Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-10 / 289. szám
1985. december 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sokat szedünk és fölöslegesen! Párbeszéd az antibioti Mi az orvos felelőssége? Önkritikát gyakorolok már m írás elején. Az egyik vázánkban <mert hol tartsa az ember a gyógyszert, ha nem egy öblös vázában) nekünk is dobozszám halmozódnak a tviaripenok. Egy reszel még jómagam Írattam fel a biztonság kedvéért, más részét felírták, de nem szedtük be, és az önkritikához, illetve m igazsághoz az Is hozzátartozik, hogy a dobozok mellett jócskán hevernek kiváltatlan receptek is. Ezek után döntse el az olvasó, hogy családunk a gyógyszerszedőknek vajon melyik csoportjába tartozik: a mértéktelenek, a mérsékletiek, avagy az ellenzők táEnnyi bevezető után a lényeg: a közelmúltban „Az antibiotikumos profilaxis és terápia időszerű kérdései” címmel rendezett a Miskolci Városi Kórház tudományos ülést. A szakmai tanácskozáson belgyógyászok, labor- orvosok és sebészek egyaránt részt vettek. Szándékosan maradtunk annak idején a hír erejénél, hiszen az itt elhangzottak csak áttételesen érintik a laikus közembert, ki telente kígyózó sorokat ácsorog végig a patikában. Mostani beszélgetésünk dr, Kiss János Istvánnal, a városi kórház sebészeti osztályának vezető főorvosával — aki egyben résztvevője is volt ennek az ülésnek — azonban már sokakat érdekelhet, hiszen az ülésen nagyon sok szó esett a magyar ember mértéktelen antibiotikum-fogyasztásáról. — Egyik apropója tehát ennek az ülésnek a túlzott gyógyszerszedés volt? —- Az egyik valóban ez volt. Másrészt sok mindenről szó esett itt, így többek között értékeltük a forgalomban levő gyógyszereket. Azt, hogy az utóbbi időben melyek alkalmazása szűkült be, illetve került előtérbe, milyen új medicinákkal számolhatunk akár a profilaxisban (megelőzésben), akár a kezelésben. Témaként szerepelt az is, különböző megbetegedések esetén (immunhiány, daganat stb.) hol a helyük, mi a szerepük az antibiotikumoknak. — Mi az, ami ebből a tanácskozásból számunkra, a ,,fogyasztó” számára megszívlelendő? — Betegek milliói szedik Magyarországon idestova 40 esztendeje a különböző antibiotikumokat. Egyre szélesedő választékban, hiszen a jelenleg forgalomban levő hat-hét nagycsalád újabb és újabb tagokkal szaporodik, amelyek a nagyközönség előtt nem is ismertek. Szomorú következménye lett viszont ennek a fejlődésnek a fölöslegesség. Az \emberek ma már akor is bekapdos- sák a tablettát, amikor nincs rá szükség, mondjuk egy náthánál, vagy vírusos fertőzésnél, holott a vitaminok, a lázcsillapítók és a normális szervezet önmagukban is elvégeznék a gyógyító munkát. Szándékosan mondtam azt, bekap- dossák, mert sokan a hat- tíznapos kúrát sem csinálják végig, néhány pirulával nyugtatják meg a lelkiismeretüket. — A lelkiismeret kérdése az orvosokra is vonatkozik. Elvégre ők adják ki a receptet, és számtalan körzeti, fagy gyermekorvosi rendelőben tapasztalható, a legkisebb panasz esetén azonnal felírják. Ráadásul ágyúval lőnek verébre. Vagyis rögtön a legerősebbel kezdik, nem tartva be a fokozatosság elvét. — Óriási a veszélye mindkettőnek, hiszen íme az eredmény, a beteg panaszkodik: „Doktor úr, nekem már a létrán sem használ”. Vitatkozhatnánk azon, végül is ki lépett, illetve ki vétett először? A gyorsan látványos eredményeket hajszoló orvos, vagy a követelésekkel előálló beteg, aki felháborodva fordul ki az ajtón, ha Kalmopyrint ajánlanak neki. Az első lépés talán valóban az orvosoké volt, akik az ötvenes években két kézzel kaptak az akkor „csodaszernek” titulált gyógyszeren. Ma viszont már tehetetlenek a nyomással szemben. Divat lett az ismeretség útján elharapózó öngyógyszerezés is, ez azonban, tekintve az SZTK-ren- delők túlzsúfoltságát, külön téma, ne bonyolódjunk bele... — Mit árthat a fölösleges antibiotikum? — A kérdést először is ponlosítanám: mikor fölösleges? Például kellő labor- vizsgálatok (köpet, vizelet, nyálkahártya stb.) nélkül, amikor nem célirányosan, tehát kimondottan egy baktériumtörzsre „lövik”, hanem csak úgy általában, mondván, ha nem is használ, de nem árt. Sajnos, árt. Rezisztenssé (ellenállóvá) teszi a baktériumtörzseket a gyógyszerekkel szemben, hosszú tavon pedig durván felborítja az egészséges szervezet és a baktériumok normális szimbiózisát, magyarul békés egymás mellett élését. Ezt egyébként alkalmanként egy vírus is megbolygathatja, amelyek ellen szintén fölösleges az antibiotikum alkalmazása. Ezzel, azt hiszem, részben meg is válaszoltam a kérdést. Ide tartoznak az úgynevezett mellékhatások is. Részletesen nem térek ki erre, csak egy példát: az egyébként igen hasznos Streptomicin és „társai” vese- és halláskárosodást okozhatnak. — Az alkalmazás fontosságáról Ön, mint sebész, hogyan vélekedik? — Nézze, minden sebészeti műtét bakteriológiai kísérlet is egyben. A mi szemszögünkből nézve lényeges az is, milyen műtéti típusoknál van helye az antibiotikumos megelőzésnek. Meg kell mondjam, az esetek nagy részében nem kellene, nem szabadna, a betegek mégis kapják ... — Káros jelenségről lévén Másfél évvel ezelőtt a Borsod Megyei Zöldértnél sokan drukkoltak, hogy megérte-e a befektetés létrehozni a miskolci Besenyői utcában a Raktár Áruházát. Nos, az élet a bizakodókat igazolta. Az áruház dolgozói a minap jubileumot ünnepeltek, elérték a megnyitástól számított 300 millió forintos forgalmat. — Nyugodtan mondhatom, hogy az egész megyéből szívesen járnak hozzánk vásárolni magánszemélyek, kö- zületek — mondja Magos György, áruházigazgató. — Naponta 4000-féle árucikket kínálunk mintegy 50 millió forint értékben vevőinknek. A jubileum alkalmából ár- kedvezménnyel vártuk vesző, menyire jellemző ez a környező országokban? — Nem vagyunk egyedül. Csak a jelenség ellen tenni — nos, ebben vagyunk egy kicsit lépéshátrányban. Jóllehet, ennek logikus magyarázata, hogy nálunk az alkalmazásuk is később kezdődött. A nyugati országokban már jó néhány évvel ezelőtt alapos revízió alá vették az antibiotikumok szedését, annak ellenére, hogy nem könnyű dolog felvenni a harcot a nagy gyógyszergyárak reklámhadjárata ellen. A fejlett országokban viszont mintha nagyobb belátással lennének az emberek, mintha könyebb volna rájuk hatni. (Ha azt vesszük, ugyanez érvényes az alkoholizmus és a dohányzás elleni harcra is.) És még valamit. Hazai viszonylatban nem szabad megfeledkeznünk a fájdalomcsillapítókról és nyugtátokról sem. Itt is ugyanazok a problémák, mint az antibiotikumoknál. Sokat szedünk, és fölöslegesen. — Ezzel ismét visszakanyarodhatunk az orvosok felelősségére. Nyugaton jóval körülményesebb egy nyugtató vényéhez jutni, mint hazánkban... — Nem mellőzte az orvosi felelősség kérdését ez a tudományos ülés sem. Csak az a baj, hogy mi itt személyenként elmondtuk, mi a meggyőződésünk. A végső konklúzióban — vissza kell szorítani a természetes mederbe az antibiotikumok szedését — egyet is értettünk. Hogy ezek után mit tesz X körzeti, vagy gyermekorvos a rendelőben, az sajnos nem rajtunk múlik ... vőinket, kockázati alapunk terhére egyebek között 130 darab fürdőkádat, 35 000 darab, mintegy 35-féle csempét áraztunk le, s beszereztünk olyan kurrens cikkeket, mint az 56 és 67 cm-es képernyőjű nyugatnémet AITT színes televízió. Az áruház életében most változás következik. Eddig ugyanis nyáron volt a nagyleltár, most igazodva a Zöldért vállalati életéhez, december 23-án kezdődik, s újévig tart. — Akkor viszont ismét nagy árukészlettel, számos hiánycikknek számító áruval várjuk vevőinket — mondja befejezésül Magos György. A szovjet autóüzletekben 1985-ben kezdtek megjelenni a Togliattiban (Kujbisev megye) levő autógyárban készült VÁZ—2108 típusú új kocsik. Az év végéig 35 000 ilyen autót szándékoznak kibocsátani. Ez a kocsi, amelynek konstrukciójában sok az újdonság, a szovjet autógyártásban fordulatot jelent egy elvileg új szerkesztési séma irányába. A motor kereszt- irányú elhelyezése és az el- sőkerék-meghajtás a technika mai fejlettségi szintjén lehetőséget nyújt arra, hogy az alacsony géposztályba tartozó személyautót kompaktabbá és könnyebbé tegyék. Az új kocsi hossza 120 milliméterrel megrövidült, a tömege viszont a VÁZ—2105 modellhez képest 100 kilogrammal csökkent. Az utastér kényelme viszont lényegesen nagyobb lett. Az utastér 60 milliméterrel meghosszabbodott, eltűnt a jelentős teret elfoglaló hajtóműszekrény, csökkentek a padlóalagút méretei. A kocsi szélessége nem változott, de a hajlított oldalüvegek révén érzékelhetően megnőtt az utastér belső szélessége. A VÁZ—2108 az első olyan háromajtós szovjet kocsi, amelyben az univerzális teher- és személyszállító kocsiszekrény a sportkocsik jellemző dinamikus formájával párosul. Az új fűtő- és szellőző- rendszer nemcsak két és félszer nagyobb teljesítményű az előzőnél, hanem egyidejűleg az utastér több pontjára szállítja a levegőt és biztosítja az egész utastér és az üvegek egyenletes felmelegedését is. A kocsiban elhelyezett kényelmes ülések fejtámasszal, fokozat nélküli dőlésszabályozó szerkezettel vannak ellátva. Ez a legjobb ergonómiai feltételeket teremti meg a vezető számára. A kapcsolókarok, nyomógombok, pedálok, a kormány és az ellenőrző műszerek elhelyezése szintén azt a célt szolgálja, hogy minél kényelmesebbé tegye az autó vezetését. Az utastérben lényegesen csökkent a zajszint és javult a kitekintés. A kocsi csökkentett tömege, a kielégítő teljesítményű motor, a kocsiszekrény áramvonalassága révén az autó jól gyorsul és nagy sebességet tud elérni. Kevesebb korrigáló kormánymozdulatra van szükség, s következésképpen gyorsabban és veszélytelenül vehetők a kanyarok, különösen csúszós utakon és emelkedőkön. A szovjet autógyártóknak ez a sikeres bemutatkozása arra az évre esett, amikor 60 éves fennállásáról emlékezik meg az ágazat. Keresztény Gabriella A Raktár Áruház jubileuma Túl a 300 millión Jegyzetek egy lengyelországi utazás benyomásairól (II.) A Visztula, akárcsak a kávé, nem változott sempiil Varsóban a huszonhárom év alatt. A szűk és soklépcsös utcácskán át, amelyre emlékeztem még, lementem az Óvárosból a folyópartra. A folyó csaknem olyan szélesen, mint Budapesten a Duna, ám annál sebesebben fut tova, minduntalan örvényeket vetve. S itt. is, mint otthon, sirályok serege. Ám Varsóban — s ez szokatlan — a partközeiben a sirályok társaságában récék, vadkacsák is lebegnek, lapátolnak a vizen. A parton sétálgató- ra ügyet sem vetnek, nyilván nem háborgatja őket senki. Le-lebuknak, kapkodnak a csőrükkel élelem után. Közvetlenül a vízparton pedig fekete vetési és dolmányos varjak téblábolnák. Abban válogatnak, amit a víz partra sodor. Totyogó, bóklászó, lomha madarak. Minden város immár elhivatott köz- tisztasági madarai. Takarítanak itt is. * Poznanba induló vendégek ketten vagyunk, egyelőre. Veno Täufer Jugoszláviából, Ljubljanából és én. Elkísér bennünket Bozena — Bozena Radwanska, a Szövetség külügyi osztályának munkatársa. Jó négyórás vonatozás után érkezünk meg ebbe a Varsónál nyüzsgöbb- nek, forgalmasabbnak tűnő nagyvárosba, az ország egykori, első fővárosába. Az állomáson a VIII. nemzetközi poznani költőtalálkozó főszervezője, a poznani írókör vezéregyénisége, a görög származású Nikos Chadzini- kolau költő vár bennünket egy másik poznani poéta, Ryszard Danecki társaságában. Irány az Orbis-szálloda- rendszer nagy, új szállodája, a Hotel Polonez. A szálló előcsarnokában nagy a nyüzsgés; itt szállnak meg a poznani Listopad lengyel résztvevői is. S természetesen a külföldiek mind: két szovjet, két görög, két jugoszláv, egy román és egy magyar vendég. Bejelentkezés után megkapjuk a négy nap — kettő Poznanban és kettő Kaliszban — programját. Nikos elmondja, hogy a köl- tőtalál'kozó ünnepélyes megnyitója másnap délelőtt 10 órakor lesz, közvetlen utána irodalomtörténeti-kritikai konferencia kezdődik, amelyen előadások hangzanak el a mai európai költészet új irányairól és törekvéseiről, valamint a kortárs lengyel líra helyzetéről. Addig pihenés, alvás. Ránk fér a hajnali kelés, a repülőút és a kiadós vonatozás után. Miedzynarodowy VIII. Listopad Poetycki (VIII. nemzetközi költőtalálkozó — november), Poznan—Kalisz. A poznani Ryneken levő Dzialynski-palota emeleti dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség zöme a Listopad meghívottaiból áll: a hátsó sorokban és a fal mellett körül fiatalok állnak, érdeklődő fiatalok. Televíziós kamera, körülötte a stáb szorgoskodik. A póznám televízió stábja. Vezetője csinos, fekete hajú fiatal nő, egyben mint költő, a találkozó résztvevője. A megnyitó rövid és praktikus. Rövid köszöntés a város vezetősége részéről, utána Nikos Chadzinikolau a poznani írók nevében köszönti a résztvevőket, bemutatja a külföldi vendégeket, ismerteti a négy nap további rendezvényeit. Aztán félórás kávészünet következik. Szünet... Alkalmas pillanat egy kis magányos sétára, nézelődésre. A poznani Rynek nagyobb területen fekszik, mint a varsói. Egyes épületei még a XII—XIII. századból valók. Írtam már, hogy Poznan volt a középkorban az első lengyel főváros, e tájon uralkodott az első történelmi lengyel király. S azóta mindmáig megőrizte a város kiemelkedő rangját a lengyel nagyvárosok sorában. Köszönheti ezt különleges helyzetet adó fekvésének. Már a korai középkorban csomópontjává vált a nyugat—keleti irányú kereskedelemnek, később fjedig az észak—déli utazó kereskedelem is találkozó- és megállóhelyévé tette. Vásárvárossá. Vásárváros Poznan ma is, nemzetközi vására (ipari és mezőgazdasági termékkiállítás és vásár) kiemelkedik a hasonló jellegű európai termékkiállítások és vásárok közül. A forgalom, az utcák nyüzsgése két vásár közti hétköznapokon is szembetűnő. A hatalmas üzletek közt is figyelmet kelt egy sokszintes kör alaprajzú áruházépület. Liftjei előtt állandóan sorban állnak, s a körbefutó lépcsőkön is folyamatos a vásárlók oda- vissza áramlása. Poznannak ma 570 000 lakosa van. 1946-ban a lakosság lélekszáma 268 ezer volt, a növekedés tehát négy évtized alatt több mint 100 százaflékos. S ez nemcsak növekedés. Poznaú a második világháború befejező szakaszában, 1945 első hónapjaiban igen súlyos harcok színtere volt. A visszavonuló németek elkeseredetten védték a város melletti Citadella kiépített erődítményeit, s fanatikus elszántsággal és a rájuk jellemző alapossággal égették, rombolták, pusztították a várost. Poznan 1945. február 23-án szabadult fel, ekkor adták meg magukat az utolsó ellenálló német egységek a Csujkov hadseregtábomok vezette 1. Ukrán Front csapatainak. Több mint hatezer halottja volt e harcoknak, s kiheverhetetlennek látszó sebeket kapott maga a város is. Épületeinek több mint 50 százalékát szinte a földig rombolták, s ezen belül romokban hevert a városközpont épületeinek háromnegyede. Ma — negyven év múltán — csak emléktáblák, szobrok, emlékművek me- mentója figyelmeztet a volt szörnyűségekre. És a poznarti Hősök temetője. A város szélén, a Citadella kö-» zelében alakították ki ezt a sírkertet, amelyben együtt nyugszanak a napóleoni háborúk francia elesettjeivel az első világháború lengyel katonái, a második világháború angol pilótái és ejtőernyősei, a lengyel ellenállás mártírjai, a Gestapo póznáéi áldozatai, s az 1956-os események poznani halottak Európa egy temetőben ... Ez a háború. Nem lehet meg- rendültség nélkül nézni a sírokat. Ahogy Varsóban sem az utcákon, az újjáépült házak pinceablakai előtti hatalmas emlékköveket felirataikkal, a varsói felkelés hőseire emlékező és emlékeztető mondatokkal. (Folytatjuk) Papp Lajos Új autó a szerelőszalagon A VAZ-2108 új bázismodell a készterméktérben
