Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1985. 'december 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 szabadidő-magazinja M ai, kertbarátoknak, kertmíveseknek szóló összeállításunk anyagát Miskolc legna­gyobb kertközösségében, a Pingyom Vi­rága Kerthasznositási Szakcsoportjában gyűj­töttük. Ezt a szakcsoportot - ha máshonnan nem, gépkocsi ablakából - nagyon sokan is­merik, hisz területük egy része az autósok kö­rében népszerű harsányi országút mellett te­rül el. Úgymond, a kirakatban van a Pingyom Virága, ám tagjai dicséretére legyen mondva: ízléses, szép ez a kirakat. Az évről évre épü­lő, szépülő házacskák éppúgy díszei e terü­letnek, mint a darabszámban s méretben gya­rapodó gyümölcs- és díszfák, szölőlugasok, cserjesövények. Ez a szakcsoport nemcsak méretét tekintve érdemli ki a „lég” jelzőt, rendezettségét tekintve is méltán sorolható a legjobb kertmives közösségek sorába. A Széli Imre elnök irányította szakcsoport számos me­zőgazdasági kiállításon, bemutatón - leg­utóbb Budapesten az OMÉK-en - bizonyítot­ta ország-világ előtt: hobbijukat értő, s azt szivvel-lélekkel végző kertészkedök munkálkod­nak a Pingyomon. Mostani látogatásunkat nem beszéltük meg előre. Úgymond, váratlanul toppantunk be ezen a decemberi délelőttön. Hétfő, no meg december' lévén sok helyen zárt kapu foga­dott. Ez érthető. De ezeken a telkeken is lát­tuk a gondosan felásott ágyásokat, az össze­gyűjtött őszi szár- és levélmaradványokat, a szépen, szakszerűen kiritkitott fakoronákat. És természetesen találkoztunk olyan gazdákkal is, akik - december ide, december oda - még ilyenkor is találnak tennivalót, munkát a bir­tokon. Valamennyi meglátogatott kert gazdáját megkérdez­tük: teLkükön mely gyü­mölcsfajok és -fajták váltak be leginkább. A feljegyzett fajtaválasztékból íme egy csokorra való. Pingyom új kiskerttulajdonosai tavaszi csemetevásárlásaik során talán tudják hasznosítani e fajtajegyzéket: Éva, golden, delicious, húsvéti rozmaring alma: Vilmos, Nyári Kálmán, Hardenpont, téli vaj körte; Bigarreau burlat, szomolyai rövidszárú cseresznye; újfe­hértói fürtös meggy; naspo­lya és mindegyik birsfajta. Differenciált tápanyag-utánpótlás Tartósítás szódavízzel Csatári Ernő gyümölcsei egy részét — így a ribisz­két, köszmétét — befőttként évek óta szódavízzel tartó­sítja. Ügy mondja: módsze­re kiválóan bevált. — A gyümölcsöt csupán megmosom, s nyersen rakom az üvegbe. Ezután a szifont feltöltöm vízzel, de nem egy, hanem két patron széndioxid­gázt engedek rá. Ezt a szó­davizet töltöm a befőttes- üvegbe, annyit, hogy ellepje a gyümölcsöt. Még egy kis szalicilt is szórok a tetejé­re, s az üveget légmentesen lezárom. A műveleteket, a szódavíznek a befőttesüvegbe töltésétől kezdve az üveg le­zárásáig rendkívül gyorsan kell elvégezni. Ez is titka a sikernek. A menetes tetővel lezárt befőttesüvegben a széndioxidgáz rövidesen az üveg tetejére emelkedik, de mert légmentesen lezártam, nem tud elszökni. így egy légpárna alakul ki a befőtt felett, amely megvédi az esetleges romlástól. Csatári Ernő rendkívül egyszerű tartósítási módsze­rének eredményességéről a ház alatti pincében mi is meggyőződhettünk. A polco­kon mindenhol egészséges köszméte, ribiszke és másfé­le gyümölcsöt láttunk a be- főttesüvegekben. Még a ta­valy elrakott befőttek is egytől egyig makkegészsége­sek. Merő véletlen, hogy az • első kertbarát, akivel itt a Pingyomon ösz- szetalálkoztunk, Csatári Er­nő, a szakcsoport egyik leg­tekintélyesebb, legnagyobb hírnévre szert tett tagja. Ezt nemcsak a rengeteg oklevél tanúsítja takaros kisháza fa­lán, legfőbb bizonyság erre maga a kert, mely így lomb­ját, gyümölcsét vesztve is — vagy így még inkább — elárulja a gondos, értő ke­zet. Akad ebben a kertben sok minden feljegyezni való. Így például a lejtős kert szakszerű teraszírozása; a kerítésen túli „senki föld­je” ésszerű megművelése. Az itt kialakított árokkal nyá­ri zivatarok idején bizton­sággal megvédi a kertjét a víz eróziójától, ugyanakkor az árokba összegyűjtött csa­padék az aszályos időszak­ban kertjének éltető forrá­sa. Érdekes a metszési mód­szere is Csatári Ernőnek. Azokat a termőrészeket, amelyeket egyébként tavasz- szal le kell vágni, metszeni, ő már a termés betakarítá­sakor, de legkésőbb ősszel levágja, lemetszi. A fán, a bokron ejtett „sebek” a tél beálltáig ugyanis szépen be­forrnak, ugyanakkor a nö­vény a tápanyagkészletével csak azokat a termőrészeket táplálja, amelyek a jövő évi termést rejtik magukban. Tetszésünket leginkább dif­ferenciált tápanyag adagolá­sával vívta ki Ernő gazda. Ennek lényege a következő: a terméskötés után ellenőr­zi, melyik fán, melyik tőkén hány fürt, hány gyümölcs­kezdemény alakult ki. Azok mellé a tőkék, vagy fák mel­lé, amelyek terméssel gaz­dagon berakódottak, oszlop­fúróval 40 centiméter mély, körülbelül 15—20 centimé­ter átmérőjű gödröt fúr. Eb­be a gödörbe besüllyeszt egy eternitcsövet. Ezt követően a csövet egy vödör vegyes trá­gyával teletölti, s kétheten­ként 3—4 vödör vízzel be­öntözi. Vagyis minden tő­két, fát érdemei szerint ju­talmaz a gazda. Csatári Ernő differenciált tápanyag-utánpótlási módszerét mások­nak is javasoljuk kipróbálásra Gyiíműlcstároiás & pincékéi Kavalecz Béla és l'ele- • sége — amióta nyug­díjasok —, idejük nagy részét idekint töltik a pin- gyomi birtokon. Barátságo­san berendezett, jól fűthető hétvégi házukban a téli kint tartózkodásnak sincs akadá lya. Élnek is e lehetőséggel, ilyenkor télen is két-háro napot folyamatosan itt töl­tenek. Ilyenkor természetesen pihenésre, tévézésre, olva­sásra több idő jut, ám most sem mostohagyerek a kert. Minden napra jut valami lci- sebb-nagyobb tennivaló. Ottjártunkkor a háziasz- szony a pincében, a télire eltett almát válogatta át. ötőle hallottuk: — Nyolc almafánk van a kertben, valamennyi gol­den delicious fajta. Ezek megtermik a család téli gyü­mölcsszükségletét, bár az idei év ennél a gyümölcsnél is gyengébbre sikerült, s most a nyolc fán lett annyi termés, mint máskor egy Bárhol tároljuk a gyümölcsöt, a két-három heti átvizsgálás, át- fán. De éppen ezért ezt a válogatós nem maradhat el keveset a szokásosnál is gondosabban kell tárolni. Itt a pincénkben a hőmérséklet megfelelő, nincs se túl me­leg, se túl hideg az almá­ra. Meleg pince ugyanis azért nem jó, mert ott az alma topped, ráncosodik, el­veszti kellemesen friss aro­máját, sőt penészedik, rom­lik is. Fagypont körül vi­szont az alma húsa meg­fagyhat, élvezhetetlenné vál­hat. Persze az ideális pince­hőmérséklet nem elég! A tá­rolt gyümölcsöt nemcsak a betárolásnál kell gondosan átválogatni, hanem később is, hiszen mindig előfordul­hat benne egy-egy fertőzött, romlott gyümölcs, amely a többinél is elindíthatja a romlást. Én ezért háromhe­tenként átvizsgálom a gyü­mölcsöt, s az egészségesek közül kiválogatom a töp- pedt, ráncosodó, s főleg a romlásnak indult gyümöl­csöt; A pince levegőjének fertőtlenítéséről se szabad megfeledkezni. időnként éppúgy hasznos egy-egy kén- lao elégetése, mint mele­gebb napokon a szellőztetés. Ritkító metszés Kocsis Antal egyik almafájának ritkító metszése közben Amikor az időjárás en- # gedi — fagymentes na­pokon — meg lehet kezdeni gyümölcsfáink, bok­raink metszését. Ez annál is inkább hasznos, mert a ta­vasz beálltával nem torlód­nak majd össze az esedékes munkák. Ilyenkor a metszés formái közül főként a rit­kító metszés végezhető el. Erre látunk jó példát a Pin­gyomon a 72 éves Kocsis Antal kertjében. Tőle hallottuk a követke­ző tanácsokat: — Ilyenkor elsősorban az idősebb gyümölcsfák ritkítá­sát kezdjük meg, nagyobb méretű koronákból, a sűrű- sítő elágazásokat, koronaré­szeket távolítsuk el. A rit­kítómetszéskor ügyeljünk, hogy ne a koronavázat adó vastag ágak kerüljenek le­vágásra, hanem a napfény behatolását ténylegesen gát­ló, a korona peremén el­helyezkedő, sűrűsítő gallyré­szek. Ez a meghatározási el­sősorban a közepes törzsű. nagyobb koronát fejlesztő fákra vonatkozik, de bizo­nyos mértékig érvényes a termőkaros orsó típusú fák­ra is. Az utóbbiak eseté­ben a ritkítómetszés sok vo­natkozásban egybeesik a termőrészifjító metszéssel, amelynek célja a már le­gyengült, vagy felkopaszodó félben levő karok leváltása fiatalabb részekre. Felhívnám a figyelmet ar­ra, hogy ahol a vázágak vé­gén több vesszőből álló, úgy­nevezett varjúfészek alakult ki, ott csak a kifelé álló, leg­erősebb vesszőt hagyjuk meg, ezzel is a korona ter­mőfelületének növelésére ösztönözve a fát. A fattyúvesszőknek csak egy részét vágjuk ki tőből, a többit, a megmaradókat pedig metsszük vissza arasz- nvf hosszúságban. így elér­jük, hogy további fattyú- vesszők nem nőnek és a visszavágottak termőrészek­ké alakulnak át. Védekezés nyúlrágás ellen A kiváló kertész-szak- # író, Bálint György ír­ta egyhelyütt: „ha a hópelyhekből hidat ver a szél, a tapsifülesek előtt még a szögesdróttal »koronázott« kerítés sem akadály”. Való igaz, hogy farkasor­dító hidegben, a legjobb szi- matú kutya éberségét is k - iátsszák a gyávának hitt nyu­szik. Pingyomi sétánk során meggyőződhettünk róla: er­refelé is sok kertbarát tud a nyulak, őzek rossz csele­kedetéről. Erről árulkodnak a gondosan bekötözött facse­meték. A Muskátli utcában Nagy Bertalant, az ÉÁÉV lakato­sát éppen fakötözés közben találtuk. — Három éve van meg ez a telek. Azóta, a család igé­nyei szerint betelepítettem szinte minden gyümölcsfaj­jal. Van itt körte, ősziba­rack, cseresznye, alma, dió, rib'szke, köszméte. Mások kárából tudom, hogy külö­nösen a fiatal fák gyakran esnek áldozatul a nyúlrá- gásnak. Nem ritka olyan mérvű károsodás, hogy ai fa teljesen elpusztul. Ez nem csupán anyagi veszteség (bár az is. hisz’ ma már egy fa­csemete nem olcsó), hanem éveket elveszthet az ember, mire újra lesz hasonló fej­lettségű fája. Éppen ezért — bár van kerítés a telkem kö­rül — soha nem sajnálom azt az időt, amit a fák be- kötözése elvesz. Csupán a kerítés nem elégséges védelem. A nyúlrágás ellen dal, szúrós olajfűzzel, dróthálóval burkoljuk be a fák törzsét! Az oldalt irta: Hajdú Imre Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents