Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. február 1., szombat Csali A zsákmány: 35 hektárról 116 mázsa hal A sárospataki székhellyel működő Bodrogmenti Hor­gász Egyesület 1951-ben alakult, s fejlődése kisebb- nagyobb kitérőkkel azóta is töretlen. Az egyesület mint­egy 35 hektár saját vízen gazdálkodik. Nézzük eze­ket sorrendben: A 29 hektáros Berek, zárt Holt-Bodrog a leg­kedveltebb. Tárolt víz- mennyisége egymillió köb­méter. A tavaszi áradások alkalmával szennyezetlen Bodrog-vízzel töltik fel a holtágat, amelybe elsősor­ban pontyot telepítenek, de kétévenként süllő-, csuka-, compóivadékot is kihelyez­nek. Egy régebbi telepítés eredményeként nagy amu­rok és tekintélyes busák is járják a holtág vizét. Eze­ket, a közismerten nem jól horgászható halakat időn­ként halászokkal ritkíttat- ják, s az így keletkezett bevételt nemes halivadék beszerzésére, illetve telepí­tésére fordítják. Ugyancsak Sárospatak határában találhatók a téglagyári tavak, amelyek az agyagkitermelés után alakultak ki. Nagyon szép és jó horgászvíz a „Cse- pel-tó”, a helyi csepeli gyáregység közelében. Ezt a mély tavat a szaporo­dásra nem alkalmas körül­mények miatt erősen tele­pítik, főleg már fogható méretű pontyokkal, így jók az eredmények is. Ezen a vízen csak szombaton és vasárnap szabad horgász­ni. Zalkod és Kenézlő kö­zött található a Gicze-tó, amely egy gáton kívüli ős­meder, kiterjedése mintegy négy hektár. Őshonos csu­kaállományát a rendszeres telepítéssel pótolják, de időnként pontyokat és compókat is telepítenek. Különlegessége, hogy a ká­rászok igencsak szépen fej­lődnek benne. Az egykilós kárász ezen a vízen min­dennapos horgászzsák­mánynak számít. Az egyesület vezetősége nagy gondot fordít a hor­gászélet fejlesztésére. Té­len előadások, gyermekhor- gász-szakkör, versenyek teszik változatossá a pata­ki horgászok életét. Immár több évtizede, hogy május elsején horgászversenyt rendeznek, amelyre meg­hívják megyénk valameny- nyi' egyesületének verseny­zőit, s minthogy a ver­seny a patakiak majálisá­val esik egybe, nagy né­zősereg figyeli a legjobbak vetélkedőjét. Elkészült a berek! horgásztanya terve is. A tanyát még ebben az évben birtokukba vehetik a horgászok; s ezzel együtt készül az új kempingtá­bor, ahol a távolabbról jött vendégek verhetik le sátrukat. Vezetékes víz, villany, kulturált körülmé­nyek várják a horgászokat, akik megismerhetik és bi­zonyára megszeretik ezt a szép vizet. A jó eredmények mel­lett bizony a gondokról is szólniuk kell majd a már­cius 8-án megtartandó köz­gyűlésen az egyesület ve­zetőinek. Gond például, hogy most sem horgászha­tó a vissi és a vajdácskái Holt-Bodrog. A többéves problémát annak ellenére sem sikerült megoldani, hogy az egyesület jó és eredményes kapcsolatot tart fenn e vizek kezelő­jével, a Tiszavirág Halá­szati Termelőszövetkezet­tel. Halász—horgász vita már nincs, hiszen a szö­vetkezet nyújt segítséget a Berek-holtág kétévenkénti busalehalászásához, s az egyesület képviselői viszont részt vesznek a HTSZ ha- lasításaiban. Amikor aa egyesület to­vábbra is a HTSZ-szel ki­épített jó kapcsolatok el­mélyítésére törekszik, re­méli, hogy a megyei inté­zőbizottság és a felügyele­ti szervek segítségével e két, jelenleg tiltott holtág horgászatának problémái is — mindkét felet megnyug­tató módon — megoldód­nak. E két vízterület an­nak idején nemcsak a he­lyi horgászok igényét elé­gítette ki, de kedvelt vi­ze volt a sátoraljaújhelyi, pataki, a szerencsi és a miskolci horgászoknak is. Indokolt volna a tilalom feloldása azért is, mert a Bodrogon a határon túlról érkező szennyeződés miatt a horgászati lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Nyáron, még az egészen tiszta Bodrog-vízben is kátrányízű a hal. Aztán, ha megérkezik az évi két- három erősebb szennyvíz­hullám, hetekig, hónapo­kig nem lehet a Bodrog­ban horgászni. Az egyesü­let fogási eredményei egyébként meghaladják az országos átlagot. Igaz, a zsákmány nagy részét a saját kezelésű vizek adják. Az elmúlt évi fogási nap­ló adatai szerint a tagok összesen 185 mázsa halat fogtak, s ebből 116 mázsa a 35 hektárnyi saját víz­területből került a szákba. Az oldalt összeállította: Szarvas Dezső Fotó: Fojtán László Pihenőben a csónak Süllő, csuka, ponty és társaik Á léki bodorkázásról A téli vízparton Kis motor áll a Bodrog- parton, mellette horgász kucorog, s úgy elmélyül a figyelésben, észre sem ve­szi, amint a ropogó hóban háta mögé kerülünk. A hő­mérő úgy mínusz öt fokot mutathat, ezért aztán csak megérdeklődjük: érdemes-e most a vízparton fagyos- kodni? Elmondja, hogy amióta a Bodrog télidőben sem fagy be, több társá­val együtt szívesen hódol a téli keszegezésnek. Nyá­ron is itt horgászik, ez a pontyozó helye, s ilyenkor is gyakran felkeresi. A téli dévérezés hasonlít a nyári módszerhez, de a felszerelést finomítani kell. Mint mondja: húszasnál nem vastagabb zsinór, kis­méretű horog szükségelte­tik, apró ólmocskával, le­hetőleg gilisztacsalival. Most elsősorban dévérek kapnak, de fogott már jászkeszeget, sőt néha-né­ha ezüstkárászt is. Termé­szetesen, most nem lehet a nyáron szokásos mennyi­ségre számítani, négy-öt d évérrel meg kell eléged­ni, de szerencsére a na­gyobbak szépen kapnak. Patakról jár le motorjával ide Olaszi környékére, amint a zsákmány bizo­nyítja, érdemes. A komp melletti kereszt­gáton két másik téli hor­gász. Csukáznak a gát alat­ti forgóban, kishallal és villantóval. Mindennap akad két-három darab fél­kilós—kilós csuka. A Bodrog szennyeződé­sének következményeként a folyó évtizedek óta a legnagyobb hidegben sem fagy be. Az elbomló szer­ves anyag a víz hőfokát 4 —5 fokkal is megemeli, így a békés halak némelyike télen is rendszeresen táp­lálkozik. A Bodrog-parti horgászok fiatalabb korosz­tálya ezt használja ki. Persze, egyáltalán nem örülnek a szennyezésnek, hiszen nyáron néha — mint mondják — „petró- ízű” a hal, ilyenkor télen azonban semmi mellékíz nem tapasztalható. Megrezdül a vékony zsi­nór, a horgász botjához kap. Enyhe moccantás, hú­zás, bevágás. Hajlik a vé­kony bot, s kis idő múlva már szákban a csaknem félkilós dévér. Ilyenkor té­len a nagyon finom fel­szerelés miatt még a leg­kisebb példányoknál is használni kell a merítőt. Nem is kérdeztük, fá­zik-e? Amíg végignéztük, izgultuk a halacska meg­fogását, mi is kimeleged­tünk. s mintha a napocs­ka is kikandikált volna né­hány percre az ólomszür­ke felhők közül. Gyermekkorunkban alig vártuk, hogy a holtágakon megvastagodjon a jég, nemcsak a csúszkálás, kor­csolyázás miatt, hanem, mert ilyenkor kezdődött — hűtőszekrény hiányában — a jégvágás, a jégvermek feltöltése. A jégről való horgászat örömet szerzett nóhányunknak, kik már akkor is szívesen kötöt­tünk a vágott mogyoró- vesszőnkre cérnát, meg gombostűből fabrikált hor­got. A Tisza, a Bodrog holtágain a léki horgászat ma sem ment ki a divat­ból. Igaz, a jégvágók ma­napság már nem csinálnak hatalmas nyitott vízfelüle­tet, ezért saját kezűleg kell nagyobb léket vágni, lehe­tőleg a legmélyebb szaka­szon, de hát elpuhult vilá­gunkban ennyi testmozgás aligha árthat. A közismert léki csukázás mellett a lé­ki bodorkázás adja a leg­szebb élményt, ám ha va­lami húsos csalit teszünk horgunkra, sügérre is . szá­míthatunk. Nagyon finom felszerelés szükséges. Hasz­náljuk a legvékonyabb spiccű, nem hosszú botun­kat, természetesen orsó nél­kül, s véggyűrűjébe kös­sük a vízmélységgel vala­Bodó István: a léki bodorká­zás üdítő szórakozás mivel nagyobb, 15—20-as damilunkat. A horog is ki­csiny legyen, 14—16-os a legmegfelelőbb, pirinyó ólommal; úszónak egy gyufaszál, vagy hasonló hosszú szívószáldarabka is megteszi. Lényeges viszont a csali. Talán a legjobb volna, ha horgunkra egyet­len légykukacot tűnhet­nénk; de hol van ez ilyen­kor? Maradjunk hát a borsószem nagyságú ke­nyérgolyócskáknál, ezt úgy­szintén kedveli a bodorka. Ezt a szerszámot eresz- szűk a lékbe — egyesek szerint jó, ha azt előbb nedves kenyérmorzsával megszórjuk —, ügyelve, hogy horgunk pontosan a fenéken feküdjön. Vigyáz­zunk! A kapás rendkívül finom! Néha csak alig lát­hatóan mozdul a kicsi úszó. A legkisebb mozza­natra, remegésre be kell vágni, illetve dehogyis be­vágni, csak botunkat meg­emelni. Télidőben még a tenyérnyi bodorka is alig védekezik, de előfordul­hat dévérkapás, sőt, mély vízen akár a vermelő pon­tyok közül is felveheti va­lamelyik a csalit. Ha már kinn töltjük az időnket, és csak egy bottal bodorkázunk, helyes, ha tá­volabb egy másik léket is vágunk, amibe csukázó szerszámmal egy kisebb keszegfélét is beeresszünk, jól látható bóbitás úszóval, s néha oda is szemet ve­tünk. A léki bodorkázás szép téli időben testet-lelket üdítő szórakozás. S ha ne­tán még a távolabbi lék­ben billegő csukázó úszóm is meg-megszalad, majd el­bukik a jég alá, eredmé­nyes, szép horgásznap em­lékével térhetünk haza. B. J. Busók a Berekből Ifi horgászok verseny közben A sört kivéve, ezt is a víz adta. Két süllő és egy ponty.

Next

/
Thumbnails
Contents