Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. január 4., szombat Régi gyermekjátékok A7 elmúlt szűz ev játékaiból rendezett kíáflítássol lepte meg a gyerekeket és felnőtteket a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma. A vitrinekben látható bobák, babaházok, falvak, várak, műhelyek, boltok felidézik elődeink gyermekkarának világát, hangulatát. A miskolci szabadkőművesség megalapítója A szabadkőművesség eredete a középkori kőművesek és kőfaragók céheivel függ össze. Később az angol, majd a francia felvilágosodás eszméi hirdették a liberalizmust, toleranciát, szabad gondolkodást, szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Az új eszmék visszhangra találtak Közép- és Kelet-Európábán is. Mindazok, akik célkitűzéseik megvalósítására törekedtek, testvéreknek érezték és tekintették egymást függetlenül attól, hogy melyik állam területén éltek. Követőik közt az irodalom, a művészet, a tudomány, az állam.- hatalom, a politika kiválóságait is ott találjuk. Így: Mozart, Lincoln, VI. György angol király, Beethoven, Liszt, Haydn, Balzac, B. Brecht is tagjai voltak a mozgalomnak. Magyarországon először 1776-ban Eperjesen, majd a Potturnyaiak Sáros megyei birtokán Girálton találkoznak ilyen céllal Török Lajos, a Szirmai és a Berze- viczy család tagjai. Az összejöveteleken a szabadkőműves páholytagok négyszög alakban ültek, ezért a páholyok jele a □ volt. A miskolci szabadkőműves páholy megalapítása Török Lajos nevéhez fűződik, ki a kassai tanulmányi kerület — mely az ország egynegyedét tette ki — igazgatója volt. Ismert volt pedagógiai, államtudományi munkáiról. Szenvedélyes vegyész is volt. Kolera ellen alkalmazott rusz tintúrájáról szóló kutatási eredményeit Garzó Gyula Kecskeméten adta ki. Török Lajos Kazinczy Ferenc apósa, Ónod szülöttje. Ónodi születését eddig nem említették életrajzírói. Kazinczy egyik leveléből most derült rá fény. Török Lajos 1776-ban veszi feleségül Roggendorf Alojziát, kitől három gyermekük született: József, Sophie (Kazinczyné) és Mária. Csodálatos karakterét Kazinczy levelei ismertetik meg velünk: „ a szív jósága melegsége gyanúsnak tetszik másoknál, mert módjuk eltanult, — nála még az eltanult mód sem látszik annak”. „Ipám (apósom) valóban nagy ember ... merő rend ... műveltebb szív, szebb lélek nincs még botlásaiban is mint az övé . .. nekem 22 esztendő óta jólte- vőm, tanítóm, vezérem, barátom, atyám. Ismeretes mind világosan látó szemei, mind szívének jósága, mind chémiai munkája által... lelke volt annak a Miskolcon találkozgató felvilágosult titkos társaságnak, mely annyi jó fejet bírt egyszerre, hogy világot terem lének, mely az egész honra kilövellé sugá- rit...” Berzeviczy Gergelynek, a kor neves reformpolitikusának és közgazdászának levelei és közlései sokat mondanak el Török Lajos tevékenységéről. Berzeviczy is mint fiatalember Miskolcon, Török Lajoson keresztül ismerkedik meg a szabadkőműves eszmékkel. Az első szálak ehhez a páholyhoz fűzik. Ezt keresik fel a Vay fivérek, a Máriássy család tagjai, Rádai Gedeon és Rad- vánszky Ferenc. Kazinczy Ferenc is — ha kerülő úton is — de ennek a páholynak a tagja. Megalapítója pedig nem más, mint Török Lajos. A páholy neve: az erényes kozmopolitához. A Török Lajos vezette páholy a nemzeti felbuzdulás 1783—89 közötti szakaszában jelentős Habsburg-ellenes tevékenységet töltött be. 1790 áprilisában irat jelenik meg: itt a történelmi pillanat a Habs- burg-uralom megszüntetésére. Török Lajos ösztönzésére Skerlec Miklós irata is napvilágot lót. Benne felvetődik a kérdés: „miért ne lehetne a magyar alkotmány némely kedvezményezését kiterjeszteni -a szabad polgárokra? Miért ne lehetne a parasztoknak is lassanként utat nyitni a szabadsághoz?” Az angol és a magyar alkotmány rokonságát azért vetették egybe különös előszeretettel, mert ezzel támasztották alá a magyar önállósági igényeket Béccsel szemben. Anglia és Hannover volt az összehasonlítási alap. A kettőt csak a dinasztia származása fűzte össze. Ezzel kapcsolatban írt Török Lajos egy művet, melyet tévesen Barics Adalbertnek tulajdonítottak. Címe: Conspectus regiminis formáé reg- norum Angliáé et Hungáriáé. A jakobinus per ismertté válása után megindult a hajsza a szabadkőműves páholyok ellen. Feljelentik a Szirmai családot, Rádai Lajost, Török Lajost és általában a zempléni birtokosokat. 1794-ben Sarau Franz gróf jelentést tesz Ferenc királyhoz. Beszámol a magyarországi elégedetlenek mozgolódásairól. Közli a Zemplén megyei veszélyes személyek névsorát, melyek közt ott van Török Lajos is. Ennek következménye, hogy 1795- ben mint kerületi főigazgatót nyugdíjazzák. Szabadkőművességi tevékenysége mellett Török Lajos egy igen fontos gyógyszert kísérletezett ki. A kor nagy, veszedelmes járványának a kolerának a gyógyítását. Kazinczy írja: „Ipám ismeretes volt a maga chemiai produktumairól, ... látom a sok beteget, akin segít... láttam Janisch doktor levelét Berlinből, melyben Ipámnak írja, hogy disszertációja a berlini orvosok előtt figyelmet támasztott”. Még halála után is levelek jönnek, érdeklődve a medicina után, mely később Rumi József kassai kereskedőnél volt kapható. 1810 tavaszán már nagy betegségéről szólnak a híradások. Vay József írja Ka- zinczynak: „Jó Barátom, gróf Török Lajos úr betegeskedését szívemből fájlalom. Fájlalom a rajta esett méltánytalanságokon való megillető- dését.” Nagykázméri házára szomorú idők jártak. Kazinczy írja: „szegény Ipám, régóta betegeskedik, félek, hogy el fogja oltani életét, elgyengült ember, és már 62 éves”. Nem is tévedett a híradás, mert 1810. június 25-én kelt Csereynek szóló levélben ezt olvassuk: „Kedves Barátom! Az Ipamat épen most fogjuk mindjárt koporsóba tenni. már vonják neki a harangot ...” Lejjebb néhány sorral: „Ipamat épen most tevék a sírba .. . Született Ónodon 1748. október 7.-én. Ámbár a test egy kevéskét szagos, mégis hozzámentem, s jobb kezére hármas csókomat lenyomtam. Az a csókolt kéz nekem sokat adott. Én csókoltam meg utolszor.” „Tisztább karakterű. s nemesebb embert ritkán vesztett el a világ, de túlélte magát.” Tudomásom szerint Magyarországon nem történt emlékezés Török Lajosra. Az Ónodon szeptember 21-én tartott Rákóczi tudományos emlékülésen egy előadás elhangzott róla halálának 175. évfordulója alkalmával. Jelen írás ennek összefoglalása. Ágoston István Zézé napjai Közeleg egy új jégkorszak, végetérőben van az emberiség állatvilágból való föl- emelkedését hozó interglaciá- lis földtörténeti szakasz. Hízik a sarkvidékeken a jégtakaró. ír erről az Élet és Tudomány, meg a Természet Világa, ír róla az Interpress Magazin, s nyomukban rendszeresen heti- és napilapok egyre-másra. Ám Zézé maga is tapasztalja ezt a fenyegető változást. Tizenöt éve él egy első emeleti panellakásban. Tiz-tizenkét évvel ezelőtt a legzordabb időszakokban sem süllyedt húsz fok alá a hőmérő piros borszeszcsíkja, most meg enyhébb napokon sem éri el már a húsz fokot. Kihűlőben a Nap, lehűlőben a Föld. A fűtőtestek pedig szinte^ teljesen hidegek. Eshet hó odakinn, fújhat jeges szél, jöhet hőhullám villámlással, záporesővel, ez a lassú, de könyörtelen változás, ez a folyamatos hidegedés semmitől sem hagyja magát megzavarni. Néhány éve még hatott rá valamelyest néhány dolog. Ha például valamely ziman- kós téli reggelen kellemes melegre ébredtek a lakók, lerúgták magukról a három plédet, a paplant, a dunyhát, nagyol nyújtóztak és azt mondták — meglássátok, ma délután jönnek hőmérsékletet mérni a hőközponttól. S úgy is lett. Jöttek. Odaálltak a szobában a csillár alá, vagy a fűtőtest közelébe, s addig tartották kézben a műszert, amíg az kényszeredetten, szinte vonakodva huszonegy- huszonkét fokot nem mutatott. Ennél is biztosabban igazított el a melegvizes csap. Ha a meleg víz hőmérséklete délután 15 órakor elérte a 45 Celsius-fo- kot, halálbiztosan megérkezett 15 óra harminckor a hőmérsékletet ellenőrző hivatalos közeg, s mért. A körjárat befejezéséről ismét csak a melegvizes csap tájékoztatott. A víz hőmérséklete percek alatt 30—35 fokra csökkent. A közelgő jégkorszak újabb vészes előjeleként mostanában nem járnak hőmérsékletet és vízhőfokot ellenőrizni ezen a vidéken, S’ mindenféle közvetett és direkt híradásokból, nyilatkozatokból, valamint nyilatkozatcá- iölatokból, vita- és ellencikkekből kiolvashatóan más vidékeken sem. A hőmérséklet pedig lassan, de feltartóztathatatlan, könyörtelen következetességgel tovább csökken. Zézé napközben meleg pulóverben üldögél és sálat teker a nyakára, éjszakára zoknit húz, úgy bújik ágyba, s már nem röstelli a jé- geralsót sem. Mint egykor a mamutok, hosszú, gubancos szőrzetet növesztene legszívesebben. A felettük levő lakásban egy négyéves és* egy féléves gyermek sínylődik a hidegtől. Jégtömbökből iglut kellene építeni, mint az eszkimók teszik. Az a jégkunyhó több meleget tart. mint a betonfalak — gondolja, hallgatva napközben a gyermeksírást. Hogy a végső katasztrófa pillanata még nem érkezett el. azt Zézé onnan tudja, hogy azért minden hónapban kihozzák a fűtés- és melegvíz-számlát. Boldogan fizeti ki. csupán ama megnyugtató érzés miatt, hogy amíg számla van. addig fűtésnek és meleg víznek is kell lennie. Kell lennie, még ha nincs is. Az lenne a szörnyű, a borzasztó, a kétségbeejtő dolog, ha egy napon a közel ezer- forintos számla nem érkezne meg, hátlapján a sok goromba figyelmeztetéssel és fenyegetéssel, amelyek mégis oly megnyugtatóak, hiszen a velünk való törődésről tudósítanak egyben. Nos, ha a számla elmaradna, az valóban a világ, az élet, az emberiség végpusztulását jelentené. Akkor megfagynánk. Egyik percről a másikra, mint ahogy a világűrben, egy kilyukadó szkafanderben fagy szempillantás alatt kőmerevvé az ember. De a számlát mindig hozzák. S bár a hőmérséklet és a víz hőfoka csökken, Zézé azért mégis bizakodó. Van megoldás, kell legyen megoldás. Égető gondjaink égetése, például a felhevülő feszültségek fehérizzása, s aztán a konfliktusok szikrázása vitákban, drámákban és regényekben, s nem utolsósorban a forradalmi harc tüze például mind-mind olyan kalóriamennyiség, ami bevethető a hőmérséklet említett makacs csökkenése ellen is. S mennyi limlomunkat eltüzelhetnénk ezenkívül!. .. Csak nem egy nagy tüzet kellene rakni, ahogy egy költő tévesen gondolta és írta, hanem sok-sok kis tüzet. Az egyetlen nagy tűz közelébe ugyanis aligha mehetnének azok, akik igazán fáznak. Sok kis tűz körül viszont sok kisember is melegedhet. Papp Lajos Leonard Wallioht Az üzem főmérnöke beront az igazgató dolgozószobájába. Kezében szorongat valamit: egy plasztilinra emlékeztető anyag, jókora anyag jókora daralakáját. — Igazgató elvtárs! — kiáltja lelkesen. — Gratulálok! A kísérlet nagyszerűen sikerült! íme... ezt kaptuk! Az igazgató kissé félrehúzódik. — Hm... — hümmög bizonytalanul — valóban .... ez. De mi ez? — Eddig még nem sikerült kideríteni. De folytatjuk a kutatást. — Hm... — mintha csillogna . . . — Csak a fény esik rá. Sötétben pedig foszforeszkál. — És fennmarad a víz felszínén? — tudakolja az igazgató. — Fennmarad. — Zsugorodik? — Egyelőre nem állapítottuk meg. Az igazgató bólint, és elgondolkodik. — Texipexylhez hasonlít. — Aligha, A texipexyt füst nélkül ég. Ez pedig szörnyen kormoz. — És alacsony hőmérsékleten hogyan viselkedik? — Recseg. — Ebben az esetben pixi- fixon. — Dehogy, igazgató elvtárs! Ha pixifixon volna, akkor már régen a levegőbe repültünk volna! Az igazgató mindenesetre még távolabb húzódik. — No, és szeszben oldódik? — De még mennyire! — No és? A nyugdíjas bibliográfus Ezúttal nem Maigret híres pipájáról, nem is titokzatos szombat esti klienséről és lusta betörőjéről, de még csak nem is a Víg Malom mulató táncosnőjéről esik szó, hanem egy bizonyos Simenon nevű úr és egy tájékozott nyugdíjas az események két főszereplője. A helyszín nem az álmos Vichy, ahol a felügyelő ivókúrázik, s nem is a Majestic szálló rejtélyes pincéinek valamelyike, hanem Lausanne és Szverdlov. A világ egyik legolvasottabb krimiírója, Georges Simenon ugyanis hosszabb ideje levelezésben áll a szverdlovi Alekszej Ivano- vics Orlov nyugdíjas gépgyári dolgozóval. Az író egy régi levelében a következőket írta: „Tisztelt Orlov úr! Ön valóban régi barát, ha ilyen régen érdeklődik munkásságom iránt. örömmel olvastam végig azt az 1982- ben összeállított bibliográfiát, amelyet műveimről készített, s most ismét folytatott. Fogadja köszönetemet és elismerésemet, barátsággal, Simenon.” Az uráli könyvbarát valóban páratlan bibliográfiát készített Simenon műveiről. Anyagot gyűjtve az íróról valóságos könyv- és folyóirat-hegyeken rágta át magát. A bibliográfia ma 358 mű adatait tartalmazza. Ezek közül eddig 159-et adtak ki a Szovjetunióban, több mint kilencmillió példányban. Mint Orlov elmondotta, Simenon könyveivel a hatvanas évek elején^ ismerkedett meg, amikor elkezdték a Szovjetunióban is megjelentetni regényeit és krimijeit. Elsősorban Simenon lélektani megfigyelései kötötték le, úgy érezte, a pszichológiai finomságok és mélységek avatott és érzékeny mesterével találkozott az írások közvetítésével. Végül rászánta magát és írt Simenonnak. A levéllel együtt elküldte a bibliográfiát is. Az író válaszában „igazi könyvbarátnak” nevezte az uráli munkást. Alekszej Ivanovics nemrég befejezte a bibliográfia második részét, s ezzel szinte teljessé vált a Simenon- művek és az életút feltérképezése. Viszonzásul az író megküldte neki a Simenon világa címmel Párizsban kiadott kötetet !két dedikált fotóval együtt. Az életrajzi kötet ajánlása: „öreg barátomnak, Orlovnak, aki jobban ismeri könyveimet, mint jómagam.” — Megjárja . . . meg lehet inni. — Akkor ez íixitoxon. — Eleinte mi is így gondoltuk. A íixitoxon azonban intenzíven lélegzik. — És ez? — Nem lélegzik. Az igazgató haragra gerjed. — Akkor hát végeredményben mit állítottak elő? A patkányok felfalják? — Felfalják, de megdög- lenek tőle. — És a legyek? — A legyeknek nem árt. — Ebben az esetben nem más, mint klexiloxon-duplex. — Akkor már inkább le- xiklapson-triplex. A klexi- loxon ugyanis habzik. — A lexiklapson viszont elpárolog. — Akkor talán klepixon. — Vagy talán antianyag... Az igazgató magában motyog. Ez azt jelenti, hogy komoly döntésre készül. — Hát nem, főmérnök elvtárs. — jelenti ki végül —, fene vigye ezt a választékbővítést! Holnaptól kezdve újra ablakgittet fogunk gyártani ... Fordította: Gellert György
