Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-18 / 296. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. december 18., szerda A közművelődésért Pályázat ötletre Ma este a képernyőn Arisztopbanész: A béke .Évezredek távolából kerül ma este 21.1CMkor az első műsorban képernyőnkre Arisztophanész A béke című komédiája, Arany János fordításában és „szelídítésében”, Rajnai András rendezésében. A komédia főszereplője Har- sányi Gábor, aki több alakban jelenik meg, mint azt képünk is mutatja. Ariszto- pbanész szatirikus költői műve századunknak is üzen: a háború ellen lázad, mert a béke szinte megszemélyesített fenségessége, szépsége, nyugalma biztosíthatja csak az emberiség harmóniáját. Kis könyv a „képíróról” és December elején elkészült az a pályázati felhívás, amelyet Miskolcon a városi tanács művelődési osztálya tett közzé a közművelődés tartalmi és formai megújításának segítése érdekében. A jövő évi munkára buzdító és felhívó kiírás legfontosabb gondolatai a kö-- vetkezők: „A közművelődés fejlesztése érdekében az országban számtalan kísérletezés történt az utóbbi években. Ügy látjuk, hogy Miskolcon a megújulási törekvések elmaradnak az országos átlagtól és a másutt elért eredmények adaptálása sem történik meg. A köz- művelődés hatékonyságának növelése • nemcsak anyagi kérdés, mert az eredményességnek legalább ilyen fontos feltétele az elemző, körültekintő népművelői munka is. Pályázatunkkal ezt az elemző, innovatív szakmai munkát szeretnénk ösztönözni, lehetőségeink függvényében anyagilag támogatni.” Mit kérnek, mit várnak a pályázóktól? — ,,Pályázni elsősorban olyan közművelődési elképzelésekkel lehet, amelyek közösségek művelődésének programját tartalmazzák. A pályázaton való részvétel feltétele, hogy a leírt közművelődési program olyan tartalmi vagy formai újszerű elemet tartalmazzon, amely kísérletként, illetve országosan még el nem terjedt forma adaptálásaként értelmezhető, számolni lehet elterjedésével, s egyben a közművelődés hatékonyságát eredményesen segíti.” A pályázatoknak tartalmazniuk kell a közművelődési terv elemző leírását, az országos és helyi előzményeket és ázt, hogy a terv időszakában hogyan kívánják a közművelődési folyamatot megvalósítani. A beérkezett anyagokat 1986. február 10-ig bírálják el és kiválasztják azokat a pálya- műveket, amelyek megvalósulását anyagi támogatással segítik, illetve amelyeket egész év során figyelemmel kísérnek majd. A megvalósult elképzeléseket a jövő év december elején értékelik. * Második alkalommal serkentik Miskolcon az illetéNéhány évvel ezelőtt, 1981 januárjában szép és hálás tennivalót kaptak Berlin műemlékvédői és építőművészei : Ó-Berlin helyreállítását, a városrész 17—18. századi arculatának megfelelően. A Spree folyó, a Malomgát — ez Berlin legősibb fennmaradt építménye —, valamint a Spandauer Strasse határolta terület rendkívül értékes műemlékekkel büszkélkedhet. Ebben a viszonylag szűk térségben található a.híres Miklós-temp- lom, továbbá változatos homlokzatú, gazdag polgárházak egész sora. A Miklós-templom már csak azért is egyedülálló műemlék, mert Berlin legrégebbi egyházi építménye, amelyet egy 1264-ből származó okirat említ először. A kéttornyú középkori templomot az 1944. június 16-i szörnyű szőnyegbombázás romba döntötte. Újjáépítése hosszú időt és nagy költséget igényelt, de ma ismét Berlin legszebb látnivalói közé tartozik. A templom környékén jelenleg húsz polgárházat résmegújításra kesek a közművelődésben dolgozókat a megújító szándékok elemző megfogalmazására és tettekre váltására. Amikor egy évvel ezelőtt elhatározták a tanács művelődési osztályának munkatársai a pályázat közzétételét, nagy volt a várakozás: veszik-e a lapot a népművelők, megmozdulnak-e a segítő szándékú felhívásra? Nos, a tények ismeretében nincs ok a nagy örömre és lelkendezésre. A számok magukért beszélnek: mindösszesen 6 pályamunka érkezett (11 szerző nevével) be a művelődési osztályhoz. A témákat mindenesetre érdemes itt is jelezni: Információs tevékenység kialakítása az avasi lakótelepen; A közművelődés és az egészségnevelés kapcsolata; Kísérlet a gyermekek személyiségének fejlesztésére a népművelésben; Nyugdíjasok főiskolájának működtetése az Ady Művelődési Házban; Mentálhigiénés program egy építőipari szakmunkásképző intézetben; Filmszínház a közművelődés szolgálatában. Az értékelés szerint: „A pályázatok ötletszinten fogalmazzák meg a közművelődés megújítására vonatkozó elképzeléseket. A pályázók elkészítették és különböző sikerrel valósították meg az ötleteket. A tapasztalatokat egy-egy feljegyzésben összegezték.” A bírálók a nyugdíjasok főiskolája, valamint a komplex kreativitásfejlesztő kísérlet megvalósulását 10—10 ezer forinttal támogatták. Az egész évben végzett munka figyelemmel kísérése, valamint a tapasztalatok önértékelő összegzése alapján a közművelődési csoport húrom pályázót javasolt díjazásra: Kovácsné Ládi Katalin (a városi művelődési központ Ady Művelődési Házának vezetője); Csóka Edit (városi művelődési központ, ifjúsági osztály); Somogyi Éva (városi művelődési központ Ady Endre Művelődési Háza). Néhány pályázat gyakorlati „életének” ismertetésére lapunkban a későbbiekben visszatérünk. taurálnak. Néhányat közülük régebben lebontottak, s most ezeket eredeti tervek alapján építik fel újra. Rendezik a városrész útjait és tereit is. A macskaköves utcácskák és a fákkal dúsan beültetett, más-más formájú terecskék segítik a korabeli atmoszféra megteremtését. A jövőben újra itt, Ó- Berlinben áll majd az építészeti gyöngyszemként számon tartott törvénykezési csarnok. A réges-régi igazságügyi palotát 1270-ben emelték. A polgári esküdtbíróságok valaha ebben az épületben vonták felelősségre a bevá- doltakat. Minden tárgyalás jelentős esemény volt, amelyre alaposan ráirányult a közvélemény figyelme. Az ítélkezés eredményét a húz előtti téren mindig hatalmas tömeg várta. S egy-egy tárgyalás sokáig volt a szóbeszéd tárgya. Az épület a 15 —16. században a berlini városatyák gyűléshelyeként működött. Jóval később, 1871-ben áttelepítették Pots- damba. Most eredeti helyétől alig néhány méternyire állítják fel ismét. Jubileumra készülnek Fáy András napok Miskolcon Három középiskola viseli hazánkban Fáy András nevét: Budapesten az autógépészeti, Sopronban és Miskolcon pedig a közgazdasági szakközépiskola. Az iskolák külön-külön és a miskolci szakközépiskolával közösen is nagy ünnepségre készülnek. A következő év május 30-án lesz ugyanis a 200. esztendeje, hogy a reformkor egyik jeles közéleti, irodalmi, közgazdasági egyénisége, a „haza mindenese” jelzővel illetett Fáy András a Zemplén megyei Kohány községben született. Az előkészítő bizottságot már mindenütt megalakították és a rendezvények programját is összeállították. A miskolci Fáy András Szak- középiskola tanárai, diákjai — amint Lénárt József tanártól, a bizottság vezetőjétől megtudtuk — igen gazdag rendezvénysorozattal készülnek a jubileumra. Eszerint az író sokoldalú munkásságára kiterjedő színes, változatos műsor — a májusi ballagások, érettségi vizsgák miatt — április 21- én kezdődik. Ekkor nyitják meg az ünnepi programot és a Fáy An'drús életét, munkásságát bemutató kiállítást. A továbbiakban előadások hangzanak el Fáy András irodalmi, közgazdasági, közéleti munkásságáról, az általa alapított Pesti Első Hazai Takarékpénztár történetéről. A miskolci szervező bizottság levelezés útján felkutatott harminckét ma élő Fáy-leszármazottat, s őket is meghívják az emlékünnepségre, és beszélgetést folytatnak velük. A három iskola tanáraiból és diákjaiból álló küldöttség elutazik az azóta Gálszécsbe beolvadt Kohányba. Az egykori szülőház helyén iskola épült, s a küldöttség megkoszorúzza az iskola falán levő Fáy-emléktáblát, s autóbuszkirándulást rendeznek az ünnepség résztvevői az abaúji Fáj községbe, a Fáy család ősi lakhelyére is. Itt megtekintik a Fáy-kastélyt, és elbeszélgetnek a község lakosaival a még fellelhető Fáy-emlékekről. Vetélkedőt is rendeznek, s ezen a budapesti, soproni és a miskolci diákok 5-5 tagú csapata ad számot Fáy Andrásról, gazdag munkásságáról, a reformkori eszmék terjesztésében, szolgálatában és gyakorlati megvalósításában kifejtett tevékenységéről. Képírónak Huszárik Zoltán emlegette magút több alkalommal is. Filmrendező volt, de sokkal több is annál. Képzőművészként, festőként látta a világot, s ha verset nem is írt, költőnek is tekinthető, aki gondolatait képekbe, képsorokba, filmbe fogalmazta, megteremtve a filmművészetnek egy olyan sajátos vonulatát, kifejezési eszközeinek olyan tárát, amely kizárólag az övé volt, amelyet sem előtte, sem utána nem tudott alkalmazni senki más. Huszárik Zoltánnak sajnálatosan mindössze 50 esztendő adatott, abból is túl sok volt a feleslegesen elfecsérelt, mintegy egyötöde az egész életnek és csaknem egyharmada a felnőttkornak, az alkotó időszaknak. Két nagy játékfilm és öt kis- fiilm, meg néhány főiskolás korabeli etűd, több színházi rendezés, tévémunka, rádiójáték, s nem kevés rajz maradt utána. (Engedtessék meg egy rövid személyes jellegű kitérő : filmkritikusi-újságírói pályám legszebb pillanatai közé tartozott az a két alkalom, amikor Huszárik Zoltánnak én adhattam át a fesztiválokon a kritikusok által odaítélt díjakat. Ezek a díjak nem jártak pénzzel, pusztán erkölcsi elismerést jelentettek, de Huszárik megtiszteltetésnek, nagy elismerésnek tartotta mindig ezeket. Egyébként e díjakat nemzetközileg is jegyzik.) A Kortársaink a filmművészetben című kismonográfia-sorozatban, annak 45. köteteként most jelent meg Zay László könyve Huszárik Zoltánról. E kötet, szerkezetét tekintve, a sorozat egyéb darabjainak útját követi, azaz az életutat, az alkotói pályát, a jelesebb művek elemzésének tükrében mutatja fel, azonban ami a szerkezetet kitöltő tartalmat illeti, Zay László messze túlmegy a kismonográfiák megszokott, bizonyos távolságot tartó hangján, bevallatlanul is megkülönböztetett tisztelettel és melegséggel szól Huszárokról. A rövid bevezető és visz- szatekintés között az öt kis- filmet, a főiskolás etűdöket és természetesen a két nagy- játékfilmet elemzi, mégpedig oly módon, hogy az egyes művek visszhangjaként megjelent kritikák, egyéb észrevételek, megjegyzések és önmaga azokhoz fűzött véleménye ötvözetében rajzolja fel a benne ma élő képet az adott műről. És végigvonul a köteten még egy sajátos szál: Huszárik Zoltán mindkét játékfilmjében szerepeltette Dayka Margitét, akihez több levelet is írt, s ezek a levelek messze túlmentek a színésznőnek szánt szerep elemzésén: bennük feltárult a rendezőnek sok-sokféle gondja, gondolata, igen sok olyan kérdés, amely őt a munkát megelőzően foglalkoztatta, s ezek a levelek kitűnő alkálimul szolgáltak arra, hogy közérzetét felvázolja, írásban is kifejezze. Pedig az ő közérzete filmjeiben jelentkezett, azokban a képsorokban, amelyekből művei összetevődtek. Mert legyen szó a pályakezdő és Miskolcon A szerencsi Zemplén Múzeum gazdag ex libris gyűjteménnyel rendelkezik, s különösen szép anyaguk van a helybeli születésű Fery Antal kisgrafikáiból, ex libriseiből. Ebből az anyagból rendeztek most kiállítást a múzeum munkatársai a szerencsi Bocskai István Gimnázium aulájában. A tárlatot díjazott Elégiáról, a lovaknak, az ember hű társainak elsiratásáról, vagy Krúdy Gyula regényének filmbe fogalmazásáról, a Szindbádról, vagy az A piacere című kisfilmjében megfogalmazott, az emberi élet végével kapcsolatos gondolatairól, vagy Csontváryról, Huszárik mindenkor önmagáiról beszélt elsősorban, mint azt nyilatkozataiban ki is fejtette, önmagáról és a világról, hogy szavai szerint egy lábnyomot hagyjon maga után. Zay László könyvében így láttatja, ezt a Huszárik Zoltánt láttatja. Már több, mint négy éve halott. A közelmúltban a televízió képernyőjén a Dayka Margit-so- rozatban milliók láthatták újra a Szindbádot. Kisfilmjei is fel-felbukkannak. Zay így fejezi be könyvét: „Huszárik Zoltán meghosszabbított élete: a művei. Huszárik Zoltán meghosszabbított élete a nézői. Mi.” Hogy ezt a köztünk élő Huszárikot jobban megismerje és értse, és mindinkább befogadja a néző, az utókor, abban segít Zay László könyve. hétfőn, december 16-án nyitotta meg Soós Imre, a Kis- grafika Barátok Köre vezetőségi tagja. Az ex librisek az év végéig tekinthetők meg. Bizonyára sokan keresik fel a kiállítást, s ismerkednek e hajdan rendkívül népszerű kisgrafika (a könyvbarátok magánkönyvtáruk darabjait ilyen ex librisekkel „jelölték”) remek példányaival. Szívet melengető szakácskönyv Egy szakácskönyvről kívánok szálra, de ígérem, hogy egzotikus ételreceptekkel nem untatom, illetve nem csigá- zom a nagy év végi eszem- iszomra készülő olvasót. Ez a gasztronómiai kiadvány - a rövid előszót leszámítva — a határon túl íródott, erre utal a cím is: Főzőkanállal hazán kívül. Mondom, engem nem elsősorban az alkalmi ínyes- mesterek találékonysága, konyhai rafinériája lepett meg, hanem az az újólag is döbbenetes tény, hogy magyarok a világ, csaknem minden országában élnek. A könyv ugyanis ilyen-olyan okoknál fogva ideiglenesen vagy végleg idegenbe szakadt honfitársaink leveleiből állt össze. Természetesen nagy számban szerepelnek benne a szomszédos országok magyarul is beszélő, s „magyarul főző" állampolgárainak ajánlatai. Az örmény leves titkait dr. Murayné közli a Szovjetunióból. Bús Bélóné Csehszlovákiából a szlovák káposzta leves-főzés fortélyait ismerteti. A romániai Bordos Mária a majo- ránnás gombagulyással csábít. Messzebbről is érkeztek Ínycsiklandó hírek. Felnagy Lászlóné Irán, Horváth At- tliáné Mexikó, Víg Marietta Dánia, Tőkés Istvánné Kanada, Gömöri Sara Izrael, Horváth Jánosné Ciprus, Kovas- sy László Ausztrália, Szarka Károlyné Japán, Vikukel István Kolumbia, Dénes Judit Kuba . . . Elgondolom, hogy minden név és minden recept mögött egy-egy, regénybe kívánkozó élettörténet van. Nyílván tollat fogtak a távoli országokba küldött diplomaták feleségei is, de a levélírók között éppúgy lehet disszidens magyar, mint külföldre házasodott, s messze élő hazánkfia. Stílszerűen kérdezve; mi lehet a sója, karaktert adó meghatározója a recepteket produkáló íráskényszernek . . . ? Pusztán csak a konyhai jártasság fitogtatása? Vagy a hazai főzési kultúra fejlesztésének szándéka? Talán a honvágy? A még mindig ide- tartozás vékony szálának erősítése? Ne firtassuk, mert nincs, s nem is lehet egyetlen válasz. A könyv a lényeg, ez a nemzetköziségében is magyar szakácskönyv, mely nemcsak asztali örömök forrása lehet, hanem a szívet is melengeti. (brackó) (t. n. j.) Az újjászülető Ó-Berlin (bencdek) Fery Antal kiállítása 0
