Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
1985. december 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Műszaki haladásunk mmmm A világgazdaságban minőségi változás megy végbe. A nemzetgazdaságok irányítóit és résztvevőit — talán jobban, mint bármikor — a tudományos-technikai forradalom, vagy más néven a harmadik ipari forradalom kérdései foglalkoztatják. A tudomány mindinkább a termelés fejlesztésének nemcsak fő formájává, .hanem alapvető szereplőjévé is válik. A világ az elektronizáció, a biotechnológia, a robotizá- ció által fémjelzett tudományos-technikai forradalom szakaszába lépett. A technológiák egész sora, gyárak, iparágak válnak egy csapásra korszerűtlenné, s jönnek létre merőben új technológiák, új gyártmányok, új vállalatok. A változások gyorsasága és hatása nem hagy sok időt a meditálásra. Látni kell, hogy a műszaki-tuírta: dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára dományos eredmények alkalmazása alapvetően meghatározza egy ország helyét a nemzetközi munkamegosztásban. Hatására mélyülhetnek az egyes országok között meglevő technikai szakadékok, módosulnak a világgazdaságban kiviívott pozíciók. Kibontakoznak a gazdasági fejlődés új feltételrendszerei. Reform a műszaki oktatásban Külföldi útjaikon az MTESZ égiszé' alatt utazó szakemberek mindenütt a tudományos, szellemi verseny erősödését tapasztalják. Ez a verseny kíméletlenebb a világpiac minden korábbi konkurenciaharcánál. A fejlett tőkés országok még a lassú növekedés idején is rendkívül dinamikus műszaki fejlesztést hajtottak végre. Megteremtették az új korszakhoz szükséges korszerű infrastruktúrát, ösztönző rendszert, és piaci viszonyokat. Nagy válság, recesszió idején innovációs befektetésekre koncentrálják figyelmüket, tőkéjűket. Az innovációs készség hallatlan mértékű fokozásával képessé teszik magukat a világpiaci manőverező készség kifejlesztésére, a termelési- értékesítési struktúrák rugalmas átalakítására. A kapitalizmus a gazdaságfejlesztési eszköztár felhasználásával óriási tartalékenergiát képes mozgósítani. Az USA-ban is nagy szellemi pezsgés tapasztalható Japán világpiaci térhódításának, technológiai előretörésének hatására. E kihívásra a versenyszellem felélénkülése a válasz. A nyugat-európai országok által elfogadott közös innovációs programok célja Japán és az USA utolérése. Ezt támasztják alá frissen szerzett külföldi élményeink is. Angliában nagy offenzi- vát sürgetnek, szerveznek a technikai rés mielőbbi felszámolására. A reformot az alapoknál kezdik: a műszaki közép- és felsőoktatásban. A fejlődő és a gyengén fejlett országok közül egyre többen ismerik fel, hogy a klasszikus értelemben vett gazdasági fejlődés nem járható út számukra. Igyékez- nek megteremteni az új technológiák befogadására és továbbfejlesztésére alkalmas emberi, környezeti és gazdasági feltételeket. Ennek köszönhetően számos, eddig műszakilag elmaradott fejlődő ország technikai exportra is képes. A Szovjetunió és a KGST-országok A szovjet vezetés feladatul tűzte a műszaki-tudományos és gazdasági fejlődés meggyorsítását. A szovjet sajtó gyakran ír arról, hogy anyagi-technikai erőforrásaikat sdkszor olyan termékek előállítására pazarolják, amire a piacnak nincs szüksége. A szovjet vezetés bírálja azt lis, hogy a termelékenység és a kiáramló bérek összhangja megbomlott, a teljesítményekkel nincs szinkronban a bérek és jövedelmek növekedése. Ezért a szovjet gazdaságban is a minőségi fejlődést kívánják megalapozni, és a bérek, jövedelmek alakulását függővé teszik a minőségtől és a termelékenységtől. A kibontakozó változásoknak a KGST-országok közötti együttműködésben is éreztetniük kell hatásukat. Milyen következtetéseket tudunk mindebből levonni? A tudományos-technikai forradalom vívmányainak hasznosításában a fejlett tőkés országok előnyre tettek szert a szocialista országokkal szemben. Olyan technológiai rés keletkezett, amelynek tudatos felszámolása a szocialista országok egyetemes érdeke. Ezért is parancsoló szükséglet olyan társadalmi légkör megteremtése, amely elősegíti a technikai elmaradás megszüntetését. Megfigyelhető, hogy minden korszerű technikával rendelkező ország termelési folyamataiban, termékeiben, a szellemi tőke részarányának növelésére törekszik, ezzel tudja termékeinek használati értékét növelni, versenyképességét fokozni. Szemben áll ezzel az a gyakorlat, amely a termelőfo- lyamatokban jobbára a rutinra, a megszokott fogásokra hagyatkozik, s nem képes tömegméretekben a gazdaságnak lendületet adni az innovációs készség fokozásával. Tudomásul kell venni, hogy amíg korábban a technika előmenetele határozta meg a tudományok fejlődését, ezután pontosan fordítja lesz a helyzet, a tudomány mindenkori erőviszonyai határozzák meg a műszaki arzenál ütőképességét. Korunkra éppen a tudományos teljesítmény nagyarányú növekedése, s a lendület szüntelen fokozódása a jellemző, miközben a technika gyorsan felzárkózik a tudományos pozíciók szintjére, és lökést ad a tudományoknak új magaslatok eléréséhez. A tétovázás rontja pozícióinkat El kell döntenünk, hogy milyen technológiákban leszünk képesek élen járni, melyekben lehetünk csak követők, s melyeket kell megszüntetnünk. Fel kell hagynunk az irodalmi polémiákkal a felelősséggel végzett gyakorlati munka kedvéért, mert a tétovázás tovább rontja pozícióinkat! Ezek után adódik a kérdés, hogy a következő időszakban képesek vagyunk-e az elmaradásunk mérséklésére, és egyes szűkebb területeken a gyors előretörésre: véleményem szerint az elmúlt négy évtized alatt kialakult kutatási és fejlesztési szellemi potenciál garanciát jelent arra, hogy a jövőben a várhatóan még erősebb versenyben meg tudjuk tartani a jelenlegi helyünket, és egyes területeken javítani is tudjuk pozícióinkat. Tanulságos volt hallani nemrég felelős japán tudományos körök véleményét a magyar—japán technikai feltételek összehasonlításáról. Vélekedésük szerint — jóllehet természeti erőforrásokban hozzájuk hasonlóan szűkölködünk —, igen jelentős szellemi potenciállal rendelkezünk, de a sok-sok magyar alkotó gondolat kivitelezésében alul maradunk a japán gyakorlathoz képest. A cselekvéshez kettőzött ösztönzést adhat az a tudat, hogy a szellemi erőforrások hasznosításában számos gazdasági területen a KGST-országok még nem versenyképesek. E helyeken az innovációs készség lendületes fokozása létszükséglet. Tömegesen kell berendezkedniük a termelőknek a csúcstechnológiák fogadására, az ehhez szükséges szellemi alkotómunka kibontakozásához szükséges feltételek megteremtésére. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy társadalmunk leküzdje azokat a tudati beidegződéseket, amelyek az extenzív gazdaságfejlesztés évtizedei alatt keletkeztek. Felzárkózni az élvonalhoz! Politikai döntésekkel, a szabályozórendszer fejlesztésével kell létrehoznunk azt a környezetet, amelyben a vállalatok nagyobb követelményeket támasztanak a műszaki szakemberekkel szemben, akiket — ezzel párhuzamosan — nagyobb erkölcsi-anyagi elismerésben részesítenek. Az innovációs készség tömeges kibontakoztatását, a csúcstechnológia gyorsabb átvételét a kormányzat és a vállalatok együttes cselekvéssora eredményezheti. Az MTESZ — kiterjedt fórumrendszerével — érdemben járulhat hozzá ehhez a folyamathoz. Ezt tesszük most szervezetünk küszöbönálló XIV. kongresszusának előkészítésekor. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel és módszerrel a hazai műszaki-tudományos haladás felgyorsításán munkálkodunk. Az MTESZ igen jelentős szellemi erőforrást koncentrál: százhetvenezer műszaki, agrár, természettudományi, gazdasági és más szellemi szakembert tömörít 32 egyesületében és 1200 üzemi szervezetében. A szövetség 76 nemzetközi szervezetnek tagja, és 74 szak- folyóiratot ad ki. Évente mintegy 18 000 szakmai rendezvényen nyolc-kilencszáz- ezer résztvevő jut új szakmai információkhoz. E rendezvényeken nagyon sok külföldi szakember is részt vesz és tart előadást az élenjáró technológiákról, s így tudása közkinccsé válik. Az MTESZ évente háromezer szakembert, küld külföldi tanulmányútra. s négyezer külföldi szakembert fogad. A tudásgyarapítás e sokféle módja is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ahol csak lehetséges, felzárkózzunk a világ műszaki-tudományos élvonalához. Naponto 140-150 újságot hord ki a házakhoz Hangácson Fodor Lajosné. Naponta végigjárja a község utcáit. Fotó: Laczó József íren az élelmiszeriparban A gyártók, a kereskedők és a vásárlóik érdekét egyaránt szolgálja majd az egységes termékazonosító kódrendszer bevezetése; az élelmiszeripari üzemekben — központi útmutatások alapján — készülnek a program megalapozására, alkalmazására. A MÉM területén már két évvel ezelőtt néhány üzemben megtették az első lépéseket. Kedvező tapasztalatokat szereztek például a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol korszerű számítógép bekapcsolásával kódszámos termelési adat-, készletnyilvántartást tettek lehetővé. A MÉM ágazatainak mintegy fele bekapcsolódott a programba, egyharmada pedig kisebb-nagyobb sikerrel már alkalmazza is a kódjeleket. A többi ágazatban kijelölték azokat a központokat, amelyek segítik az üzemekben a. program indítását, a kódmunka megkezdését. Több kutatóhelyet, laboratóriumot bíztak meg például ezzel a feladattal. Miből jutott a fényűzésre? Sajátos módszerrel, Évek óta visszatérő téma a lapok hasábjain, a televízió képernyőjén a zöldséggyümölcs kereskedelem. Kérdés, hogy van-e ezen a területen lánckereskedelem, létezik-e az úgynevezett zöldséges „maffia”. A gazdasági rendészet Miskolcon már több mint egy hónapja vizsgálatot folytat egy ilyen ügyben, melynek gyanúsítottja az előzetes letartóztatásban levő Varga Imre. Az 53 éves, Gyulán élő férfi — aki maga is őstermelő — érdekelt volt abban, hogy áruját minél magasabb áron értékesítse. Tudta, hogy a miskolci piacon drágán lehet eladni a zöldséget, gyümölcsöt. Ám Varga messzebb látott ennél, és további üzleti lehetőséget ismert fel ebben. Kezdeményezte, a Békéscsabai Tsz- kernél, hogy létesítsenek a borsodi megyeszékhelyen egy kereskedelmi egységet, melynek vezetését ő vállalta. 1984 tavaszán valósult meg terve, ám ekkor még a budapesti Bosnyák téri egységgel közösen, ez év januárjától azonban már önállóan működött. A telep nagykereskedelmi tevékenységet folytatott, felvásárlási joggal rendelkezett az ország egész területén. Jelentős forgalmai bonyolított le. A forgalom például 1985-ben meghaladta a 10 millió forintot. A rendőrségi vizsgálat egy névtelen bejelentés alapján kezdődött meg az ideiglenesen Miskolcon élő telepvezető ellen. A levélírónak feltűnt Varga Imre nagyvonalú költekezése, és az, hogy összetört VW Golf kocsiját rövid idő alatt egy Peugeot-ra cserélte. Feleségét is szebbnél szebb ékszerek díszítették. A vizsgálat nyomán ma már választ lehet adni a kérdésre: miből jutott pénz a fényűzésre? Az üzletkötéseket Varga soha nem bízta másra, mindig maga intézkedett. Vásárlásainak egy részét átutalással intézte, de módja volt készpénzes felvásárlásra is, hiszen rendelkezett ellátmánnyal erre a célra. Az utóbbi módszert szerette jobban, mert ekkor lehetősége nyílott saját zsebére dolgozni. Sajátos munkamódszert alakított ki: az adminisztrációt mindig utólag intézte, ekkor azonban a vásárlási jegyeken magasabb összeget tüntetett fel, mint amennyiért az árut ténylegesen vásárolta. A terítéskor, a bolti kiskereskedelem számára történő eladásnál is hasonlóképpen járt el. Ékkor viszont a tényleges elszámolásnál kevesebb pénzzel számolt el a Tszkernek. A különbözet pedig mindkét esetben a saját zsebébe vándorolt. Maga is őstermelő lévén, megtermelt áruját a Tsz- ker égisze alatt adta tovább. Ezáltal saját pénze összekeveredett azzal a pénzzel, amelyet munkáltatója a felvásárlásra biztosított, s melyet egy „zsebben” tartott. A pénzt később már nem tudta elkülöníteni egymástól. Nevelt lánya — aki szintén a Tszker alkalmazásában állt — Békésben szervezte a felvásárlásokat; s mivel élettársával közösen több ezer négyzetméter alap- területű fóliasátrakkal rendelkezik, intézte a maguk által termelt áru értékesítését is. Felesége szintén a Tszker dolgozója volt. Varga Imre monopolhelyzetet alakított ki azoknál a Békés megyei őstermelőknél, akik, nem rendelkeztek áru- szállításra alkalmas gépkocsival. Kihasználta rászorultságukat, és azáltal, hogy ő szállított, olcsóbban jutott az áruhoz. Soha nem lehetett tudni, hogy a két ARO- gépkocsi tszkeres, vagy saját zöldséget szállít, de munkáltatója Barkas járművével fuvarozott saját árut is. A szeptemberi utolsó leltárnál Varga már tudta, hogy októberben a telep átkerül a tiszaladányi termelőszövetkezet kezelésébe. Ezért az utolsó héten a készpénzes forgalomból visszatartott bizonyos összegeket, mintegy 300 ezer forinttal nem számolt el. Természetesen azt szerette volna, ha ez nem készpénzként, hanem áruként szerepel, ezért fiktív jegyeket állított ki zöld földimogyoró és száraz bab vásárlásáról. Létező személyeket, Békés, Hajdú, Szabolcs és Borsod megyei termelőket tüntetett fel eladónak, ám áru nem volt e „vásárlása” mögött. Még nem tisztázott, hogy milyen terve volt ezzel a pénzzel. Állítása szerint arra szánta, hogy legyen kezdő tőkéje később a beinduláshoz, felvásárláshoz. Egész tevékenysége során nagyon sok szabálytalanságot követett el, melyet az adminisztráció elmulasztásával próbált leplezni. Korábban még a bírságot is kifizette az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek. Az okiratha- misitást is elismeri, de a kisebb súlyú cselekményekkel a nagyobb bűncselekményt próbálja fedezni. A rendőrségi vizsgálat már egy hónapja tart, ám még sok munka, sok tanú kihallgatása, és a szakértők mindenre kiterjedő alapos munkája szükséges ahhoz, hogy a rendkívül szövevényes ügy teljes képe kibontakozzon. Papp Zsolt