Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. január 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Sítanfolyam A Fáy Küagazd&sági Szakközépiskola ODKHja az idén is megrendezi 10 foglalkozásból álló (minden héten, szombaton és vasárnap 0—12 óra között tartandó) sítaniölyamát gyermekek. ifjúságiak és felnőttek részére. Az első és második gya<- korlásra a Tatárdombon kerül sor, később a Majális-parkban, a kriptongyár környékén és Bükkszentkereszten síelnek a résztvevők. Gyülekezés január 5-én, vasárnap fél kilenckor a 21-es számú autóbusz kenyérgyárnál levő megállójában. A foglalkozásokat Pap Jánosné és Robinson Gyula testnevelő tanárok vezetik. Beszélgetés dr. Szádeczki Zoltánnal A DVTK kosárlabdázói Messze kérőitek egykori önmaguktól AZ NB I-ES NŐI kosárlabda-bajnokság első szakasza nem sok örömet hozott a DVTK számára. A csapat rapszodikus szereplésével tűnt ki, váratlan vereségeket, de győzelmeket is szál- lfto'tt. Amikor a pontvadászat megkezdése előtt szót váltottunk a szákosztály vezetőivel, már tapasztalhattuk, hogy igen mértéktartóan beszéltek az esélyekről. Azt mondogatták: tulajdonképpen maguk sem tudják, mire lesznek képesek, mert új edzővel vágnak a küzdelemsorozatnak, aztán külföldre szerződött Medgyesi, az egyik kulcsember. Lehetetlen volt megjósolni, hogy mit nyújt majd Lörinczné Winter Ilona, aki lemaradt a finnországi profiélet kecsegtetőnek ígérkező ajánlatáról, továbbá akadtak sérültjeik (műtéten átesett játékosaik), fásultnak tűnő kosarasaik. Az őszi szezon alapján kockázat nélkül kimondhatjuk: a szkeptikusoknak lett igazuk, a gárda lefelé haladta lejtőn. (Emlékezzünk csak! Pár esztendővel ezelőtt még a vidék legjobbjai voltak, hazai környezetben legyőzték a sokszoros bajnok BSE-t is. Az A-csoportból — az 1—10. helyezettek tartoznak ide — aztán visszacsúsztak a B-tbe, s ha memóriánk nem csal, már harmadik éve az alsóházban „kergetik a labdát”.) A folyamatot nem sikerült kedvező irányba befolyásolni; és a jelenlegi szakvezetés sem ígérte a 180 fokos fordulatot. SZAKMAI SZEMPONTOKAT figyelembe véve a mérkőzések alig hoztak biztató momen'tumokat. Az együttes alacsony termetű játékosai nem voltak és nem is lehettek versenyben apa- lánkok alatt. Támadás esetén így jobbára arra kényszerülték, hogy távolról célozzák meg a gyűrűt, ha védekeztek, akkor pedig sokszor a fejük fölött zajlott a mérkőzés. Alkatuk miatt a lepattanó labdák megszerzésében sem jeleskedtek — ebből egyenesen következett, hogy akcióisméllésre ritkán nyílott alkalmuk. Régi betegségük is kiújult. Láthattuk: még a képzettebbek is gyakran hibáztak az egyszerű ziccerhelyzélekben, mert pályafutásuk kezdetén senki nem akadt, aki a rosszul be- idegződött mozgássoroziatot csiszoltatta volna. Mérkőzések mentek el kapkodásukon, „fej nélküli” rohanásukon. Ez azért furcsa, mert keretüket többségében a rutinos, öt-tíz esztendeje az élvonalban játszók alkotják, és tőlük igazán elvárható, hogy az ellenfélhez, a küzdelem ritmusához igazodni tudjanak. A felsoroltak szinte maguktól magyarázzák az öt vereséget (hat. győzelem mellett), akárcsak a „szürke középcsapat” nem éppen hízelgő jelzőjét. LÖRINCZNÉ WINTER ILONA fejtegette a napokban rovatunk hasábjain. hogy érzi-tudja: sem neki, sem a csapatnak nem megy már úgy, mint egykoron. Nem állt szándékában önmagát mentegetni, amikor kifakadt: „Teljesítményem hullámzó volt, ezt elismerem. De miért várják el tőlem, hogy szedjem le a pa- lánkokról lecsorgó labdákat, indítsak, irányítsak, vezényeljek, higgadtságra intsek, pontokat dobjaik — lehetőleg húszat-»harmincat. Egy világklasszis sem képes erre.” Igaza volt, nincsenek társai. Aligha kétséges: a játékosállomány fele nem rendelkezik élvonalbeli kvalitásokkal. A keret felfrissítése ugyan elkezdődött (a fiatalok tudásszintje még jócskán elmarad a követelményektől), több sportolónak —• mutatott teljesítménygörbéje alapján — mégis már csak „jutalomból” van helye társai között. Évek óta szorgalmazzuk, hogy a kiöregedőfélben levő kulcsemberek helyére átigazolással szerezzenek utódokat, a saját neve- lésűek ugyanis eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Most nem áll rendelkezésükre Medgyesi — nincs centerük. Ha Aronné befejezi, Lörinczné Winter Ilona pedig kijut külföldre — bedobójuk, irányítójuk sem marad. A kosárlabdát szerető, a DVTK csapatának jövőjéért aggódó szurkolók gyakran teszik fel a kérdést: hogyan tovább? Az egyesület vezetése bizonyára határozott lépéseikkel > segíti majd a kibontakozást. Egyrészt, mert az a kötelessége, másrészt pedig azért, mert tagjai szintén kedvelik ezi a látványos sportágat. AMIKOR BAUMANN GÁSPÁR négy esztendei, eredményesnek mondható munkálkodás után leköszönt a vezető edzői posztról, a fiatal, agilis Schreiber József (az ifjúságiak addigi trénere) lépett a helyére. Hat hónapos tevékenysége alatt kirajzolódott a módszere: szakmai elképzelései helyesék, a hiányosságokkal tisztában van, és tudja azt is. hogy a jelenlegi felépítésű együttessel messzire nem mehet. Kemény munkát követel, perspektivikusan gondolkodik, a sportolók értelmére épít, nem kiabál, hanem pedagógiai módszerek segítségével próbálja megértetni gondolatait. Hiányossága, hogy a meccsek közben — amikor „lányai” képtelenék hideg fejjel cselekedni — kevésbé tud lelkesíteni, pedig a harsány edzői instrukciók, ha úgy tetszik, rendreutasítások nélkül alacsonyabb hatásfokkal tud játékba avatkozni. A mai DVTK-t pedig irányítani kell, mert másképpen még a B- csoportiban sem jutnak az élmezőnybe. Rövidesen kezdődik a tavaszi szezon és reméljük, hogy feledtetik azokat a fiaskókat, amelyeket október—decemberben szedtek össze. Kolodzcy Tamás a z előcsarnokban egy apró legényke ücsörgött csendesen a széken, mellette édesanyja várakozott. Később tudtam meg, hogy a Csehszlovákiában folyó sítáborba készült a srác, csak a kocsit várta. Azt már dr. Szádeczki Zoltán, a Borsod Megyei Tanács V. B. testnevelési és sportosztályának vezetője tette hozzá, hogy az idén immár hagyományosan kerül sor a táborozásra, amely nagy népszerűségnek örvend. Nyolc órára a sportosztály vezetője már átfutotta a lapokat, s felbontotta a leveleket is. Miután elfogyasztottuk az elmaradhatatlan reggeli kávét, kezdhettük a mérlegkészítést. Milyen volt sportszempontból 1985 Borsod megye életében? Izgalmas téma, amelyről elöljáróban csak annyit: nem volt ok tavaly a szégyenkezésre, Borsod megőrizte helyét a megyék közötti rangsorban. — Az a javaslatom, kezdjük beszélgetésünket az Olimpiai ötpróba megyei tapasztalatainak összegzésével. Annál is inkább, mert ebben a kérdésben Borsod az élenjárók közé tartozott. Mi erről az ön véleménye? — Kétségkívül igaz, hogy mifelénk a mozgósítás szép eredményeket hozott. Ügy gondolom azonban, hogy ez a megye méreteiből, nagyságából is adódik. Valamivel könnyebb a helyzetünk, mint mondjuk Komáromban, ahol jóval kisebb a lakosság összlétszáma. Nem hallgatható el viszont az sem, hogy nálunk roppant agilis, fiatal emberek foglalkoztak a szervezéssel. Nem korlátozódott egy-két főre az a hatalmas munka, amelynek megvalósítására egyébként képtelenek lettek volna. Benne van a sikerben a KISZ, a rendőrség, a honvédség és a sportvezetők önzetlen fáradozása. Ugyanilyen fontosnak tartom: egyre többen ismerték fel a résztvevők közül, hogy nem azért jó, ha indulnak, mert esetleg nyernek egy melegítőt, hanem azért álltak rajthoz a különböző próbákon, mert úgy ítélték meg, hasznos a testedzés szempontjából. Vannak személyiségek, akik mágnesként vonzzák a fiatalokat. — Ezek szerint egyértelműen elégedett a tapasztalatokkal? — Többnyire igen, de azért van egy kis hiányérzetem. Mert gondoljuk csak el: indultak a futópróbán ezren, de ez a szám milyen elenyészőnek tűnik, ha a, megye összlakosságával vetjük egybe. Van tehát még tennivalónk jócskán. — Említette, hogy a személyiségek szerepe fontos, mert példát mutathatnak, sokan követhetik őket. Érzése szerint csökkent vagy nőtt az egyéniségek jelentősége a sportban? — Nézze, kötődésük a minőségi sporthoz sokféle-, képpen meghatározó. Mert profitálni lehet belőle! Ha olyan vezető van egy patronáló vállalat élén, akit érdekel a sport, akkor mód nyílik létesítmény építésére, jobban segítik, támogatják az élő sportot. A példamutatás különben semmit nem veszített jelentőségéből, mert ha azt látják valahol, hogy nemcsak beszél erről vagy arról a sportágról X vagy Y, hanem űzi is, akkor a követésük későbbiekben talán belső igényként jelentkezik egyeseknél. — Döntőnek tartja az iskolák szerepét a fiatalok személyiségének formálásában? — Feltétlenül! Régebben felnézhettünk egy-egy pedagógusra, s a testnevelők belénk oltották a sport sze- retetét. Manapság talán sokan elforgácsolják az erejüket, az energiájukat. Volt Özdon a Zengő-házaspár, aztán említhetem a sárospataki Sípos Györgyöt, a Kamarás-házaspárt, s a Földes Ferenc Gimnázium nagy trióját (Irsa Tibor, Ablonczy Bertalan és Os- gyáni Zoltán — A szerk.), akik a sportágakat is felosztották maguk között. Egy időben a testnevelést megfosztották rangjától, hiszen nem osztályozták a gyerekeket. Sokan gondolkoztak úgy, minek csináljuk, ha úgysem bukunk meg?! De még mostanság is kísért a tömbösítés veszélye, sok testnevelési óra marad el. Ezeket az esetek döntő részében nem is kapják visz- sza a tanulók. Ezért kockáztatom meg, hogy a mai napig sincs valójában helyén az iskolákban a testnevelés. — Pedig évről évre ara- szolgatunic előre a létesítmények fejlesztésében.,. — Ez így van, főleg a minőségi fejlesztésben léptünk előre, a diáksport mégsem tudja betölteni funkcióját. Hogyan is tudná, mikor számtalan olyan iskolát sorolhatnék fel, ahol nincs tornaterem. Ezért aztán a tantervben rögzített követelményeket képtelenség valóra váltani. A gond főleg télidőben jelentkezik, mert tavasztól legalább kimehetnek a szabadba a gyerekek. A fejlesztéshez ugyanakkor pénzre van szükség, nem is kevésre. Jómagam mégis bizakodó vagyok, hogy előbb-utóbb szinkronba kerülnek az igények és a lehetőségek. — Hivatalos lista még nem készült, mégis kíváncsi lennék, mit mutatnak az előzetes számítások. Milyen helyet vívott ki magának 1985-ös eredményei alapján Borsod megye a rangsorban? — Biztosra vehető, hogy megőriztük dobogós helyezésünket. Talán a felnőttek eredményei kicsit alatta maradtak az egy évvel korábbinak. Visszaesést egyértelműen a csapatjátékokban, illetve sportágakban mutathatunk ki. Gondolok a labdarúgásra (kiesett az NB II-ből az Ózd, vergődött a KVSE, a DVTK sem az igazi egyelőre, elbúcsúzott a harmadik vonaltól az MVSC és a BÉVSC, s ez a folyamat folytatódni látszik, mert a Borsodnádasd helyzete is aggasztónak minősíthető), s a kézilabdában is hanyatlás figyelhető meg. A röplabdázást két véglet jellemzi. Amennyire örömteli a kazincbarcikai férfiak szereplése, olyany- nyira elkeserítő az MVSO kétszeri sikertelen próbálkozása az NB I-be jutást illetően. A két csapat mögött viszont szinte semmi... A kosárlabdázásról sem mondhatok túl sok jót, talán a leninvárosi lányok szereplése kivétel. Azt ugyanakkor egyértelműen a pozitív rovatba könyvelném, hogy az említett sportágak utánpótlása kitűnő, tehát 3-4 év elteltével fordulhat a kocka. — Kik azok a borsodi élversenyzők, akik teljesítményükkel örömet szereztek önnek 1985-ben? — Mindenképpen Szanyi Andor neve kívánkozik az első helyre, mert nála nemcsak sportolói, hanem emberi fejlődés is tapasztal-* ható. Zökkenőmentesen valósult meg nála a kor- és súlycsoportváltás. Ebbe a kategóriába sorolom a sa- jószentpéteri ökölvívót, Isa- szegi Róbertét, a miskolci cselgáncsozót, Hajtás Bertalant és a leninvárosi kajakoslányt, Rakusz Évát. — És kik azok, akiktől többet várt? — Talán csak Hajdú Gyula maradt el a várakozástól. A diósgyőri atlétáktól is több érmet és helyezést reméltem az OB-n, de náluk az erőgyűjtés éve volt 1985. — ön sokat jár vidékre,- gyakran vált szót különböző kérdésekről a sportvezetőkkel. Melyik téma kerül szóba leggyakrabban a velük folytatott eszmecserék során? — Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de nem az anyagiak. Egyre több helyütt ébrednek rá, hogy. manapság teljesítményorientált világban élünk. Ezért igyekeznek ésszerűen elosztani, ami a rendelkezésükre áll. Meg kell értenie mindenkinek: ha egy sportágnak évtizedesek a hagyományai, de az utóbbi években szinte semmit nem hoz a közös konyhára, akkor lépni kell. Az élet ugyanis már túlhaladta azt az álláspontot, hogy csupán a rangra hivatkozva őrizni kell egyik-másik szakosztályt. Ezért tartom például követésre méltó döntésnek! az MVSC elnöksége állás- foglalását, amelynek értelmében nem újítottak szerződést egyik edzőjükkel. A bérre kifizetett százezer forintért új hajókat vásárolhatnak, szélesíthetik az alapokat, több jut a gyerekek nevelésére. De egyetértek a MEAFC vezetőinek döntésével is, amelynek értelmében megszüntetik a cselgáncs szakosztályukat. Visszatérő panasz egyébként, hogy kevés a jól felkészült szakember, nehéz megnyerni a testnevelő tanárokat, s egyre problematikusabb kielégíteni a sportolók igényeit. Természetesen ezek a kérdések visz- szavezethetők anyagi ere» dőkre, mégsem ez az elsődleges. Határozott jelek mutatnak ugyanis arra, hogy egyre több klub, illetve szakosztály tágít a horizonton. A Borsodi Bányász például nemzetközileg nyitott, de nincsenek finanszírozási gondjai a Kazincbarcikai Vegyésznek, aa Ózdi Kohásznak és a Borsodi Építők Volán SC-nek sem. Ez utóbbinál bevezették a szakosztályi ösztönzést, amely a jelek szerint bevált, és talán mások számára is követésre érdemes gyakorlattá válhat. — Borsod megyében hogyan alakultak a létesítményfejlesztések 1985-ben? — Rengeteg kispálya épült, máshol aszfaltoztak, salakozták, szépen gyarapodott a számuk. A legjelentősebb létesítményt Kazincbarcikán avatták, ahol új műjégpályái adtak át rendeltetésének. Ezzel együtt megyénkben már három üzemel, s készül a második miskolci is. Az országban összesen 11 műjégpálya található, ha a miskolci elkészül, négy lesz Borsodban. Ezt nagyon nagy dolognak tartom. — Korábban szívesen rendeztek Miskolcon nemzetközi versenyeket, bajnokságokat az országos szakszövetségek. így volt ez tavaly is, sikerült megőriznünk a jó házigazda titulust? — Nyugodt szívvel mondhatom, hogy igen. Hadd ne soroljam fel az összes rangos viadalt, az viszont már most tény: 1986-ban is folytatódik ez a szép sorozat. Harmadik alkalommal leszünk házigazdái a Tokaj- Hegyalja Kupa nemzetközi ifjúsági labdarúgótornának; tájfutó éjszakai VB-t rendezünk; a kosárlabda-szövetség két válogatott találkozót akar Miskolcon lebonyolítani; rangos viadalokra kerül sor a diósgyőri műanyag pályán, s az asztaliteniszezés hívei sem unatkoznak majd. A szak- szövetségekkel egyébként jónak minősithető a kapcsolatunk, de olykor előfordulnak vitáink. — Ha jól tudom, ezekben a napokban, hetekben készítik el a VII. ötéves terv sport fejlesztési koncepcióját. Ez nagy körültekintést és felelősséget jelentő munka. — így van, hiszen meg kell határoznunk a sportegyesületek számára az irányt. El kell döntenünk, mit fejlesztünk és mire nem fordítunk. Ebben az évben 11,5 millió forint jut állami támogatásra, ami 1985- höz képest 5 százalékos emelkedést jelent, összehangoltan készítjük el a művelődési, a terv- és a pénzügyi osztállyal stratégiánkat. — Végezetül arra kérem, árulja el, milyen kívánságai vannak 1986-ra? — Akik hivatásszerűen foglalkoznak az élsporttal, azoknak több sikert a nemzetközi porondon és a hazai versenyeken. Szeretném, ha a sportvezetők a realitásoknál maradnának, s egymást megbecsülve, segítve tevékenykednének. Jó lenne, ha megértenék: a megváltozott körülmények arra késztetnek valameny- nyiünket, hogy önzetlenül, a sport érdekeit szem előtt tartva dolgozzunk. A sportbarátoknak számos színvonalas rendezvényt kívánok, s azt, hogy legyenek ezek cselekvő részesei. S engedje meg, hogy ezúttal köszönjem meg azt a támogatást, segítséget, elemzést, amelyet Önök lapjukban a mindennapok során biztosítottak számunkra. Végül pedig magamnak ... Mindenekelőtt kevesebb értekezletet, több személyes találkozót a sportvezetőkkel, sportolókkal és testnevelőkkel. Kevesebb vitát és valamivel több megértést. — Köszönöm a beszélgetést! Doros László
