Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 21. szám
1986. január 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Kéziratos Korvinus dráma 1790-böl Mátyás király legendás személye élő alakként ólt a nép körében. Anekdoták, mesék, históriás énekeik, példázatok, iskoladrámák őrzik emlékét, s a magyar felvilágosodás történetszemlélete egybeforrt nevével. Szinte törvényszerű, hogy a magyar világi színjátszás kezdetén, 1790- ben az első történeti tárgyú eredeti dráma őt állítja a cselekmény és a gondolati tartalom középpontjába „egy vitéz, nemzeti, szomorúval elegyes víg-játék” keretében. A mű tárgyát Mátyás király 40 000 főre tervezett egyetemének megvalósítása adja. Bonfini, a király humanista tudósa latinul írta le Mátyás tetteit és terveit, azt is, hogyan képzelte el Budán a hatalmas egyetemet. iHeltai Gáspár 1575- ben kiadott Krónikájában már magyarra fordítva teszi közzé a nagyarányú tervet, melyben Mátyás király a „Rektorsághoz ... jeles és nagy jószágokat akart vala szakasztan i és sok ezer forintér’ jövedelmet, hogy mind e széles világon nem lönne jobb, szebb és bővebb schola annál.” Budán, a vár alatt Bonfini szerint az alapokat is megrakták. Heltai látta még azokat. A terv szerint két utcányi széles folyosóval, hatalmas oszlopos kerengővei és a hét főtudo- mány számába hét „Piaccal” látták volna el. A ■ Piacok közepén kutak, felettük „kristályos lámpák, "r hogy éjjel is olvashatnának < a lectoro'k leckéket.” A Piacok alatt boltok, a folyosók mentén „komorák”, vagyis diákszobák. A tanárok házait oszlopsorokkal összekötve, Duna-parti ligetekben képzelte el. Szándékában állt Zsig- mond király régi tervének megvalósítása, „Buda várából hidat ki akarna hozni faragott kövekből... nagy szélesen a Dunán”, s a pesti hídfőnél erős várral védené a negyvenezer diákot, a „magyar haza eszét és büszkeségét.” E tervről írt dráma legfőbb értéke, hogy Mátyás királyt iá későbbi daraboktól eltérő módon nem anekdotikus szellemben, hanem országvezetői méltóságában mutatja be. Témája a nemesség és a király konfliktusát öleli át, s jó alkalmat ad állambölcseleti kérdések megvitatására, de szerencsés módon mindez izgalmas cselékmények során érvényesül. A nemeseket ingerli a király tanácsadóinak agresszív stílusa, féltik fiaikat az iskolától, mert azok megszokták a „nagy tágas természetet", sajnálják a pénzt holmi idegen tudósokra, s főként tartanak attól, hogy a sok ifjú csak a pórnép bevonásával együtt gyűlhet ösz- sze. Mátyás király álruhában kipuhatolja lázongásuk okát, számot vet kormányzási stílusának hibáival, de megbizonyosodik arról is, hogy „a jövő reménysége a művelt 'ifjúság”. Másnap csellel-szóval lefegyverzi és maga mellé állítja ellenfeleit. A mű a magyar iskoladrámák nemesveretű morális hagyományait megtartotta, de a nevelő szándék szokványos paraboláin túllép, és terét ad a nemzeti lét nagy kérdéseinek kifejtésére, s a nemzet maga a teljes magyar nép álláspontra helyezkedve vitatja meg a szabadság és elkötelezettség, a hazaszeretet és haladás, hagyományosság és kibontakozás kérdéseit. A kor divatos világpolgár testvériség-eszméje a drámában a „bölcs hazai szeretet” fogalomkörben konkretizálódik, mely „a nemzet boldogságának mély és tág kőszirt alapot készít”. Mátyás iskola- terve ürügyén a reformkori szerző elmondja a „nemzet megvilágosodására” vonatkozó reformgondolatait, melyek kirobbanó korszerűséggel szólnak a nézőhöz; el is érte a mű a sorsát. Az éber cenzor Non admittitur impressis nem adható ki feliratú pecsétje örök hallgatásra ítélte a darabot, és feledékenység- be burkolta szerzőjét. Ki volt a szerző? Erre némi fényt derít a darab megírásának előzménye. A Mindenes Gyűjtemény 1790 tavaszán hírül adja, hogy Werthes Frigyes Kelemen drámát ír Mátyás királyról. A mű soha nem jelent meg, életrajzi lexikon a neve alatt nem is említi. A Széchényi Könyvtárban őrzött kéziraton azonban ezt olvashatjuk: Korvinus Mátyás Vertesz Friderdk Augustus Kelementől A Pesten lévő Magyar Mindenségben Az ékes tudományok tanítójától. Magyarul ki-dolgoztatott Bárány Péter által Ki tehát a szerző? Megírta-e valaha is Werthes a művet, vagy csak felvázolta és jegyzetelte? Ha megírta, hová lett a kézirata? Fordító-e Bárány Péter (akiről lapunk 1985. május 18-i számában már írtam) vagy „ki-dolgozó”? Beleástam magam a két író munkáiba, hogy megismervén szellemüket, kikövetkeztessem, melyikük írhatott önmarcangolóan a magyar nemesség vétkeiről, ki szerette annyira a népet, hogy mindőjüket a királyi asztalhoz invitálta, s aki legkülönb közülük, a „király mellett fog ülni és a poharából fog innja?” Kettőjük közül ki merte és tudta megfogalmazni „Az igaz szabadság: erkölcs” gyönyörű monológját? Bíró Ferenc irodalom- történész szerint „Werthes jegyzeteinek felhasználásával írta Bárány Péter”. 0 volt a drámáról írt tanulmányom lektora. Kerényi Ferenc színháztörténész fordításnak tartja, bár „a kérdést megnehezíti, hogy nem ismerjük német: nyelvű eredetijét”. A múlt századi tudósok Simái Ödöntől Heinrich Gusztávig írtak róla, de nem olvasták. Mi hárman olvastuk, és az 1790-es bíráló cenzora Szekeres, továbbá az 1930-as években Nyiry Erzsébet, aki tanulmányt írt róla. Míg a szerzőség kérdése eldől, nézzük meg, terv maradt-e Mátyás király egyeteme. Budán, a mai Hilton Szálló falába beépítve őrzik a hajdani domokos rendi apátság egyetlen épen maradt kápolnafalát. Itt helyezték el Mátyás egyik szobrát, a bautzeni másolatát, és itt olvasható két szép érctáblán a hír az 1477-től mintegy ötven évig működő egyetemről, mely a nagy terv első ütemeként valósult meg. Az épületet a törökök istállónak használták, majd harcokban felgyújtották, de egyetlen ép falát. Mátyás királyt és egyeteme emlékét nemzeti kincseink között őrizzük. Gyárfás Ágnes Baráth Lajos Egy nálamnál jóval öregebb ember emlékszik még azokra az időkre, amikor az otthonhoz hozzá tartozott egy jól fejlett macska, kandúr elsősorban, akinek kutya, azaz macska kötelessége volt a házat — pincétől a padlásig — egérteleníteni. Manapság is léteznek macskák, de ezék immáron inkább státusszimbólumok, mintI * sem egérvadászok. Hülyék is 'lennének ezek a eirmo- s sok, ha egy egérlyuknál napokat kuksolnának, hiszen mindenféle jóval naponta többször is bezabál- p nak, minek hát az egérhús? Ezáltal és ennélfogva a rusnya férgek annyira elszaporodtak, hogy kénytelenek voltunk — mások is ezt teszik — egérfogót vásárolni a vasboltban. Ezt az elmés szerkentyűt — ha minden igaz — lehet egerek összefogdosá- sára is használni. Én magam úgy tapasztaltam: ezt is az ártatlan emberek bosszantására találták ki, mint például a telefont és a közlekedési eszközök (busz, vonat stb.) menetrendjét. Mert mit csinál a tisztalelkű polgár, ha vesz egy, vagy több egérfogói? Vesz hozzá sajtot, füstölt kolbászt, főtt tarját, meg más ínycsiklandó ételt. Otthon a vásárolt mellék- termékeket apró darabkákra vágja, rátűzi az egérfogó pöcökjére, utána a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujjunkkal a csapót a ru- gózattal ellentétes irányba szorítja, és azt a bizonyos •kallantyút ráilleszti. Persze, az egyszeri egérfogóvásárló ügyetlen ember, meg is bűnhődik érte, ugyanis a biztosító kallan- tyú (ezen van a sajtdarabka) nem biztos, hogy biztosítja a csapót, mire az a körmünkre üt. Antik, avagy modern egérfogó, oly mindegy! Az egerek mosolyognak rajtuk és szaporodnak. Immáron annyira so'kan vannak, hogy egérinvázióról kell beszélnünk. De csupán egykét egér telepedjen be a házunkba, pincénkbe, az sem megnyugtató. Nem csupán a befőttesüvegek- ről rágják le a celofánt —• mint arról már értesítettem a nyájas olvasóm —, de a könyveket is szívesen rágcsálják, meg a legjobb kabátot ócskára teszik, s ha a régen viselt cipőt éppen akkor próbáljuk felhúzni. amikor egérlakásul szolgál, hát a hideglelés kerülgeti az embert. Az említett fogók pedig nem használnak, hiszen ha sikerül is egy-két kormos után felállítani, a pocok, a güzü, a szürke házi egér messze ívben elkerüli, de ha le is rágcsálja róla a sajtot, a füstölt kolbászt, a csappantyú csupán az ujjunkkal bánik el legénye- sen. az egér jelenlétére nem szuperál. (Meg hát az egériskolákban bizonyára kitanítják már a kölökege- reket az egérfogóval kapcsolatos tudnivalókra.) Éppen ezért elhatároztam, hogy olyan szert találok fel, mely holtbiztos mentességet nyújt az egerek ellen. Kezdetben arra gondoltam — a fiam is ezt látta a legizgalmasabb feladatnák —, hogy az egérfogókat mobilizáljuk. Nem ám, ott lapul ezután a sötét sarokban, egérre várva; arról nem is szólva, hogy ha megfeledkezünk róla, magunk nyúlunk bele, s akkor mi bánjuk újra... A mobilizált egérfogó állandó mozgásban van, s ha nagy a szerencsénk, akkor még az egér útját is elállhatja, aki ezután — nincs más választása — a tálcán kínált sajtnak nem képes ellenállni, s zsupsz! Vége! — És mi lesz, ha a harmadik olajár-robbanás is bekövetkezik? — kezdtem a kétségeimmel. — Egy aprócska benzinmotor alig fogyaszt valamit! — nyugtatott meg a fiam. Ám, én egy ország gondját vettem a nyakamba, és sok kis benzinmeghajtásos egérfogó — sok benzint fogyaszt. — Meg hát az ilyen egérfogó túlontúl zajos ... Nem maradt más hátra, mint a kémia. És győztem! Olyan port sikerült előállítanom, melyet ha az egér szemébe szórunk, az menten megvakul; a többi már gyerekjáték. Az egérvakító port Brillpax-nak neveztük el, és a 'következőkből tevődik ki. (A teljes leírást mellőzöm, mivel a szabadalmam még csak most van folyamatban.) Kell hozzá — száz pár egérszemre méretezve — egy csipetnyi só, bors és paprika. Kutya által eldugott, s legkevesebb három évig földben lapuló velős csont, valamint szárított csalán, porrá őrölve. Párolt és porított ecetből két deci, időmérésre is alkalmas finom homok, valamint sajt-, kolbász- és szalonnazúzalék. Mindezeket három hétig hagyjuk egy porcelántálban, nem másért, mint hogy összeérjen. Utána még egyszer mákdarálón átőröljük, s akkor tökéletes a szer. (Még egyszer hangsúlyozom, két alapvető szert nem közöltem az olvasóval, miután szabadalmaztatom a Brill- pax-ot.) Hogy mért Brillpax, kérem? A brill tulajdonképpen a briliáns ötletet hivatott jelezni, míg a pax — a fiam szerint — szakszerűen hat. Nevezhettük volna egyszerűen, magyarosan egérvakítónak is, de ez esetben kereskedelmi nehézségék lehetnek a későbbiek folyamán, meg hát a külföldi piacokra is gondolni kell, jó előre. A Használati utasítást már itt, s most közlöm: Végy egy jókora, virgonc egeret. Legjobb, ha azt fogjuk meg, aki miatt egy-két alkalommal már feldöntötKALÁSZ LÁSZLÓ: A toronyban harang szólal harang ne szólj halálszóval halálszóval meg ne szólalj nyüszítenek mind a kutyák borzasztják őket szellemek: láthatatlan belengenek utoljára minden utcát éltünk idén öt-hat napot s naponta új meg új halott! alig győzik a férfiak: nem is bírnak már sírni csak ásni ásni a sírokat halnak-hullnak az öregek az öregek lassan kimúlnak meddő jaj veri föl falunkat s ritkán gyümölcsöz döbbenet CSEH KAROLY: Szertartás Ágroppanás zajával kapcsolod fel a villanyt mint hátadon cipelt elejtett állatot ledobod kabátodat S elnézed ahogy télnek forduló házad ablakán hópehellyé lágyul egy kegyetlen fényű csillag tűk az olajkályhát, söprűvel levertük a tükröt és két-három grafikát, felborítottuk a könyvesszekrényt, és tévedésből a partvissal nem rá, hanem az anyós tyúkszemére csaptunk. Az az egér az igazi, amelyiket egérfogón keresztül trappista- és Ani- kó-sajttal, kolbásszal, füstölt tarjával, szalonnával degeszre etettünk, s már alig vonszolja magát kövérségében. Az egeret a tarkójánál fogva megló- bázzuk, s az előbb lehunyja, majd kinyitja a szemét rémületében. Ezt a ritka pillanatot kell kihasználni, s a Brillpax-ból egy iciny- picit a szempárba szórunk. Az egér, persze, ezek után nem lát, legfeljebb hall. Legcélszerűbb, ha vásárolunk egy borbélyszéket, mely körbeforog. Innen kellemesebb megfigyelni a hatást. A Brillpax-szál kezelt egér előbb nem tudja, mi történt vele. Hallja ugyan a gúnyos kacagásunkat, de senkit nem lát. Ez a dermedt mozdulatlanság csupán másodpercekig tart. Utána — mert érzi, hogy szabad — futni kezd. De hová, kérem? Neki a szekrény lábának, méghozzá fejjel. Innen többnyire derékszögben folytatja a menekülést, de ott áll a szék, avagy a hokedli, annak is nekimegy. Fal, ágyláb, kályha, minden, minden az útjába kerül, hiszen a nagyobb tömeg vonzza a súlytalanabbat... Az egér végül belátja reménytelen helyzetét, s a kacajunk után a lábunk elé vonszolja magát, elereszti fülét- farkát, és megadja magát. Ezt a pillanatot sem szabad elszalasztani. Mutatóés hüvelykujjunkkal farkon csípjük, kinyitjuk az ajtót, vagy az ablakot, » kilódítjuk az ablakon. (A macskának is oda adhatjuk nyugodtan, miután a Brillpax csak az egerek szeme világára ártalmas.) Ha azonban kidobjuk — s ez a célszerűbb — még nagyobb a hasznunk az egér- telenítést illetően. Ha jól fejlett, világot járt egeret vakítunk meg. akkor ahhoz menten hozzácsapódik egy jól látó, de világot nem járt egér. aki kivezeti majd az udvarból, portáról; az útról aztán a vak egér vezeti a világtalant, de hisz ezt a mondást valamennyien ismerhetik... Utóiratként jegyzem meg; most, hogy az első — s nyilván legjelentősebb — találmányom elkészült, a szabadalom is járja a maga útját, ugyanis hónapok óta egy sort sem kaptam a Találmányi Hivataltól, tehát komoly dolognak tartják a Brillpax-ot, rádöbbentem, az ilyen tudós munka nem nekem való. Túlontúl igénybe veszi az időmet és az energiámat. Könnyen lehet, hogy megfogadom egyik jóakaró ismerősöm tanácsát, aki azt mondta, miután elmondtam neki, miről is van szó. — Nem lenne jobb. ha mégis az irodalmi pályán maradnál? Bár az sem veszélytelen hivatás, de legalább nem csípik tarkón az olvasóid, s olvassák fel nekik kedve ellenére az irományaidat ... Igazat adtam neki; bár ezen még gondolkodom ... Valamiféle poron, amit a nyomdai festékkel elegyítenek, és ... De ez már egy másik találmányom alapötlete.
