Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. február 1., szombat Csali A zsákmány: 35 hektárról 116 mázsa hal A sárospataki székhellyel működő Bodrogmenti Horgász Egyesület 1951-ben alakult, s fejlődése kisebb- nagyobb kitérőkkel azóta is töretlen. Az egyesület mintegy 35 hektár saját vízen gazdálkodik. Nézzük ezeket sorrendben: A 29 hektáros Berek, zárt Holt-Bodrog a legkedveltebb. Tárolt víz- mennyisége egymillió köbméter. A tavaszi áradások alkalmával szennyezetlen Bodrog-vízzel töltik fel a holtágat, amelybe elsősorban pontyot telepítenek, de kétévenként süllő-, csuka-, compóivadékot is kihelyeznek. Egy régebbi telepítés eredményeként nagy amurok és tekintélyes busák is járják a holtág vizét. Ezeket, a közismerten nem jól horgászható halakat időnként halászokkal ritkíttat- ják, s az így keletkezett bevételt nemes halivadék beszerzésére, illetve telepítésére fordítják. Ugyancsak Sárospatak határában találhatók a téglagyári tavak, amelyek az agyagkitermelés után alakultak ki. Nagyon szép és jó horgászvíz a „Cse- pel-tó”, a helyi csepeli gyáregység közelében. Ezt a mély tavat a szaporodásra nem alkalmas körülmények miatt erősen telepítik, főleg már fogható méretű pontyokkal, így jók az eredmények is. Ezen a vízen csak szombaton és vasárnap szabad horgászni. Zalkod és Kenézlő között található a Gicze-tó, amely egy gáton kívüli ősmeder, kiterjedése mintegy négy hektár. Őshonos csukaállományát a rendszeres telepítéssel pótolják, de időnként pontyokat és compókat is telepítenek. Különlegessége, hogy a kárászok igencsak szépen fejlődnek benne. Az egykilós kárász ezen a vízen mindennapos horgászzsákmánynak számít. Az egyesület vezetősége nagy gondot fordít a horgászélet fejlesztésére. Télen előadások, gyermekhor- gász-szakkör, versenyek teszik változatossá a pataki horgászok életét. Immár több évtizede, hogy május elsején horgászversenyt rendeznek, amelyre meghívják megyénk valameny- nyi' egyesületének versenyzőit, s minthogy a verseny a patakiak majálisával esik egybe, nagy nézősereg figyeli a legjobbak vetélkedőjét. Elkészült a berek! horgásztanya terve is. A tanyát még ebben az évben birtokukba vehetik a horgászok; s ezzel együtt készül az új kempingtábor, ahol a távolabbról jött vendégek verhetik le sátrukat. Vezetékes víz, villany, kulturált körülmények várják a horgászokat, akik megismerhetik és bizonyára megszeretik ezt a szép vizet. A jó eredmények mellett bizony a gondokról is szólniuk kell majd a március 8-án megtartandó közgyűlésen az egyesület vezetőinek. Gond például, hogy most sem horgászható a vissi és a vajdácskái Holt-Bodrog. A többéves problémát annak ellenére sem sikerült megoldani, hogy az egyesület jó és eredményes kapcsolatot tart fenn e vizek kezelőjével, a Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezettel. Halász—horgász vita már nincs, hiszen a szövetkezet nyújt segítséget a Berek-holtág kétévenkénti busalehalászásához, s az egyesület képviselői viszont részt vesznek a HTSZ ha- lasításaiban. Amikor aa egyesület továbbra is a HTSZ-szel kiépített jó kapcsolatok elmélyítésére törekszik, reméli, hogy a megyei intézőbizottság és a felügyeleti szervek segítségével e két, jelenleg tiltott holtág horgászatának problémái is — mindkét felet megnyugtató módon — megoldódnak. E két vízterület annak idején nemcsak a helyi horgászok igényét elégítette ki, de kedvelt vize volt a sátoraljaújhelyi, pataki, a szerencsi és a miskolci horgászoknak is. Indokolt volna a tilalom feloldása azért is, mert a Bodrogon a határon túlról érkező szennyeződés miatt a horgászati lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Nyáron, még az egészen tiszta Bodrog-vízben is kátrányízű a hal. Aztán, ha megérkezik az évi két- három erősebb szennyvízhullám, hetekig, hónapokig nem lehet a Bodrogban horgászni. Az egyesület fogási eredményei egyébként meghaladják az országos átlagot. Igaz, a zsákmány nagy részét a saját kezelésű vizek adják. Az elmúlt évi fogási napló adatai szerint a tagok összesen 185 mázsa halat fogtak, s ebből 116 mázsa a 35 hektárnyi saját vízterületből került a szákba. Az oldalt összeállította: Szarvas Dezső Fotó: Fojtán László Pihenőben a csónak Süllő, csuka, ponty és társaik Á léki bodorkázásról A téli vízparton Kis motor áll a Bodrog- parton, mellette horgász kucorog, s úgy elmélyül a figyelésben, észre sem veszi, amint a ropogó hóban háta mögé kerülünk. A hőmérő úgy mínusz öt fokot mutathat, ezért aztán csak megérdeklődjük: érdemes-e most a vízparton fagyos- kodni? Elmondja, hogy amióta a Bodrog télidőben sem fagy be, több társával együtt szívesen hódol a téli keszegezésnek. Nyáron is itt horgászik, ez a pontyozó helye, s ilyenkor is gyakran felkeresi. A téli dévérezés hasonlít a nyári módszerhez, de a felszerelést finomítani kell. Mint mondja: húszasnál nem vastagabb zsinór, kisméretű horog szükségeltetik, apró ólmocskával, lehetőleg gilisztacsalival. Most elsősorban dévérek kapnak, de fogott már jászkeszeget, sőt néha-néha ezüstkárászt is. Természetesen, most nem lehet a nyáron szokásos mennyiségre számítani, négy-öt d évérrel meg kell elégedni, de szerencsére a nagyobbak szépen kapnak. Patakról jár le motorjával ide Olaszi környékére, amint a zsákmány bizonyítja, érdemes. A komp melletti keresztgáton két másik téli horgász. Csukáznak a gát alatti forgóban, kishallal és villantóval. Mindennap akad két-három darab félkilós—kilós csuka. A Bodrog szennyeződésének következményeként a folyó évtizedek óta a legnagyobb hidegben sem fagy be. Az elbomló szerves anyag a víz hőfokát 4 —5 fokkal is megemeli, így a békés halak némelyike télen is rendszeresen táplálkozik. A Bodrog-parti horgászok fiatalabb korosztálya ezt használja ki. Persze, egyáltalán nem örülnek a szennyezésnek, hiszen nyáron néha — mint mondják — „petró- ízű” a hal, ilyenkor télen azonban semmi mellékíz nem tapasztalható. Megrezdül a vékony zsinór, a horgász botjához kap. Enyhe moccantás, húzás, bevágás. Hajlik a vékony bot, s kis idő múlva már szákban a csaknem félkilós dévér. Ilyenkor télen a nagyon finom felszerelés miatt még a legkisebb példányoknál is használni kell a merítőt. Nem is kérdeztük, fázik-e? Amíg végignéztük, izgultuk a halacska megfogását, mi is kimelegedtünk. s mintha a napocska is kikandikált volna néhány percre az ólomszürke felhők közül. Gyermekkorunkban alig vártuk, hogy a holtágakon megvastagodjon a jég, nemcsak a csúszkálás, korcsolyázás miatt, hanem, mert ilyenkor kezdődött — hűtőszekrény hiányában — a jégvágás, a jégvermek feltöltése. A jégről való horgászat örömet szerzett nóhányunknak, kik már akkor is szívesen kötöttünk a vágott mogyoró- vesszőnkre cérnát, meg gombostűből fabrikált horgot. A Tisza, a Bodrog holtágain a léki horgászat ma sem ment ki a divatból. Igaz, a jégvágók manapság már nem csinálnak hatalmas nyitott vízfelületet, ezért saját kezűleg kell nagyobb léket vágni, lehetőleg a legmélyebb szakaszon, de hát elpuhult világunkban ennyi testmozgás aligha árthat. A közismert léki csukázás mellett a léki bodorkázás adja a legszebb élményt, ám ha valami húsos csalit teszünk horgunkra, sügérre is . számíthatunk. Nagyon finom felszerelés szükséges. Használjuk a legvékonyabb spiccű, nem hosszú botunkat, természetesen orsó nélkül, s véggyűrűjébe kössük a vízmélységgel valaBodó István: a léki bodorkázás üdítő szórakozás mivel nagyobb, 15—20-as damilunkat. A horog is kicsiny legyen, 14—16-os a legmegfelelőbb, pirinyó ólommal; úszónak egy gyufaszál, vagy hasonló hosszú szívószáldarabka is megteszi. Lényeges viszont a csali. Talán a legjobb volna, ha horgunkra egyetlen légykukacot tűnhetnénk; de hol van ez ilyenkor? Maradjunk hát a borsószem nagyságú kenyérgolyócskáknál, ezt úgyszintén kedveli a bodorka. Ezt a szerszámot eresz- szűk a lékbe — egyesek szerint jó, ha azt előbb nedves kenyérmorzsával megszórjuk —, ügyelve, hogy horgunk pontosan a fenéken feküdjön. Vigyázzunk! A kapás rendkívül finom! Néha csak alig láthatóan mozdul a kicsi úszó. A legkisebb mozzanatra, remegésre be kell vágni, illetve dehogyis bevágni, csak botunkat megemelni. Télidőben még a tenyérnyi bodorka is alig védekezik, de előfordulhat dévérkapás, sőt, mély vízen akár a vermelő pontyok közül is felveheti valamelyik a csalit. Ha már kinn töltjük az időnket, és csak egy bottal bodorkázunk, helyes, ha távolabb egy másik léket is vágunk, amibe csukázó szerszámmal egy kisebb keszegfélét is beeresszünk, jól látható bóbitás úszóval, s néha oda is szemet vetünk. A léki bodorkázás szép téli időben testet-lelket üdítő szórakozás. S ha netán még a távolabbi lékben billegő csukázó úszóm is meg-megszalad, majd elbukik a jég alá, eredményes, szép horgásznap emlékével térhetünk haza. B. J. Busók a Berekből Ifi horgászok verseny közben A sört kivéve, ezt is a víz adta. Két süllő és egy ponty.
