Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. január 17., péntek Magyar-szovjet megállapodások Muflkásgyűlés a Borsod Volánnál Körzeti megbízónak ünnepi értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) elhangzott kritikai észrevéte­lek. Ezen a területen a jö­vőben feltétlenül javulást kell elérni, fel kell számol­ni a lazaságot, fegyelmezet­lenséget. Az áruszállítási feladatok teljesítésére átlagosan több mint 1200 tehergépjárművet biztosított 1985-ben a válla­lat. Az árufuvarozási ágazat teljesítménye és a gazdálko­dásból származó eredmény viszont elmaradt a terv cél­jaitól. Ennek legfőbb okát külső, objektív tényezőknek (fuvarszerkezet-változás. gaz­dasági szabályozás, időjárási körülmények stb.) tulajdo­nítják. Ebben a helyzetben úgy igyekeztek növelni a fajlagos árbevételt, hogy bi­A magyar nyelv hetének előkészítéséről tartottak meg­beszélést és tájékoztatót teg­nap Miskolcon, a TIT Bor­sod Megyei Szervezetének Kazinczy Klubjában. A Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat magyar nyelvi szak­osztálya huszadik alkalom­mal szervezi meg e rendez­vénysorozatot, melynek köz­ponti témája idén a nyelv- használat és a közéleti fele­lősség. A tegnap délutáni megbeszélésen elmondták, az elmúlt években különösen nagyra értékelte a TIT or­szágos elnöksége a borsodi programsorozatot, a rendez­vények számát és a részvé­telt illetően is. így 'március 3-án Miskolc, pontosabban a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács díszterme ad­hat otthont a rendezvény- sorozat országos megnyitójá­nak. Ebből adódik, hogy a kö­zel egy hónaposra „kinyúló” hét alatt több mint húsz, or­szágosan ismert, elismert zonyos mértékű visszafogást vezettek be a fuvardíj-ked­vezményeknél. Az igazgató kitért rá, hogy az elmúlt ötéves tervidő­szakban nagy gondot fordí­tottak az építési beruházá­sok, felújítások megvalósítá­sára. Ilyen célokra 350 mil­lió forintot költöttek. Új üzemegységtelepek épültek Sátoraljaújhelyen és Lenin- városban, amelyeknek elké­szültével számottevően ja­vult a Volán dolgozóinak szociális helyzete, munkakö­rülménye. Ilyen nagyságren­dű létesítményberuházásokra azonban a VII. ötéves terv­ben nem nyílik lehetőség, a korábbi összegnek csupán egyharmadát fordíthatják hasonló célokra. L. L. nyelvész tart előadásokat: az iskolai osztálytermektől a művelődési házakig, az üze­mi kultúrtermektől az ifjú­sági klubokig igen változa­tos helyszínen. Tóth Pálné, a megyei szervezet szaktit­kára elmondta: eddig 317 előadásra futott be igény a megyei szervezethez. Többek között előadást tart a me­gyében Lőrincze Lajos, De­rne László, Grétsy László, Kemény Gábor, Kálmán Bé­la, Szűcs László, Sebestyén Árpád, Montagh Imre. Sor kerül tudományos ta­nácskozásra Sárospatakon és egy felolvasóülésre Ózdon. Az előadások többségét természetesen a megyében dolgozó magyar szakos pe­dagógusok tartják. Ugyanak­kor számukra is több, érde­kesnek ígérkező programra kerül majd sor a március 3-án kezdődő, s március 24- én záródó magyar nyelv he­te alatt, amely az idén iga­zán rangos anyanyelvi ese­ménynek ígérkezik Borsod­ban. Huszonnyolc különféle do­kumentumot írtak alá a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság szerdán zárult 34. ülésszakán. Az új, illetve megújított megállapodások nagymértékben hozzájárul­nak a két ország gazdasági együttműködésének fejleszté­séhez. Az egyezmények ki­terjednek a gazdasági élet szinte minden területére. Ezek közül a legfontosabb az a három kormányközi együtt­működési megállapodás, amely a mikroelektronika, az agráripari komplexum és az ipari fogyasztási cikkek gyártásának gyorsított üte­mű összehangolt fejlesztését irányozza elő. Nyolc ágaza­ti alprogramban határozták meg az ülésszakon a műtrá­gyagyártási, a vegyipari, a szerszámgépipari, a jármű­ipari, a vegyipari és kőolaj­ipari gépgyártási, az elekt­ronikai, a műszeripari és az erősáramú-ipari együttmű­ködés fő irányait. Az al- programok az ezredfordulóig Csütörtökön elutazott a magyar fővárosból Faruk Kaddumi, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának tagja, a politikai osztály vezetője, aki január 14—16. között lá­togatást tett Budapesten. A palesztin vezetőt fogad­ta Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter és dr. Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitká­ra. Faruk Kaddumi tárgya­lást folytatott dr. Nagy Gá­bor külügyminiszter-helyet­tessel. A baráti, tárgyszerű légkörű megbeszéléseken a felek áttekintették a közel- keleti helyzet legújabb fej­leményeit. Aggodalmukat fe­megoldandó legfontosabb te­endőket fogalmazzák meg. Új egyezményeket kötöttek a vasúti határforgalom, va­lamint a timföld- és alumí­niumszállítási feladatok meg­oldására. A három kormányközi egyezmény előkészítése az 1983 júliusi felső szintű ta­lálkozón hozott döntés alap­ján kezdődött meg. A mun­kát a szakértők sikeresen befejezték, és így a mostani ülésszakon véglegesítették a mikroelektronikáról, az ag­ráripari komplexumról és az ipari fogyasztási cikkekről szóló egyezményeket. Ezek a megállapodások egyaránt kapcsolódnak a Szovjetunió­ban kidolgozott programok­hoz és a magyar népgazda­ság legfontosabb célkitűzé­seihez. Mindhárom program előirányozza azokat a ki­emelt műszaki fejlesztési együttműködéseket, amelyek nagymértékben gyorsítják e három területen az előreha­ladást. A programok előirá­nyozzák a termelési háttér, az ehhez szükséges gépipari bázis fejlesztését. jezték ki az arab világ kü­lönböző térségeiben, vala­mint a Földközi-tenger me­dencéjében megnövekedett feszültség miatt. Egyetértet­tek abban, hogy a közel-ke­leti válság átfogó és igazsá­gos rendezésének egyedüli célravezető útja a Szovjet­unió által javasolt nemzet­közi értekezlet összehívása valamennyi érdekelt fél, köz­tük a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet, a Paleszti­nái arab nép egyedüli tör­vényes képviselőjének rész­vételével. Faruk Kaddumi tájékozta­tást adott a palesztinai moz­galom helyzetéről. Magyar részről megerősítették a ma­gyar nép és kormány szo­lidaritását a Palesztinái arab nép igazságos törekvéseivel. Rendszeres számvetés ké­szül évente a megyénkben dolgozó körzeti megbízottak és önkéntes rendőrök mun­kájáról, tevékenységéről. Ók azok, akik őrzik és vigyáz­zák területük közrendjét, közbiztonságát, nélkülük ma már elképzelhetetlen a rend­őri munka. Ennek jegyében tartottak ünnepi értekezle­tet tegnap Miskolcon, a me­gyei pártbizottság nagyter­mében, ahol megemlékeztek a körzeti megbízotti szolgá­lat és önkéntes rendőri szer­vezet fennállásának 30. év­fordulójáról. A megjelente­ket — köztük Juhász Pétert, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának titkárát és dr. Ladányi Józsefet, a megyei tanács elnökét — dr. Túrós András rendőr ezredes, me­gyei főkapitány köszöntötte. A rövid bevezetőt köve­tően, Korózs András rendőr ezredes, a főkapitány köz-* biztonsági helyettese ismer­tette az elmúlt évi bűncse­lekményekről, a bűnüldözési munkáról és a 30 éves kör­zeti megbízotti szolgálat és önkéntes rendőri szervezet fejlődéséről készített beszá­molót. Szólt arról, hogy me­gyénk közrendjének, közbiz­tonságának helyzete alapve­tően nem változott. Az ösz- szes bűncselekmények 60 százalékát a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki, és továbbra is sok az erő­szakos, garázda jellegű ese­tek száma. Borsodban növe­kedett a gépjárműforgalom, és helyenként elviselhetetle­nül nagy a telítettség. Ta­valy 101-en haltak meg me­gyénk útjain, és minden nej gyedik baleset ittasság miatt következett be. Ezt követően szólt az 1955- ben létrehozott körzeti meg­bízotti szolgálat és az önkén­tes rendőri szervezet fejlő­déséről: — E rendszer alap­elvei az eltelt három évtized alatt nem sokat változtak. A szolgálat ma is alapvetően a lakossággal fennálló jó kap­csolati;! épül, a szervezet társadalmi bázisát az önkén­tes segítők képezik. Az évek során • javult a technikai ellátottság, az anya­gi, tárgyi feltételek. Közpon­ti intézkedések történtek iro­dák és lakások biztosítására, de ez még nem mindenütt kielégítő. A 202 körzeti meg­bízott eltérő körülmények között dolgozik, ám vala­mennyiüknek szerepe van a bűncselekmények megelőzé­sében, a munkakerülő élet­módot folytató személyek felderítésében. Sokan kap­csolódnak be közülük a köz­életi munkába, és tanácstag­ként is többen tevékenyked­nek. A beszámolót követően 26- an kértek szót, de idő hiá­nyában 12-en mondták el véleményüket. Juhász Péter, a megyei pártbizottság titká­ra hozzászólásában utalt ar­ra, hogy társadalmunk eddig elért sikereihez az önkéntes rendőrök munkája is hozzá­járult, nagy részük van a békés, nyugodt alkotómunka feltételeinek biztosításában. Szólt a lakosság hangulatát rontó tényezőkről, és az al­kohol társadalomra, családra gyakorolt ikáros hatásáról. Ezek megoldása azonban nemcsak rendőri feladat, szé­les körű összefogással lehet ellene eredményesen küzdeni. Az ünnepi értekezlet befe­jezéseként a megyei tanács és a megyei rendőr-főkapi­tányság által adományozott vándorzászlót adták át a ver­senymozgalomban elért ered­ményükért a miskolci Vörös­marty 1. számú és a megya- szói 1. számú önkéntes rend­őri csoport képviselőjének. A belügyminiszter által ado­mányozott dísztálat a mis­kolci Avas-déli kmb-csoport és a mezőkövesdi 2. számú önkéntes rendőri csoport kap­ta. A kiemelkedő munkát végzők közül 12-en soron kí­vüli előléptetésben, ketten pedig tárgyjutalomban része­sültek. (papp) Márciusban: a magyar nyelv hete Elutazott Budapestről Faruk Kaddumi A huszadik évszázadot a béke és a nukleáris Mihail Gorbacsov nyilatkozata a Szovjetunió külpolitikai programjáról Mihail Gorbacsov, az SZiKP K'B főtitkára nyilatkozatban fejtette ki az SZKiP és a szovjet állam hosszú távú, a 2000. éviig szóló külpolitikai programját. A nyilatkozat, amelyet szerdán közölt a TASZSZ szovjet hírügynök­ség, részletesen kifejti azo­kat a lépéseket, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tenni a bé­ke megóvásáért, a nukleá­ris fegyverkezési hajsza megfékezéséért. A Szovjetunió azt javasol­ja, — hangzik a többi kö­zött az SZiKP KB főtitkárá­nak nyilatkozata —, hogy 1986-tal kezdjék meg annak a programnak a megvalósí­tását, amelynek nyomán az emberiség megszabadul a nukleáris katasztrófa félel­métől. 5—8 év alatt a Szovjet­unió és az Egyesült Államok felére csökkenti az egymás területének elérésére alkal­mas nukleáris fegyvereit. A megmaradó hordozóeszközö­kön legfeljebb 6000—6000 robbanótöltetet hagynak meg. Magától értetődik; hogy ilyen csökkentés csak abban az esetben valósítható meg. hogyha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönö­sen lemond a támadó koz­mikus fegyverek létrehozásá­ról, kipróbálásáról és tele­pítéséről. Az első szakaszban dönte­nek az európai övezetben te­lepített közép-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták — ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek — felszá­molásáról. E döntést végre is hajtják, ami az első lépés lenne abba az irányba, hogy az európai kontinenst men­tesítsék a nukleáris fegyve­réktől. Ennek során az Egyesült Államoknak kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem ad­ja át hadászati és közép- hatótávolságú rakétáit más országoknak. Angliának és Franciaországnak pedig olyan kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli az ebbe a kategóriába tar­tozó atomfegyvereit. Kezdettől fogva szükséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megálla­podjanak : beszüntetnek min­denfajta nukleáris robban­tást. A két országnak fel­hívással kell fordulnia a többi országhoz, hogy azok minél hamarabb csatlakoz­zanak ehhez a moratórium­hoz. A nukleáris leszerelés első szakasza a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra vonat­kozik, mert példát kel'l mu­tatniuk a többi nukleáris ha­talomnak. Ezt teljesen nyíl­tan kifejtettük a genfi ta­lálkozó idején Ronald Rea- gannek, az Egyesült Államok elnökének — mondotta Mi­hail Gorbacsov. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok a továbbiak­ban folytatja azokat a csök­kentéseket, amelyekben még az első szakaszban megálla­podott, lépéseket tesz közép- hatótávolságú nukleáris fegy­verei felszámolására, és be­fagyasztja harcászati nukleá­ris eszközeit. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok a má­sodik szakaszban félére csök­kentette megfelelő fegyver­zetét, újabb radikális lé­pésre kerül sor: valameny- nyi atomhatalom megsemmi­síti harcászati atomfegyverét, vagyis a legfeljebb 1000 ki­lométeres hatósugarú eszkö­zeit. Ebben a szakaszban a csa­pásmérő űrfegyverek betil­tásáról szóló szovjet—ameri­kai megállapodásnak többol­dalúvá kell válnia azzal, hogy kötelező érvénnyel csatlakozik hozzá válameny- nyi vezető ipari hatalom. Tilalmat mondanának ki az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverzetek létrehozására. Ezeknek a fegyvereknek a rombolóké­pessége megközelíti a nuk­leáris és más tömegpusztító fegyverek hatását. A harmadik szakasz 1995- ben kezdődne, és ebben a szakaszban befejeződik a még megmaradt valamennyi nukleáris fegyver felszámo­lása. 1999 végére a földön nem marad nukleáris fegy­ver. Egyetemes megállapo­dást dolgoznak ki arról, hogy ez a fegyverfajta soha többé ne születhessen újjá. Arról van szó — mondta Gorbacsov —, hogy ki fog­juk dolgozni a nukleáris fegyverek megsemmisítésé­nek, valamint a hordozóesz­közök leszerelésének, átala­kításának és megsemmisíté­sének különleges eljárásait. Ennek során megállapodunk abban, hogy mindegyik sza­kaszban hol és milyen fegy­vert semmisítünk meg, stb. A fegyverzet korlátozását és megsemmisítését nemzeti műszaki eszközökkel, vala­mint helyszíni ellenőrzések­kel valósítanák meg. A Szov­jetunió kész megállapodni bármilyen más, kiegészítő el­lenőrző intézkedésekben. Vitathatatlan, hogy a nuk­leáris leszerelés általunk ja­vasolt programja jótékony befolyást gyakorolna a két­oldalú tárgyalásokra és a többoldalú fórumokra. A program meghatározná a megállapodások elérésének és végrehajtásának pontosan behatárolt útjait, irányait, konkrét határidőket szabna, céltudatosságot és célirá­nyosságot kölcsönözne a tár­gyalásoknak. Egyúttal meg­törné azt a veszélyes ten­denciát, amikor a fegyver­kezési hajsza üteme meg­előzi a tárgyalások eredmé­nyességét. A Szovjetunió tehát azt javasolja, hogy kölcsönösen elfogadható és szigorúan el­lenőrzött megállapodások alapján nukleáris fegyverek nélkül lépjünk a harmadik évezredbe. A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és ál­lamhoz — s mindenekelőtt természetesen nukleáris ál­lamokhoz —, hogy támogas­sák a nukleáris fegyverze­tek felszámolásának 2000. évig szóló programját. Min­den előítélettől mentes em­ber számára teljesen nyil­vánvaló, hogy egy ilyen program megvalósításává 1 senki nem veszít, viszont mindenki nyer általa. Egye­temes jelentőségű problémá­ról van szó, és ezt megolda­ni közösen lehet és kell. Mi­nél előbb kerül sor e prog­ram nyomán gyakorlati lé­pésekre, annál biztonságo­sabbá válik az élet földün- ■ kön. Ugyanebből a megközelí­tésből kiindulva, és azzal a törekvéssel, hogy a nukleá­ris leszerelés programjával összefüggésben egy további gyakorlati lépést tegyünk, a Szovjetunió fontos döntést hozott. Három hónappal meghosz- szabbítjuk az összes nukle­áris robbantásra meghirde­tett moratóriumunkat, ame­lyeknek határideje 1985. de­cember 31-én lejárt. Ez a moratórium később is ér­vényben marad, ha az Egyesült Államok szintén, beszünteti a nukleáris kí­sérleteket. Még egyszer ja­vasoljuk az Egyesült Álla­moknak, hogy csatlakozzék ehhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége szó sze­rint az egész világ számára nyilvánvaló. Jó előre szeretném a kö­vetkezőt leszögezni. Semmi alapjuk sincs az ellenőrzés problémájára való olyan esetleges hivatkozásoknak, amelyek szerint ez akadálya a nukleáris robbantási mo­ratórium életbe léptetésé­nek. Teljes határozottsággal kijelentjük, az ellenőrzés számunkra nem jelent prob­lémát. Ha az Egyesült Álla­mok elfogadja az összes nukleáris robbantás kölcsö­nös alapon történő beszün­tetését, akkor a moratórium betartása felett a megfele­lő ellenőrzést teljes mérték­ben biztosítani lehet a ren­delkezésre álló hazai műsza­ki eszközökkel, valamint a nemzetközi eljárások segít­ségével — szükség esetén a helyszíneken történő vizsgá­latokkal is. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak az erről szóló megállapodás megkötését. Tavaly nyár óta javasol­juk az Egyesült Államok­nak, hogy kövesse példán­kat: szüntesse be a nukleá­ris robbantásokat. Washing-^ ton mindeddig nem tetta ezt, figyelmen kívül hagyva a közvélemény tiltakozását és követelését, az államok többségének akaratát. Az amerikai fél mind újabb nukleáris szerkezetek rob­bantásával továbbra is a ka­tonai fölény beteljesülhe- tetlen álmát kergeti. Ez meddő és veszélyes politi­ka. Olyan politika, amely méltatlan a modern társa­dalom által elért civilizáció szintjéhez. Miután az Egyesült Álla­mok részéről nem volt ked­vező válasz, a Szovjetunió­nak teljes mértékben joga lett volna arra, hogy már 1986. január 1-től kezdve felújítsa a nukleáris kísér­leteket. Ha a fegyverkezési hajsza megszokott „logiká­ját” követjük, akkor nyil­vánvalóan így is lett volna. Az amerikai kormány most megint időhöz jutott, hogy mérlegelje a nukleáris rob­bantások beszüntetésére vo­natkozó javaslatunkat és po­zitív választ adjon rá. Ilyen választ várnak Washington­tól mindenütt a világon. A napokban ismét megin­dulnak Genfben az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalá­sok. Tavaly novemberben

Next

/
Thumbnails
Contents