Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A kommunisták és a család Manapság világszerte, így hazánkban is, sok szó esik a család válságáról. Igen el­térő véleményekkel találko­zunk: egyesek szerint a csa­lád idejétmúlt, magát túl­élt társadalmi képződmény; mások szükséges rossznak tartják; s akadnak, akik úgy vélik, hogy a család esz­méje szent, istentől adott. Örök és megváltoztathatatlan. A család a társadalmi fej­lődéssel együtt jelenik meg az emberiség életében, és annak változásával, a tulaj­donviszonyok alakulásával formálódik és módosul. Míg a feudális jellegű családban nemcsak a vagyon, hanem a feleség és a gyermekek felett is az apa rendelkezett, addig a szocialista társadal­mi viszonyok között éppen a tulajdonviszonyok megvál­tozásával új normatívák ala­kulnak ki a családban is. A régi családi viszonyok alap­ját, az adásvételt nemcsak nyelvünk őrzi „eladó lány”, „vőlegény” (vevő), hanem őrzik a hagyományok, a szo­kások, amelyek tudvalévőén erősek, mélyen gyökereznek, s a társadalmi alapok válto­zását is csak lassan követik. Alapjában e helyzetből származnak a konfliktusok: modern korban, szocialista viszonyok között élünk, mégis olykor a családban kísért a múlt. Ez kétségtele­nül sajátos válsághelyzetet teremt, aminek eredője nem a családban, mint az embe­ri együttélés e nagyon ösz- szetett képződményében ke­reshető, hanem egyrészt az egyénben, annak gondolko­dásában, magatartásában, a hagyományokban, amelyeket átörökítettek az előző nem­zedékek, és amelyeket a je­lenlegiek is esetleg tovább­adhatnak. A párttagok élete sem mindig mentes az ilyenféle ellentmondásoktól. A magán­élet gyakorlata és a kom­munista eszmék között nemegyszer ellentét keletke­zik. Vannak, akik elveinket jól ismerik, a közéletben és a munkájukban helyesen ér­vényesítik, azonban a ma­gánszférákban, az otthon fa­lai között már kevésbé ké­pesek erre. Némelykor a ré­gi és az új összeütközése miatt egyfajta „tudathasa­dás” alakul ki: a munkahe­lyén megbecsült párttag ott­hon elviselhetetlen despota, szinte középkori nevelési el­veket vall és gyakorol. Peda­gógusok a megmondhalói, hogy értelmes, tanult embe­rek is mennyire elmaradott felfogást tanúsítanak a gyer­mekükkel való bánásmód tekintetében. „Engem is vert az apám, de embert faragott belőlem", — mondják és kö­vetik ezt az embertelen gyakorlatot. Pedig szocialis­ta énjükkel bizonyára tud­ják, hogy a veréssel „fara­gott" (nem nevelt) ember személyisége károsodik, nem­egyszer agresszívvé vagy meghunyászkodóvá, alatto­mossá vagy elkeseredetté válik. A családi élet harmóniá­ját veszélyezteti az uralko­dási vágy, amikor a kölcsö­nös megbecsülés és egyenjo­gúság helyett valamelyik, vagy éppen mindegyik fél a másik feletti hatalmat sze­retné megkaparintani, aka­ratát a többiekre ráerőltet­ni. Számtalan konfliktusforrás rejlik a család anyagi hely­zetével kapcsolatos kérdé­sekben. Az anyagi javak megszerzése, gyűjtése egye­seknek valóságos szenvedé­lyévé válik. Minden eltör­pül e céljuk mellett, végül az is, amire hivatkoznak, vagyis hogy a családjuk ér­dekében teszik, mégis oly­kor szinte fékezhetetlenüi, semmitől sem riadnak visz- sza. A nagy szerzési lázban sokan elfelejtkeznek azok­ról, akikért úgymond „hajta­nak”. Csak a pénzt, a va­gyont látják. Közben a csa­lád szétesik, a gyermekek el­kallódnak, vagy érzelmileg eltávolodnak a szülőktől. Ké­sőbb legfeljebb a pénzre, a könnyű életre, a luxusra tartanak csupán igényt, de a szülőre nem. A család látja kárát annak is. ha könnyelműen, felelőt­lenül bánnak a pénzzel, ha ésszerűtlenül gazdálkodnak, ha nem tesznek különbséget az ember testi-lelki gyara­podását biztosító fontos, és a kevésbé fontos, szükségtelen, csupán a státusszimbólu­mokat gyarapító kiadások között. Ez általában civódás, vádaskodás s egyre élesebb szembenállás forrása. Ügy­szintén az is, ha valamelyik szülőt káros szenvedély ke­ríti hatalmába. A leggyako­ribb az italozás, amely mi­közben aláássa' az egyén fi­zikai, erkölcsi, lelki erőnlé­tét, szétrombolja a családi kötelékeket. A kommunisták erkölcsi eszményeik alapján, a csalá­di éleiben is azokat a nor­matívákat tartják mérvadó­nak. amelyeket a társada­lomban, az emberi együtt­élés más formáiban követ­nek. Mi nem tekintjük elavult­nak a családot, nemcsak azért, mert az a társadalom legkisebb építőeleme, közös­sége, hanem mert az új nemzedék a család keretei között nevelődik és illeszke­dik be a nagyobb közösség­be, s válik a szocialista tár­sadalom hasznos tagjává. Ezt a nevelést nem pótolja egye­lőre semmi, ezért a kommu­nistáktól joggal várható el, hogy eleget tegyenek ennek a tisztes kötelességüknek is, A kommunistáktól igényelt példamutatás kiterjed a ma­gánélet, a család szférájára is. A mi erkölcsi alapelve­inkben központi helyet fog­lal el a humanitás, ez min­denféle emberi kapcsola­tunkban irányadó, így a családi életünkben is. Az emberiség nemzedékről nem­zedékre fejlődött úgy, hogy továbbadta értékeit az utó­doknak. Nekünk, ma élő nemzedékeknek is kötelessé­günk, hogy gyarapítsuk és áthagyományozzuk az eddig megőrzött és gazdagított nemcsak anyagi, hanem az emberi mivoltunkat fémjel­ző eszmei, erkölcsi, politikai, kulturális értékeinket. A család értékmegőrző és gyarapító szerepe mellett kifejezésre jut a felelősség- teljes gondoskodás, amely nem csupán az utódokra, de az elődökre is vonatkozik. A gyermekek nevelése, a ró­luk való gondoskodás min­den felnőtt embernek ter­mészetes emberi kötelessége, de az is, hogy erejét vesztett, öreg szüleivel törődjék, tisz­telje, támogassa, gondjukat viselje. Akármilyen szépen beszél valaki az elvekről, eszmékről, ha nem e szerint cselekszik, szavai hamisan csengenek. A kommunisták­nak ügyelniük kell arra, hogy a szavak és tettek egy­sége e téren se szenvedjen csorbát. Gyakorta a párttagokról a környezetük aszerint véle­kedik, hogy miként élnek, milyen a családjuk. A pél­dás családi élet, a becsületes életvezetés, a tisztességesen és tisztességre nevelt gyer­mekek az egyén tekintélyét megsokszorozzák. A kommunisták sem esz­ményien makulátlan embe­rek. nem tévedhetetlenek és csalhatatlanok, előfordul­hatnak botlások a magán­életben. a családi kötelékek­ben náluk is, sőt olykor a legjobb szándék is ellenke­zőjére fordulhat. A lényeges az, hogy idejében, a figyel­meztető szóra hallgatva ké­pesek legyünk felismerni, ha rossz úton haladunk, és le­gyen erőnk, bátorságunk, tisztességünk változtatni azon, ami hibás. Arra tö­rekedve, hogy kommunista meggyőződésünktől vezérel­ve úrrá legyünk olyan hely­zeteken, amelyek esetleg zsákutcába vihetik magunk és családunk életét. Ősi igaz­ság: tévedni emberi dolog, de a tévedéseket kijavítás helyett magyarázni, vagy ép­pen erényként feltüntetni — néha ez is előfordul — ösz- szeférhetetlen a kommunista emberről vallott felfogásunk­kal. Takács Györgyné dr„ az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese A nyolovanöitös hideg # télutót — ki hitte volna — szokatlanul enyhe lélelö követte. Köz­ben volt egy nyúlfarknyi tavasz, egy szeszélyes nyár, s egy elviselhető ősz. S mi minden történt ezalatt?! Miskolcon házasságot kö­tött Horváth Katalin és Budai Lajos. Hercegkúton művelődési házat avattak. Boldván étterem épült. A Debreceni tavat kiemelt horgászvízzé nyilvánították, s meglepően nagy zsák­mányt hozó horgászver­senyt tartottak itt. A Ti­szai pályaudvar felújított. 1-es számú peronját ismét visszakapták az utasok, és már szalonkocsi ingázik Miskolc és a főváros kö­zött. Tisza'ladányban tető alá került az öregek nap­közi otthona. Kazincbarcika pompás jégpályával lett gazdagabb. Jó hírek ezek, gyarapo­dásunk bizonyítékai, örö­meink forrásainak kútjai. De, ahogy az évkezdés sem volt zökkegömentes. úgy az évzárás elé sem nézhet­tünk 'felhőtlen homlokkal. Az esztendöforduló a szám­vetés ideje is, de a leltár- készítéskor nem húzhatjuk le a rolót, mint a bolto­sok. Mozgalmas hónapok vannak mögöttünk, s ez szó szerint értendő, hiszen — gondoljuk csak végig — ülésezett a pár.tkongresz- szus, tanácstagi és képvi­selői választást tartottunk, tanácskozott a népfront­kongresszus. Az állandóság és a megújulás jegyében vitázó fórumok országos dolgainkban döntöttek, ér­tékelték a jelenlegi hely­zetet, s a jövőnek címzett útmutatást adtak. Sok ré­gi és sok új névvel talál­kozhattunk a tisztségvise­lők között. Ezúttal is kö­szöntjük őket, sok sikert és szerencsét kívánva munká­jukhoz. Lesz dolguk, dol­gunk elég. Hiszen — Ba­bits Mihály szavai ezek — ,,. . . mint un.1 homokját a homokóra, hagyja gondját az óév az újra.” A legfontosabb feladat (volt is és lesz is) a tár­sadalom mobilitásának nö­velése. Sarkalatos pontja ennek a generális szán­déknak a gazdaság meg­újítása, hatékonyságának emelése. Az iparból és a mezőgazdáságból érkező hí­rek — már ami az ered­ményességet illeti — vegye­sek. A gyürkőzés, az erő­feszítés jegyei ugyan min­denütt tapasztalhatóak, de nem mindenütt párosul ez az elvárható társadalmi hasznossággal. Erről a hasznosságról igen sok szó esett a me­gye két mamutvállalatá­nál: a diósgyőri és az óz­di kohászatban. Szerencsé­re. az idén már nem az volt az alapkérdés, hogy szükség van-e a magyar vas- és acélipar bázisaira, hanem azt kutatták, mi­ként lehel a végtelenül magas költségeken csök­kenteni? És megint csak a termelékenység, a haté­konyság kulcsszavak köré csoportosultak az ötletek, tervek. Igaz, hogy a brigá­dok, üzemek, kereskedők leleményessége mellett a pénzügyi szakemberek is A BVK villamosa jól fut A csanyiki új gyár építői az ünnepek előtti utolsó napokon is dolgoztak Nem húzhatjuk lé a rolót... y. bemutattak egy huszárvá­gást, amikor Diósgyőrben a hétszázmiWiós veszteséget jelző grafikont a százmil­liós pontra irányították, hi­szen az amortizációs alap terhére lehetett írni a vesz­teségek tetemes részét. Szükség volt tehát min­denhol leleményességre, öt­letekre, ha kellett, egyik napról a másikra változtat­tak a munkatempón. Sok példát tudnánk sorolni er­re a magatartásra az új­ból szép nyereség elé néző Diósgyőri Gépgyárból, ami­nek termékei az Arab-fél­szigettől Skandináviáig, Bretagne-tól Szibériáig több ezer címre futottak ki a gyárból. Tartották ezt a forgalmat akkor is, ami­kor innen-onnan akadozva érkeztek a DIGÉP által megrendelt alkatrészek, be­rendezések. Jóval több akadozásról, tétovaságról érkezett hír Hollóházáról, ahol nemcsak a porcelán, hanem annak piaca is törékenynek bizo­nyult. Év vége felé kezd­tek tisztázódni a perspek­tíva körvonalai, amiben egyelőre még csak annyi biztos, hogy Szász Endre továbbra is kitart a gyár mellett... sőt, hovatovább már annyira borsodinak ér­zi magát, hogy párizsi 'ki­állítása előtt Tiszalúc kö­zönsége elé vitte rajzait, kerámiáit. A szép csészék, tányérok, faliképek mellett örvend­hettünk szép, új könyvek­nek is. Serfőzö Simon gyűjteményes kötetét for­gathattuk a kezünkben az ünnepi könyvhéten. Bárczy János is új regénnyel je­lentkezett, folytatódott a miskolci szerzők tanácsi könyvsorozata, és napvilá­got látott egy régen várt, alapos munka Tokajról, Pap Miklós tollából a Gon­dolat Kiadó gondozásában — némi kárpótlásul az idei gyenge szőlőtermés helyett. Aki pedig a zene biro­dalmában keresett felüdü­lést, ízlése és érdeklődése szerint választhatott a Mis­kolci Űj Zenei Műhely nagylemeze, vagy az újjá­alakult Edda Művek ko­rongja között. „A kör közepén állok...” — énekelte a népszerű bor­sodi popénekes... és ezt érezhették a Miskolcon, Le- ninvárosban, Sátoraljaúj­helyen megnyílt új bol­tok, vendéglők eladói, ki­szolgálói. Hasonlóképp a kör közepére, mondhatnánk fókuszba kerültek az idén kialakított kábeltelevíziók (Miskolcon és Leninváros- ban) munkatársai csakúgy, mint a Nemzeti Színház művészei az új bemutatók után. Öröm, a gyarapodás örömérzete kisérte az. új­donságok megjelenését, hi­szen jó érzés beülni az új gépkocsiba, beköltözni az új lakásba, vásárolni az új boltban, munkához látni az új üzemben, még akkor is. ha időnként hiába futkos­tunk autóalkatrészért, nem sikerült vásárolni építő­anyagot és meg kelleti ta­nulni az új technikák ke­zelését. Ez az esztendő sem volt tehát tökéletes, min­denben felhőtlen, de egy­valamit ismét megerősített: közösen vállalt dolgaink végrehajtása is könnyebben megy, ha az elhatározás, az igény mellé a cselekvés­hez is közösen fogunk. Ennek a kollektivizmus­nak, ennek az együtt cse­lekvésnek jó hajtóereje le­het az ötlet, a kor színvo­nalához igazodó emberi és közösségi habitus. A kiér­demesült csanyiki kripton- gyárat egy merész elhatá­rozással megvette a Chi- noin. s az ÉÁÉV segítsé­gével egymilliárd forintos ampullagyárat épit. A be­ruházást a Világbank fi­nanszírozza, viszont a Marx térre álmodott Bükk Áruházat a lakosság. Két borsodi kiskereskedelmi vállalat kötvényeket bo­csátott ki. Vették is, vitték. A fölös lakossági pénzek­kel (150 millió forintról van szó) korszerűsíti, fej­leszti üzemét a Bocsi Sör­gyár. amely 2,5 millió la­kost lát el sörrel és üdítő­itallal. Jó ötlet volt — po­litikai és gazdasági érte­lemben is — „A városkör­nyék bemutatkozik Miskol­con" című rendezvénysoro­zat megszervezése. Volt tánc és ének, ingyenes kós­toló. termékkiállítás, s ter­mészetesen sok, hasznos szakmai, emberi találkozó. A furíangosság nagydíjál alighanem a kazincbarci­kaiaknak ítélné egy képze­letbeli zsűri. A BVK „ko­csija" nemcsak, hogy ki­jött az alagútból, hanem jól is fut. Példa erre az a villamos, amelyet az őszi vásáron mutattak be, egy szellemes show keretében, némi túlzással állítva, hogy anyag csak egy van... Természetesen a műanyag­ról van szó. Jelentős sze­repet vállalt a kombinát a fővárosban megrendezett barcikai bemutatón is. Dr. Tolnai Lajos, a BVK ve­zérigazgatója mondotta a termékkiállítás megnyitó­ján, hogy a 6500 dolgozót foglalkoztató gyár kollektí­vája 1985-ben 1,5 milliárd forint nyereség eléréséi tűzte ki célúi. A nyereség- növelés a szándék a lilla­füredi Palotaszállóban is. A tervek szerint a hétvé­geken szabad szállodaként működik majd az intéz­mény, azzal a bevallott céllal, hogy az így kasszí­rozott bevételből még kom­fortosabb körülményeket tudjanak biztosítani a szak- szervezeti beutaltaknak. Kész a leltár? Dehogy! Bár kisebb és nagyobb té­telek egyaránt megtalálha­tóak ebben a számvetés­ben, de nem teljes, nem lehet teljes a kép. Az ese­mények sodra különben is figyelmen kívül hagyja a naptárt, csak általunk szá- montartott jeles napjait. De azért maradjunk hűéit önmagunkhoz, hagyomá­nyainkhoz, ünnepeinkhez. Köszöntjük az esztendő fordulóján az újszülötteket, az új tisztségviselőket, az új városok lakóit, s min­denkit, aki az új évben újat akar. Brackó István Szendrei Lőrinc

Next

/
Thumbnails
Contents