Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-23 / 300. szám
1985. december 23., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 NSZK-beli Hálálok vélenie Európa és a világ különböző politikai berendezkedésű társadalmai, azok népei között egyre erőteljesebben fogalmazódik meg a kölcsönösségen alapuló, az egymás értékeinek megismerésére és tiszteletére törekvő igény, az a békés együttélési szándék, melynek több jelét láthattuk a nagypolitika színpadán az elmúlt hetekben. Valami hasonló megismerési vágy munkált azokban az NSZK-beli fiatalokban is, akik viszonozták egy miskolci KISZ-es csoport korábbi látogatását. Nem tanulság nélküli élményeket, benyomásokat szereztek a nyugatnémet fiatalok, melyek összegzéséről több újságban és levélben olvashattunk. Mi a legfontosabb tánulság? Az, hogy egy, módszereiben és jelzőiben nem túlságosan válogatós propagandahatásnak kitett, békés, barátkozó szándékú nyugati csoport, egészen mást tapasztal emitt, keleten, mint amire „felkészítik” őket az ottani sajtó hasábjain, a telekommunikációs eszközök csatornáin. Méltatlan lenne most idézni azokat a jelzőket, hasonlatokat, elpuffantott frázisokat, hamis közhelyeket, melyek óhatatlanul is irányítják a gondolkodást, prekoncepcióval vértezik fel az útrake- lőt. Ki-ki hallott ezekről a jelzőkről, propagandafogásokról ... melyeken leghelyesebb bölcsen mosolyogni, hiszen a valóság felel minden kétkedő kérdésre. És ez a mosoly lepte meg az NSZK-beli fiatalokat Miskolcon. A mosoly, ami sokkal inkább a nyílt ember mosolya volt, mint a másikat kinevető, másokról rosszmájúan gondolkozó kajánoké. Mint azt a „Soester Zeitung” újságírója fogalmazta, „a magyar üdvözlési Szokások szerint a női résztvevők vörös szegfűt és jobbról balról puszit kaptak és átölelték azokat, kiket egy kicsit közelebbről megismertek. Így fogadták a magyarok az utazástól fáradt soesti csoportot, és egész ott-tartózko- dásunkra ez a vendégbarátság és szívélyesség volt a jellemző.” — Íme az első benyomás a zárkózottnak tartott „keleten”, s hogy itt nemcsak nyílt, hanem vidám és őszinte tud lenni a vendéglátó, arra még számos meglepetéssel szolgáltak a miskolciak: „A soestieket Magyarország életének valamennyi fontos területét — mint szocializmus, gazdaság, egyház, természet, kultúra, történelem, kórházi ellátás, oktatási rendszer, munkakörülmények és társadalmi élet — érintő program várta." Ráadásul ezeket a témákat nem mi kínáltuk, hanem ők kérték, hogy vitassuk meg, bepillantást' nyerhessenek a felszín alá is. És nemcsak bepillantottak, de el is mélyülhettek a felvetett kérdésekben, hiszen — és itt ismét az NSZK- beli újságot idézzük —: „A KISZ az előadásokra és az azokat követő beszélgetésekre képzett, politikailag is tekintélyes beszélgető partnereket hívott meg, ami mutatja, hogy a magyarok milyen nagy jelentőséget, tulajdonítottak az első magyar—német ifjúsági csere- látogatásnak." De nézzük csak a további benyomásokat! Gyárba, ifjúsági klubba, családokhoz is eljutottak az NSZK-beli fiatalok. És ezeken a helyeken felfigyelhettek arra a törekvésre, hogy társadalmunk, gazdaságunk minél több célját, eredményét a valódi teljesítmények alapján mérlegeljük. a valódi értékeket helyezzük előtérbe. Ezzel párhuzamosan igyekszünk felszámolni hiányosságainkat, amiről a következőképpen fogalmaztak: „a magyarok maguk is növekvő kritikával veszik nagyító alá saját országukat” . .. azt már nem tette hozzá a tudósító, hogy ez a kritika minden esetben a szocializmus formai és tartalmi elemeinek jobbítását szolgálja ..., de tételezzük fel, hogy ez az NSZK-beli fiataloknak is nyilvánvaló. Mi tetszett még Miskolcon a német csoportnak? Erre is megtaláljuk a választ: „Bár erőfeszítést igényelt, de nagyon érdekesek voltak az előadások Magyar- ország politikai rendszeréről és az ifjúság helyzetéről, melyeket beszélgetések, illetve látogatások követtek az acélgyárban, a szakmunkás- iskolában, a kulturális intézményekben. Különösen tetszett nekünk a Nemzeti Színház.” Közeledés, kapcsolatok, nyíltság, eszmecserére való hajlam ... olyan kulcsszavak ezek az idézett újságból, melyek a nagypolitika tárgyalótermeiben is fontosak napjainkban, hiszen ezen múlik, hogy visszahozható-e a hetvenes évek nagy vívmánya: az enyhülés. S miként ezt az enyhülést a politikusok találkozói is szolgálják, ugyanannyira fontos, hogy az egyszerű állampolgárok között is megnyíljanak az előítéletektől mentes információs csatornák. Erről beszél a tudósítás, amikor így fogalmaz: „Meg kellene kísérelni minden előítéletet elfelejteni, az illető saját előzetes várakozását háttérbe szorítani és nyíltnak lenni a másik személyes tapasztalatai iránt. A klisékben való gondolkodás, a sommás ítéletek, a túlhajtott nacionalizmus vagy az ellenséges beállítás az igazi gond, ami megakadályozza, vagy legalábbis megnehezíti a „vas- függöny”-fogalom kiszellőztetését a fejünkből.” Hogy mennyire sikerült ehhez a kiszellőztetéshez hozzájárulni, arra a jóérzésű visszaemlékezések szolgálnak bizonyságul. „Előzetes elvárásaink messzemenően túlteljesültek — foglalták össze véleményüket a zárómegbeszélésen a KISZ városi bizottságának titkárai és a soesti delegáció vezetői. Ez a vélemény egyaránt, vonatkozott a program minőségére és mennyiségére, de a személyes kapcsolatok építésére is. Fiatalságunk egy kontinensen akar élni. Ez a kontinens: Európa. Ezt, a békére vonatkozó gondolatot előrebocsátva javasolták a magyarok a cserekapcsolatok folytatását.” S hogy hová jutottak a propaganda jelzőitől a vendégek? Milyen következtetést vontak le hazánk lakóiról? „A tapolcai búcsúest felejthetetlen élmény volt, megkoronázta az egész utazást. Számtalan híd épült közöttünk, és a barátságok olyan alapköveit raktuk le, melyekről csak álmodhattunk." Ök mondták . .., ehhez felesleges és tiszteletlen dolog már kommentárt fűzni. Az az érzés, tapasztalat viszont lényeges, hogy különböző mentalitású, kultúrájú, más- más politikai rendszerben élő emberek között újra lehetőség van az eszmecserére ..., mert a barátság mellett a béke a céljuk. Szcndrci Lőrinc Narancsszállítmányok Az év végi ünnepekre összesen 10 ezer tonna narancs érkezett és még érkezik hazánkba. Képünk a Délker budapesti, Harsányi úti telepén készült, ahol a szállítmányokat kirakodják, minőségileg vizsgálják és továbbítják az üzletekbe. Á kövesdi üdülés ára Új tanácsi rendelet Aki néhány évvel ezelőtt járt a mezőkövesdi Zsóri- fürdőben — amelynek ma már európai híre van —, valószínű rá sem ismerne az újjávarázsolt strandra és környékére. Ismeretes, hogy körmedencét és hullámfürdőt építettek, átalakították a fedett gyógymedencét. A vállalatoknak és a magán- személyeknek a szihalmi oldal felosztásával lehetőséget adtak üdülők építésére. Köz- művesítették a területet, az utakat aszfaltozták, portala- nitották és jó néhány üzletet építettek az alapellátás javítására. A fejlesztésekhez természetesen az ittlakóknak, a pihenőházak tulajdonosainak és az üdülőknek is hozzá kell járulniuk, például az üdülési díjátalánnyal, amelyet rendelet szabályoz. Egyebek közt erről tanácskozott a Mezőkövesdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ; Mezőkövesd gyógyászati és üdülési lehetőségeinek fokozottabb hasznositá- sáról, az üdülési és idegen- forgalmi fogadóképesség javításáról. A vb új üdülőhelyi díjat és díjátalányt állapított meg. Ez a díj évente 700 forint, mely vonatkozik az üdülőhely nem állandó lakosaira is. A díjak nagyságát — a. kötelezettek kérelmére — a tanács végrehajtó bizottsága mérsékelheti, sőt elengedheti. A díj összege főidényben április 1-től október 31-ig külföldi állampolgároknak személyenként naponta 20, magyar állampolgároknak 7, szervezett üdültetésben részt, vevőknek 3 forint. Elő- és utóidényben, november 1-től március 31-ig a díj összege csökken. Az üdülőhelyi díj és díjátalány köztartozásnak minősül. Természetesen ez alól is van kivétel. Mentesülnek a kötelezettségek alól például a kirándulók, az egyszeri látogatók, a 14 éven aluliak, a sorkatonai szolgálatot teljesítők, a nyugdíjasok, az oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói, az önálló keresettel nem rendelkező szellemi és testi fogyatékosok, a három- és többgyermekes családok (ha együtt üdülnek) és a gyógy- intézményekben tartózkodó betegek. A rendelet a kihirdetés napjától érvényes. (obe) Encsen a Népi Ellenőrzési Bizottság ebben az évben hét alapvizsgálatot folytatott le, négy községi tanács szakigazgatási szervét számoltatta be, továbbá három termelőszövetkezetnél végzett úgynevezett utóvizsgálatot. A napokban tartott ülésükön beszámoló hangzott el a bizottság munkájáról, ellenőrzési tapasztalatairól. Az összegző beszámolóban részletesen kitértek a főbb társadalmi és gazdasági problémakörök negatív (s az észlelhető pozitív) tapasztalatokra, valamint az ezek megszüntetését célzó intézkedésekre. Ebben az évben foglalkoztak többek között az áfé- szek kistermelést segítő tevékenységének vizsgálatával. Encs városban és vonzáskörzetében három fogyasztási és értékesítő szövetkezet van, s mint megállapították, mindhárom eleget tett a kistermelést segítő, integráló kötelezettségeinek. Jelentősen hozzájárultak a környék ellátásának javításához, különösen a tőkehús- és zöldségellátás terén értek el eredményeket. További jobbulás várható majd a három áfész társulásában megvalósítandó vágóhíd és feldolgozó üzem megépítésével, azonban pénzügyi fedezet hiányában ez csak később valósul meg. Foglalkozott az encsi NBB a szarvasmarha-tartás helyzetével is. Megállapították: 1980-hoz viszonyítva az állományban 7 százalékos csökkenés tapasztalható. Legtöbb helyen az állomány szinten tartására törekednek, létszámnövelést nem terveznek. Kitűnt az is a jelentésből, hogy a tartástechnolóA Magyar Televízió szórakoztató főosztálya és a KISZ Központi Bizottság kulturális osztálya 1986- ban közös televíziós műsort tervez, amatőr előadóművészek részvételével. A havonta megjelenő szórakoztató műsor, lehetőséget ad tehetségek nyilvános bemutatkozására, melyre várják a jelentkezőket. A műsorban szerepelhetnek énekesek, zenekarok, báb-pantomimosok, tánccsoportok, parodisták, bűvészek, bármely ismert vagy ismeretlen műfajban dolgozó mutatványosok, akik még nem töltötték be harmincadik életévüket. A pályázat feltétele, hogy a műsor „adáskész” állapotban legia a szövetkezetekben változó képet mutat. Az istállók állaga egyre romlik, a takarmánykiosztás pótkocsiról, kézi munkaerővel történik. A gyepgazdálkodás alacsony színvonalú, így éves szinten magas az abrakfelhasználás. A tej felvásárlása — mint azt a szövetkezetekben elmondották — nem fedezi a költségeket. Mindezen problémákból a NEB leszűrte; itt felsőbb szintű intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a meglevő helyi tartalékok is felhasználhatók legyenek. Ezért javaslatot juttattak el a KNEB- en keresztül az illetékes minisztériumhoz, ahonnan azt a visszajelzést kapták, hogy ismerve és figyelembe véve az állattenyésztés nehéz helyzetét és a népgazdaság teherbíró képességét, megtették a szükséges intézkedéseket az 1986. évi szabályozók kidolgozására, amelyek a tejtermelést és a marhahús mennyiségének növelését célozzák. Utóvizsgálatot végeztek még a NEB-tagok a mező- gazdasági üzemek reprezentációs költségeinek felhasználásáról, valamint a cigánylakosság helyzetéről és társadalmi beilleszkedéséről. Ez évben is meghatározó volt a közérdekű bejelentések és panaszok intézése. E témánál megállapították: növekedett ezek száma az előző évhez képest. A bejelentések zöme a bizonylati fegyelem megsértésére, a társadalmi tulajdon megkárosítására, árdrágításra, súlycsonkításra és többletszámlázásokra vonatkozott. Az ülésen ezután meghatározták a jövő évi feladatokat. (mészáros) gyen, amelyet majd szakmai zsűri előtt kell bemutatni. Az előadóknak, csoportok tagjainak pontos adatait (név, lakcím, foglalkozás, munkahely, életkor) fel kell tüntetni, a bemutatásra szánt produkció címének, műfajának, időigényének megjelölésével abban a levélben, amelyet a következő helyre kell elküldeni: 3530 Miskolc, MSZB tér 1. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei KISZ-bizottság. Jelentkezési határidő: 1985. december 30. A televízióban bemutatkozók értékes ajándékot nyerhetnek, ugyanakkor díjakat kaphatnak a csoportokat fenntartó intézmények, esetleg menedzserek is. Pályázati felhívás! Amatőrök ügyeimébe Felfokozott várakozás előzte meg az első számítógépek megjelenését, alkalmazását a termelőszövetkezetekben. Ez a túlfűtöttség, a kezdeti kudarcok után, sok helyütt csalódottsághoz vezetett. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a számítástechnika alkalmazása csak ott hozhat eredményt, ahol az adat- és információgyűjtés, ezek rendezése és tökéletes programozása, a kapott eredmények megfelelő színvonalon történő értékelése biztosítva van. A tervező, az értékelő, a gazdálkodó embert a gép nem pótolja, csak segíti. Különösen áll ez a termelőszövetkezetekre. A körükben kialakult sokszínűség már-már anarchiát takar, s azt a látszatot kelti, mintha hiányozna a koordináció az alkalmazott eszközök és szervezési formák (szervezetek) között. A jelenleg használatban levő számítógépek típusainak választéka hamarosan eléri a százat. A számítástechnikai programok készítésével foglalkozó szervezetek száma is alig kevesebb ennél. Nem sok ez egy kicsit? A kérdés indokoltságát jel* zi. hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is napirendre tűzte a témát, s néhány kritikus megjegyzést is tettek. Eszerint a programkészítők mezőgazdasági számviteli ismerete nem általános, mezöve: különféle cégek nyakra- főre kínáltak nekik a legjobb, a legokosabb, a leggazdaságosabb szerkezeteket. A csábítóbbnál csábítóbb ajánlatoknak nem nagyon Nem divatcikk! gazdasági ismeretük pedig csak kivételes esetekben van. Ebből következik a nagyon is elgondolkodtató tény: a termelőszövetkezetekben a megvásárolt számítógépek kihasználtságának foka általában töredéke a lehetségesnek. Mellbevágó ez a megállapítás! De sok bosszúságot okoz az is, hogy a tsz-ek- ben a gépek működtetésének műszaki feltételei nincsenek rendezve, továbbá, hogy az elkészített programok az államilag előírt adminisztrációs kötelezettségeknek csak töredékére használhatók. Az elmúlt években a szövetkezetek mindegyike valóságos inváziónak volt kitélehetett ellenállni. Sokakat még a pénztelenség sem tartott vissza, s az égetően fontos traktor helyett is inkább erre költötték forintjaikat. Merthogy legalább ezen a téren nem kívántak lemaradni a többiektől. A bőség, az egymás után kifejlesztett hazai és külföldi márkák, a gazdagodó programkínálat hamar elbizonytalanította a mezőgazdasági üzemek illetékeseit, s mind többen érezték szükségét valami fogódzónak, központi segítségnek. Milyen irányba fejlődjenek? Mennyit áldozzanak erre a tevékenységre? Ezek voltak a leggyakrabban hallható kérdések. Sok gazdaság vezetője keserűen vette tudomásul, hogy miközben egyik-másik számítástechnikával foglalkozó cég évről évre lenyűgöző mértékben növeli árbevételét és nyereségét, azalatt a hozzájuk adaptált rendszer nem működik, vagy csak tetemes többletmunkával és költséggel tehető rendbe... Az eddigiekből is leszűrhető: a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó számítástechnikai tevékenység nem eléggé összehangolt, nem mindig a legolcsóbb és az adott üzemben legmegfelelőbb számítástechnikai eljárásokat alkalmazzák. Mit lehet tenni? Mindenekelőtt a területi érdekképviseleti szerveknek — a Teszöv- öknek — kell a tsz-ek ilyen irányú munkáját koordinálni, és ezzel a fejlődést meg- , gyorsítani. Fontos továbbá, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat és a megyei érdek- képviseleti szervek között. A nagyobb összhang elősegítheti a fejlesztésre fordított pénz hatékonyabb megtérülését. Végtére is a számítógép munkaeszköz, nem pedig divatcikk.
