Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-23 / 300. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 300. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1985. december 23. Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka Szombaton a népgazdaság Vli. Ötéves tervéről szálé törvényjavaslat feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka. Az ülésteremben foglolt helyet Losonczl Pál, a Magyar Népköztársoság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az ülést Sarlós István nyitotta meg. Elsőként Várkonyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra. VÁRKONYI PÉTER (Budapest, 14. vk.) elöljáróban arra tekintett vissza, miként alaikultak építőmunkánk külső feltételei az elmúlt években. — Ebben az időszakban népünket aggodalommá! töltötte el azoknak a kedvezőtlen nemzetközi folyamatoknak a térhódítása, amelyek veszélybe sodorták az enyhülésnek a hetvenes években kibontakozott eredményeit — hangoztatta. Emlékeztetett arra, milyen súlyos veszélyt jelent a világ biztonságára a fegyverkezési hajsza, a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris fegyverek telepítése Nyu- gat-Európában, milyen károkat okoznak a nemzetközi kapcsolatokban a szocialista országok ellen indított propagandakampányok, a politikai indíttatású különböző gazdasági és pénzügyi korlátozó lépések. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetett külpolitikát folytatva — nem mulasztottunk el egyetlen lehetőséget sem, hogy fellépjünk a béke megőrzése, a feszültség csökkentése, a különböző társadalmi rendszerű országok párbeszédének folytatása, az együttműködés kialakult rendszerének megőrzése és fejlesztése érdekében, majd így folytatta: — Kellő figyelmet fordítottunk a tőkés országokkal fenntartott kölcsönösen előnyős kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elvtárs hivatalos angliai látogatására és találkozójára Kirchschläger osztrák szövetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e héten fogadtuk George Shultzot, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasznos véleménycserét folytattunk a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Ez utóbbiak megítélésében álláspontunk sok tekintetben eltérő, vagy éppen ellentétes, de a genfi csúcstalálkozó fontosságában és a megindult kedvezőbb folyamatok továbbvitelének szükségességében megegyező volt. — Aligha vonhatja bárki is kétségbe ugyanis, hogy korunkban a világpolitikai helyzet meghatározó tényezője a szovjet—amerikai viszony alakulása — mondotta a továbbiakban Várkonyi Péter. — Aggodalommal láttuk, hogy a konfrontáoiós politika következtében a két nagyhatalom kapcsolatai mélyponBra jutottak. A veszélyeket tovább fokozta az amerikai kormányzat által meghirdetett és stratégiai védelmi kezdeményezésnek elnevezett terv, amely a fegyverkezési verseny rendkívül veszélyes új fordulóját nyithatja meg. Kormányunk ezért teljes támogatásáról biztosította és biztosítja továbbra is a Szovjetuniónak az űrfegyverkezés megakadályozása és a meglevő nukleáris fegyverzetek radikális csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit, nagy horderejű javaslatait. — A világbéke megőrzése szempontjából — ahogyan az a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közelmúltban nyilvánosságra hozott állásfoglalásából is világosan kitűnik — mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a Mihail Gorbacsov és Rónáid Reagan elnök november 19 —21. közötti genfi találkozóját. — A genfi csúcstalálkozó az alapvető nézeteltérések fennmaradása ellenére jelentős eredményeket hozott — hangsúlyozta Várkonyi Péter. — Közülük is kiemelkedik, hogy a két nagyhatalom vezetője közös közleményben kinyilvánította: megengedhetetlennek tartja a nukleáris háború kirobbanását, el kíván kerülni bármiféle, akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel vívott háborús konfliktust az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, továbbá nem törekszik erőfölényre egymással szemben. Várkonyi Péter a továbbiakban arról szólt: nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy változatlanul megoldatlanok a világ különböző részein meglevő válsággócok. — Ezért a továbbiakban Is síkraszállunk a közel-keleti válság átfogó, igazságos, tárgyalások útján történő, valamennyi érdekelt fél jogos igényeit kielégítő rendezése mellett. A vitában felszólalt Lotz Ernő (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m. 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatóhelyettese, aki utalt arra, hogy a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat az ipar dinamikus fejlődéséhez kimondatlanul is feltételez egy stabil kohászati hátteret, amely jó minőségű, korszerű és gazdaságosan előállított alapanyagot ad. A tervben előirányzott célok nagy része csak akkor valósulhat meg, ha a kohászat ezeknek a kívánalmaknak meg tud felelni. Mivel több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, Faluvégi Eajos miniszterelnök-helyettes kapott szót, hogy összefoglalja a kétnapos vitában elhangzottakat. A kormány nevében köszönetét mondott a tartalmas és felelős vitáért, a tervezők nevében az elismerő szavakért. Megállapította, hogy a törvényjavaslat a vitában egyetértést és támogatást kapott. Az elhangzott észrevételek, megjegyzések két kérdés körül csoportosultak. Az egyik, hogy a tervjavaslat nem tud az emberek minden igényének olyan mértékben megfelelni, ahogy azt elvárják. A másik: vajon minden területen rendelkezésre áll- nak-e majd a nagy feladatok megoldásához, a kibontakozáshoz szükséges eszközök. E két figyelemfelhívást indokoltnak tartjuk — mondotta —, ezek kifejezik a társadalom növekvő önismeretét, a szélesedő demokratizmust, és a közös ügyekért érzett felelősséget is. Faluvégi Lajos válaszában részletesen kitért a szénbányászat és a kohászat kérdéseire. Nagy elismeréssel szólt a szénbányászok helytállásáról az ország energia- ellátásában. Sajnos, a VI. ötéves terv széntermelési előirányzatait különféle okok miatt így sem sikerült teljesíteni. A mezőgazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy elsőrendű feladat a hatékonyság növelése. Ez az üzemek egy részénél már megtörtént. Faluvégi Lajos válaszában egyetértett azzal, hogy a tanácsok költségvetésében a közoktatás nagyobb figyelmet kapjon. (Folytatás a 2. oldalon) Á tartalomból m * Tájékoztató az 1986. évi állami költségvetésről (3. oldal) Elmúlt egy év Taktaszadán (4. oldal) NSZK-beli fiatalok véleménye rólunk (5. oldal) Aranyvasárnap (8. oldal) Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége Bukarestből A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai külügyi és ideológiai titkárainak tanácskozásán, az MSZMP képviseletében részt vett Berecz János, Pál Lé- nárd és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai szombaton hazaérkeztek Bukarestből. A küldöttség kíséretében volt Barabás János, Kovács László, Knopp András, a KB osztályvezető-helyettesei és Tabajdi Csaba alosztály- vezető. , A küldöttség fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Szovjet-japán konzultáció A közel-keleti helyzetről tartottak szovjet—japán konzultációt a japán külügyminisztériumban december 20-án és 2il-én. Szovjet részről a megbeszéléseken részt vett Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja. A japán tárgyaló csoport élén Mijake Vaszuke, a japán külügyminisztérium Közelés Közép-Kelettel, valamint Afrikával foglalkozó osztályának vezetője állt. Vlagyimir Poljakov megbeszélést folytatott Janagijá Kenszuke japán külügyminiszter-helyettessel is. Visszatértek a Csillagvárosba a Szojuz T—14 űrhajósai Négyhetes pihenés, a földi körülményekhez való visz- szaszokás, az út tapasztalatainak összegzése után pénteken Bajkonurból visszatért a Moszkva melletti Csillagvárosba Viktor Szavinih és Alekszandr Volkov, a a Szojuz T—14 két űrhajósa. Expedíciójuk november 21- én fejeződött be, amikor Vlagyimir Vaszjutyin parancsnok betegsége miatt a háromfős legénység a tervezettnél korábban visszatért a földre a Szaljut—7 űrállomásról. Vaszjutyint a leszállás helyéről rögtön Moszkvába szállították kórházi kezelésre. Egészségi állapota a jelek szerint ismét jó, hiszen pénteken ő is ott volt a csillagvárosi repülőtéren társai érkezésénél. A Miskolci Gyenmek- # város ebédlőjében ritkán jönnek össze annyian, mint az elmúlt hét péntekjén. Nem csoda, hiszen a gyerekek hosszú ideje vártak erre a napra. Azok, akik itt laknak és azok is, akik már évekkel ezelőtt elbúcsúztak e falaktól. Búcsújuk azonban nem volt végleges, hiszen minden év karácsonyán visszavárják ide az egykori lakókat. Többségűik már családjukkal együtt látogatja meg hajdani otthonát, mint ahogyan tették ezen az- ünnepen. Kicsik és még kisebbek egymás ölében, csillogó szemekkel néztek a díszekkel felékesített hatalmas fenyőfára. Körükben találtuk a pártfogókat, a patronáló szocialista brigádok tagjait, akiket Sarka Ferenc, az intézet megbízott igazgatója meleg szavakkal köszöntött, „szeretett gyermekeikkel” együtt. Az idei karácsony, a Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda műsoros összeállításával kezdődött. „Csilingelő csengők” hangja töltötte be a hatalmas termet az ifjú énekesek produkciójával. Nem sokkal később, már saját műsor következett, a legkisebbekkel, az óvodásokkal. Végighallgatták a három pillangó történetét, a kékfehér ruhába öltözött kicsinyek rövidke szavalatait. Meg-megmosolyogták, amint egyikük-másikuk, rövidke szoknyája szélét gyűrködve mondta: „Ügy vártalak karácsony, esténk legszebbike...” Az óvodások után a nagyobbak következtek a maguk meglepetésével. Nem sokkal később az emeleten folytatódott a karácsonyi ünnepség. Az almákkal, szaloncukrokkal, színes papírfigurákkal felruházott fenyőfák alatt már várta a gyerekeket a soksok ajándékcsomag. A szeretet ünnepe, valamennyi családnak — így a gyermekvárosi nagy családnak is — az ünnepek legszebbike, ezért is járnák visz- sza oly sokan; együtt ünnepelni. Megigézve ... (monos—laczó) Óvodások mesélték el a három pillangó történetét. • - . / B,ll|gp^ro^T3 t5i *<■ iTOif!
