Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-20 / 16. szám
1986. január 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 KNEB-felmérés Nem javultak a szolgáltatások A vírusosztályon Tokár Ferencné és Körtvélyesi Jánosné a steril kamrában szopornyica izolálása közben. Harmincéves a Miskolci Állategészségügyi Intézet A siker biztosítéka a tudásvágy, a szorgalom Akiről azt mondják Miskolcon iskolát teremtett, dr. Áldásy Pál kandidátus. A szolgáltatások fejlesztésére számos intézkedés született az elmúlt esztendőkben. A szervezeti korszerűsítések során az országos, vagy megyei nagyvállalatokat központi intézkedésekkel decentralizálták, s belőlük önálló kisvállalatok jöttek létre. A szervezeti korszerűsítés részét alkotta az is, hogy az új vállalkozási formák — így remélték — szélesebb teret, több lehetőséget nyitnak a magánkezdeményezések előtt a szolgáltatóiparban is. Kétezer családnál Milyen eredményekkel jártak az említett intézkedések — ennek felmérésére vállalkozott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Nagy J. Levente, az ipari főosztály gazdasági szakértője a napokban e vizsgálat eredményeiről tájékoztatta a Fogyasztók Országos Tanácsának szolgáltatási szakértői bizottságát. A teljes körű vizsgálatot hat megyében végezték: Győr-Sopronban, Komáromban, Somogybán, Nógrádban, Szabolcs-Szatmárban és Zalában. A felmérés készítői több mint kétezer családnál jártak, tehát megközelítőleg tízezer ember, valamint százöt gazdálkodó egység, továbbá 49 irányító és érdekvédelmi szerv véleményét gyűjtötték csokorba. A hetvenes évek nagy szolgáltatási beruházásai, hálózatépítése, valamint a jelentős központi támogatások nem hozták meg a várt eredményt, mert segítségükkel sem sikerült felszámolni a területek közötti feszültségeket, ellátási különbözőségeket. Az új rendelkezéseket nem sokan használták ki; mindannyian emlékezhetünk rá, hogy mind a Gelkát, mind pedig az Afit Trösztöt központi intézkedésekkel decentralizálták. A kisipar térnyerése A jelenlegi szolgáltatási paletta másik jellemzője a kisipar észrevehető térnyerése. Míg ugyanis 1976-ban a szolgáltatások 43, napjainkban már az 58 százalékát teljesítik. Ügy is fogalmazhatunk, hogy e területen megindult egy önszerveződési folyamat, hiszen a legönállóbb gazdálkodási forma hódít a leginkább. Persze az okok között az is megtalálható, hogy a vállalatok, szövetkezetek inkább a nagyobb nyereséget ígérő közületi munkákat választják — ha tehetik — a lakosságiak helyett. A lakossági szolgáltatások tehát nem javultak, ami feltételeiket illeti. Áraikról pedig annyit, hogy azok 1980 és 1984 között nem kevesebb, mint harmincnégy százalékkal növekedtek. Ilyen körülmények között különösen meglepő, hogy a felmérések szerint a lakossági vélemények a várhatónál sokkal jobbak. A megkérdezettek szinte valamennyien magasnak találták az árakat, a fizetendő díjakat, ám kiszolgáltatottságukat — s valamennyiünkét — mi sem jelzi jobban, mint, hogy úgy nyilatkoztak: szívesen fizetnének többet is, a jobb, pontosabb, megbízhatóbb szolgáltatásért, legalábbis kilencven százalékuknak ez volt a véleménye. így tennének még akkor is, ha ez a magasabb összeg jelentősen megterhelné a családi költségvetést. Fordulatra várva Érdekes megfigyelése a vizsgálat készítőinek az is, hogy a kisebb településeken élők úgy tűnik, toleránsab- bak az átlagnál. Helyzetük, szolgál tatásokkal való ellátásuk, illetve ellátatlanságuk ugyanis már olyan mértékű, hogy országos és kormányzati szervek figyelme fordult feléjük, ugyanakkor az ott élők az átlagosnál jobb véleménnyel vannak az általuk gyéren elérhető szolgáltatókról. A leginkább pozitívan a kisiparosok tevékenységét ítélik meg; ez viszont érthető, hiszen velük állnak a legközelebbi kapcsolatban, a magán-mesterek szerepe ma már szinte kizárólagos a kistelepülések alapellátásában. Figyelmeztető és elgondolkodtató, hogy a hat megyében egyöntetű, általánosítható kép alakult ki a szolgáltatók elszegényedéséről. Ez alatt azt kell érteni, hogy sok ugyan még a kiaknázható tartalék ezen a területen is, ám olyan mértékben nőttek az utóbbi időben a költségek, bérleti díjak, járulékok, hogy ez már semmiképp sem ellensúlyozható. Ha pedig árat emelnének, éppen az maradna kívül a kapun, akiből élnek; a megrendelő. összességében a felmérés megállapította: a szervezetkorszerűsítés egyelőre nem hozta meg a várt eredményeket. V. Zs. A születésnapi ünnep0 ségre sokan eljöttek. Tisztelegvén ezzel aa intézet 30 éves múltjának, a sikereknek, és — mint a résztvevők is hangsúlyozták — dr. Áldásy Pál igazgató iskolateremtő munkájának. Az ünnepségek azonban egyszer véget érnek, az emelkedett hangulat is csendesen beolvad a mindennapokba. Fotóriporter kollégámmal már a szürke hétköznapon jártunk a Miskolci Állategészségügyi Intézetben. * Dr. Áldásy Pál már várt bennünket. — Hol is kezdjem? A debreceni, a kaposvári, és a békéscsabai állategészségügyi intézeteket követően 1955. október I5-én nyitotta meg kapuit a miskolci. Az első években a munkatársaknak meg kellett küzdeniük az őket körülvevő bizalmatlansággal is, de végül a kitartás, a szorgalom, s persze a szaktudás győzedelmeskedett. Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye állatorvosai, mezőgazdasági nagyüzemei és kistermelői elismerték az itt folyó munkál, igényelték is a közreműködésünket. Szorgalomról és kitartásról beszélek, pedig ennél azért többről volt szó. A siker elképzelhetetlen lett volna rugalmas alkalmazkodás nélkül. Mire gondolok? A két megye hagyományosan nagy szarvasmarhatartónak számított már akkoriban is. Ezért az intézet tevékenysége elsősorban a szarvasmarha, főként, a borjak felnevelési betegségeire irányult. Az Országos Állategészségügyi Intézet mellett, elsőként Miskolcon kezdődött meg az adenovírusok kutatásával a vírusdiagnosztikai munka. A törekvéseket pedig hamarosan siker koronázta: egy kutatócsoport kidolgozta az adenovírusok ellen ható vakcinát, amit a Phylaxia 1972-től folyamatosan gyárt. A hatvanas évek elejétől például országszerte nagy gazdasági kártételt okozott a myxomatózis okozta nyúlbetegség. Nos, tíz év kutatómunka eredménye egy újabb vakcina, amely 1975- től Myxovac néven kerül forgalomba. Más. Az intézet szakembergárdája kellő időben felismerte a szarvas- marhák anyagforgalmi betegségeinek gazdasági jelentőségét és problémáit is. Elsőként mi kezdtük kutatni például a penészes takarmányok sertésre, baromfira, szarvasmarhára gyakorolt negatív hatásait. Mindezeket azért mondtam el, mert az elért eredményekre büszkék vagyunk. Intézetünk ugyanis nem kutatóintézet. A napi diagnosztikai munka elvégzésén túl a munkatársakban él a tudásvágy, a többre törekvés igénye. Ennek gyümölcse a kutatásban elért siker. A laboratóriumok munkájáról dr. Szigeti Gábor igazgatóhelyettes segítségével ismerkedünk meg. * A hosszú folyosó végét ajtó zárja. Az ajtó mögött laboratóriumok és a boncterem. Az utóbbiban dr. Dombi József osztályvezető egy tálca fölé hajol. — Szarvasmarhamagzat — mondja az osztályvezető. Rendelet köti ugyanis az állattartókat, hogy minden tehén vetélt magzatát idehozzák felboncoltatni. Miért? A területünk igaz már bru- cellamentes, ám a vetélések egyik oka éppen az említett brucellózis lehet. Ezért ez az intézkedés elsősorban a megelőzést, azaz egy esetleg fellépő fertőzés gyors továbbterjedésének megakadályozását szolgálja. Egyébként osztályunk évente körülbelül négyezer emlős és 40 ezer szárnyas tetemet boncol. Osztályunk feladata az elhullás okának gyors felismerése, hogy minél hamarabb tudjanak intézkedni kint a termelésben. Ám csak kórbonctani vizsgálatokkal nem mindig ismerhető fel a baj oka. Természetes tehát, hogy kiegészítő vizsgálatokra van szükség. Például bakteriológiai, kór- szövettani vizsgálatokra, vagy esetleg virológiáira, szerológiaira, esetleg toxikológiaira. Átküldjük a mintákat az intézet többi osztályaira. hogy teljes diagnózist kaphassunk. * A virológiái laboratóriumban Kosztolányi Lászlóné biológussal találkozunk. — Miskolcon jelenleg csak itt működik vírusosztály. Feladatunk többek között a kórbonctanról kapott minták vírusizolálása. Most például veszettség-meghatározást végzünk rendkívül egyszerű, gyors és főleg biztos, úgynevezett immunfluoreszcens módszerrel. Sajnos, az elmúlt évben rengeteg pozitív eredményt adó veszettségvizsgálatunk volt. Elsősorban a rókák fertőzöttek, olyannyira, hogy tavaly még vadként is ejtettek puskavégre vadászok beteg, fertőzött állatot. Veszettségfertőzés előfordult azonban — méghozzá laborvizsgálatainkban szép számmal — macskákban is. Kutyáknál ilyen megbetegedéssel tavaly nem találkoztunk. — Köszönhető ez a szervezett oltásnak — veszi át a szót dr. Szigeti Gábor. — Érdekességként: mondom csak el, hogy valamikor, s nem is olyan régen még Magyarország is veszettségmentes volt. Az északi országok fertőzött vadállománya húzódott le délre, s ez hozta be hazánkba újra a veszettséget. Védekezni a veszettség ellen csak szervezett megelőző oltással lehet, de rókák esetében?... E témában kicsit eltöprengünk, míg újabb laborajtó nyílik meg előttünk, a szerológiáé. Dr. Csukás Zoltán, az osztály vezetője szíve szerint egész nap beszélne munkaterülete apró titkairól. A szervezet jeladásairól: a véralkotók változásairól, a mikroszkopikus világról, amely választ ad a nagy egység, az élő szervezet működésére, illetve működési hibákra. — Évente 35 ezer vérminta érkezik hozzánk. Ez pedig közel 90 ezer vizsgálatot jelent. * A biokémiai—toxikológiai osztályon belül működik a takarmányvizsgáló laboratórium és takarmánybiológiai részleg. — Ez a részleg intézetünk erőssége, ha szabad így mondanom: a specialitása, amely megkülönbözteti a miskolcit a többi vidéki intézettől — mondta Áldásy Pál. A laboratóriumban dr. Erős Tibor osztályvezető és ősz Margit biológus. — Ez az osztály elsősorban a nem fertőző eredetű betegségekkel foglalkozik — mondja dr. Szigeti Gábor. A munka jellegéből adódóan itt a legélőbb a kapcsolat a mezőgazdasági üzemekkel. A beküldött mintákból például vizeletből, vagy akár szőrszálból az anyagforgalmi és hiánybetegségek meglétének kimutatása a feladatunk. Vizsgáljuk természetesen a beküldött takarmánymintákat is, más és más szempontok alapján; végeredményben a teljes beltartal- mi érték meghatározására törekszünk. Sajnos, fokozódó gondunk, hogy amíg a fertőző betegségeket sikerült bizonyos pontig visszaszorítani, az anyagforgalmi zavarokra visszavezethető betegségek egyre nagyobb kártétellel jelentkeznek. Igaz, a makroelem-forgalmi zavarok tekintetében sokat léptünk előre, de még mindig sok az ellési bénulás, a ketózis, vagy magas tejtermelő tehenek esetében a zsír—máj szimbróma. És minden fehérjehiány ellenére, egyedenként fehérje-túletetést tapasztalok. Megítélésünk szerint az észak-magyarországi hegyvidéken az állatállomány közel 40 (!) százaléka anyagcsere-problémákkal küszködik. Minél nagyobb a tejtermelés, magasabb a termelési színvonal, annál több az anyagforgalmi rendellenesség is. Erre fel kell készülnünk, azaz tudomásul kell vennünk, hogy az állat- tenyésztés magas termelését nem követte a takarmány- termelés színvonalának emelkedése. Persze, a meglevő kapacitásokat sem tudják az üzemek kihasználni. Mi, mint említettem, végzünk beltartalmi vizsgálatokat és takarmány-optimalizálást, de bizony nagyon kevés mező- gazdasági üzem igényli még ezeket a szolgáltatásainkat. Pedig nagyon faramuci helyzetet tud produkálni a rossz takarmány. S hogy példát is mondjak: vegyük a fuzáliu- mos kukoricát. Ebben a kukoricában megtalálható az úgynevezett F2 toxin, amely a teheneknél meddőséget okozhat. Ugyanakkor például a tyúkok érzéketlenek vele szemben. Mindezt azért említem, hogy rávilágítsak osztályunk jelentőségére, amely a termelés színvonalának emelkedésével nőttön nő. * Az állategészségügyi intézet feladata a fertőző és egyéb okokból kialakult betegségek diagnosztikai tisztázása, valamint természetesen a megelőzés, amelynek segítségével megvalósul az élő állat és állati termék biztonságos termelése. Balogh Andrea Fotó: Csákó Gyula A legolcsóbb beruházás H osszú éveken keresztül 7-8 százalékos forgalomnövekedést tervezett boltjaiban a Borsodi Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat (hozzávetőleg ennyi lehetett átlagosan évente az áremelkedés szintje is), amit ezek szerint nem lehetett nehéz teljesíteni. Ezt követően 11 százaléknál nem adták alább, és ennek következtében 272 millió, majd tavaly 282 millió forint többletbevételre tettek szert. Közben a boltok alapterülete nem változott, csupán a munka szervezésén javítottak, a beszerzésen, a kereskedelmi tevékenység színvonalán. Az a nyereség, amit többletbevételben számolhattak, évente egy 900 négyzetméteres alapterületű ABC-áruház bevételének felel meg. Márpedig egy ilyen áruházat 20 millió forintnál kevesebből nem lehet megépíteni napjainkban. A munka jobb megszervezése tehát a legkitűnőbb beruházással ért fel. Olcsó és igen hatékony beruházással. — nagy j — ^sáhoiCfavóbemérésTke t °k0lha‘- KépÜnkön Slén,i Sandámé a betegség meghatározó-
