Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
1986. február 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 it □ ÍH I Ismerkedés a Commodore—16 számítógéppel Ígéretünkhöz híven megkezdjük a C—16 személyi számítógép utasításainak ismertetését. Programjaink megértéséhez — amikkel bemutatjuk az utasításokat — a BASIC-nyelv alaputasításainak ismerete szükséges. Ilyenek pl. a PRINT, INPUT, GOTO, IF-THEN, FOR/NEXT, READ/DATA és az értékadó utasítás. Igyekeztünk egyszerűbb programokat írni, hogy a programozásban kevésbé jártas olvasóinknak se okozzon problémát egy-egy program „visz- szafejtése”. • Először ismerkedjünk meg a COLOR-utasítással, amellyel a keret, a háttér, I ill. a betűk, vonalak színét i állíthatjuk be. A COLOR után két számnak kell áll- j nia (és állhat egy harmadik is). Az első azt adja meg, hogy minek a színét akarjuk beállítani: O, — a háttért, 1, — a betűket, vonalakat, 2 és 3, — a későbbiekben tárgyalt többszínű grafika színeit, 4, — a keretet jelenti. A második szám a szín kódja (1—16 közötti szám); a harmadik a világosság értéke (0—7 között), de az 10 SCNCLR 20 COLOR 0/1 30 FOR X=1 TO 999 40 8*INT<16#RND(0))+l 50 V=INT<8*RND<0>> 60 COLOR 1/S/V 70 PRINT CHR*a8)" 80 NEXT X 90 OOTO 90 • Második programunkban a képernyő közepén megjelenő pontot tudjuk a Q; A;. (pont);, (vessző) billentyűk segítségével mozgatni. 10 COLOR 0/1.COLOR 1/2 20 GRAPHIC 1/1 30 X=160-V=100:J=1 40 GET A$ 50 X=X+(A$="/")-<R$=", ") 60 Y=Y+<fl$=,,Q")-<R*=',fi") 70 IF R$=" " THEN J=l-J 80 DRRW J,X/Y 90 GOTO 40 Figyelem! A programot a RUN/STOP-pal leállítva nem • A DRAW 1, X, Y, TO, U, V utasítással egy egyenest rajzol. Összeköti az X, Y és az U, V koordinátájú pontokat a képernyőn. Harmadik programunk egy egyenesekből álló ábrát rajzol ki. A 70-es és a 80-as sorokat megváltoztatva, másképp módosítva a koordinátákat, próbáljunk másfajta ábrát, létrehozni! • Űjabb utasítás a LOCATE, melynek szerepe, hogy a grafikus-kurzort áthelyezze egy adott koordinátájú pontba. (Mintha rajzolás közben felemelnénk a ceruzát, hogy máshol folytassuk azt.) A DRAW-utasí- tásban elhagyható az első koordinátapár; s ilyenkor az aktuális grafikus-kurzor veszi át a kezdőpont szerepét. DRAW 1, TO, X, Y, az aktuális grafikus-kurzor helyét köti össze az X, Y koordinátájú ponttal. (S egyúttal a kurzor is áthelyeződik az X, Y pontba.) Rajzoljuk le a következő jól ismert ábrát a géppel: ^ 90, — addig várakozik a gép, amíg egy billentyűt meg nem nyomunk. utóbbi elhagyható. Első programunk a szóköz v. SPACE karakter inverzével írja tele a képernyőt. A jel színét és a szín árnyalatát (világosságát) az RND függvénnyel véletlenszerűen választja. 10 — képemyőtörlés. 20, 60 — a háttér, ill. a karakter színének beállítása. A rajzolás előtt be kell kapcsolni a grafikus képernyőt a GRAPHIC-utasítás- sal. A GRAPHIC után két szám áll, amit kifejezéssel is megadhatunk. Az első az üzemmódot szabja meg: CD, — normál; 1, — nagy- felbontású grafika; 2, — nagyfelbontású grafika, a képernyő alján néhány normál üzemmódú sorral; 3, — többszínű grafika; 4, — többszínű grafika, a képernyő alján néhány normál üzemmódú sorral. A második szám (j) vagy 1, attól függően, hogy aka- rom-e töröltetni a képernyőt (1) vagy sem (0). (A második számot elhagyhatjuk — ekkor sem törlődik a képernyő.) térünk vissza normál üzemmódba! Ezt nekünk kell a GRAPHIC d) paranccsal kérni, amit vakon gépelünk be. A pont és egyenes rajzolása a. DRAW utasítással, történik. DRAW 1, X, Y, hatására kigyújtja, DRAW (J) X, Y, hatására kioltja a képernyő egy pontját. 50, — ha a vessző billentyűt nyomjuk le, az A$ — ” , ” reláció értéke igaz — azaz a numerikus értéke — 1. Ekkor természetesen A$ = ” , ” értéke hamis, azaz a numerikus értéke (p. Az X értéke 1-gyel csökken, ezért balra lép a pont. A SPACE billentyű időnkénti leütésével próbáljuk ki hatását a programunkban! 10 COLOR 0 /1:C0L0Rl/2 20 GRAPHIC 1/1 30 X=60: Y= 10 40 11=260 :V = 190 50 FOR 1-1 TO 10 60 DRAW 1/ X/Y TO U/V 70 X=X+5:Y“Y+15 80 U=U-5:V “V-15 90 NEXT I 60, 120, — az adatlista végén szereplő 1 jelzi, hogy készen van az ábra, be lehet fejezni a rajzolást. 100, — visszaváltunk normál üzemmódba. 10 COLOR 0/1:COLOR 1/2 20 GRAPHIC 1/1 30 X»110:Y=175 40 LOCRTE X/Y 50 RERD X/Y 60 IF X=-l THEN 90 70 DRAW 1 TO X/Y 80 GOTO 50 90 GETKEY A$ 100 GRAPHIC 0 110 DATA 210/175/210/75 120 DATA 160/25/110/75 130 DATA 110/175/210/75 140 DATA 110/75/210/175 150 DATA -1/-1 Kozma Ágnes tanár 1. Sz. Ipari Szakközépiskola Hóban, hidegben A február hozta meg • az igazi telet, ami addig volt, azt igazán nem is kellett komolyan venni, mert havat is csak alig láttunk, a hidegrekordok meg rendre elmaradtak. A hajnali erős lehűlések nyomán mégis síkossá váltak az útjaink. Most februárban, hó is, hideg is van jócskán, ám a fontosabb utakon a szokásos téli viszonyok uralkodnak, nem jobbak és nem rosszabbak, mint máskor. Ez azt jelenti az autósok számára, hogy az elővigyázatosság kötelező, illik rendszeresen hallgatni az előrejelzéseket, hosz- szabb út előtt pedig informálódni kell az útügye- leteken. Februárban már egy kicsit mindannyian ráununk a télre, sürgetnénk a múlását, ha tehetnénk. Kellemetlen a vezetés a vastag, meleg ruhákban, merevebb cipőkben. Mindemellett lényegesen nagyobb gondozást igényel ilyenkor a jármű is, mert a sózott, hókásás utakon járva gyakoribb mosást, tisztítást követel tőlünk a tél, ha tavaszig meg akarjuk őrizni a jármű állagát. Köd és sár Befagyott fékek Nappal olvad, a hó- # kásás, sáros utakon egykettőre terepszínűvé lesz az autó. Felcsapja a vizet a szembejövő, beteríti a szélvédőt az előzés után visszahúzódó kocsi, és ez addig ismétlődik, amíg ellepi jármüvünket a sár. Előttünk az üvegen akkora tiszta felület marad, amekkorát az ablaktörlő lapátok törölget- nek. Aki szereti a kocsiját, ilyen autóval nem szívesen áll be a garázsba, de ha kint hagyjuk a derék négykerekűt a szabad ég alatt, akkor sem tanácsos mo- satlanul leállítani. Éjszaka ugyanis mindez ráfagy a karosszériára, az üvegfelületekre. Csakhogy a téli időben gondot okoz a mosás, mert a kocsira ráfagy a mosóvíz is. Ha alkalmunk adódik, vigyük szervizbe a kocsit és mosassuk le, alul és felül is. Az alsó részeinek ugyanis nem használ a fölcsapódott sós hóié. Miután a szervizben történő mosást minden alkalommal nem engedhetjük meg magunknak, néha elvégezhetjük a kocsi mosását magunk is. Legyen a víz langyos és ügyeljünk arra, hogy mielőtt megfagyna, gyorsan töröljük utána száraz ruhával, szarvasbőrrel, így kisebb felületek megtisztításával csak lassan haladhatunk, ám megéri a fáradságot. A téli utakhoz hozzátartozik a köd is, ami lényegesen lecsökkenti a látási távolságot. Ezért ködben mindig óvatosan haladjunk, ne csak a szembejövők fényszórójára figyeljünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindegyik autós kapcsolja be a világítást a nehezülő látási viszonyok ellenére sem. Az ily módon közlekedő fantomok ellen viszont csak fokozott óvatossággal lehet védekezni. Sok autónak nem jut # hely garázsokban, így az éjszakát a szabadban kénytelenek tölteni. Ez pedig egyetlen márkának sincs előnyére, mert ilyenkor télen az éjszakai, hajnali órákban olyannyira lehűl a levegő, hogy az indulás gyakran bizonytalanná lesz. Az akkumulátor erős lehűlése következtében, ha ráadásul nincs kellően feltöltve, hiányzik a dermedt motor indításához szükséges erő. Nehéz megtörni az olaj sűrűségét is a téli reggeleken. Aztán, ha mégis sikerül megforgatni a motort, akkor még mindig akadhat más bosszantó apróság, mint például a kézifék befagyása. Ha jó szorosan felhúztuk előző este a kézifékkart, előfordulhat, hogy reggel nem tudunk elindulni. Óvjuk az autósokat attól, hogy ilyenkor égő papírral, ronggyal, olajos, benzines ruhadarabokkal próbálkozzanak. A tűzveszély igen nagy a benzines vezetékek, a tartály közvetlen közelében, így ezt kerüljük. Helyette az enyhe mozdítással próbálkozhatunk. Ha a fék érezhetően beragadt, és folyamatosan fog, semmiesetre se erőltessük az indulást. Csak úgy szabad, ha a jármű tolásra isköny- nyen elmozdítható a helyéről. Elkerülhető a fagyás, ha a kéziféket éjszakára nem húzzuk be, helyette a sebességváltót első fokozatba kapcsoljuk. Ha a terep egy kicsit lejtős, akkor hátramenetbe kapcsolva, ha emelkedőn állunk meg, egyes fokozatban hagyjuk a sebességváltót. Mindez erős lejtők, emelkedők esetében nem alkalmazható. A magasabb járdaszegélynek kormányozott kerekek is csak úgy akadályozzák meg a jármű elgurulását, ha a lejtő nem túlságosan erős, és a járda széle meglehetősen magas. Ne pörgessük a kerekeket! Száraz út és nedves padka — Nem hoztam ki # ma az autómat — mondja az egyik szomszédom — mert a garázs előtt nagy a hó, a friss hó alatt meg magas jégbordák húzódnak meg. Pörgettem a kerekeket, az aszfaltig marattam a havat, de nem tudtam kijönni a kocsival. A kerekek nem jutottak túl a fagyos havon. Elég lett volna egy jól fogható lapát, és a téli akadály már nem is számított volna akadálynak. Ez a legkevesebb, amire bármelyik autós vállalkozhat anélkül, hogy bármiféle tekintélye csorbulna. Sokan mégsem teszik ezt, inkább próbálkoznak, gyötrik az autót. Pörög a kerék, zúg, kínlódik a motor, eredmény azonban semmi. Legfeljebb a gumiból sikerül jó egynéhány millimétert leradírozni. Hasonló módon járnak el sokan akkor is, ha a havas hegyi utakon biztonságosan szeretnének előbbre jutni. Pedig ezzel nem sok remény van a feljutásra. Sőt. Attól, hogy a kerekek túlpörögnek, a kormányzás is bizonytalanabbá válik, nagyon sok üzemanyag fogy. Gyakorlat és sok kísérletezés vezet el a jó megoldásra, hogy csak annyira „tapossuk” a gázpedált, ami a folyamatos, ám lassúbb előrejutáshoz kell. Ez az érzék senkinél sem alakul ki önmagától. Érdemes éppen ezért időt, fáradságot áldozni rá. Eltekintve néhány kivételes esettől, a téli utak általában járhatók, ha legalább egy hó ekés, illetve szóróval ellátott kocsi elment már előttünk. Mégis, mihelyt leesik egy harminccentis hó, kocsik sokasága marad az utakon, ami elsősorban kellő vezetési gyakorlat hiányának tudható be. Ha érzékenyen, óvatosan igyekszünk haladni a havas utakon, az esetek többségében biztonságosan célba érhetünk. Azoknak, akik viszont erre kellő gyakorlat hiányában nem vállalkoznak, csak azt lehet ajánlani, hóesésben ne induljanak el hazulról, mert könnyen kint maradhatnak az utakon, és ezzel még másokat is akadályoznak a haladásban. Miért írunk minderről február derekán? A Dunántúlról érkező havas hírekről ilyenek jutnak az ember eszébe. A főútvonalakon köz- # vétlenül a havazás után (olykor már a havazás alatt) megkezdik munkájukat a hóekés járművek, nyomukban pedig a szórókocsik. így aztán egykettőre tisztul az aszfalt, a járművek sokasága félrecsapja a fellazult, sótól olvadó havat. Nyomában, ha nincs csapadékutánpótlás, egykettőre kialakul a száraz úttest, ami a többi évszakhoz hasonlóan most is kellő biztonságot ad a haladáshoz. Csakhogy ezt a száraz úttest nyújtotta biztonságot mégsem ajánlatos ugyanúgy kihasználni, mint nyáron, mert az utat szegélyező padka többnyire havas, hókásás, nedves, vagyis igencsak csúszós marad. Az pedig bármikor előadódhat, hogy a szembejövő, vagy egy rosszul előzi jármű miatt hirtelen a padkára kényszerülünk, hogy elkerüljük az ütközést. Márpedig a havas, jeges, síkos útszélén könnyen megcsúszik a jármű, kormányozhatatlanná, fékezhetetlenné válhat. Sokkal nagyobb mértékben, mint azt tapasztalatok nélkül hinné az ember. Balesetek után hány autós mondja, hogy nem történt semmi, tudtával nem is gyorsított, nem is fékezett és mégis önállósította magát a jármű, teljes mértékben irányíthatatlanná vált. Nincs ebben a magyarázatban semmi hihetetlen és ördöngös, mert az előzésre igénybevett padkán a kerekek úgyszólván tovább korcsolyáztak, a fizika nagyon egyszerű törvényei alapján — kellő súrlódás híján — az oldalirányba haladtak tovább. Ilyenkor nem segít a kapkodás, a gyors kormánymozdulat, a fékezés, a kocsi tehetetlenül sodródik, csapódik. Mindezt úgy lehet elkerülni, ha a téli autózás során folyamatosan számolunk azzal, hogy a padka többnyire megbízhatatlan, síkos. Ennek megfelelően kerüljük a nagy sebességgel való ráhajtásf. Összeállította: Nagy József