Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
Ital — válás — intézeti elhelyezés Megakadályozni a veszélMzetet Legtöbbször a zilált • családi háttér, az alkoholizálás, a bűnözés szerepel előidéző okként a statisztikákban, mely végül is a gyermekek „kiemelésével”, azaz intézeti elhelyezésével, nevelésével folytatódik. Borsodban ugyancsak magas a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett körülményű gyermekek száma. Sokan szorulnak állami gondozásra, számuk megközelíti a háromezret. A velük való törődés, gondoskodás, a szülői háttér hiányának pótlása fontos társadalmi feladataink egyike. Miként történik ez szűkebb pátriánkban? Ez iránt érdeklődtünk Porkoláb Albertiül, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei TaI nács elnökhelyettesétől: — A veszélyeztetett gyermekek állami elhelyezése egyrészt nevelőszülőknél, másrészt az erre a célra épített, különböző típusú intézményekben, nevelőotthonokban történik. Az utóbbi években sajnos csökkent a nevelőszülők száma. Jelenleg mindössze hétszázan vállalkoznak e felelősségteljes feladatra. Zsúfoltak intézményeink, éppen ezért a hetedik ötéves tervidőszakban megkülönböztetett figyelmet I fordítunk fejlesztésükre. — Milyen tervek születtek e téren? . — Számba kellett venni, hol van a legnagyobb hiányosság. A tervkészítéskor ez volt a kiinduló pont. Ugyanis, miközben a hato- ! dik tervidőszakban köztudottan vi sszaszor í t ottá k, korlátozták a beruházásokat. tovább nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma, akiknek intézeti elhelyezése elkerülhetetlen. Eszerint tehát a legsürgetőbb, az intézményhálózat fejlesztése. A hetedik ötéves tervidőszakban felépül Miskolcon a hetven gyermek elhelyezésére alkalmas, új gyermek- és ifjúságvédő intézet, mintegy negyvenkilencmillió forintos beruházással. Régi gondunk oldódik meg ezzel. Ily módon ugyanis elkülöníthetők a deviáns magatartású gyermekek azoktól,' akiket rendezetlen családi körülményeik miatt kellett beutalni, ám magaviseletükkel probléma nem volt. Tervünkben szerepel még Ózdon az új nevelési központ megépítése. Miskolc után ugyanis ez a város a második legveszélyeztetettebb „gócaink" között. Kazincbarcikán pedig egy volt munkásszállóban nevelő- otthont alakítunk ki. Mindemellett változatlanul szorgalmazzuk a nevelőszülői hálózat további építését, kiszélesítését. Ehhez viszont a megfelelő anyagi ösztönzőké! is meg kell teremteni. — Hogyan értékelhető megyénkben a védelem érdekében kifejtett tevékenység? — A veszélyeztetettek számának növekedése egyúttal azt is jelenti, hogy javult a felderítő munkánk. Létrehoztuk a család- és ifjúságvédelmi szakbizottságot, azzal a céllal, hogy koordinálja a politikai- mozgalmi-társadalmi és tömegszervezetek ez irányú munkáját. Fő teendőjük úgyszintén a veszélyhelyzetek okainak felkutatása, azok kialakulásának megakadályozása, valamint a fiatalok társadalmi beilleszkedésének elősegítése. A preventív munkát segíti a Nevelési Tanácsadó Intézet léte is, ahol pedagógiai-pszichológia i-gyógy pedagógiai tanácsokat kapnak a szülők, gyermekeik helyes pályaválasztásához. Legnagyobb gondunk tehát a veszélyhelyzetek újratermelődése, később pedig a beilleszkedés elősegítése. Ez fogalmazódott meg a közelmúltban azon az országos konferencián, amelyet Borsod megyében rendeztek a témával foglalkozó szakemberek részére. Ezen a találkozón egyértelműen megfogalmazták a jövőre vonatkozó feladatainkat, melyek természetesen ránk is vonatkoznak. Különösen azért, mert a negatív jelenségekről készített statisztikákban „élen járunk”. Hogy e kép változzon, valamennyiünk saját ügyének kell tekinteni a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, hiszen feladat jószerivel minden embernek jut. (monos) Az idén tavasszal ismerkedtünk meg az épülő bat- tonyai gyermekfalu-otthonokkal, az éppen virágba borult öreg almafák között. Amikor először jártak a legtöbbjük számára ismeretlen délkeleti határszélen. abban a nagyközségben, amely —. ha választásuk helyesnek bizonyul — életre szóló otthonuk lesz. Egy jó fél esztendő után az most már bizonyos, hogy ők, tizenkettőn alkalmasnak találtattak erre a nehéz hivatásra. És döntöttek ők is, valamennyien: élethivatásul választják, hogy édesanyákként nevelik fel a mások elárvult vagy elhagyott gyerekeit. Battonyán arra kértek: ne jegyezzem le a nevüket. Joggal sérelmeznék, hogy egyszerre mindenki személyükre, személyes életrajzukra kíváncsi, és kevesen kérdezősködnek afelől: miért választották a nevelőszülői hivatást. Szegeden éltek, hónapokig. Ismerkedvén egymással is, hiszen egy közösségben élő, jó szomszédasz- szonyokként fognak élni ezután, hosszú évekig. Ismerkedvén mindazokkal a lényeges alapismeretekkel, amelyek a háztartásvezetéshez, a gyerekellátáshoz és -neveléshez szükségesek és nélkülözhetetlenek. S november utolsó napjaiban már bizonyos, hogy együtt maradnak, s az is, hogy tavaszra benépesülnek a sorra elkészülő bal- tonyai házak is. — Mái' a karácsonyi is együtt töltjük — persze.' még sajnos, gyerekek nélkül — mondja Margit, aki a legelső elkészült ház lakója lesz. — Ügy tervezzük. hogy közös karácsonyfát állítunk. Talán az egyik házban, ha lehet már. talán a kertben, de szeretnénk érezni, hogy olt az otthonunk. — Ismerünk olyan családot is — mondja Vera —, amelyiknek már több nemzedéke nőtt fel ebben a védettségben és szerétéiben, ahol már unokák is vannak. Hiszen a gyermekfaluban épp az a nagyszerű. hogy a családi kapcsolat nem a nagykorúságig, hanem az egész, életre szól. Mostani beszélgetésünkkor is azt kérték, ne írjam meg a riportban a teljes nevüket, noha már kinek- kinek a családja is elfogadta, tudomásul vette, hogy hozzátartozójuk döntése az új hivatást Illetően végleges. De nem szeretik. ha „csodabogarakként" kezeli őket a közvélemény. K. N'. bon mór termén««« és jiinte kötelexő, hogy a ver stennú testvérek tehetőség sxérim együvé kerüljenek, hogy “hói“ termekben ne korosxtólyok szerint, hanem nagy csaladokban élő testvérképpen lakjanak o gyerekek. Megtanulván így a nagyobbak a kicsikről való gondoskodóit, segítséget, védelmet ftdphtmantrk a velük különösképpen törődő nagyobbuktoi a kicsik. Földszintes családi ház a • Vasas Művelődési Központ tőszomszédságában. A kivilágított ablakokban mikulások sorakoznak, ellenben a zárt kapuk mögött két hatalmas kutya — egy kuvasz és egy farkaskeverék — bömböl. Zsámba László le- csitítja az ebeket, majd betessékel a lakásba, ahol kitör az üdvrivalgás, elszabadul a pokol. Hirtelenében hat gyerek csimpaszkodik ránk, fotós kollégám fejvesztetten igyekszik őket egy kupacba terelni. Szerencsére van választási lehetőség, hol ülünk le beszélgetni, bár a két szoba ez esetben semmit nem jelent. Az összenyitott ajtókon keresztül ömlik, zúdul :i siserehad, bősz osztozkodás folyik éppen egy mikuláscsomag tartalma lelett, amit az előttünk érkezett keresztszülők hoztak valamelyik gyereknek, De hát dl minden közös ... Marika, a feleség nem zavartatja magát. Először is körbevezet a tágas lakás minden zegén- zugán. Üj bútorok és rengeteg gyermekheverö mindenütt. — Mi már megszoktuk ezt a hangzavart. Sok ismerősünk mondja, hogy mi a zajártalomért külön veszélyességi pótlékot is kérhetnénk. Minket úgy hívnak: a Mézga-csalúd. Egyébként négy évvel ezelőtt költöztünk ide örökség révén, egy nvnsi bérlakás nyolcadik emeletéről. 11a pedig az építkezés sikerül, jövőre ez a 110 négyzetméter is kibővül. Van honnan elvenni, a leert maga 300 négyszögöl. .. Három saját gyerekünk van, a húszéves Ben. az ötödikes Krisztián és a másodikos Krisztina. A költözködés után egy évvel, 1082 februárjában már itt volt a Szilvi... Hogy melyik a sok közül? Szilvi! Gyere ide! A hatéves, szőke kislány egyik kezével lecsúszni készülő piros szoknyáját markolássza, a másikkal egy csúnya kaparást igyekszik elfedni az orra hegyén. — Az óvodában szerezte — legyint Marika —. meri hál' istennek már óvodás. Nem volt könnyű. Vele semmi nem volt könnyű . .. Háromévesen voll tíz kiló, beszélni nem tudott, mindentől félt... az anyja egyhetesen adta állami gondozásba. Az első időkben néha teljajdultam: Szűzanyám, lesz ebből valaha ember?! Szép se volt, okos se volt, de az enyéim rögtön befogadták. most úgy hívják, a kis Süsü, különösen Kriszti pátvol- katja. — Aztán — fordul n mellettünk sertepertélő .nagylányhoz — jött az Andrea. Egy éve van nálunk, most 13 éves. és Súlyból, égy másik nevelőszülőtől került ide. — Súlyból? — kapom fel a fejem csodálkozva. — Ott összesen két nevelőszülő van. és mindkettőt. ismerem. — Én is a nénit! — vigyorog Andrea. — Nálunk tetszett járni két éve, amikor még Mariska néni volt a nevelőmamám De elvettek tőle, mert szegényke becsavarodott.. . Nem mi; sze, hanem agyérelm lett. Emlékszem, azt tőlem kérdezni, mi aka — És eldöntötted má — Ú! Mikor mi ju Magántaxis, házfelügyi kás miatt, szövőnő a r- — vág közbe Marika. - Menj ki. légy szíves! A nyakigláb kamasz! dúl az adón. de vélhe galózik. » — Na! — sóhajt fel ő sem volt könnyű c sem az. Az esze lement galma semmi. Olvas, < szám hordja haza «z Makacs, fegyelmezni i utóbbi időben sikerült, col vívunk mi még de nem adom fel. Nem felen vagyok beváltán darcot, és én bízom a annak a szegény őrét nem sikerült, nekem fog. Hogy tisztességes az Andreából. A pszicl mondja, itt jó helye \ volna visszavinni intéz bírjuk cérnával. — Zolika bepisilt! - be az ajtón Andrea, csengetnek, és a kei mellé ú; .bb házaspár plusz egy kisfiú, aki merül, mint hal a lai bon: legnagyobbrésit élő szülök árvái a ma., csaladjuk veszteti gyerekek. Mindössze négy ' százalékuk igazi orva. Arról nincs pontos kimutotásunki milyen arányban válnak állami gondozottakká volt állami gondozottak gyerekei, de példák sokaságát ismerik - követvén az intézetekben felnőtt fiatalok sorsát - a g,erekvédelemmel foglalkozik, hogyan alakul a családot nem ismerők, szülői )ó példára nem emlékesbe, tök élete. Valamennyi állami intézetünkben ; levelek, fényképek, személyes találkozások tanúsítják: sok íiatal lány és fiú tér vissza hó- Zastórsóval, gyerekével, hogy beszámoljon: más sorsot épit a Családjának, mint amiben neki volt részé gyerekkora idejűn. y . y :
