Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
1985. december 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport Fociszilveszter Miskolcon A teremfocit kedvelők a miskolci városi sportcsarnokban holnap megtekinthetik az Unió Áfész hagyományos tornáját, a Fociszilvesztert. A részt vevő csapatok: Tatabánya, Tokaj, Zalaegerszeg, Unió Afész (nők), Valaliky (csehszlovák), Edelény, Tokaj, Unió Áfész (férfiak). A megnyitót 8 óra 45-kor tartják, majd 9 órától nyolc mérkőzést vívnak a csapatok. Az eredményhirdetésre 14 óra után kerül sor. A győztes csapatok serleget kapnak, továbbá megjutalmazzák a legtechnikásabb játékost, a legjobb kapust és a gólkirályt is. A női találkozók 2x15. a férfimérkőzések pedig 2x20 percesek lesznek. Januári előzetes Rangos események a sportcsarnokban Torna Bilozercsev és Susunova Sínap - verseny után. A sportcsarnokban ismét megrendezik a Focifarsangot, melynek keretében öregfiúk, nők és serdülök lépnek a küzdőtérre. Képünk a tavalyi eseményen készült. Fotó: Szabó A miskolci városi sport- csarnokban rangos eseményekre kerül sor januárban. A sort a Focifarsang nyitja majd. A programban — a hagyományoknak megfelelően — öregfiú-, női és serdülőtalálkozók szerepelnek. A közönség péntektől vasárnap estig részese lehet a „mulatságnak”, mely minden esztendőben hatalmas sikert arat. Január 25—26-án a női kézilabdacsapatok küzdenek a III. Déli Hírlap KuSchirilla György 1986-ban is folytatja ismert téli vállalkozásait. Január 4-én Szegednél megkísérli a Tipájáért. Testvérlapunk tornájára a Borsodi Bányász, a Nyíregyházi Volán Dózsa, a Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi, az Ózdi Kohász, a Miskolci Spartacus és az Eger SE kapott meghívást. A sportcsarnokban — a tervek szerint — bajnoki mérkőzésen pályára lép a DVTK NB I-es női kosárlabdacsapata, valamint a műjégpályán 13-án és 17-én küzdenek majd a pontokért a Miskolci Kinizsi OB I-es jégkorongozói. sza háromszori átúszását. Egy hét múlva, január 11-én pedig Budapesten kétszer próbálja átúszni a Dunát. Hagyomány már, hogy a Budapesten megjelenő World Gymnastics, a Nemzetközi Torna Szövetség és a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség negyedévenként megjelenő magazinja az év utolsó hónapjában nyilvánosságra hozza a világ legjobb száz férfi- és női tornászának rangsorát. Az 1985-ös World Gymnastics világranglistán az első helyek ismét szovjet tornászoknak jutottak. A férfiaknál Dmitrij Bilozercsev- nek, a nőknél Jelena Susu- novának. A férfi rangelső az oslói EB-n és a köbei Uni- versiadén is tarolt, behozhatatlan előnyt szerzett. Elsőségét — ilyen sem fordult még elő a rangsorkészítés történetében — azután sem fenyegette veszély, hogy közvetlenül a montreali VB előtt súlyos sérüléssel járó autóbalesetet szenvedett, s nem is utazhatott el Kanadába. Honfitársnője először a helsinki EB-n jutott értékes pontokhoz, majd ezt követően a montreali VB-n is, nem beszélve a Moscow News hagyományos viadaláról, ahol szintén a legsikeresebb női résztvevő volt. 1985-ben a legjobb magyar helyezést a nyújtón Európa-bajnok Borkai Zsolt érdemelte ki, akit csak szovjet, kínai, NDK-beli és japán vetélytársai előztek meg, s így lett tizenegyedik. A nőknél hasonló bravúrról nem lehet beszámolni. A legjobb magyar, Ladányi Andrea a 44. helyig vitte. A futók napját minden év valamelyik vasárnapján megrendezik a Szovjetunióban. Az idei startnál ott állt egy egész család, nevezetesen: Vlagyimir Gulevics, a családfő, Inessza Gulevics, a mama, a 13 éves Makszim, a 11 éves Pavel és a 6 éves Oleszja. Ebben a családban mindenki futó. A Gulevics família egy Moszkva-kör- nyéki kisvárosban, Zelenog- rádban él, amelynek minden harmadik lakója sportol. Nyáron elképzelhetetlen, hogy a parkerdőben ne találkozzunk futókkal, ko- cogókkal, télen meg síelő kicsikkel, nagyokkal. Már a város tervezése is olyan, hogy gyalog tíz perc alatt bármelyik lakóháztól el lehet jutni a parkerdőhöz, és ez meglehetősen kedvező feltételeket nyújt a sportoláshoz. Egyébként Zelenog- rádban többféle más lehetőség is van a sportra: minden kerületben van kosárlabda- és röplabdapálya, hoki- és jégpálya. Csak hát üres lenne mind, ha nem lennének olyan emberek, akik a sport szerelmesei, és akik a személyes példájukkal buzdítanak a testnevelésre. A zelenográdi futók klubjának csaknem minden tagja az egészséges életmód propagandistája, magának a klubnak is „Jó egészség” a neve. Ami pedig a Gulevics famíliát illeti, az valóságos „mini-sportklub”. A MAMA A háziasszony nyit ajtót. Inessza eleven, vidám, 34 éves fiatalasszony, aki a tréningruhában inkább kamaszlánynak látszik. Vlagyimir, a férje azt mondja róla, hogy mint minden a családban, a sportolás is tőle, az asszonytól függ. Inessza egyébként gépészmérnök az egyik helyi üzemben. — Hogyan osztja meg az otthoni teendőket a családdal? — kérdezem. — Például úgy, hogy a kislányt a srácok viszik óvodába, és haza is hozzák. Ök maguk tartják rendben a szobájukat, sőt, ki is takarítják. Olyasmi elő sem fordul nálunk, hogy ne segítsenek egymásnak. Aztán együtt készítjük például a reggelit, a vacsorát is. — Egy ilyen sportoló családban van külön étrend? — Nincs, de igyekszünk sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani. Persze, a futás azért olyan sport, amelyhez kell a kalória. Egy-egy edzés után, különösen télen, inkább eszik az ember egy tányér jó forró levest, mint teát. vajas kenyérrel... — Régóta sportol? — Már az iskolában röp- labdáztam, futottam. Most már tizennégy éve, az indulás óta tagja vagyok a futók klubjának, a munkahelyemen pedig edzősködöm, társadalmi munkában. Itt a lakótelepen pedig minden reggel edzést tartok: 20 perc futás, 20 perc torna. A házból, meg a szomszédos épületekből sokan lejárnak erre a kis reggeli testmozgásra. Az edzés után hideg vízzel zuhanyozom, aztán olyan erősnek érzem magam, hogy hegyeket tudnék megmozgatni. A PAPA A férj, Vlagyimir 37 éves. Kitűnő szakmunkás és ugyanakkor edző abban a gyárban, ahol dolgozik, tagja a műhely szakszervezeti bizottságának. Mint a felesége, ő is gyermekkora óta sportol. Különösen síelni szeret, erre négy-öt éves korukban a gyerekeit is megtanította. — Gyakran hallok olyasmit, hogy az embereknek nincs idejük sportolni... — mondja. — Ez egyszerűen nevetséges! Arra viszont, hogy a televízió előtt üldögélve két órán át meccset nézzenek, ráérnek. A meccs előtt inkább futnának egyet, mint a focisták. Mondják azt is, hogy nincs hol sportolni. Az igaz, hogy nincsenek mindenütt olyan jó körülmények. mint Zelenog- rádban. De ne felejtsük el, hogy a nyitott ablak előtti helybenfutás is majdnem ér annyit, mint az utcai, sőt még jobb is azoknak, akiknek felesleges kilóik vannak : magasabbra emelhetik a térdüket, hamarább megszabadulnak a lerakodott há- jacskától.,.. ... ÉS A GYEREKEK A papa olykor együtt síel a fiaival, de már nem tudja lehagyni őket. De csak kedvtelésből síel. Makszim és Pável viszont, mint a zelenográdi gyermek- és ifjúsági sportiskola növendékei, komoly edzésekre járnak. A sok edzés, a versenyek miatt — amelyeken a fiúk nemegyszer győztesen szerepelték — alig marad idő arra, hogy együtt tréningezzen az egész család. Csak a kis Oleszja megy együtt a szüleivel szombatonként a „Jó egészség” klub edzéseire. A vasárnap az egyetlen nap, amikor a fiúk is csatlakoznak a szüleikhez. De csak tavasszal és ősszel, mert nyáron edzőtáborban vannak, télen pedig minden hétvégén versenyeken vesznek részt. A Gulevics famíliában mindenki szurkol egymásnak, hiszen a papa és a mama is gyakran szerepel az üzemi sportegyesületék közötti síelés és könnyűatlétikai versenyeken, mint a saját munkahelyük válogatottjának tagjai. — Nálunk soha nincs vita, veszekedés — mondja Inessza. — Sem Vologyával, sem a gyerekekkel. Amikor olyan panaszt hallok, hogy a szülők nem értik meg a gyermekeiket, hogy a fiúnak csak a focin, a lánynak csak a táncon jár az esze, mindig csak egyet tanácsolnék: apuka, kergesse a fiával együtt a labdát, mamácska, táncoljon együtt a lányával. Akkor talán jobban megértenék őket, ők pedig szófoga- dóbbak lennének. Nehogy azt higgye, hogy csak a sportnak élünk, — folytatja Inessza. — Sok minden más is érdekel bennünket. — Reprodukciókat gyűjtünk például, gyakran menünk hangversenyekre, vagy otthon hallgatunk zenét. Elalvás előtt minden este felolvasunk a gyerekeknek, ez meghittebbé teszi a hangulatot. — És hogyan töltik a vasárnapokat? — Rendszerint kimegyünk valamilyen sporteseményre — mondja Vlagyimir. — Zelenográdban egy évben több mint száz is van, és rendszerint olyan rendezvények, amelyeken gyermekek és egész családok vesznek részt. A mi családunkból is ott van ilyenkor valamelyikünk, olykor együtt rajtol az egész család. Szeretünk kijárni a környékbeli erdőkbe. Egyszóval, nem unatkozunk vasárnap sem. Aztán, az új évet együtt köszöntjük, a lék mellett... — teszi hozzá Vlagyimir. — Ne csodálkozzék. Én és Inessza, mint a „Jó egészség” klub minden tagja, rozmárok vagyunk. A zelenográdi hagyományok szerint a rozmárok együtt, töltik a szilvesztert. Ilyenkor aztán van fürdés a jeges vízben, nagy a vidámság. szól a zene ... „Zoli képes báitit legyőzni ff Aranyérmes vallomás Újsághír: Püspökladányban került megrendezésre az idei úttörő-olimpia szabadfogású birkózóversenyének országos döntője. Az 53 kilós súlycsoportban a diósgyőri Illés Zoltán aranyérmes lett. — Hallhatnék elöljáróban néhány életrajzi adatot? — Miskolcon születtem 1971 októberében, jelenleg nyolcadikos vagyok. A 35- ös Számú Általános Iskolába járok, testnevelő tanárom Macunka Irén. — Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal? — A bátyám révén, ő vitt el magával az első foglalkozásra. — Korábban nem űztél valamilyen más sportot? — De igen, cselgáncsoz- tam. Hatéves koromban kezdtem, s két évig a tatami világában éltem. Oda is a bátyám cipelt magával. De mivel ő később átpártolt a birkózáshoz, én is követtem. Ennek volt egy nyomós oka is: mesz- sze laktunk az MVSC-pá- lyától, s egyedül nem utazhattam végig a városon. — Kinek a keze alatt kezdtél birkózni a DVTK- nál? — Első edzőm Görcsös József volt, jelenleg Szorn- bathy Tibor a mesterem. — Milyen eredményt vártál az olimpián magadtól? — Győzni szerettem volna. — És ha elmaradt volna az aranyérem? — Akkor igencsak csalódottnak érezném magam. — Hány mérkőzést kellett megnyerni az elsőséghez? — összesen hetet. — Mennyi volt belőle a kétvállas? — Hat ellenfelemet idő előtt sikerült feladásra késztetnem. — Ki állt ellen a legtovább? — Nem az igazi finálé volt a legnehezebb, hanem a csoportdöntő, azt pontozással nyertem. — Hányadszor vettél részt úttörő-olimpián? — Első ízben 1983-ban próbálkoztam, de akkor korán kiestem. Tavaly sok volt az edzéskihagyásom, így nem indulhattam. Az idei fellépés hozta meg végre az igazi sikert. — Hány edzésen veszel részt hetente? — Négy alkalommal biztos, hogy lent vagyok a csarnokban, s gyúr juk egymást a srácokkal. — Mivel töltőd a szabad idődet? — Sajnos, ebből van a legkevesebb. Ha mégis sikerül szakítani, elmegyek a barátokhoz, vagy zenét hallgatok. — Nyolcadikos korban dönteni kell, milyen iskolában folytatja az ember a tanulmányait. Te milyen irányba orientálódsz? — Még töprengek. Olyan oktatási intézménybe szeretnék kerülni, ahol szeretik a sportot. Nem haszontalan a bajnok edzőjét, Szombathy Tibort is megkérdezni: mi a véleménye tanítványáról? — Bíztam Zoliban, mert a képességei alapján a legjobbak közé tartozik korcsoportjában. Egyetlen hiányosságát azonban mielőbb le kellene küzdenie. Képes ugyanis tőle jóval gyengébbektől kikapni. Igaz a másik oldal is, bárkit le tud győzni, de nem szerencsés ez az ingadozás. Kicsit még könnyelmű, sok függ a hangulatától. Egyébként jó erőben levő. technikailag képzett sportoló, s tudatosan birkózik. Remélem, fejlődése töretlen ívű marad, s akkor szép pályafutás várhat rá. (doros) Schirilla ismét úszik
