Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-04 / 284. szám
1985. december 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A legrosszabb megoldás Két újabb eset Harminc éve fl lakosság szolgálatában Kiss János rendőr zászlós ás Máli István önkéntes rendőr nopi munkáját végzi a belvárosi körzetben Immár harminc éve • annak, hogy az egykori területfelelősi tevékenységet a körzeti megbízott szolgálat váltotta fel hazánkban. Bizony, nehézségektől sem volt mentes az eltelt időszak, amíg kialakult a^ mai korszerű körzeti megbízotti munka. A szolgálat átfogja az ország egész területét, s beilleszkedve a Belügyminisztérium szervezeti és feladatrendszerébe, meghatározó szerepet tölt be az állam- és közbiztonság védelmében, fenntartásával összefüggő rendőri munkában. Kazincbarcikán szinte a város .,születésével” egy- időben alakult meg a körzeti megbízott csoport, s azóta is a lakosság széles rétegeire támaszkodva, a helyi párt-, állami és társadalmi szervek aktív segítségével szervezi és mozgósítja a társadalmi erőket a jogsértések megelőzésére. Kiss János rendőr zászlóssal, a kazincbarcikai csoport vezetőjével arról beszélgettünk, hogy miképpen szerezhető meg a lakosság bizalma a rendőri munkával szemben, hogyan válhat a körzeti megbízott, a környék lakóinak megtisztelő jelzőjét használva, a „mi rendőrünkké”? — A bizalom kialakulásának előfeltételei között jelentős tényező, hogy az adott területen maradéktalanul érvényesül-e a szocialista törvényesség. Mindezek mellett meg kell említeni azt is, hogy a körzeti megbízott miként érzi magáénak és intézi a lakosság ügyeit, hogyan lép fel s intézkedik a törvényeinket megsértőkkel szemben, mennyire hatékony a bűnmegelőző és -felderítő munkája, milyen tanácsot, felvilágosítást, segítséget ad a hozzá forduló állampolgároknak, és még sorolhatnánk. Kazincbarcikán hosszú ideig a városi kapitányság épületében dolgozott a körzeti megbízott csoport. Csak néhány éve, hogy a város különböző területein, jóval közelebb a lakossághoz, önálló irodákat kaptak az egyes körzetek megbízottjai. Természetesen ilyen rövid időszak távlatában még látványos eredményekről nem számolhatunk be. Arról viszont igen, hogy az „áttelepítésnek” köszönhetően a körzetek lakói egyre jobban megismerik, egyre nagyobb bizalommal fordulnak „saját” rendőrükhöz, ami továbbra is meghatározó lehet a bűnesetek megelőzésében, felderítésében. E2t számos példával is alátámasztotta a csoport vezetője, aki közel húsz éve teljesít rendőri szolgálatot. Munkáját több magas kitüntetéssel is elismerték, így a közelmúltban vehette át a Közbiztonságért Érdemérem arany fokozatát. A már említetteken kívül a körzeti megbízottak feladata az önkéntes rendőri munka irányítása, a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Erről Máté István bácsi beszélt, aki 1962-től teljesít önkéntes rendőri szolgálatot. Többek között elmondta, hogy a havonta vállalt 16 óra szolgálat sokszor bizony a többszörösére is emelkedhet. Ha valaki ezt a munkát lelkiismeretesen akarja csinálni, annak éjjel-nappal készenlétben kell lennie. A körzeti meg- bizottaknak elsősorban helyismeretükkel segíthetnék az önkéntesek. Erre sok-sok példa volt már társadalmi szolgálata során. A környéken lakó emberek bíznak benne, szinte nap mint nap felkeresik problémáikkal. Az elmúlt évben Máté István csoportja lett az első az önkéntesek közötti versenymozgalomban. Lelkiismeretes munkáját több kitüntetéssel is elismerték. Legutóbb a Közbiztonságért Érdemérem bronz fokozatát vehette át. Csak néhány gondolatot tudtunk felvillantani abból a rendkívül széles körű munkából, amit a körzeti megbízottak és segítőtár- saik látnak el napról napra. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy szolgálatukat a lakosság egyre inkább igényli, eredményes munkájukhoz pedig a párt-, a tanácsi, a társadalmi és gazdasági szervek is minden támogatást megadnak. Lechner Barnabás Csőtörések az Avason Most újra két olyan bűn- cselekményről adunk hírt, amelyek bírósági tárgyalásán asszonyok ültek a vádlottak padján. Egyikőjük, a miskolci Farkas Béláné, éppen 22 esztendős. Az aba- újszolnoki Trézsi Lajosné már megette a kenyere javát — a jövő februárban, a börtönben „ünnepli” 57. születésnapját. Távolról sem ismerik egymást, volt otthonuk pedig több, mint száz kilométernyi távolságra fekszik egymástól. Bűncselekményeiket majdnem egyforma események előzték meg, s azonos indulat forrt bennük, amikor férjükre kezet emeltek. Fejsze a paplan alatt Trézsi Lajosné több évtizede mondott igent urának. A frigy nem volt szerelmi házasság, de a fiatalok idővel egymáshoz szoktak, három gyermekük született. A sértett, Trézsi Lajos hosz- szabb ideje rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztott alkoholt — általában pálinkát és sört, de nem vetette meg a bort sem. Legkisebb lányuk, Mária 1967 augusztusában született. Alig volt 14 esztendős, amikor megszökött otthonról; s egy „hozzá nem való” fiatalemberrel állt össze. Apját nagyon megviselte az esküvő nélkül létrejött házasság, s nehezen viselte el, hogy „veje” cigány. A bűnbakot feleségében lelte meg, s nap mint nap őt hibáztatta lánya — szerinte — szerencsétlen sorsáért.' Az abaúj- szolnoki házban veszekedés veszekedést követett, s nemcsak a szó átvitt értelmében, hanem gyakran valóságosan is hajba kapott a házaspár. A vádlott a tárgyaláson elmondta, hogy egyre nehezebben tűrte, viselte el férje durvaságát, mindennapos szemrehányásait. Ilyen előzmények után érkezünk el 1905. május 14-ig. Trézsi Mária és élettársa ezen a napon Abaújszolnok- ra utazott. Apja, mivel látni sem akarta a „vejét”, nem ült le beszélgetni velük, inkább elment gombázni. Hazatért, és együtt találta a családot. Ekkor már szót váltott lányával és annak élettársával is, miközben az asztaltársaság elfogyasztott három üveg sört és egy fél liter pálinkát. Esteledett, amikor a vendégeik mögött bezáródott az ajtó. Ideje lett volna lefeküdni, de a sértett még száraznak érezte a torkát. Az asszonyt — Trézsi Lajosnét — ismét a kocsmába küldte. A vádlott nem engedelmeskedett. Nem volt már pénze, és hitelt sem kapott volna a kocsmárostól. Végighallgatta férje véget nem érőnek tűnő szidalmait, káromkodásait; hallotta azt is, amint megfenyegeti: „csak aludj el, majd jól fejbeverlek a fejszével”. A sértett a kisfejszét maga mellé fektette az ágyba és — ő aludt el először. A vádlott —bár több nyugtató tablettát vett be — ébren maradt. Felkelt, az ágyban megtalálta a fejszét, s ötször a férfi fejére sújtott vele. Hiába szaladt azonnal segítségért, Trézsi Lajos életét már nem lehetett megmenteni. Sonka vagy zsíros kenyér Farkas Béláné 1985. április 12-én este a következő szavakkal „esett be” szomszédjuk lakásának ajtaján: „— Gyertek, segítsetek, mert Bélát agyonütöttem!” A szirénázó mentőautó az ö esetükben szerencsére még idejében érkezett. Az ápolók azonnal a kocsiba emelték az eszméletlen fiatalembert, s a megyei kórház baleseti sebészetére szállították. A vizsgálat megállapította, hogy a sértett, Farkas Béla — több sérülés mellett — koponyaalapi törést is szenvedett. A sérülések közvetve életveszélyesek voltak, a súlyosabb következményeket az orvosi beavatkozás, a műtét hárította el. Farkas Béláné egy, kétliteres, gömbölyű szifonnal ütötte fejbe a férjét. A sérülésekből következtetve a szifon valószínűleg telve volt szódavízzel, s az asszony több alkalommal lesújtott vele. Mozdulatait a düh és a félelem vezérelte. Még egyéves házasok sem voltak, de kibírhatatlannak érezte életét a férje mellett. Az ugyanis hetente több napon nézett a pohár fenekére. Emiatt már külön is költöztek, de az asszony megbocsátott a férfinak. A vádbeli napon Farkas Béla — egy névnapot megünnep- lendő — már kora reggel óta féldecizett, sörözött. Erősen ittas volt már, amikor este hazaérkeztek albérleti szobájukba. Felesége itt először sonkával kínálta, de ö inkább zsíros kenyeret kívánt. Azt is megkapta, de az sem volt jó. Nem fogott hozzá enni, hanem pofon- üttöte, lekáromkodta feleségét. A vádlottban „elszakadt a cérna”. Minden keserűség összegyűlt benne, s kitörni készült az indulat. Előbb egy kétdecis pálinkásüveggel próbálta lejbe verni férjét, majd a kezébe került a nehéz szódássziíon. A többit már tudjuk .. . Hosszú évek rács mögött Nem egy olvasónk akadhat, aki most magában így fogalmaz: igaza volt a vádlottaknak, a férjek megérdemelték ezt a büntetést. Tévesen okoskodnak. A hosz- szú évek vagy a csak rövid hónapok alatt felgyülemlett idegesség, keserűség levezetésének nem lehet eszköze a bűncselekmény árán állt bosszú. Létezik más megoldás is, különösen, ha a fiatalok esetét tekintjük. Mint korábban már megírtuk: az előzmények csak mint enyhítő körülmények vehetők figyelembe, meg nem történtté viszont nem tehetik a bűncselekményt. Azért pedig mindenképpen bíróság előtt kell felelni, majd hosszú éveket a rácsok mögött eltölteni. Trézsi Lajosnét a bíróság emberölés bűntette miatt — jogerősen — 8 évi, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. Farkas Bé- lánét életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt marasztalta el a Miskolci Megyei Bíróság büntetötanácsa, s ezért őt — nem jogerősen — 2 évi és 4 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. (udvardy) Egy találmány útja Miként a könyveknek, a magyar találmányoknak is megvan a maguk sorsa. A legtöbb esetben az, hogy rögös és kacskaringósan hosz- szú ösvényeken járják be az érvényesülés — azaz a gyakorlati alkalmazás útját. E cikkünk mégsem lesz kesergő, hiszen Zsámbok János, miskolci autójavító kisiparos találmánya előtt valószínűleg már zöldet jelzett az érvényesülés útján elhelyezett lámpák mindegyike, s ha minden igaz, jövőre már megyénk boltjaiban is megvásárolhatjuk azt a bizonyos hengeres tartályt, a hozzátartozó egyéb eszközökkel együtt. Gyorsöblítőjét abban a helyiségben helyezhetjük el, amelyet a mellék előtaggal szoktunk általában párosítani, de amelynek körülményei egyáltalában nem mellékesek számunkra, sőt ellenkezőleg. Ezekben a mellékhelyiségekben napjainkban egy tartályos öblítő szolgálja higiéniás céljainkat, egy olyan szerkezet, amely rövidesen alkalmazásának századik évfordulóját ünnepli. E meglehetősen bonyolult, mechanikus öblítő — különösen nálunk — gyakran felmondja a szolgálatot, általában csöpög, nem működik, nem öblít. Fejlettebb országokban ezért már évtizedekkel ezelőtt az úgynevezett gyorsöblitőcsapo- kat alkalmazták, ám azok nálunk ritkán válnak be. A núskolci kisiparos 1975- ben készítette el találmánya mintapéldányát, s rövid hat esztendőn belül, 1981-ben már szabadalmat is kapott rá. (Tehát öblítőjét működőképesnek, biztonságosnak ítélték meg.) Azóta újabb négy év telt el, és „máris” kecsegtet a remény, hogy még az idén belekezdenek az első széria gyártásába. A munkát egy ugyancsak miskolci telephelyű, „szóig” vállalta el, biztos, jó jövedelmet várván az öblítő különböző elemeinek összeszerelésétől, majd beépítésétől. Csak nehogy úgy járjunk vele, mint a Topszolggal... Aki látta a televízió Delta című műsorának november 9-i adását, az meggyőződhetett róla, hogy pofonegyszerű és valóban takarékos eszközt talált fel Zsámbok János. Aki nem látta, annak eláruljuk, hogy egy hengeres testről van szó, amelyben a megfelelő víznyomást az összepréselt levegő biztosítja. Ha ez a találmány kiállja a gyakorlat próbáját, gyanítom, hogy nagy karriert futhat be. Elterjedhet az egész országban, esetleg külföldön is. Okkal háborognak az ava- si lakótelepen élők, hogy amíg a legkülönbözőbb fórumokon kérik tőlük: takarékoskodjanak az ivóvízzel mindegyik évszakban, addig időről időre újabb és újabb csőtöréseknél csordogál el a drága ivóvíz. A lakótelepről igen sok bejelentés érkezik a városi vízművek központjához, ám a kis „búvópatakok” egyre másra buzognak, mossák az út szélét, majd eltűnnek egy csatornanyílásnál. A vízművek szerelői igyekeznek mielőbb kijavítani a hibákat, de igen gyakran előadódik, hogy alig terítették vissza a földet, valahol közvetlen közel már ismét jön fel az ivóvíz a talajból, utat mosva magának. A lakók pedig újra, meg újra fogják a telefont és jelzik, ismét csőtörés történt. A háttérben pedig egyszerű, de bosszantó magyarázat található; az arra haladó vezeték egy ítészét annak idején kovácsoltvas minőségű anyagból építették és ez mint egy jó szita, hol itt, hol ott engedi ki a vizet. Mindaddig, amíg meg- bízhatóbbra nem cserélik ... — nagy J. — U. J. Hétfőn, december 2-án délután a bérházi lakó örömmel tervezte az eljövendő órákat. Nincsen televízió, a rádióban is már sokadszor ismétlik a tavalyi szilveszteri kabarét, nem lesz, ami lekösse, elrabolja az idejét. Gyorsan megvacsorázott, aztán előkészítette azt a tanulmányt, amit át kell tanulmányoznia, előkészítette jegyzetpapírjait, s az órára nézve örömmel állapíthatta meg: lesz ideje bőven, s ha jól megy, még egy-két rokoni levelet is megírhat, sőt valami kis jegyzetfélét is írhat... Idáig jutott, amikor a villany minden előzetes jelzés nélkül kialudt. Először a lakására gyanakodott, gondolva, csak nála lett sötét. A biztosítéktáblához tapogatózott, de minden rendben volt. Nem baj, gondolta, egy-két perc semmit sem jelent. Igaz, az utcán is kialudt a közvilágítás... Hm... 17.28-kor aludt ki a fény, s már eltelt vagy hat-hét perc. Ki akart nézni a folyosóra, meg a lépcsőházba, de a bibliai egyiptomi sötétség díszkivilágítás volt ehhez képest. Betonház lépcsője, sehonnan sem szűrődik be fény. Persze a lift sem járhat ... Meg kellene kérdezni az áramszolgáltató ügyeletét, milyen hosszú szünetre számítson . .. Megtalálja a kulcslyukkereső lámpácskát, sikerül a telefonkönyvből kiböngészni a számot. A telefon süket. Technikai analfabéta, mert azt hitte, ma is úgy van, mint korábban tanulta, azaz, hogy a postának külön áramhálózata van, telefonálni áramszünetben is lehet, például az áramszolgáltatóhoz, hogy megtudja, miért nincs áram. Úgy látszik, tévedett ... El van zárva a világtól, összkomfortos belvárosi betonházban él, ahol lift, távfűtés, frizsider, egy sor háztartási gép, miegymás várja az áramot, s még a fürdőszobába, meg a másikba se tud bemenni áram nélkül. Egy kávét se tud főzni magának, mert az őrlő is árammal működik. A frizsiderben meg már olvadozik a vaj és fellágyul a kocsonya... Hopp!... Felvillant egy tizedmásodpercre a villany 17.59-kor. de el is aludt rögtön .. . Nézegeti a sötét utcát az ablakon. Az autó, meg a buszok reflektorai éles fénypászmákat vágnak a sötétbe. Amennyire a sötétben érzékelheti, az egész lakótömbön nincs áram. Sötétek a kirakatok, távolabbról érzékelhető az áruház karácsonyi világító reklámjának villogása, meg egy-két távolabbi ház ablakának halvány fénye. 18.10- kor újra villanás, de fény nincs... Már lemenne a közeli nyilvános telefonhoz is, de a sötét lépcsőn nem tud le-, meg felmászni, meg az a telefon is bérházi kapualjban van, bizonyára ott sincs áram, az is süket... Vár. Járkálni nem tud a sötétben, az apróka bérházi kreclik világosban is nehezen járhatók, sötétben végleg nem. 19.14 órakor újra villan a fény, jelezve, hogy valahol, valakik dolgoznak a javításán. Három perc múlva, 19.17-kor úgyszintén ... Töpreng a sötétben. Rabnak érzi magát, az összkomfort rabjának. Mert ebben a házban nem szokás vészlámpákat tartani, mert itt lift van, s mert itt sötét a lépcsőház, mert innen nem adhat hírt magáról, mert nem működik a telefon, mert megromlik az ételtartalékja, mert be van zárva a betonba... Vár tovább. Már lefeküdne, de a sötétben megágyazni sem tud ... 19.40-kar ki- gyúl a fény ... Gyorsan, amíg újra ki nem alszik, megírja ezt a jegyzetet arról, hogy két és negyed órát elraboltak tőle ... <bm)
