Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. január 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 kevés az igazi vendégig Beszélgetés Kovács Gáborral, a Miskolc Városi Tanács kereskedelmi osztályvezetőjével Miskolcon jelun tuti 313 vendéglátóhely található, igaz, ebben benne vannak az üzemi, gyermek- és diákétkeztetést ellátó étkezdék is. A kétszáz nyilvános szórako­zóhely közül talán egy kézen is meg­számlálhatok az igazán jó színvonalú ét­termek, vagy bárok. Néhány év leforgása alatt négyszeresére nőtt a magánkézben levő presszók száma, ám ezek közül het­ven kifejezetten kocsma jellegű, ahol a vendég állva „bekaphatja" pohár borát, féldecijét. Szórakozási egy szemerkényit sem nyújtanak. Legalábbis a jó értelem­ben vett szórakoztatás, a hangulatterem- lés marad el. Lehet-e mindent, a hangu­latteremtési is csak az italra bízni? A fenti adatok, megállapítások a me­gyeszékhely illetékes kereskedelmi veze­tőitől származnak. Mindezeket kiegészít­hetjük a saját tapasztalatainkkal is. Az­zal, hogy több vendéglő színvonala alatta marad az elvárhalónak, hogy elvétve ta­lálkozni udvarias kiszolgálással, a béké­sen iddogálókat néhol dülöngélő 'részegek zavarják. Hol vannak azok az éttermek, vendég­lők, ahol fél országban híres halászlevet, vagy pörköltöt főznek, ahol a fácánleves utánozhatatlan aranyló színénél már csak a kitűnő fűszerek adta izek a csodálato­sabbak, ahol a diszkrét, családias hangu­latra mindig lehet számítani. Sokan mondják, hogy rohanó korunkban a ven­déglátáson sem lehet számon kérni a har­mincas évekre jellemző szokásrendszert, amelynek középpontjában mindig a ven­dég állt és a vendéglős örült, ha a legkü­lönlegesebb kívánságokat is teljesíthette. (Miskolcon az egyik étterem vezetőjét és alkalmazottját letartóztatták, mert a rek­lamáló vendéget helybenhagyták.) __ A szerződéses és magánkézben levő é ttermektől, büféktől, kocsmáktól azt vár­ta a lakosság, hogy lényegesen javul majd a színvonal, hogy megújulnak a berende­zések, nagyobb lesz a tisztaság, és ha mindez az új „üzemelési formák” mal­mára hajtotta volna a vizet, akkor auto­matikusan elvártuk volna, hogy a válla­lati vendéglátóhelyek is igyekeznek majd felzárkózni — mondja Kovács Gábor, a Miskolc Városi Tanács kereskedelmi osz­tályvezetője. — Nem így történt? — Nem. Mégpedig azért nem, mert u magas licitek után egyetlen cél lebeg a vendéglős szeme előtt: ezt a pénzt bizony meg kell szerezni, söl, azon felül bizo­nyos haszonra is szert szeretne tenni, hiszen azért vállalkozott, kockáztatott. Márpedig, ha ilyen szoros pénzügyi kény­szer alatt áll, lehetőleg egy fillért sem ruház be fölöslegesen, hanem fut a pénze után. így aztán még az is megtörténik, hogy a korábban elfogadható színvonalú étterem, vendéglő tovább züllik és ahol addig hidegtál, pár jó falat is jutott a vendégnek az ital mellé, most már csu­páncsak fröccsözni, inni lehet. Ezt nem nézhettük el, szerződésbontást kezdemé­nyeztünk a Thália büfé és a Bástya esz­presszó vezetőjével szemben, ami aztán meg is történt. Ehhez egyébként a tanács kereskedelmi osztálya illetékeseinek is igen kitartó munkát kell végezni, a bizo­nyítás, az eljárás hihetetlen hosszú időt vesz igénybe. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a rendőrség sokat segít nekünk. — Mégis megtörténhet, hogy verik a vendégeket egy étteremben? — Az a tapasztalatunk, hogy az ellen­őrzéseken túl megbízható, jó jelzőrend­szer számunkra a lakossági észrevétel, a panaszok, kifogások sora. Valami különös véletlen folytán addig nem érkezett hoz­zánk ilyen jelzés. Amikor kitudódott, az illetőket letartóztatták. Ezt a témakört egyébként azzal is zárhatjuk, hogy bizo­nyos vendéglők, kocsmák színvonala va­lóban leromlott, mondhatnám a vendég­kör és a vendéglősök kölcsönösen lehúz­ták egymást. — Miért nem tapasztaljuk, hogy ha szükséges, a másodosztályú szórakozóhe­lyet visszaminősítik a valóságos sztnuo- nalnak megfelelő osztályúvá? — Nem indíthatunk el egy ilyen folya­matot. Ha ma visszaminősítjük harmad- osztályúvá, holnap a negyedosztályon me­ditálhatnánk már. Nekünk ezeket a ven­déglőket fel kell emelnünk ahelyett, hogy rájuk hagynánk a leromlást. Célunkat bírságolással, különböző szankciókkal igyekszünk elérni. Akár a vendéglátóhely bezárásával is. — A miskolci Sörgödör este 22 óráig sörö­zőként működik, akkor bezár és egy óra múlva 23 órakor mint bár nyitja meg ka­puit. Mi történik az alatt az egy óra alatt, hogy az újranyitástól már maga­sabb tarifával számolhat a pincér? Ne­tán kicserélik a berendezést különbre, ami indokolja az egy osztállyal magasabb ára- ka í ? — Erről természetesen nincs szó. Éj­szakai szórakozást szeretnének nyújtani azoknak, akik ezt igénylik. Hadd térjek vissza a vendéglátóhelyek számához. Mis­kolcon nincs sok szórakozóhely, éjszakai mulató pedig még kevesebb. Márpedig egy ekkora nagyvárosban ilyen iránt is van igény, idegenforgalmi idényben pe­dig hangsúlyozottan mutatkozik ennek hiánya. Legyen hát, de az koreografált. rendezett, esti varietéműsor legyen, igé­nyes produkció minden ízében. Ha ez hiányzik, inkább le kell mondanunk az éjszakai szórakoztatásról. — Ott tartunk, hogy a megbízható színvonalat jelenleg a vállalati kézben le­vő nagyobb éttermek garantálják, ahol még napjainkban is elüldögélhet kávéja mellett a vendég anélkül, hogy kinéznék onnan a pincérek. — Kétségtelen, hogy a néhány négyzet- méternyi alapterületű „presszók”, büfék a gyorsfogyasztásra, a nagy vendégforgásra rendezkedtek be. Emögött a nyilvánvaló gyors meggazdagodási szándék áll. Ma­gánjellegű büfét kívánnak nyitni például Hejöcsabán két vendéglő szomszédságá­ban és mi hiába próbálkoztunk: rendez­kedjenek be fagylaltra, kávéra, egytál­ételre, amire ott a környéken mutatkozik is kereslet. Fellebbezést fellebbezés követ, az eredmény pedig, hogy a környéken egy újabb ivóhely létesül. Gondoltunk külön­féle korlátozásokra, ám, ha a nyitáshoz szükséges feltételeket valaki fel tudja mutatni (képesítés, helyiség, felszereltség stb.) a jelenlegi engedélyezési körülmé­nyek között nem tudunk nemet mondani. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy akár minden második házban kocsma tegyen. A rendőrség, az építésügyi hatóság, a Köjál ügyel arra. hogy a feltételek meg­szegői ellen felléphessünk. — A vendégek megkárosításáért akár tízezer forintos birság is kiszabható, söl a harmadik eset után az illető vendég­látós búcsút mondhat a szakmájának is. — Ez igaz, ám a szerződéses üzletek vezetői valóságos művészek abban, hogy jól forgassák az alkalmazottakat és a har­madik esetet nem várják meg. Olyan munkával bízzák meg az illetőt, ahol az ilyesmi nem érheti utol. — Abban nyilvánvalóan dönthet a tfl- nács kereskedelmi osztálya, hogy kinek és milyen célra adja át a saját beruhá­zásban épített létesítményeket. Remélhet­jük, hogy a jövőben többször lesz sze­rencséjük órásoknak, cipészeknek, szű­csöknek ilyen helyiségek megszerzésében? — Az avasi lakótelepen ilyen jellegű boltok zártak be a közelmúltban, mert ráfizetésesek voltak. Mi előnyt biztosítot­tunk a számukra, hogy az alapellátást segítsék. Megnyugtatom, hogy a helyükre nem kocsmák költöztek. Az év első felé­ben áttekintve Miskolc belvárosának ke­reskedelmi ellátottságát, tisztázzuk igé­nyeinket a vendéglátásban résztvevőkkel is. Akik a várható színvonalnak nem fe­lelnek meg, azokat onnan kitelepítjük, cserehelyiséget kapnak, ám nem a frek­ventált területeken. Ha kell kártalanítjuk azokat, akik nem képesek eleget tenni az elvárásoknak. City grill jellegű, alkohol- mentes vendéglátóhelyeké lesz az előny, az ilyeneket a jó feltételekhez hozzásegít­jük a kocsmásodás rovására. Ezt a terve­zetet 1986. július 30-ra állítjuk össze és abban a jelenleginél szerencsésebb ven­déglátói arányokat is meghatározzuk, ami hosszabb távon a belvárosi rekonstrukció­val együtt maradéktalanul meg is való­sul — mondta befejezésül a városi tanács oszt á 1 y vezetői e. Nagy József Fabulissimo, Hélia D, Fa, Crem 21, Fanjai, Cremedas, Max Factor. Helena Rubin­stein . . . sorakoznak a pipere­polcon a kozmetikumok. Szemráncók, redők, gyűrődé­sek. szépségrontó barázdák simulnak ki selymes rétegük alatt, már-már percenként érezzük az évék visszaröpü- lésél, a fiatalodás, a szépü­lés fergeteges gyorsaságát, az üdeség és báj növekvő va­rázsát. Ügyes ujjak simít­ják el az árkokat, a feles­leges kinövéséket, megfeszí­tik a meglazult izmokat, és máris kész a csoda ... Nézegetem a kicsinosított hölgyeket, az év végi kar­neválba induló megfiatalított asszonyságokat, a fénylő, si­ma homlokokat, rugalmas nyakakat, pirosló ajkakat, és isten ne szóljon rám, de mo­solygok a kirittyentett höl­gyeken. Elképzelem őket a szilveszteri dínom-dánom után fáradtan, pongyolában, fésületlenül, léhámlott. leko­pott kozmetikumaik marad­ványaival homlokuk és fül­cimpájuk környékén. És eszembe jutnak azok az idős hölgyek, akik patyolattisz­tára mosott-vasalt szolid blúzukban, egyszerű, ünnepi ruhájukban indultak köszön­teni az új évet. Nem takar­gatják, simítgatják ráncai­kat, gyűrődéseiket, szépek úgy, ahogy az éveik alakí­tották őket És miközben tűnődöm a kozmetikum ők áldásos hatá­sán, sokkal szárazabb fogal­mak sorakoznék elő: leltár, előszállítás, bizományba át­adás, hiteltörlesztési halasz­tás, amortizációs alapra könyvelt veszteség ... Kozmetika ez is ... a ja­vából. így szépülnék, csino- sodnak év végén a vállala­tok, szövetkezetek. Tünedez- nek a veszteségék ráncai, az elmaradások gyűrődései, a költségvetési hiányok szeplő- foltjai, tünedezik a valósá­gos, hiteles arckép, mázzal. krémmel, leplező és eltaka­ró réteggel bevonva azt a pillanatfelvételt, amiről ex­ponálása percében tudjuk, hogy lesz mit retusálni raj­ta. S mint tudjuk, a retu­sált kép sohasem valódi, so­hasem igazi, úgy is mond­hatnám: nem az élő mása. De ne legyék túl szigorú. Hajtandó vágyóik elfogadni az ámítást, a kegyes csalást, a szépítő másítást, ha nem túlságosan feltűnő, ha nincs a kelleténél vastagabb koz­metikum a pórusokon. Már csak egészségügyi okok miatt is tartózkodnék a túladago­lástól. hiszen mii van, ha a vastagon félként réteg el­zárja a pórusokat? Mint tudjuk, a bőrnek is van funkciója a légzésben ... Nézegetem tehát a Max Factort, a leltárt, a Creme- dast, a hiteltörlesztési kérel­met, a Helena Rubinsteint és az elszámolási trükköt, nézegetem és akárhogy la­tolgatok. még mindig job­ban tetszik egy tiszta tekin­tetű. kissé fakó bőrű, ám az évek adta fáradtság szépsé­gétől árkos arcú asszony, mint a túlfényesített. dáma... (sz. I.) Találóbban ünnepel talán senki sem jellemezhetett volna, mint ahogyan Shakes­peare egyik víg játékának cí­mében tette. Ünnepeink ál­talában egyértelmű politi­kai. népi-nemzeti vagy kü­lönféle vallási történések emlékezésére hagyományo­zod nak. Április 4-e hazánk felszabadulásának évfordu­lója. augusztus 20. alkotmá­nyunk ünnepe, december 25 —26., a karácsony. Jézus születésének adózó tisztelet- adás, de ugyanígy vagyunk a húsvéttal, pünkösddel, ha­lottak napjával stb. És mit ünnepelünk január 6-án. tehát vízkeresztkor? Kíváncsi voltam, hogyan él ennek az ünnepnek az ere­dete iskolából hozott, s fo­kozatosan megkopó emléke­ink között? Alig-alig kaptam elfogadható válaszokat, amin cseppet sem lehet csodálkoz­ni. A vízkereszt ünnepének forrása ugyanis egyháztörté­neti, liturgiái szempontból valóban bonyolult problé­makör. Eredete — akárcsak a keresztény naptáré — szintúgy hii.bás matematikai számításra vezethető vissza. Az ókorban, i. e. mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, az egyiptomi Alexandriában a Szűztől Született Nap (Hé- liosz) születése napját ünne­pelték azon a január 6-án, amit téves csillagászati kal­kuláció alapján a téli nap­fordulónak véltek. (Valósá­gosan: december 21.) Később az ott lakó keresztények az ünnepet „keresztényesítet- ték”, s a Nap — mint a fény, melegség, az élet — újjászületését Jézus világra­jövetelével azonosították. Ám, a judeai tanítás évszá­zadok teltével államvallás lett. Felduzzadt a hittételek feletti okoskodók száma is. Kétségessé vált Jézus isten­sége. Az egyházközösségeken belül elkerülhetetlennek lát­szott a szakadás. Megakadá­lyozása érdekében 325-ben összehívták a nicea'i zsina­tot. Az egyetemes zsinat Jé­zus születési idejét decem­ber 25-re deklarálta. így ja­nuár 6. korábbi hitesemé­nyét semmisnek tékintették. Az ünnep hagyománya azon­ban valami más evangéliu­mi történést kívánt. Ezt a célt szolgálta az úgynevezett „három királyok hódolása”, ami Krisztus születésének időpontját a téli napfordu­lóhoz közelebbi dátumra te­relte. Nesztoriosz konstanti­nápolyi püspök kételyeit kö­vetők úgy vélték; ha decem­ber 25-e Jézus születése, az csak az Ember születése. (Homousion.) Az isteni szel­lem később költözött testé­be, s ezt az időpontot ja­nuár 6-ában, víZkereszt ün­nepén fogadták el, amikor is Jézust a Jordán folyó vizé­ben Keresztelő Szent János alámerítéssel megkeresztelte. Az efezusi zsinat, mint eret­nek szakadár gondolatokat, tanításukat elítélte. A nyugati egyháznak is gyakorlatilag szüksége volt az évezred alatt meggyöke­resedett népi hagyományok tiszteletben tartására. így a pogány emlékek közül Dio- nüszosznak a források vizét borrá változtató cselekede­tének napját — azaz a ja­nuár 6-át — János evangé­liumából a kánai menyegző­vel helyettesítették, ahol Jé­zus — első csodájaként — hat kővödörnyi (kb. 240 li­ter) vizet, anyja, Mária ké­résére borrá változtatott. Eb­ből a legendából bagyomá- nyozódott reánk még a nap­jainkban is fennmaradt víz- keresztkori vízszentelés, il­letve némely vidéken az elő­ző napi házszentelés rítusa, mint a karácsonyi ájtatossá- got befejező, s a vidám far­sangi időszakot szélesre tá­ró ünnepnap. Rclhly Gyula I

Next

/
Thumbnails
Contents