Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 20. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1986. január 24., péntek

Százhetvenegy mű a miskolci dijakért

A 26. miskolci tévéfesztivál előkészületeiből

Csütörtökön ülést tartott Miskolcon a 26. miskolci tévéfesztivál előkészítő bizottsága. Azon részt vett Med- veczky László, a Magyar Televízió belpolitikai főszerkesztőségének vezetője, a miskolci fesztivál elnöke, valamint Gépelné Tóth Rózsa, Miskolc tanácselnök-helyettese, és természetesen az előkészítő bizottság tagjai, köztük a megye és a város vezető testületéinek képviselői.

Balogh Mária, a fesztivál igazgatója számolt be az előző — december XO-i — ülés óta végzett munkáról, Kováts György, a helyi előkészítő bizottsági titkár pedig a megyében végzett szervező tevékenységről. A már korábban lapunkban is ismertetett előkészületi adatokon kívül érdemes elmondani, hogy megtörténtek a nevezések, és az előzsűri megkezdte mun-; káját. A Magyar Televízió 17 szerkesztőségéből — ami arra mutat, hogy valóban össztelevíziós fesztivál lesz a miskolci — összesen 171 müvet neveztek be, 6105 percnyi időtartamban. Ez darabszámra kevesebb, mint a korábbi, időre azonban több. Ennyi mű szeretne verse-, nyezni a fesztivál díjaiért, azonban az időtartamot tekintve sem lehetséges ezeknek a teljes részvétele. Előreláthatólag 20—22 órányi anyagot fog a hatalmas kínálatból kiválogatni az előzsűri. Mint korábban már jeleztük, dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Bács Megyei Pártbizottság első titkára lesz a zsűri elnöke, és egy kivételével már visszaigazolták a zsűri egyéb tagjait is. A reklámfesztiválnak, amely mintegy „betétrendezvénye” lesz a fesztiválnak, ugyancsak meghatározott már a szakmai zsűrije.

Már tudott, hogy Fukász György filozófus, egyetemi

tanár, Sándor György, a kábeltelevíziózással foglalkozó televízióvezető, valamint Nemes Péter, az MTV műsor-; igazgatója egy-egy szakmai előadás, illetve konzultáció vezetésére vállalkozott, és g nagy nyilvánosságú fórumon, amelyről már korábban írtunk, a Magyar Televízió minden vezetője részt vesz. Szó van még további fó-J rumról is, és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége művészeti nyílt vita sorozatának következő tanácskozását is itt rendezik meg a fesztivál ideje alatt. Megtudtuk, hogy a korábbi díjakon felül a Magyar Üjság- írók Országos Szövetsége és a Magyar Televízió Rendezők Tanácsa is díjat alapított, ezzel tizenhatra emelkedett a fesztivál díjainak száma. Tervezik, hogy a kábel- televíziósok fesztiváli tanácskozását esetleg országos értekezletté fejlesztik. A szocialista országok képviselői már visszaigazolták érkezésüket.

Igen nagy érdeklődés előzi meg Miskolcon és a megyében a fesztivált, a kihelyezett rendezvények iránt nagyobb az igény, mint korábban. Eddig 46 kihelyezett programot igényeltek Miskolc és a megye üzemei, művelődési intézményei, egyéb közösségei. Különösen sok az igény a külpolitikai jellegű, a Kék fény, a Jogi esetek, a Hírháttér, a sport és egyéb más, ismert műsorok és személyiségek iránt, akikkel külön találkozókat is kívánnak. Van igény a különböző szerkesztőségek műhelymun- Icáinak megismerésére is. Jóllehet, még nem zárták le az igénybejelentéseket, a már eddig beérkezettek között is válogatni kell. Újdonság lesz még, hogy a Fesztiválújság mindennap megjelenik.

(b)

Borsodi Műszaki—Gazdasági Élet

Mi gátolja

a társadalmi innovációt?

A címének megfelelően elsősorban a szakembereket kívánja informálni, illetve publikációs lehetőséghez juttatni az MTESZ Borsod Megyei Szervezetének közleménye, a Borsodi Műszaki— Gazdasági Élet. A tavalyi (1985-ös) évfolyam a harmincadik volt, s ez már egy folyóirat életében is tiszteletre méltó kor. Nyolc írás olvasható a legfrissebb számban. Ebből négy technikai (a ru- dabányai baritvagyonnal, a plazmasugár-technológiával, a védőgáz-generátorokkal, valamint a cementipari por- talanító berendezéssel foglalkozik); míg négy gazdasági jellegű. Lehet véletlen is, de inkább a szerkesztői tudatosság jele ez az arány. A gazdaság fellendülése, a társadalom boldogulása ma már elképzelhetetlen a tudomány és a legkorszerűbb technika bevezetése, magas színvonalú alkalmazása nélkül. Bizony, az unalomig ismételt evidenciák ezek, mégis még sokat kell tennünk azért, hogy a vérünkké váljon, a legtermészetesebb módon elfogadja és meg is valósítsa a gazdaság és a társadalom. Egyelőre még nem tartunk itt, tudjuk meg dr. Barta Imrének, A társadalom innovációs készsége című, izgalmas tanulmányából. Mondandójának a lényege, hogy az innováció, azaz az új felismerésének, elfogadásának és alkalmazásának készsége nem csupán a termeléstől és a gazdaságtól várható el, hanem az egész társadalomtól (amelynek csupán része az előbbi két fogalom). Ma még több gátló tényező van. Ezek közül csupán egyet emelek itt ki: a tudás, illetve a tudomány le-, alulértékelését, az alkotó műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi megbecsülésének elégtelenségét. Ha ezen nem változtatunk sürgősen, akkor azt kockáztatjuk, hogy szakadékká mélyül a rés a fejlett technikával rendelkező országokhoz képest, alárendelt, sőt kiszolgáltatott helyzetbe sodródunk. A folyamat megállítható, sőt meg is fordítható, ha az egész társadalommal tudatosítjuk magát a helyzetet és a teendőket. El kell vetnünk az elavult nézeteket, dogmákat, meg kell tanulnunk racionálisan és naprakészen elemezni helyzetünket, s kijelölni feladatainkat, megőrizni cselekvő- képességünket.

horpácsi

Pataki háztetők alatt

E. Kovács Kálmán verseskötete

A Béke és Szocializmus új száma

Az internacionalizálódás serkentőleg hat a világfejlődésben az egységesítő tendenciákra, de elmélyíti a korunkra jellemző társadalmi ellentmondásokat. Hogyan alakítsuk ilyen körülmények között a kommunisták politikáját, párosítva benne a nemzeti és a nemzetközi elemet? Erre a kérdésre keresi a választ René Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke.

Egon Krenz, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára megvilágítja a szocialista államiság és a társa-) dalmi folyamatok összefüggéseit.

Az idén emlékezünk meg Engels születésének 165., és halálának 90. évfordulójáról. Teodor Ojzerman, a Szovjetunió Tudományos Akadé-i miájának tagja áttekinti a marxizmus fejlődésének olyan időszerű kérdéseit, mint megalapítói filozófiai nézeteinek egysége, Engels műveinek jelentősége a nézetek kidolgozásában.

Az UNESCO csaknem negyvenesztendős történetében az utóbbi évek a legnehezebbnek számítanak. Ama- dou-Mathar M’Bow, az UNESCO főigazgatója a szervezet tevékenységéről nyilatkozott a szerkesztőségnek.

A Guyanái Népi Haladó Párt tavaly augusztusban, tartotta XXII. kongresszusát. Erről tájékoztat Janet Jagan, a párt Központi Bizottságának titkára, a végrehajtó bizottság tagja.

A Béke és Szocializmus a LEMP Központi Bizottságával közösen nemzetközi ke- rekasztal-konferenciát rendezett a tudományos-műszaki együttműködés szerepéről a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának elmélyítésében. A folyóirat összefoglalja az értekezleten kifejtett gondolatokat.

Nyolcvan éve jelent meg Leninnek; A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című könyve. A folyóirat általános elméleti problémákkal foglalkozó bizottsága ebből az alkalomból megvitatta a könyvben megfogalmazott gondolatok időszerűségét. A szerkesztőség áttekintést ad a tudományos vita eredményeiről.

A választott szülőföldhöz való hűség szép bizonyítéka E. Kovács Kálmán most megjelent, vékony verseskötete. Már a cím is jelzi az emberi tartásként vállalt kötődést (Pataki háztetők alatt), mert ahogyan vallja Sárospatak című versében, „Lehetnek nálad százszor nagyobb városok, / gazdagabbak, híresebbek és szebbek is, / ahol a kultúra az eget ostromolja, / mégis csak téged énekellek én, / s halálomig hű fiad maradok, Sárospatak.” Mi az a konok megtartó erő, mely maradni kényszeríti, a pataki strázsá- ra, ahol „A hagyományt a mánál többre tartják, és gyanús jövő-menő” az ember híre, ha nem harmadíziglen pataki születésű? Maga a költő adja a választ Hála és szemrehányás című versében: a múlt megejtő varázsa, a jelen parázsa, az, hogy a „szűk ketrecben” is ember maradhat az ember.

Patak hű énekese, szerel- metes fia E. Kovács Kálmán, aki lázongani is városáért lázong, klasszikus költők és klasszikus hagyományok emlőin nevelkedve. Ez adja verseinek sajátos, pikáns hangulatát is, bölcs, derűs tűnődését. Azt a belső tartást, amit csak azok mondhatnak el magukról, akik megtapasztalták már az életet, de nem vesztették el fiatalságukat. Az idő csak a hajat fehérítheti meg, az izmokat sorvaszthatja, a test nyavalyáit csalogathatja elő, de nem törheti meg lelkét és kedélyét annak, aki szereti az életet. A Kórházi napló versciklusa épp ezért kerülhetett be a válogatott versek kis kötetébe — legalábbis érzésünk szerint —, mert a magán bajt, nyűgöt, nyavalyát — épp egészséges életösztönével, alkudatlan akarásával gyűri le. „De élni vágyik az öreg fa is, / ha termést hoz. Verset írtam ma is.”

Ha lehet számvetésként fogadni ezt a kötetet, amely a Sárospataki Városszépítő Egyesület kiadásában a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár sokszorosító üzemében készült el — és miért ne tekinthetnénk annak? — a már említett hűségen kívül a költő fiatalnak megőrzött hitét kell kiemelnünk. Ahogyan cinkosan kikacsint ránk a rövid és hosszú szótagok szoros kötelékéből, mindennapi gyarlóságainkat tűzve pennája hegyére — megszabadít görcseinktől. Mert van abban valami bizarr, ahogy a citromméricskélő boltvezető hátsó gondolatait, számítgatásait elénk tárja. Heurékát kiáltott valaha a görög bölcs, Archimé- dész, s heurékát kiáltva szólít mindenkit a fedélzetre

citrom-ügyben, az ABC-be a költő. Hogy azután ekkora nekikészülődés végeredményeként játszi könnyedséggel oldja fel az egészet; „De kis mise, nagy mise, / nekünk nem jutott semmi se.”

E. Kovács Kálmán körei azonban nem oly módon helyhezkötöttek, hogy ködbe vonnák a Patakon kívüli világot. Patak maga a világ, s a világban ott van Sárospatak. Bár a versek születéséhez nem ad fogódzót semmiféle dátum (talán nem ár^ tott volna) feltételezhetően nem mostanában íródott a Március köszöntése. De a világ féltése ma is időszerű, a vízió most is fenyegető. (A jövő bomló cérnaszálon / mélység fölött botolva táncol. / Látom, ahogy gyújtják a máglyát / elhamvasztani Európát.”) E négy sor tükrében érthető meg leg- igazabbul, hogy mit jelent a lenyugvó nap aranyos sugara, a nagykönyvtár még világító ablaka, az Iskolakert, amely tavasszal a szerelemre nyílik. Gyarló, botladozó az ember — de ember! S ahogyan az ókori drámaíró mondta, az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Csutorás Annamária

Ma délelőtt a képernyőn

Ma ismét a délelőttökön otthon levő nézők — nyugdíjasok, délután dolgozók — kedvére szolgál játékismétléssel a műsor. Hajdan, első bemutatásakor — húsz éve — nagy siker volt az Én, Strasznov Ignác, a szélhámos című tévéfilm, amelyet Bencsik Imre írt, zeneszerzője Fényes Szabolcs, a rendezője pedig Keleti Márton volt. Címszereplője Bcnkő Gyula, további legfőbb szereplői pedig Márkus László és Pécsi Ildikó, de rajtuk kívül még igen sok népszerű színész látható a kétórás tévéfilm- ben ma délelőtt 10.1ó-től az első műsorban. Képünkön a film egyik jelenete.

En, Strasznov Ignác, a szélhámos

Kötődés

Mind gyakrabban hallunk arról — fent és lent —, hogy növelni kell a falvak embermegtartó erejét. Tudjuk, honnan „fúj a szél” — onnan, hogy városaink túlnépesedtek, fal- vaink nagy része viszont elöregszik, márpedig a városnak továbbra is szüksége volna arra, hogy emberutánpótlási „hátországa”, a falu ne csak megtartsa, hanem bővítetten „újratermelje” az embert.

Sok községünk erre már nem képes. Amely településen az átlagéletkor átbillen az elöregedésbe, onnan utánpótlás nem várható.

Göncruszka még nem ilyen, de afféle „határeset”.

Itt a falu idősebbik nemzedéke próbálkozik valamivel. A .község elöljárója, a nyugdíjasként végképp hazatelepült Bacsó István, a Hazafias Népfront titkára, Bodnár Imréné, nem utolsósorban dr. Bojtor István református lelkész és sokan mások sajátos módját választották annak, hogy feltámasszák a múlt „megtartó szellemét”. A falu gazdag történetéből kiválasztottak egy jeles személyiséget, Kazinczy Ferencet, aki méltó arra, hogy az utókor hálával emlékezzék rá. Tavaly év végén tehát létrehozták a „Kazinczy olvasókört”.

Miért éppen Kazinczy Ferencre esett a választásuk? Az iskolázott emberek tudják, hogy Kazinczy csupán megszületett a Bihar megyei Érsemlyéraben. Családi birtokuk az abaúj.i Alsóregmecen volt. Kriminek is beillő, ám szépirodalmi alkotásként (is!) becsült „Fogságom naplója” egyértelműen vall idetarto- zásáról. (Az azóta nyoma veszett nemesi kúria alaprajza is megtalálható ránk hagyott emlékanyagában, s az a helyiség is, ahol az osztrákok letartóztatták, hogy a fogságra változtatott halálbüntetés rémítő kálváriáját végigjárja.) Nem volt elég a több, mint hét esztendei meghurcoltatás, csalódja is kitagadta — egy grófnő, Török Zsófia férjének fogadta az akkor még Abaúj vármegyéhez tartozó Bányácskán, melyet később a hálás utókor Széphalomnak nevezett el, mert Kazinczy erre „keresztelte”. A szaporaság megáldotta hét gyermekkel, de hogy nemesemberhez méltó feltételeket teremtsen számukra, Klára húgához vitte őket Göncruszkára, abba a módos házba, mely ma is áll — udvarán tavaly

állítottak neki emlékművet (Borsos István enosi szobrász alkotása).

„Megszületése” óta először tartotta meg rendezvényét a „Kazinczy olvasókör” a göncruszkai művelődési otthon „Bartók-ter- mében”. Ahogy mondani szokás: „dugig megtelt”. A kör elnöke, a szintén nyugdíjas Kiss László megnyitó- és záróbeszédében oly szépen fogalmazta meg olvasókörük mozgalmának indítékait és célját, hogy a jelenlevők nem tudták meg- indultság nélkül hallgatni.

Arra érdemes férfiút nyertek meg az est előadójául — dr. Kováts Dánielt, a sárospataki „Comenlus” Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettesét, aki egyben a „Kazinczy Ferenc” Társaság elnöke (székhelye Sátoraljaújhely) A közismert néprajztudós, szép anyanyelvűink művelője és védője eredetien fogalmazott. Kérdésként tette fel a közismert szállóigét: „Ami a szívünkön, az a szónkon?” Ezek szerint „nincs minden rendben a szívünkkel”, mert hétköznapi nyelvhasználatunkban sok és egyre több a nemkívánatos „töltelékelem”. Nyelvünk romlása mögött az emberi magatartás, a viselkedés eldurvulása rejtezhet, s a nyelv nem tehet mást, mint „kifejezi”.

A rövid tudósításból nem maradhat ki Ruszkai Zsuzsa pedagógus sem, aki szépen szólóan színesítette az estet, bemutatva a rendezvény három kiskorú zongoraművészét. Őszi Bernadett, Pásztor Gizella és Dankó Bernadett iskolai tanulókat.

„Apróságok ezek! — Vaj azok! de ki várókat épít. A legapróbb szegnek tudj'a, mi haszna vagyon”. (Kazinczy).

„Vaj mi haszna vagyon” annak a „szegnek”, melyet a göncruszkai „Kazinczy olvasókör” lelkes vezetői és tagjai megtaláltak múltjukban ? Bizony mondom, „haszna vagyon” annak — nem falujuk koporsójához szánják, hanem a megmaradás „várához” használják fel.

Első összejövetelükön (alakulás) még csak né- hányan voltak — a másodikon, január 17-én ötve- nen—hatvaniam A falujukhoz való kötődés meghitt otthonmelegét vitték haza.

Gulyás Mihály