vissza az „alaptémához”, a labdarúgáshoz! — 1985. június 3-án alakítottuk meg a szakosztályt. Pontosan emlékszem, akkoriban mindössze 14-en kezdték, vagyis alig több, mint egy tu" cat játékos állt rendelkezésünkre. Azonnal nagy szervezőmunkába vágtunk, felkutattuk a más egyesületekben, csapatokban sportoló postás dolgozókat és, ha úgy tetszik, „hazacsábítot.tuk” őket. Létszámunk így hamar húsz fölé emelkedett! Augusztusban bekopogtattunk a szövetségbe és beneveztünk a bajnokságba. — Az őszi szezon már régen befejeződött, rövidesen kezdődik a tavaszi küzdelemsorozat, Hogy állnak a félidőben? — Tizenöt gárda vetélkedésében a negyedik helyen! Egyébként bátrak voltunk, mert az 1—3. hely valamelyikének megszerzését irányoztuk elő, s úgy tűnik: jól mértük fel az erőviszonyokat. A tabella élcsoportja így fest: 1. Hernádnémeti 24, 2. Ónod 23, 3. Mályi 22, 4. Miskolci Postás 19. Az utóbbi gólkülönbsége 33-21, átlag- életkora pedig 26 esztendő. Mindössze három idősebb sportolót tartanak számon. Közülük az egyik Tóth Ferenc, aki a technikai vezetői funkciót is betölti. Útkeresésükről így vélekedett: — Egy-két év múlva szeretnénk bejutni a megyei II. osztályba! A rendelkezések értelmében viszont ez csak akkor lehetséges, ha ifjúsági csapatot is szerepeltetünk. Komolyan vesszük azt. amit csinálunk, ezért már a gyerekegyüttest is megalakítottuk. Kezembe került az irányítás, mondhatom, tehetséges 15—16 esztendős játékosokkal rendelkezünk. Tavasztól a kicsik is bekapcsolódnak a bajnokságba! Persze, egyelőre versenyen kívül, hiszen ősszel nem indultunk. Teljes jogú „státusban” a ’86 87-es küzdelmeken veszünk majd részt. Sorsoltak Pénteken délben Frankfurtban megtartották az 1988. évi labdarúgó Európa- bajnokság selejtezőinek sorsolását A jelentkezett 32 csapatot hét csoportba sorolták, ezekből az első helyezettek kerülnek az NSZK- ban sorra kerülő döntőbe. Magyarország az 5. csoportban kapott helyet Hollandia, Lengyelország, Görögország és Ciprus társaságában. Hollandia és Ciprus a Mexikóért vívott selejtezőkön is a magyarok ellenfele volt, korábban szerepeltek egy selejtező csoportban — többször is — a görögökkel. A magyar válogatott csoportjában két mexikói döntős jött össze (Magyarország és Lengyelország), a 7. csoportban viszont három mexikói finalista szerepel: Belgium, Bulgária és SkóMeghallgattam Lovász Ferencet is. A felnőttek edzője mértéktartó optimizmussal elemezte pillanatnyi helyzetüket: — Azzal kell kezdenem, hogy szívesen jöttem a csapathoz, mert annak vezetőiben jó partnereket véltem felfedezni. Nem csalatkoztam, a szakosztály tervszerűen dolgozik, rendszeresek a megbeszélések, értekezletek, döntéseinket kollektiven hozzuk meg. A postaigazgatóság vezetői — élükön Dudás Elemér igazgatóhelyettes, szakosztályelnökkel — mindent megtesznek a feltételek előteremtése érdekében. Jó pályával és kitűnő felszerelésekkel rendelkezünk, pályánk egy része kivilágítható, így az edzéseket a munkaidő letelte után is meg tudjuk tartani. Szakmai szempontokat figyelembe véve, roppant fontos, hogy vezetőink türelmesek, nem a mindenáron való eredményre törekszenek. Így nyugodt körülmények között tevékenykedünk. Szakosztályunk kilencven százalékát postás dolgozók alkotják, akik érzelmileg is a klubhoz kötődnek! A felnőtt gárdáról annyit, hogy az alakzatok már kialakultak, a játékosok tudják, mit kell tenniük. Állóképességükre nem lehet panasz, technikai szempontokat figyelembe véve, akad még pótolni valójuk, összességében: jó úton haladunk! Az elmondottakból ítélve hiszem, hogy vágyaik hamarosan teljesülnek! K. T. az EB-re cia. A 3. csoportban együtt küzd Franciaország és a Szovjetunió, miként a mexikói VB „C”-csoportjában is. Az EB-selejtezők csoport- beosztása: 1. csoport: Spanyolország, Románia, Ausztria, Albánia. 2. csoport: Portugália, Svédország, Svájc, Olaszország, Málta. 3. csoport: Franciaország, Szovjetunió, NDK, Norvégia, Izland. 4. csoport: Anglia, Északírország, Jugoszlávia, Törökország. 5. csoport: Hollandia, Magyarország, Lengyelország, Görögország, Ciprus. 6. csoport: Dánia, Wales, Csehszlovákia, Finnország. 7. csoport: Belgium, Bulgária, Írország, Skócia, Luxemburg. m Mór a pályaválasztásnál gondoljanak arro, széles körű képzési, *ovábbképzési^^e^ kel és betanító Beszélgetés Závodszki Istvánnal Tervszerűen dolgoznak, türelmesen „építkeznek”
