Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
1986. január 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Apróhomokon... A megyében működő # ófészek arra törekszenek, hogy a legkisebb települések kereskedelmi egységeit is korszerű kisgépekkel szereljék fel, ezzel is javítani akarják az ellátás színvonalát. Felvételünk a Sárospatak szomszédságában levő tanyaközponton, Apróhomokon készült. Fotó: Cs. Gy. A papíripari dolgozókat képviseli Konczwald Lajos, a Diósgyőri Papírgyár raktárvezetője immár 16. éve képviseli a dolgozók érdekeit, minti szakszervezti titkár. Legutóbb 1985. november 14-én szavaztak bizalmat számára a munkatársai, s így már negyedik alkalommal vehet, részt a papír, a nyomda és a sajtó dolgozóinak ágazati kongresszusán. A diósgyőri születésű fiatalember élete összefonódott a papírgyártással; 1946-ban állt munkába az ország egyik legrangosabb papíripari gyárában. A szakszervezeti mozgalomban elsőként a giazdaságfelelősi munkával bízták meg, s 1975-ben választottak a tömegszervezet, élére. A héttagú szakszervezeti bizottsággal közösen, közel 370 dolgozó érdekeit képviseli. Az eltelt 15 év ugyancsak bővelkedett eseményekben, s nemegyszer megerőltető, nehéz feladatot jelentett a társadalmi megbízatás teljesítése, mégis szívesen vállalta. — Ügy érzem, a másfél, évtized alatt — a mindenkori szakszervezeti bizottsággal közösen •— sikerült megfelelnünk a velünk szemben támasztott követelményeknek. Elértük, hogy a dolgozók bizalommal fordultak a tömegszervezet köz- vértlen irányítóihoz, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ajtó mindenkor, mindenki előtt nyitva állt. A kapcsolat mindennapossá vált nemcsak a munkatársak, hanem a gyár gazdasági vezetésével is. A helyi feladatok mellett helyt kell állnia a központi vezetőségben is, s mint a közgazdasági bizottság egyik tagja, rendszeres a kapcsolata az ágazati vezetőséggel. A legutóbbi választás alkalmával — mérlegelve az eddig végzett munkát — új elképzelések megvalósítását is célul tűzte ki. — Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy az elkövetkezendő években nagyobb aktivitásra serkentsük a bizalmiakat, hiszen ők azok, akik mindennapos kapcsolatot tartanak a dolgozókkal, s a munkahelyeken leginkább érzékelik a gondokat, problémákat. Szorgalmaznunk kell, hogy a kollektívák észrevételeit ne csak a bizalmi testületi- üléseken mondják el, azokat nyíltan tárják fel a gazdasági vezetés előtt is. Rendszeressé kell tenni a csoportértekeleteket, hiszen ezek a fórumok az információáramoltatás egyik legfontosabb lehetőségei. Mindez természetesen csak egyik részterülete a szakszervezeti munkának. A gazdasági élet változásainak hatására, a dolgozók érdekképviselete mellett ma már egyre inkább előtérbe kerül a termelési feladatok segítése, hiszen csak az együttgondolkodás, a közösen végzett munka hozhat eredményt. Arra a kérdésre, hogy mit vár az ágazati! kongresszustól, a következőket válaszolta: — Úgy gondolom, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a január 18 —19-én sorra kerülő fórumtól jelentős eredményeket várok, így többek között bízunk abban, hogy a testület tagjai napirendre tűzik a papíriparban dolgozók helyzetének javítását. Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy a folyamatos munkarendben dolgozó munkatársak részesüljenek korkedvezményben. Az intézőbizottsági üléseken már szó volt erről, s a kongresszus elé terjesztendő javaslatban kérjük majd, hogy 10 éves szolgálat után 1 év legyen a csökkentés mértéke. Meg kell fogalmazni a munkahelyi körülmények javításának igényét, az alacsony nyugdíjasok helyzetének javítását. Emellett szigorúbban számon kell kérni a munkavédelmi előírások betartását. Fokozott figyelmet szükséges fordítani továbbá a szocialista brigádmozgalomra, mert a kollektívák által végzett munka a legfőbb biztosítéka a jó gazdasági eredmények elérésének. (csákó) Egy városképkritikushoz A minap egy levelet és egy kitüntetési javaslatot kézbesített a posta. A levélből idézünk néhány kritikus gondolatot: „Az 1985. december 3(M számukban. Szendrei Lőrinc aláírással a. Technika Házáról megjelent színes interjú és fotók alapján engedjék meg az alábbi észrevételeket: Az épület terve makettről is nagyon szép és a valóságban bizonyára még szebb lesz, praktikus célokat szolgáló új létesítmény áll maid a Nép- kert szélén. Az újságcikk szerint sok vita előzte meg az építkezés elkezdését, bár a vitába a lakosságot — szélesebb körben — nemigen vonták be, pedig a nyílt várospolitika ezt — még a döntés előtt — nagyon is elvárná. Fejti György elvtárs 1985. dec. 24-én átfogó politikai cikket írt az Északban. Ebben — többek között — a lakosság javaslatait szigorúbban tiszteletben tartandónak jelölte meg. E sorok írója — szerencsére, vagy sajnos —, nem építész . . de talán egy miskolci átlagpolgár érzéseit, véleményét tolmácsolhatja. Városunkban, Miskolcon nemcsak az „átkos” örökség, a nyúzottság, az évszázados elmaradottság a nagy gond, hanem az, hogy ezeket esetenként és sajnos, ismételten új hibákkal tetézzük, a gyötrel- mes átépítés és újjászületés közben. Bárki láthatja, aki megnézi a Technika Házának alapozását, hogy ez a szép épület szinte hozzáépül a kevésbé szép, szokványos kockatömb-könyv- tárhoz. így az új létesítmény körül nem marad levegő . .. Ez az összeépültség rontja &s új, de nem javítja a régebbi építmény esztétikai értékét. . a városkép nem javul, romlik az összhang és ez már nem a2 elődök bűne. hanem mai hiba .. . Deklaráljuk a várospolitikát. csak éóDen a döntéseknél figyelmen kívül hagyjuk a demokratikus normákat. Ez. rossz közérzetet szül. . .” GYERMEKALBUM Kovács Krisztina Rudolhelepről Kormos Androa, Loretta és Nikolett Kazincbarcikáról Sváb Editke 17 hónapos kislány Petrik Gábor és Belovecz Beáta Priigyről Szikszóról Repülő borosüveg ★ Városkép-kritikus levélírónknak tehát hiányzik a deklarált, nyílt várospolitika gyakorlása és emiatt rossz, a közérzete. . . ráadásul az általa is szépnek tartott, új Technika Háza ráépül a könyvtárra, ami egy új hiba az évszázados elmaradottságaink mellett — rakosgatom újra ösz- sze a levél tartalmát. . . Sok dologgal vitatkozhatnék de csak egyetlen mégiegyzését emelem ki, amit a leglényegesebbnek vélek: a demokrácia ss: ám o nké rés ét. M&r az a ten.v is demokratikus magatartásunkat bizonyítja, hogy lapunk hasábjain — nemcsak ez ügyben — vitatkozunk Egyébként meggyőződésem szerint, ami a szakember dolga., az általában nem népszavazás kérdése . . . miként a hozzáértő horgász, sem hallgat az. orvhalászra, ha méret alatti halat fog ki egy tóból. . . Ilyenkor le kell mondani a kínálkozó alkalomról, és be kell tartani a szabályokat. És szabályok: léteznek énftészetben is, várospolitikában is.. . sót demokráciában Is, melyeket, ha oda-vissz.a betartunk, bizonyár- nem szülnek rossz közérzetet. Sz. L. Múlt év december 24-én, délelőtt karácsonyfánkat próbáltuk a talpazatba illeszteni lépcsőházunk előtt a járdán. Munkánkkal voltunk elfoglalva, amikor a járdára csapódott egy hét- decis borospalack, a felső emeletek egyikéről. Bármelyikünket érhetett volna, hiszen egy lépésre álltunk a zuhanás helyétől. A nedű szétfolyt, Tolcsvai furmint volt, bennünk megfagyott a vér. Azonnal felpillantottunk. Az ablakok zárva voltak, mozgást nem láttunk. Szándékosság kizárva. Nagyon valószínű, hogy egy fur.a módon rejtegetett Miskolcon, a 16-os busz második megállójában a Testvériség úton évekig állkarácsonyi ajándékról lehetett szó, amely esetleg egy, falon kívül lógó szatyorból zuhant .ki. ,Egy ilyen váratlan hirtelenséggel érkező karácsonyi ajándék, akár lesújtó is lehetett volna annak, akit fejen kap. Az, hogy nem történt tragédia, pusztán a véletlenen .múlott. A szövetkezetünkhöz tartozó lakótársamra nem haragszom, de arra kérem, legyen körültekintőbb máskor. (A bor márkájáról úgyis magára ismerj Mocsári Ferenc Miskolc, Győri kapu 45. sz. tunk a sárban, vízben, mert nem volt buszmegálló. Végre, nagy örömünkre elkészült, de örömünk nem sokáig tartott, mert áthelyezték. A mostani nagyon messze van, se világítás, se járda. A sötétben az úttest ten közlekedünk öregek és gyermekek is. Ide járnak az Özugróból, a Szarkahegyről, a Testvériség utcából. A forgalom nagy, balesetnek vagyunk kitéve. Kérjük, hogy a megállót helyezzék vissza a helyére, ez mégiscsak olcsóbb, mint járdát és közvilágítást építeni — írja Schmider Istvánná, Miskolcról. Találkozó 30 év után Múlt év december elején találkoztak azok a volt prü- gyi általános iskolások, akik 30 évvel ezelőtt voltak nvoL cadikosok. Nagy szeretettel hívták meg volt tanáraikat erre az alkalomra, ők tel-, jes létszámban, családjukkal együtt jelen voltak. A szépen feldíszített étteremben egy volt tanítvány köszöntötte osztálytársait és volt tanárait, majd ismertette a .programot. Első utunk a Móricz Emlékházba vezetett, ahol Tassonyi András tanár által összegyűjtött anyagot: képeket, könyveket, maketteket láthattunk. Visszatérve az étterembe a Móricz Zsigmondról elnevezett úttörőcsapat pajtásai műsorral kedveskedtek az összegyűltekmek. Ezután mindenki beszámolt az elmúlt 30 évben történtekről. Az általános iskola igazgatónője elmondta, hogy szerette volna a találkozót iaz iskola falain belül megrendezni, ez azonban a jelenlegi átépítési munkák miatt lehetetlen. A legközelebbi találkozóra már odahívott bennünket. Befejezésül csak annyit mondhatok, hogy 35 éves pedagógusi működésem alatt először vettem részt ilyen bensőséges hangulatú találkozón. Schmidt Ferencné nyugdíjas igazgató Játszótér készül A szemerei óvodánk 1980-tól üzemel. Saj- # nos, a gyermekeinknek oly fontos játszóudvar 1985. októberig nem készült el. A Magyar Államvasutak miskolci vontatási üzemfőnökségének öt szocialista brigádja, az üzemi KISZ-, valamint a szakszervezet tagjai vállalták, hogy megépítik a játszóudvart. A kezdeményezést, mely az „Aprófalvas települések gyermekeiért” jelszó jegyében zajlik, többen támogatták. Elkezdték a munkát, és tavasszal folytatják egy homokozó készítésével és az udvar körülkerítésével. Megköszönjük óvodásaink nevében ezt a se- gítökészséget a brigádoknak, a fenntartó szala- szendi tanácsnak és a fulókércsi termelőszövetkezetnek. Az óvoda dolgozói Vissza a megállót! összeállította Orosz B. Erika
