Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

1986. január 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hit mutat I # f ##» a kenezloi mérleg? A ~ Szolgáltatóház épül Ozdon Az elmúlt év őszén Ózdon az Újváros téren elkezdődtek egy szolgáltatóház, valamint or­vosi rendelő építésének munkálatai. A létesítmény ez év közepére várhatóan elkészül, amely jelentősen hozzájárul majd a lakótelep egészségügyi és szolgáltatóipari ellátásához. A szol­gáltatóházban egyébként hét szolgáltató részleg kap helyet. Az építkezést a téli időjárás sem akadályozza. Fotó: Kerékgyártó Mihály A példák erejével hatni — A melléküzemágról be­széltek mór? — kérdezi az elnök a helyettesétől. — Még nem — hangzik a válasz. Az elnök, Kecskeméthy Gyula mosolyog, aztán szót­lanul kimegy. A szobában ketten maradunk. A helyet­tes, Dankó Bertalan újra böngészni kezdi a lepedőnyi papírokat, táblázatokat. — Szóval, ezért nem lehet nálunk szó igazán órunö- vény-termesztésről. Ha ,nem a Bodrog, vagy a Tisza lop­ja el az éves termést, akkor a belvíz okoz jóvátehetetlen károkat, mint legutóbb ta­valy is. Közel 500 hektáron vetettünk őszi búzát, de be­takarítani a termést csak alig a fele területről tudtuk. Több mint 280 hektárra még júniusban sem sikerült rá­menni a lánctalpas traktor­ral. Nem jártunk másként a kukoricával sem. Ha a komp­lex melioráció befejeződik, bizonyára megváltozik a ter­melési szerkezetünk is, de amíg a biztonság hiányzik, addig az is öröm, ha az ál­lattenyésztés takarmányigé­nyét meg tudjuk termelni. A kenézlői Dózsa Termelő- szövetkezet ugyanis hagyo­mányosan nagy állattenyész­tési ágazattal rendelkezik. Sikerül például a szarvas- marhát és juhot is jövedel­mezően tartani. — A juhászat rekonstruk­ciója után, az idén a szarvasmarhatelep fejleszté­sére szántuk el magunkat. — Juhászat? _ Jól értette. Igaz, mos­tanság erre sokan nem köl- tenének pénzt, pedig érde­mes. Nézze, szövetkezetünk­ben valamikor magyar fésűs- merinó törzstenyészet volt. Sajnos, a tenyészállat-értéke­sítésben nincs megfelelő pi­ac. és csökkentek az árak is. Így aztán olyan technológi­át választottunk, amely a bárányexport növelése érde­kében a sűrített éltetésre inspirált. Ezzel egyidejűleg elmaradt a fejes, lassan pe­dig a nyereség is lekopott az ágazatról. A sűrített elletés következtében az állomány „elfáradt”. Akkor döntöt­tünk a váltás mellett. A haj­dani magyar fésűsmerinókat tejtermelő juhfajtával felja­vítjuk. Építettünk fejőházat, vettünk fejőgépeket és most természetesen fejünk. A júhtartás már nem vesztesé­ges — mondja az elnökhe­lyettes. N em veszteséges, miként a szarvasmarhatartás sem az. A tejtermelő ágazatban mind a magyartarka, mind pedig A MÁV Miskolci Igazgató­sága — a csökkenő beruhá­zási lehetőségei mellett is — nagy anyagi erőt fordít szo­ciálpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására, különösen a vasutasok lakás- és gyer­mekeik óvodai gondjainak enyhítésére. Az elmúlt év­ben több mint 150 millió fo­rintot fordítottak erre. í Egyebek közt a Tiszai pá- audvar osztószertárában a últ év tavaszán adták át a közel 12 millió forintért létrehozott szociális épületet. Ez 130 vasutas számára biz­tosít korszerű öltözési, tisz­tálkodási. étkezési lehetősé­get. A hatvani csomóponton Í8 millió forintos költséggel iij központi kazánházat, gőz- Jerincvezetéket építettek és helyeztek üzembe, valamint ij milliós költséggel korsze­rűsítették a vasutas óvoda intését. 8 Az idén a nagyforgalmú Gömöri teherpályaudvar vasutas és volános dolgozói­a keresztezett állatok irigy­lésre méltóan magas szinten termelnek. Igaz, a 4 ezret meghaladó átlag tejterme­lés. a több mint 2 millió li­ter értékesített tej nem mond semmit, hiszen azt lehet drá­gán és lehet olcsón megter­melni. — Mi, azt hiszem, közép- útón vagyunk. Az'elmúlt év­ben is literenként 2 forint volt a hasznunk. Persze, ked­vezőtlen adottságú, tehát tá­mogatott termelőszövetkezet vagyunk, de meggyőződé­sünk, hogy a 2 forintnyi ha­szon tovább növelhető, ha csökkentjük a költséget. Ezért döntöttünk a rekonst­rukció mellett. A beruházás végeztével a jelenleginél jó­val korszerűbb, ugyanakkor egyszerűbb körülmények kö­zött. olcsóbban tarthatjuk, majd az állatokat. A kötött tartásról áttérünk a kötet­lenre. Ebben az új tartás­módban élőmunkát takarít­hatunk meg, s ebből követ­kezően pedig munkabért is. Jobb lesz a takarmányozási rendszerünk. Növeljük az ál­lományt, javítunk a terme­lési mutatókon, a több tej­értékesítés mellett így vár­hatóan alacsonyabb lesz a költségünk. Most, a mérlegkészítés idején a szövetkezetben nagy a sürgés-forgás. Hamarosan kiderül, hogyan zárták az el­múlt évet a kenézlőiek. Az elnök újra bejön az irodá­ba. de most vele van Ruskó László főkönyvelő is. Jó hírt hoznak. — Tavaly jól sikerült a szarvasmarha-hizlalás. A .most összesített adatok sze­rint egy kilogramm értékesí­tett hús után a szövetkezet haszna megközelíti a tíz fo­rintot. Elmozdult a holt­pontról a zöldség-gyümölcs­termelés is mondja a fő­könyvelő. Az elnökhelyettes bővebb magyarázattal szol­gál. — Százhektáros almásker­tünk van. Ismert, hogy az elmúlt években a hagyomá­nyosan nagy almatermelő megyékben óriási területeken számolták fel az ültetvénye­ket. Mi viszont nem. Ezért, mivel a kereslet nagyobb a piacon, jó árakat érhettünk el. A szüret kezdetekor az ipari alma kilójáért még „csak” 3.2 forintot adtak. Aztán ez az ár felment négy forintra, majd a szüret vé­ge felé még plusz egv forint mennyiségi felárat is kap­tunk. A zöldségágazatot is átszerveztük tavaly. A ha­liak sok-sok éves vágyát kezdik megvalósítani. MÁV— Volán közös beruházással 3 szintes szociális épület épí­tését kezdik meg. (E munkát pályázat alapján adják oda az építő szervezetnek.) Az új épületben — amelyet már jövőre szeretnének át­adni — 250 dolgozó számá­ra alakítanak ki korszerű öltözési, tisztálkodási lehe­tőséget, s itt kap helyet a 200 fős étkezde is. Az igazgatóság sokat tesz a vasutasok lakáshelyzeté­nek javítása, gyermekeik óvodai gondjainak megol­dása érdekében. Miskolcon és Hatvanban 18 lakást épí­tettek. Ez 20 millióba ke­rült. A miskolci Martintele­pen épülő 10 szolgálati la­kást ez év első negyedében adják át a vasutas dolgozók­nak. Ezen a telepen — a Kandó lakásszövetkezet ke­retében — a közlekedési dolgozóknak mintegy más­fél száz lakás épül. Ebből 77 részes művelésbe. Volt olyan tagunk, aki egyhektárnyit, a legtöbben viszont félhek­tárnyi területet írattak. A zöldpaprika-értékesítés után a vállalkozó tagok 25—30 ezer forint, körül részesed­tek. A megállapodás szerint ugyanakkor az összes árbe­vétel 60 százaléka itt ma­radt a közösben. Jól járt te­hát mindenki és a szövet­kezetnek végre nyereséges lett ez a tevékenysége. — Végül is hogyan sike­rült zárni az elmúlt gazdál­kodási évet? — Mág nem tudjuk pon­tosan — mondja Kecskemé­thy Gyula. — A mérleg nincs kész — így Ruskó László. — A bu­dapesti melléküzemágtól még újabb információkat várunk. — Szóval már itt tartunk — veszi át a szót Kecske­méthy Gyula. — Hogy mivel foglalkoznak a dolgozóink ott Pesten? — Tudja. — mondja Dan­kó Bertalan — az elnökünk­nek bizonyos értelemben a melléküzemág a vesszőpari­pája. Nem tagadjuk, teljesen érthető okok miatt. A 70-es évek elején hozta létre a budapesti ágazatot. A 70-es években, amikor ez még fe­hér hollónak számított. Az idő persze az elnököt iga­zolta, de azért gondolhatja, akkoriban lehetett néhány ál­matlan éjszakája. — Ma már két budapesti ágazata van a szövetkezet­nek r- folytatja a főköny­velő. — Az egyik takarítást, valamint bedolgozást végez, és szép eredményt hoz a kö­zösbe. A másik budapesti ágazat kétségtelen, szeré­nyebb eredményeket mond­hat magáénak, tevékenysége ugyanis a városszépítők munkájához kapcsolódik. Az elnök fotóalbummal a kezében tér vissza. A vá­rosszépítő ágazat munkáját színes fényképek tükrözik. Öntöttvasból' készült kande­láberek, szeméttartók, for­galomelterelő vasbabák. Ker­ti padok, századelő hangula­tát idéző székek. — Mindezeket láthatja Budapesten a Dunakorzón, valamint a Vörösmarty té­ren. és ha hiszi, ha nem. Nyíregyháza főterét a mi budapesti ágazatunk vará­zsolta hangulatossá. A helyi melléküzemágak is szép eredményt hoznak, így aztán a több mint 12 millió forintos nyereség bi­zonyítja. lehet a Bodrog- zugban is jövedelmezően jut a vasutasoknak. Az igazgatóság — a közművesí­tés költségét nem számolva — 15 millió forint kamat­mentes hitellel segíti őket. A MÁV ugyanitt 200 sze­mélyes óvodát, 60 személyes bölcsődét építtet. A BÁÉV ígérete szeriint az idei év első negyedében ez is elké­szül. Ez azért is fontos, mert a vasutasok egy része már meg is kezdte az új ottho­nába való beköltözést. Az igazgatóság erőfeszíté­seinek tanúbizonysága az is, hogy tavaly 265 vasutas dol­gozónak 25 millió forint kamatmentes hitelt adott a családi és a társasházak épí­tésére. E segítség értékét az tudja igazán értékelni, aki már járt, vagy jár ilyen szorító „cipőben”. Ezen túl­menően a nagy közlekedési szervezet több százezer fo­rintot fordított a meglévő szolgálati lakások korszerű­sítésére. (csb) Néha szomorkodom, neki- keseredek, s csak nehezen tudok lelket verni magam­ba. Néha magam alatt va­gyok, de nem vágom magam alatt a fát... S nem enge­dem, hogy alattam fűrészel­jenek. Gyakran nem is a té­nyek, hanem a tényékhez fűzött kommentárok, szélső­séges egyéni — és közvéle­kedések gondolkodtatnak el. Nagy szellemi és kulturá­lis hagyományokkal bíró vá­rosból érkezett vendégem minden • rtő szándék nél­kül kérdezte meg: — Ho­gyan lehet élni olyan vá­rosban, mint Miskolc? Az­tán, „igazi” urbánusságának büszke-gőgös tudatában je­lentette ki, hogy „náluk” rendezettebb a település, a centrumnak hangulata van, az utcák nem szemetesek, nagyobb a közbiztonság, mű­veltebbek és figyelmesebbek az emberek, s első osztályú labdarúgócsapatuk is van .. . A gyors agresszió védekezés­re kényszeritett. Eltűnődtem. Most emlegessem föl. hogy mi minden történi itt az el­múlt évtizedek alatt, vagy pereljek némi igazságot is tartalmazó kifogásaival? Erényeinkre, eredményeink­re legyek inkább büszke, vagy fogyatékosságaink miatt váljak inkább keserűvé? Egyetlen szóval, igennel vagy nemmel erre a kérdésre kép­telenség válaszolni. Máshol is, máskor is kerülök, kerü­lünk ilyen dilemma elé. A tények, remények, a realitá­sok és álmok ágas-bogas pél­datára számtalan fogódzót kínál, de a helyzetelemzés mértéktartásra int a közér­zet-térkép megrajzolásá­ban . . . Abban persze biztos vagyok, hogy mondjuk Tahi­tin jobb a klíma, mint ebben a poros, füstös iparvárosban. A pálmafa is szebb látvány valamelyik mediterrán ten­gerparton, mint egy sovány akác létért küzdő vegetáció­ja a beton- és aszfaltdzsun­gel ben. A Mercedes is jobb gépkocsi, mint a Trabant. Svájcban magasabb az élet- színvonal, Svédországban többet keres egy szakmunkás, mint nálunk. Telefonellátott­ságunk az egyik legrosszabb Európában, nem járunk élen a fogkrémfelhasználásban. Persze, az sem hallgatható el anélkül, hogy dicsekvés­nek tűnne, hogy nemzetkö­zi színvonalon tudunk pro­dukálni szalámit és autó­buszt, paprikát és nagyfe­szültségű elektromos kábelt. Kukoricából és bauxitból nagyhatalom vagyunk, s nem múlik el hét, hogy valamely külföldi delegáció ne tanul­mányozná a Magyarországon meghonosodott új gazdálko­dási formákat és szervezete­ket. Mindent összevetve: álmod­ni. kételkedni, összehasonlí- ta szabad és kell is. De mi­hez mérjünk? A nemzetközi színvonalhoz? Korábbi ön­magunkhoz? Vagy a pilla­natnyi lehetőségekhez? Vagy „vigyázó szemünket" a jövőre vetve, az ezredforduló utáni időszak gazdagabbnak és gondtalanabbnak vélt évei­re koncentráljunk? A kér­dőjelek horgán rángatózva sem tudunk kibújni a bő­rünkből. De kell-e. jó-e az önmarcangoló indulat, tudva azt. hogy. messziről messzire értünk, s jövő kilátásaink most jobbak, mint öt évvel ezelőtt? A kemény, szigorú l!)85 után is elmondhatjuk, hogy megéltünk, megmarad­tunk. s adottak, vagy meg- teremthetőek a feltételek sze­rény, de reális célkitűzéseink megvalósításához. Éppen egy héttel ezelőtt olvastam egy cikket (Hava­si Ferenc: Gazdaságpolitika — társadalompolitika), amelyben ez állt: ”. . . 1986- ban minden gondunk ellené­re jobb helyzetből startol az ötéves terv, mint egy fél év­tizeddel korábban. Akkor a fő gondunk az volt, hogy meg tudunk-e állni, nem bo­rul-e fel a társadalom szeke­re. Egy leszálló ág elején voltunk, most pedig egy di­namizáló periódus előtt ál­lunk. Biztatónak tartom azt is, hogy a szocialista orszá­gok többsége keresi, hogyan tud jobban megfelelni az in­tenzív fejlődési szakasz kö­vetelményének a gazdaság és a politika. Valamelyest ja­vult a nemzetközi légkör is. A fejlődésnek összességében kedvező a belpolitikai hátte­re.” A cikk más bekezdésé­ben ez olvasható: „Ez a gaz­daságpolitika megerősítette oiszágunk tekintélyét, kedve­ző megítélését, és hozzájárult ahhoz, hogy politikánk a nép támogató részvételével e ne­héz időben is megvalósul­hasson.” A közérzettel kezdtem, s gazdaságnál lyukadtam ki. Így van ez rendjén, hiszen rájöttünk, rádöbbentünk ar­ra, hogy országunk, városunk, családunk minden funda­mentális kérdése a gazda­ságon, a szellemi és anyagi gazdaságon múlik. A kor­mány milliárdokban számol, a vállalatvezető milliókban, a háziasszony forintokban., Csak a lépték más, a szán­dék, az ökonómikusabb szán­dék azonos. A konyhapénzt beosztani egy családban nem kisebb bravúr, mint az ál­lamháztartást vezetni. Egy cipőben járunk. Fizetésünket OTP-lartozások, költségveté­sünket külföldi adósságok terhelik. De azért hiteleznek nekünk, mert hitelünk van. Nekem is. neked is, az or­szágnak is. Van bennem, benned, bennünk annyi erő és virtus, hogy állni tudjuk a kamatokat is. Kicsinységé­ben sem gazdag ország va­gyunk. S ebből a megállapí­tásból mit. sem von le az. hogy szellemi tőkénk a leg­nagyobb, de jobban kellene forgatnunk és kamatoztat­nunk. Történelmünk bizo­nyítja, hogy az emberi helyt­állás. a személyesen felvál­lalt közügy, itt, ebben az egy nap alatt átutazható ország- nyi világban csodát, azaz jó­kedvet és bőséget teremthet. Jókedvet? Bőséget? Himni- kusan szép szavak ezek. Köz­véleményünk vitatja, közér­zetünk kétli a kifejezések valóságtartalmát. Még nem vagyunk túl a gyürkőzés és a győzködés időszakán. A párt főtitkára mondotta a Taurus gyárban tartott mun­kásgyűlésen: a példák erejé­vel kell hatni.. . Miskolcon is, Borsodban is, az ország­ban is. Sorsunk, élni, itt kényszerít. Ide köt a táj, a család, a munkahely, a nagy­papa sírja, a csenevész akác. A ház és a haza, ahol nevén nevezzük a fát és a mada­rat, ahol pontosan tudjuk, hogy mikor jön a villany- számlás, mikor lesz áreme­lés, s mennyit ér hónap vé­gén a boltba visszavitt üres üveg. S tudjuk, mert a ne­hezebb időkben ez segített át: egy kiadós sírásnál töb­bet ér egy halvány mosoly ... Brackó István tekonyságot növelendő. a gazdálkodni, zöldpaprika-földet kiadtuk Balogh Andrea 150 millió forint A vasutasok jobb szociális ellátásáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents