Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
1986. január 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A párt-vb napirendjén A kisvállalkozások tapasztalatai Miskolcon A kisvállalkozásokról megoszlanak a vélemények. Egy azonban bizonyos: egyre inkább együtt élünk ezekkel az új formákkal, amelyek remélhetőleg elősegítik, hogy hatékonyabban gazdálkodjunk. A jövőben még inkább növekszik a számuk, hiszen „ ... a vállalati gazdasági munkaközösségek tovább terjednek” — olvashatjuk a magyar népgazdaság 1986. 'évi tervében. Az emberek nagy része nem az új kisüzemi szervezeti formák lét- jogosultságát, társadalmi hasznosságát vitatja, hanem az esetenként tapasztalható visszaélések ellen emel szól, az ellenőrzés, a törvényességi felügyelet erősítését szorgalmazza. Emellett a közvélemény joggal várta az új vállalkozásoktól a szolgáltatások bővülését, javulását, ez pedig az elmúlt időszakban nem következett be. Ezt is hangsúlyozták a közelmúltban a Miskolc Városi Párt-végröhajtóbizottság ülésén, amelyen az új kisüzemi szervezeti formákat, a kisvállalkozások működésének tapasztalatait vitatták meg. A megyeszékhely pártbizottsága 1983-itól rendszeresen foglalkozik az új gazdálkodási formákkal. Már csak azért is, mert a megyei kisvállalkozások döntő többsége Miskolcon és környékén alakult meg. Jelenleg hat kis- és leányvállalat, 540 vállalati és 148 roa- gángazdia'sági munkaközösség működik, ez óv elejével további két gyáregység önállósul. A szövetkezeti szférában nyolc ipari és négy építőipari kisszövetkezet működik, a vendéglátóiparban az üzletek 41 százaléka, az iparcikk kereskedelemben 37, az élelmiszerszakmáfoan az üzletek 26 százaléka működik új .üzemeltetési formában; a kisebb dk szerződéses, a nagy ók jövedelem- érdekeltségű rendszerben. A kisvállalkozások száma 1983- tól ugrásszerűen növekedett, legdinamikusabb a vállalati gmlk-!k növekedése volt. Miskolcon 1689 kisiparos és 617 kiskereskedő tevékenyilced ik, de az elmúlt időszakban kiadott ipari és kereskedői'engedélyék 60 százalékát víisz- ' szaadták és a többi vállalkozási formában is felerősödött a fluktuáció, amelynek oka a piaci igényok helytelen felmérése, valamint a konlku renciuharc. Milyen tényék igazolják az új szervezeti formák társadalmi hasznosságát? Egyebek között az, hogy növelték a választékot, pótolták a hiányzó kapacitások egy részét. Rugalmasak, gyorsabban alkalmazkodnak a megrendelők igényeihez, több helyen versenyre késztetve pezsdítik a termékszerkezet- váltást. Kedvezően hatottak a vállalati kapacitások kihasználására, a munka termelékenységére. A vállalati gazdasági munkaközösségeknek jelentős munkaerő-megtartó és sok ember számára pótlólagos jövedelemszerző szerepe van. Általában színvonalas munkaszervezés jellemzi őket, s ezzel kapcsolatban a városi párt-végre- hajtóbizötitság ülésén is elhangzott, hogy az elkövetkezendő időszak fontos feladata a munkaszervezés tapasztalatainak fokozottabb hasznosítása — főmunkaidőben. Természetesen a párt-vb ülésen is megvitatták azokat •a negatívumokat, amelyek a szélesebb közvéleményt is foglalkoztatják. Csak néhányat említünk a jelentés által is összegzett ellentmondásokból és kedvezőtlen tapasztalatokból. Például: többségük vállalati igényeket elégít ki, a vártnál és szükségesnél kevesebben kapcsolódtak be a lakossági szolgáltatásokba. Saját tőkével kevesen vállalnak kockázatot, a lakosság „elfekvő” pénze csak minimális mértékben került a vállalkozásokba, emellett viszonylag ikevesen vállalkoznak főállásban. Bár a magasabb jövedelmek mögött általában jobb munkaszervezés, magasabb teljesítmény van, a vállalatok még nem elég érzékenyek az ily módon kiáramló jövedelmekre. Mindezek mellett számos helyen gyenge és felkészületlen az ellenőrzés, laza a bizonylati fegyelem. A kereskedelemiben nem javult a fogyasztóik érdekvédelme, gyakori az árdrágítás. Igaz, hogy az elmúlt évben Miskolcon is növekedett az ellenőrzések és .a szankciók száima, a bírságok összege, ezek visszatartó ereje azonban még nem érzékelhető. A párt-végrehajtóbizottság a kedvező folyamatok erősítése, valamiint a nemkívánatos jelenségek visszaszorítása érdékóben fontosnak 'tartja, hogy a különböző szintű pártszervek, -szervezetek folyamatosan kísérjék figyelemmel a kisvállalkozások működésének tapasztalatait. Nem vehetik és nem is veszik át az illetékes állami szervek feladatait, de kötelességük fellépni a visszaélések ellen, és jelezni a politikai feszültségekét is okozó problémákat. A vállalatok és szövetkezetek kommunista vezetői a kisvállalkozások engedélyezése során jobban törekedjenek a vállalati és népgazdasági érdekék összhangjának megteremtésére. A vgmk-k vállalkozói oldalának erősítése, •a munkával arányosabb jövedelmek kialakítása érdekében jobban kell versenyeztetni, és törekedni kell a csak „túlórakivá Itó” vgmk-k megszüntetésére. A tanácsi szervek az engedélyek kiadásánál jöbban érvényesítsék a kereskedelempolitikai szempontokat. A tanácsi szervek sincsenek könnyű helyzetben, hiszen a vállalkozások, az üzletek száma jelentősen meg- növakedett, s ehhez nem elegendő az ellenőrző apparátus. Az illetékes szerveknek továbbra is nagy figyelmet kell fordítaniuk a kisvállalkozásokat érintő lakossági bejelentésekre. A városi pártbizottság első titkára hangsúlyozta a tanácskozáson: igaz, hogy a kisvállalkozások egy része nem ott van. ahol igazán szükség lenne rá, de ez nem jelenti •azt, hogy a vállalkozások általában nem hasznosak. Társadalmilag szükséges, nép- gazdasági szempontból fontos tevékenységet végeznek; a vadhaj,tásökat nyesegetve és a szolgáltatásban betöltött szerepüket kell erősíteni a jövőben. I’. .1. r Uj telephely Nagy gondot fordít a Miskolci Postaigazgatóság a dolgozók munkakörülményeinek javításéra. Tavaly mintegy 17 millió forintos költséggel a miskolci gépjármű-telephelyen új csarnokot építettek, mely jelentősen javítja az itt dolgozók munkakörülményeit. Az elmúlt év végén adták át Szerencsen az úgynevezett körzetmesteri telephelyet, melyet a dolgozók ebben a hónapban vehetnek birtokukba. Apróságok? a másik lakásnál, más építVaskos boríték esik ki a postaládából, mikor kinyitom az ajtaját. Feladója az Állami Biztosító. Tartalma: átutalási postautalványok. De, nicsaik! Ez nem pusztán sima, üres csekk, hanem gépírással rajta a nevem, címem. Aanit pedig nékem, ügyfélnek kellett volna rávezetnem. Először azt gondoltam, csak az elsőre írták rá adataimat, de legnagyobb megdöbbenésemre, miikor megnézem a többit is, látom: azok is kitöltöttek. Mit tagadjam, megörültem ennek, hisz’ levették váltamról azt az unalmas kör- möl'ést, amikor is háromszor egymás után ugyanazt kell írnom ezekre a papírlapokra. Figyelmesség? Üzleti fogás? Teljesen mindegy. Jólesik ez az egész. S ismerősömre gondolok, aki minden hónap elején töltögeti a halomnyi csekket. Mert ő nemrég építkezett, s az ilyen-olyan kölcsönöket törlesztő utalványokat minden ihónap elején kötelességsze- rűen kitölti, feladja a postán. Apropó, építkezés. Bár csak ezen a téren is ilyen seguitőkászséget, figyelmességet tapasztalna az emberfia. Néha azért tapasztal is. Olvasom: ha egy bizonyos vízvezetékihez tartozó idomot, könyököt beépítettek volna, bizony fél év múltán már lehetett volna bontani az újdonatúj csempét, falat. Merthogy gyári hibás volt az alkatrész. S ez ugyebár komoly költségekbe veri az egyszerű lakástulajdonost, aki pedig böcsülettel kifizette a lakás árát. Ez esetben észrevették a gyártásból származó hibát, de mi a biztosíték arra, hogy kezesen is ennyire odafigyelnek? Sajnos, nem ez a jellemző. Adekvát példa: kollégám, aki hosszúra nyúlt komplett felújítási munkálatokat követően költözött vissza családjával lakásába, tömören így jellemzi érdeklődésemre a végzett munkát: semmi sem jó. S máris elérkeztünk az oly sokszor — ökkal-joggal — emlegetett pontos, minőségi munkáihoz. No, persze ennek is, mint az éremnek, két oldala van. Mert hiába akar valaki pontosan, jól dolgozni, ha hiányoznak hozzá az alapvető feltételek. Mondjuk itt van a — nyugodtan mondhatjuk a tapasztalatok alapján — katasztrofális telefonhelyzetünk. Egyik községünkben levő gyáregység igazgatója elmondta, ha a fővárosban székelő központjukkal akar telefonon beszélni, reggel azzal kell kezdenie munkáját, hogy meghívja, kéri a helyi postától a fővárosi számot. Aztán vár. És még mindig vár, majd délfelé, vagy délután bejön végre a hívott szám. És ha sürgősen kéll valamiben tanácsot, hozzájárulást kérnie a budapestiektől? S ha ennek hiányában —, mert nem tud rögtön kapcsolatot teremteni velük — mondjuk „ugrik” egy fontos üzlet? Ily módon nem kis pénztől eshetnek el. Mert bizony, itt pénzről van szó, sokszor nem .is kevésről. Veszteség az is, ha az aprófalvakban élők sarat dagasztanak, meg az is, ha ugyanott az egyetlen boltocska falait már csak a lélek tartja, meg az is, ha a dolgozó munka után egykét órát kénytelen várni a buszra, mert közvetlen járat nincs, meg az is, ha a központi fűtés nem úgy működik az intézményben, ahogy kellene, mondjuk rossz tervezés miatt... Igen, mindez veszteség még akkor is, ha sokszor nem pénzben!. De erkölcsi veszteség mindenképpen. S főképpen akkor, ha azért dü- ledezik a bolt fala, meg azért sáros az utca, mert a központinak kinevezett községben tizenkétmillió forintos — nem létfontosságú — beruházással kínlódnak ... Ami talán fölösleges akkor, ha ilyen állapotok uralkodnak az aprófaluikban. Más. Szervezés. Év végén szállítási csúcs, torlódás és idegeskedés. A vállalat raktárában a külföldre szánt késztermék. Magyar kamion ilyenkor már nemigen kapható. Az igazgató jó tanácsként kapja: keresse meg telefonon ezt és ezt a külhoni speditőrt. Kapcsolatteremtés, válasz: rendben, van Magyarországon egy kamion, visszfuvarban jöhet az áru. Újabb telefon, most ahhoz a céghez, ahová a keresett kamion a szállítmányt hozta. Csakhogy ott még nem pakolták ■ki a járművet, holott egy napja már ezt meg kellett volna tenni. Mi marad? A vállalat raktárában a szállítandó késztermék. Mindez: idő, plusz helyfoglalás, egyenlő pénzveszteség. További láncolatként késiik a kiszállítás — aminek következtében, mondani sem kell. romlik a cég ázsiója a külföldi megrendelő szemében, mondván: megbízhatatlan partner ez! Apróságok? Aligha. Mert „sok kicsi sokra megy”, mondjuk gyakorta. És sokszor ilyen apróságokon nagyon sok múlik. Például apróság az elavult csomagolás- technikánk (ugye ismerős ez is?), vagy az újítások körüli herce-hurca, vagy a bürokrácia, vagy a szervezési problémák, vagy a ... szóval, a sor folytatható. Mindig mondjuk (s ez igaz is): alapvetően nincsenek itt nagy problémák, csak ezek az apró-cseprő ügyek. .. Ezeket kellene a helyére tenni, s a megragadt. idejétmúlt gondolatfolyamok helyére a kreativitást. az előbbre lépést szorgalmazó tetteket beépíteni. Mészáros István Ha valahonnan hiányzik... a Tadzs-Mahal márványa A nagy leltározások időszaka van. Ezt nemcsak abból vesszük tudomásul, hogy egyre több üzlet bejárati ajtaján függ a tábla — szíves elnézést — kérve a kedves vásárlóktól. De egyre gyakrabban jelennek meg MZ újságban, sőt a televízió — Betűreklám — adásában is, hogy hol, mikor, melyik cég és hány telephelyen tart hol rövidebb, hol hosszabb időszakra leltározást. Félreértés ne essék; nem ezzel van probléma. Elvégre minden vállalat, kereskedelmi egység alapvető feladata, hogy a valóságnak megfelelően számba \vegye -vagyontárgyait és meglévő készleteit. Elvégre közös tulajdonról, mindnyájunk tulajdonáról van szó, és erről illik így is megfelelően gondoskodni. Éppen ezzel kapcsolatban volna egy tiszteletteljes felajánlásom — azok felé, akik esetleg egy-két dolgot nem találnak -a készlet, vagy ívagyontárgyaik között. Ha valahol esetleg hiányzik — több száz darab üdítős üveg, üres, hivatalosan nevezve — göngyöleg — egyliteres nagyságúak. Ezenkívül több tucat műanyag rekesz '— már amelyekben a fent említett üvegek annak rendje és módja szerint elhelyeztettek, többségük kivételesen jó állapotban, legalábbis pillanatnyilag, amíg a fagy szét nem töri. Mindezekre ráadásul felajánlok egy Csepel típusú tehergépkocsit, nem új, de még esetleg sokáig használható lenne, ha sürgősen megtalálná a tulajdonoSüi A jelzett „elfekvő” pontosabban elhanyagoltnak tűnő vagyontárgyak „még” együtt megtalálhatók, a Béla utca végén. Ahol ilyen tárgyak esetleg a leltárból hiányzanak, jó lesz mielőbb érte menni, mert az egy hónapja ott veszteglő teherkocsi később már nem biztos, hogy rendeltetésszerű használatra alkalmas lesz. Mert előbb vagy utóbb agy-agy alkatrésze máshová kerülhet, amelyre az enged következtetni, hogy már kiszakították az egyik ajtózárat. Az elhagyott vagyontárgy azonosítási, vagy pontosabban forgalmi rendszáma: SK 32—09. Vasárnap még az említett utca végén volt található. V. M. Az agrai Tadzs-Mahal kibírt háborúkat, vizeket és turisták millióinak látogatását. Újabban sokat hallani egy új veszélyről: a légszennyeződés egyre komolyabban fenyegeti az 1631-től 1638-ig (hozzáépítésekkel 1648-ig) épült, „márvány álmot”. A Tadzs-Mahal úgy, ahogyan 15—20 évvel ezelőtt kinézett, nincs többé. A sugárzó fehérből piszkos sárga lett. És most, miután a közelben egy új finomító kezdett dolgozni, még rosz- szabb lesz. >• Az utóbbi harminc év alatt az észak-indiai Ágra környékén több mint 250 új ipari üzem jött létre. Legutóbb. a környezetvédők minden tiltakozása ellenére, Mathurában, egy Agrától 40 kra-re fekvő városban egy nagy finomító kezdte meg a munkát. Kibocsátott gázait a szél rendszerint Ágra irányába hajtja. A kilökött kéndioxid azonban az esővízzel kénsavvá alakul és rombolja a márványt. Egy indiai szakember, dr. Sivad- zsi Rao ezt a korróziós hatást „koráknak” nevezi. A Tadzs-Mahalt a XVII. században Dzsehan sah építette mauzóleumként kedvenc felesége. Armand Bail u részére. A nép körében Muntaz-i-mahal, a „palota kiválasztottja” néven volt ismeretes, innen ered a Tadzs neve is. 22 000 kézműves, köztük európaiak is dolgoztak a szerelem szépséges emlékművén. Dzsehan sah is, akit a fia letaszított a trónról, életének utolsó napjait a Tadzs egyik cellájában töltötte el. Az indiai kőolajipari miniszter garantálta, hdgy a nyolcmilliárd schillinges mathurai finomítót minden elképzelhető környezetvédelmi berendezéssel el fogják látni. A környezetvédők azonban nem fogadták el azt a kijelentését, hogy a Tadzs-Mahalt a sok közeli öntöde, erőmű és vasúti javítóműhely sokkal jobban veszélyezteti, mint a finomító. A tekintélyes madrasi lap, a The Hindu utalt arra, hogy a cement- és erőművekben a védőszűrűk rosszul vagy egyáltalán nem működnek, és hogy semmiféle garancia sincs arra, hogy ez Mathurában másképp lesz. Noha egy szakemberekből álló bizottság javasolta, hogy Ágra környékén minden új ipari üzemet a Tadzs-Mahal szélárnyékába telepítsenek, az állami kőolajipari vállalat azonban makacsul kitartott olyan telephely mellett a finomító számára, ahonnan a szél a gázokat egyenesen a Tadzs-Mahalra hajtja. Amikor ezt a döntést meghozták, tizenkét ismert indiai értelmiségi Mentsétek meg a Tadzsot! — mozgalmat alapított. Többek közt a történelmi építményekért felelős oktatásügyi miniszterhez apelláltak. A finomító szószólói azzal győztek, hogy javasolták, vonják be a Tadzsot egy vegyi védőréteggel. „Ezzel leleplezték önmagukat — jelentette ki a műemlékvédelmi hatóság egyik tisztviselője —, mert közvetve beismerték, hogy a Tadzsot veszély fenyegeti a finomítótól." Ágra sok lakója számára azonban a finomító fontosabb, mint a Tadzs. Még egy taxisofőr is, aki a turistákból él, így vélekedett: „Ha egyszer nem lesz többé a Tadzs, ’ turisták sem fognak többé Agrába jönni. De lesz egy finomítónk, amelyben emberek ezrei találtak munkát." Veszélyben