Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1985. december 7., szombat Itt Sokat hallat magáról mostanában Kecskemét. Érdemes is lenne több napot eltölteni, nézegetve szép házakkal sorjázott, hangulatos utcáit, kapualjait, parkjait. Képünkön; utcarészlet. Az egykori zsinagóga felújítva, látványosan rendbehozva ma a Technika Háza. Mindennapos találkozó helye a város értelmiségének, köztük a fiataloknak is Ama bizonyos öreg templom, melynek nagyharangját, mármint annok kondu- lását nóta örökíti. (priska) Levél — válasz nélkül „Szeretett, kedves Feleségem! Nem tudom elképzelni, hogy mi van Veled, miért nem írsz? Vagy talán már meguntad a sok levélírást? Lehet, hogy azt gondolod, már nem is élek? Pedig hál’ istennek nincs semmi bajom.” Különleges levelet őriz Kozma Gáborné. Olyat, amelyet soha nem kézbesített a posta. Neki kellett érte menni. A férje sírjához... Ez volt a felszabadulás utáni első útja. így meséli el: — Pontosan negyven évvel ezelőtt levelet kaptam Nagybocskáról egy számomra ismeretlen nőtől, amelyben tudatja velem, hogy a férjem meghalt, és az ő családja temette el, néhány tárgyat őriznek is tőle; többek között: iratot, fényképet és levelet vettek ki a zsebéből. Gondolhatja, milyen érzésekkel utaztam a címre, pedig már jóval korábban is hallottam, hogy elhunyt. De nem hittem el! Édesanyámmal keltem útra. A levélíró, Kubicsek And- rásné várt bennünket és nyomban mentünk a sírhoz. A fejfán ez a dátum áll: 1944. október 16. Huszonöt éves volt... — könnyeivel küszködik. — Hogyan halt meg? — Egy repesz érte menekülés közben, hallottam. A zsebében volt ez a levél — mutatja és olvas belőle: „Szeretett kedves Feleségem! Kértem szabadságot a lakodalomra, de nem kaptam meg. Mondd meg Nagy Jolánnak, hogy ne haragudjon, mert a legjobb akaratom ellenére sem mehetek haza. Kívánok neki sok szerencsét az új életben. Írd meg, milyen volt a lakodalom és hogy mulattál.” — 1940. március 10-én esküdtünk meg Ibrányban, és az év végén megszületett Béla nevű fiúnk. Nem sokkal később az uramat bevitték katonának és először csak a következő év nyarán jött haza. Utána még egy- szer-kétszer láttuk egymást. Mindig mondta, hogy csak vendégségbe jár haza. Utoljára 1944. februárjában láttam. — Milyen ember volt? — Szép, derék fiatalember, és igen jó természetű. A fiam nagyon hasonlít rá. Negyven éve őrzöm a férjem emlékét, ezt a levelet és a fotóját. Már csak emlék, hogy valamikor hozzá tartoztam ... Nézegetem én is a levelet. Itt-ott vérfoltos, a repesz ütötte seb nyomai láthatók rajta. Háborús üzenet ez egy olyan fiatalnak, aki már csak könyvekből, filmekből ismeri a történelem e sötét korszakát. A levél utolsó sorait olvasom: „Számtalanszor ölellek, csókollak a kisfiámmal együtt. A távolból maradok hű, szerető és imádó férjed. Csókollak mindnyájatokat, választ kérek azonnal.” (temesi) Kozma Gáborné a levéllel Kazinczy-osztályak megyénkben Ez év tavaszán alakult meg Sátoraljaújhelyen a Kazinczy Ferenc Társaság, s az eddig eltelt rövid idő alatt is élénk érdeklődést keltő munkát végzett. A „székhely” városon kívül kibővített ülést tartottak En- csen, Tokajban, legutóbb pedig Sárospatakon. A sárospataki ülésen dr. Kováts Dániel elnöki beszámolójában közölte, hogy a társaság dísztagjává választotta Péchy Blanka színművésznőt, a szép magyar beszéd elnevezésű országos mozgalom lelkes, áldozatos támogatásáért, és dr. Űjszá- szy Kálmán sárospataki professzort, a Tudományos Gyűjtemények nyugalmazott igazgatóját a kulturális élet, a néprajztudomány és a honismereti, helytörténeti kutatás terén végzett kiemelkedő munkásságáért. Az elnökség nevében mindkettőjüknek átnyújtotta a díszoklevelet és a Kazinczy- emlékplakettet. A társaság — névadójának szellemében — a diákság körében mozgalmat indított — a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium kezdeményezésére — a szép, tiszta bqszéd terjesztéséért, a durva, trágár szavak használata ellen. A sátoraljaújhelyi gimnazisták — dr. Katona Rezsőné Kazinczy-díjas tanárnőjük irányításával ■— már hosszabb idő óta szívesen, tudatosan törekednek a tanult, művelt emberhez méltó beszédmodorra. És úgy érzik, sokkal kellemesebb az egymással való érintkezésnek, társalgásnak ez a módja, s ennek hatása megmutatkozik az ember magatartásán, jellemén is. A sátoraljaújhelyi gimnazisták felhívásához legelőször a putnoki, mezőcsáti, encsi diákok csatlakoztak, s a mozgalom tovább szélesedik megyénkben, sőt annak határain túl, az ország más középiskoláiban is. Az újhelyiek javaslatára — megadott szempontok szerint — értékelik a szép magyar beszédért folyó versenyt a be-- nevezett iskola osztályai között, és a legjobb „hatékonysággal” tevékenykedő osztály kitüntetésül viselheti a „Kazinczy-osztály” elnevezést. Ezenkívül különböző jutalmakban és a Kazinczy Ferenc Társaság által adományozandó Kazinczy-em- lékplakettben is részesül. — Halló! Telefondoktor? Vállalkozna egy rövid interjúra? Az energikus férfihang meg sem lepődik. — Szívesen, de nem most. Lefoglaljuk a vonalat, és az egy óra így is elég rövid. Hívja a 36-322-t 12 után. — Rendben ... Délben ismét férfihang jelentkezik. — Tessék, mire kíváncsi? — Sok hívása volt az előbb ? — Várjon, megszámolom a naplóbejegyzéseket. Igen..., összesen tizenegy. — Általában mennyi szokott lenni? — Tíz fölé ritkán ugrik, többre nem is igen marad idő. Néha viszont egy hívás sincs. — Most milyen kérdések voltak? — Egy nő egészségügyi panasszal jelentkezett, orvoshoz tanácsoltuk. Egy férfi a szexuális együttlét sajátos módja iránt érdeklődött... Egy nő tablettát szedett, közben teherbe esett, megtarthatja-e a terhességet? . . aztán ... , mi van az AIDS- szel? Egerből kérdezték, hol van szexuális tanácsadás. ... Csúnya a járása, ferde a gerince, hová forduljon? ... Frigid a barátnője, mit tegyen? ... Negyvenéves elnyúlt, mivel védekezzen? ... stb. Gondolom, nem érdekli valamennyi ... — Nem. Inkább az, meg tudnak-e mindent válaszolni telefonon? — Egy részét igen. Gyakori viszont, hogy szakorvoshoz irányítunk, vagy a Család- és Nővédelmi Gondozóba. Mivel ez utóbbinál igen nagy a forgalom, az emberek pedig viszolvognak attól, hogy kiteregessék a dolgaikat, azt tanácsoljuk, írják rá egy papírra: ..A telefondoktor küldött”. Ez megkönnyíti az ottani beszélgetést ... — Ha jól tudom, tíz éve működik Miskolcon ez a szolgálat, és az országban egyedül itt foglalkoznak csak szexuális kérdésekkel. — A tíz év stimmel, a „csak”-ban nem vagyok olyan biztos. Annyit tudok, hogy Magyarországon 30—40 telefondoktor létezik. Egy részük különböző egészség- ügyi programokat ad le (a megyében például Kazincbarcikán), más részük konkrét kérdésekre válaszol. Ennek a másodiknak különösen az öngyilkosság határán állók „lélekmentésében” van nagy szerepe. — Maguknál is jelentkezett már ilyen telefonáló? — Hogyne. Sokszor. Nem közük ugyan, de a kétségbeesés elárulja a szándékukat. No, ilyenkor nem szabad az időt nézni, sőt még mi kérdezünk rá, van-e elég kétforintosa, vagy mondja meg a számot, visszahívjuk ... — Férfi vagy női hívó a gyakoribb? — Vegyes. A hangszínből ítélve inkább a fiatalok nyúlnak a kagyló után. Olykor gyerek is. Legutóbb egy kisfiú kérdezte tőlünk, hogy kell csókolózni ... Kézit csókolommal mutatkozott be ... — Apropó, bemutatkozás. Szükséges? — Nem. Itt minden személytelen, minthogy mi is azok vagyunk. Az intelligenciára is legfeljebb a mondatszerkesztésből tippelhetünk. — Mi a tapasztalata, fej- lődött-e az emberek szexuális kultúrája az elmúlt tíz év alatt? — Kétségkívül igen. A sok felvilágosító műsor, propaganda megteszi a magáét, a kérdező néha kifejezetten olvasott, tájékozott. De tudja olyan ez, mint a lavina... bizonyos fokú ismeretanyag újabb kérdéseket szül. Én inkább úgy fogalmaznék, mi jellemzi a mai emberek problémáját? Meg is adom rá a választ, meg ne kérdezze: a családi élet válsága. Ezzel nemcsak a házasság megromlásara utalok, hanem például a gyermeknevelésre is. Hány és hány szülő keres minket a gyereke miatt. Ritkábban ennek ellenkezőjeként a gyerek a szülei miatt... — Volt-e kérdés, ami még magukat is meglepte? — Nem. Mi nem csodálkozhatunk semmin. — Orvos vagy pszichológus a válaszadó? Vagy mindkettő egy személyben? — Is-is. De most maga fog csodálkozni: a legújabb tendencia szerint egy jól képzett laikus túltehet mindkettőn. Legalábbis ezt állapították meg nemrégiben egy római kongresszuson. Ismétlem, speciálisan kiképzett laikusokról van szó, akik mindezek mellett műveltek, intelligensek, emberszeretők, és nagy az élet- tapasztalatuk. Nálunk egyelőre ilyen még nem dolgozik. — A telefondoktor ezek szerint nemcsak „bácsi”...? — Persze, hogy nem. Itt is van férfi- és női személyzet. — Miért csak hetente egyszer, és egy óráig lehet jelentkezni? Ráadásul csütörtökön és napközben, amikor elvileg mindenki dolgozik. — Ugye, csak viccel? Egyrészt ennyire futja az erőnkből. Másrészt mi örülünk, hogy ezt a lehetőséget is megkaptuk a postától. Hogy a tíz év alatt egyszer változott a számunk. Magyar- országon vagyunk, ahol részint kevés a telefon, másrészt, ha van telefon, nincs vonal, harmadrészt az emberek többsége a munkahelyéről bonyolítja a telefonügyeit. Még ha azok szexuális jellegűek is... — Köszönöm a beszélgetést. — Kérem... A viszonthallásra! Keresztény Gabriella Fotó: Fojtán László
