Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-17 / 295. szám

1985. december 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tartalék és hiány IÍIÜP"""" Jég, víz, aszály ellenére A tiszakarádiak talpon maradtak A munkaerővel való éssze­rűbb gazdálkodás érdekében változtatásra lenne szükség a munkaerő-szervezésben. A foglalkoztatottság hatásfoká­nak javítása megkívánná azt is, hogy az arra illetékesek keressék a munkaerő-fel­használás új, gazdaságosabb formáit. Eközben viszont jobban figyelembe kellene venni a munkaerőpiac érték­ítéletét. Nemegyszer elhangzott már: számos gazdálkodó — Az ideiglenes munka­erő-felesleg keletkezhet külső gazdasági körülmények mi­att, szervezési fogyatékossá­gokból, megrendelés hiányá­ból. valamint abból, hogy a munkáltatók a létszám meg­határozásánál a maximális munkaerő-szükségletet veszik alapul — kezdte fejtegetését dr. Szegedi László. — Az is a valósághoz tartozik, hogy egy vállalat sem mond le szívesen a meglevő munka­erő-tartalékról. Nem teszik meg ezt a lépést azért sem, mert a gazdasági élénkülés esetén nem tudnák előterem­teni a szükséges létszámot. Ez pedig nagyobb veszteség­gel járna, mint az, hogy az éé egy meghatározott ré­szében nem tudják megfele­lően foglalkoztatni ezt a tar­talékot. — Találkozni olyan gya­korlattal is, hogy egyes mun- .káltatók a gazdaságban je­lentkező, illetve az előre nem látható pluszfeladatokat azért nem tudják teljesíteni, mert híján vannak az ehhez szük­séges munkaerőnek. — Egy időben létezik te- r. hát ideiglenes munkacrö-fe­, lesleg és munkaerőhiány? — Mint az előzőekben már utaltam rá, ilyen sokszínű az élet. Éppen ezért kellene ösz- szehangolni a meglevő mun­kaerő-keresletet és -kínála­* tot. Ezért vetődött fel ré- > szünkről, éppen Borsod me­gyében, hogy meg kellene kí­— Egyrészről a munkaerő­felesleggel rendelkező mun­káltatók kölcsönadnák az ideiglenesen feleslegessé vált munkaerőt, amely statiszti­kailag a Munkaügyi Szol­gáltató Iroda mellett műkö­dő szervezetnél szerepelne létszámban, s az kölcsönzési szerződéssel adná át a dol­gozókat a munkaerőre igényt tartó munkáltatónak, amely ezért kölcsönzési díjat fizet­ne. — Másrészről — folytatta a tervezet ismertetését az igazgató — a fenti szervezet rendelkezne saját munka­erővel, amelyet szükség ese­tén kikölcsönözne, ugyan­csak szerződésben rögzített térítés ellenében. A kölcsön­zési díj mindkét esetben magában foglalná a dolgo­zók bérét, társadalombiztosí­tását, adóját és a kisszövet­kezet költségeit. — Felvetődik a kérdés: miért van szükség egy, az Iroda mellett működő szer­vezetre? — A tervezet kidolgozása során felmerültek olyan technikai jellegű gyakorlati szervezetben keletkezik mun­kaerő-tartalék, ' ugyanakkor a munkaerőpiacon hiányként jelenik meg ez a munkaerő. V:an olyan tapasztalat is, hogy bizonyos helyeken, ha ideiglenes jelleggel is, mun­kaerőhiány észlelhető, amit pótolni kellene. Hogyan le­hetne ebben az igen fontos kérdésben megoldást találni? Erről beszélgettünk dr. Sze­gedi Lászlóval, a Borsod Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatójával. sérelni egy munkaerő-köl­csönző szervezet létrehozá­sát, amely a Munkaügyi Szolgáltató Irodával össz­hangban működne, s alkal­masnak bizonyulna a rugal­mas munkaerő-felhasználás megteremtésére. A munka­erő-kölcsönzés, mint szolgál­tatás, természetesen csak öt­let, de az elképzelés életre­valóságát — a megkérde­zett vállalatvezetők vélemé­nye szerint is — a minden­napi gyakorlat bizonyítja. — Mint értesültünk róla, elkészült a munkaerő-köl­csönzés tervezete. Ebben megfogalmazták a kölcsön­zés szervezési és gazdasági előnyeit. Hallhatnánk erről? — Mindenekelőtt azt hang­súlyoznám, hogy a munka­erő-kölcsönzést igénybe vevő vállalatok, szövetkezetek koc­kázata csökkenne, ugyanis jelentősebb tartalékolás nél­kül, illetve a munkaerő-tar­talék máshol való felhasz­nálása révén a munkát ru­galmasan, meghatározott idő­re tervezhetik. Ahhoz, hogy a munkáltatók rugalmas sze­mélyzeti munkával alkal­masnak bizonyuljanak a mindenkori termelési, gaz­dálkodási igényekhez, ren­delkezésre kell állnia egy alkalmazkodásra képes mun­kaerőbázisnak. Ezt lehetne elérni a munkaerő-kölcsön­zéssel, amely két formában valósulhatna meg. problémák, amelyek megol­dására csak egy rugalmas szervezetű, egyszerű felépí­tésű és adózású gazdálkodó szervezet képes. Így például mi, azaz a Munkaügyi Szol­gáltató Iroda nem veheti létszámba a kölcsönzött dol­gozókat, és nem fizethet ré­szükre bért. Nem tehetjük meg azt sem, hogy saját koc­kázatunkra gazdálkodjunk, mert mint költségvetési szer­vezetnek, erre nincs anyagi fedezetünk. — S közben végeztünk egy széles körre kiterjesz­tett felmérést, melynek so­rán kiderült, hogy a legtöbb munkáltató inkább kölcsön­venne munkaerőt, semmint kölcsönözne. Ily módon, vagyis megfelelő kínálat hiá­nyában ugyancsak nem le­hetne megoldani a munka­erőgondokat. Ezért szükség van egy úgynevezett bázis­létszámra — ezt a kölcsönző szervezet tagsága jelentené —, amelyből a kölcsönzés megoldható lenne. Nem el­hanyagolható szempontként vettük számításba, hogy a főfoglalkozásszerűen idény­munkát végző dolgozókat is rendezett, és számunkra biztonságot adó feltételekkel lehetne foglalkoztatni a kis­szövetkezet keretében. Ennek jelenleg az az akadálya, hogy ma nincs a munkaerő-köl­csönzéshez hasonló tevé­kenységi kör. Igaz, a jogsza­bály nem tiltja, de nincs példa arra, hogy valahol ez­zel tevékenységszerűen fog­lalkoznának. Ezért lenne szükség arra, hogy egy szer­vezet külön engedély, felha­talmazás alapján a kölcsön­zéssel akár kísérleti jelleg­gel is, foglalkozzék. Kevesebb — Mint minden újnak, a szóban forgó elképzelésnek is ösztönöznie kell az érin­tett gazdálkodó szervezete­ket. — Ez természetes. Véle­ményünk szerint a kölcsön­zésnek vállalkozási formá­ban kellene megvalósulnia: jó lenne, ha a munkaerő- piac értékítéletétől függne a kölcsönzött munkaerő száma, minősége, s hogy anyagilag is mindenki érdekelt lenne benne. A kölcsönzött dolgo­zók bérét a szóban forgó szervezet fizetné, és a rá vonatkozó szabályozás sze­rint tenne eleget a társada­lombiztosítási és jövedelem- adó fizetési kötelezettségé­nek. — Természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kölcsönadott dolgozót is érdekeltté kell tenni, mert vállalja a válto­zó körülményeket, a más­más munkahelyet és munka­kört. A célszerűség azt dik­tálná, hogy a kölcsönadott munkavállalók személyi alapbérét, a kölcsönzés idő­tartamára az adott kategória felső határáig megemeljék, és a teljesítménytől függő­en mintegy harmincszáza­lékos prémiumot részükre kitűzzenek. Természetesen a munkaviszonyból eredő ösz- szes juttatás (például mű­szakpótlék, stb.) megilletné őket. — A munkaerő-kölcsönzés érintené-e a munkáltatói jo­gokat? — A munkaerő-kölcsönzés nem érinti a dolgozók mun­kaviszonyát, munkakönyvü­ket továbbra is az átadó vállalat tartaná nyilván és a kölcsönzés megszűnésével eredeti alapbérükkel kerül­nek vissza korábbi munka­körükbe, illetve munkahe­lyükre. Az átadó vállalat, a munkaviszony megszüntetése kivételével az összes mun­káltatói jogot és kötelezett­séget átruházza a kölcsönzést végző szervezetre, és az igénybe vevő vállalatra. A dolgozókat minden esetben tájékoztatni kell a kölcsön­zés feltételeiről (hely, idő­pont, időtartam, munka­rend ... stb.) és arról, hogy a dolgozókkal szembeni kö­telezettségek kit terhelnek, illetve a munkáltatói jogo­kat kik gyakorolják. * Ki tagadná, hogy a mun­kaerőpiacon meglevő visszás­ságok — gondolunk itt az illegális toborzó tevékeny­ségre — sok kárt okoznak. Ugyanis, mindig akadnak ügyeskedők, akik jó fejpénz ellenében kihasználják az egyes gazdálkodó szerveze­tek szorult helyzetét és rend­kívül magas áron szereznek munkásokat, munkaerőt a különböző munkahelyekre. Ha ez a borsodi kísérlet zöld utat kapna, kiegyensú­lyozottabbá lehetne tenni a vállalatok, szövetkezetek munkaerő-gazdálkodását. Lovas Lajos Játszunk. Ha azt mondom eső, a bodrogköziek azt mondják: volt belőle részük bőven. Ha azt mondom ár- és belvíz, bólogatnak: tud­ják, tapasztalták. Jég... a válasz: kukorica, amit el­vert. Rekkenő hőség? — Most sem késlekednek: búzaérés ideje, ami miatt végül nem fejlődött ki rendesen a mag. Ha azt mondom: sár, azt mondják: traktor, ami bent­ragadt a földben, s nem le­hetett kihúzni a tábla szélé­re. Szárazság? ... Ember türelmét felőrlő, géptörő-ta- laiú hosszú szikkadt ősz. Szó­val játszunk! Én mondom ... s aki velem szemben ül, csendesen válaszol, ö átélte, és emlékezik. Neki ez nem játék. — A meliorációról sokat lehetne beszélni, de nem ér­demes. Az úgyis folyik a megfelelő ütemben, a megha­tározott módon. Szükség van rá? Persze! Ezért aztán csi­nálni kell, méghozzá minél iobban és gyorsabban, mert minden egyes kimondott szó, ami késleltetné, vagy hátrál­tatná a munkát, kidobott Dénzt is jelent. Többletkölt­séget, amelyet úgyis az érin­tett szövetkezetnek kell ki­gazdálkodnia. Egyébként megmondom őszintén, a me­liorációtól egyelőre nem is várhatunk mást, mint hogy megteremtődjenek ezzel a biztonságos termelés feltéte­lei. Márpedig ez talán a legnagyobb csoda, ami itt, ebben a térségben megtör­ténhet — mondja Laczkó Sándor, az elnökhelyettes, maid az íróasztalához lép. A papírok közt kutat. Felnéz: — Tudja, micsoda remé­nyekkel fordultunk az 1985- ös évbe? A búza tán’ még soha nem nézett ki nálunk olyan jól, mint az elmúlt té­len. Erős volt és vastag hó­takaró fedte. Aztán hirtelen elolvadt a hó, meg a mi bi­zakodásunk is. Az- 1600 hek­tárnyi búzatábláink majd egvharmada teliesen kipusz­tult a belvíz miatt, de a töb­bi területen is kiterjedt, nagv foltokban állt a víz. Volt olyan földterület amelven időben és annak rendje- módia szerint vetettünk, aztán jött az árvíz és ki­mosta az egészet. Mit tehet­tünk? Vártunk, majd újra vetettünk. A betakarításig pedig a költségeink szó sze­rint fokozottan halmozódtak. Aztán elérkezett az aratás, a nagy csalódások ideje. Bizo­nyossá vált, amit tudtunk, de hinni sem akartunk, ér­tékesítésre az idén csak bú­zát és cukorrépát termelhet­tünk. Kukoricából éppen csak annyi lett, amennyit a jószágokkal megetetünk. Így tehát a növénytermesztés a megnövekedett termelési költségekkel szemben 30 mil­lió forintos árbevétel-kiesést állíthat. Következésképpen ez az ágazat az idén súlyos veszteségekkel zárt. A tiszakarádi termelőszö­vetkezetben a közel 3800 hek­tár szántóföld megművelése mellett eredményes állattar­tással is foglalkoznak. Ered­ményes állattartás, írom, pe­dig a főágazaton belül is vannak sikeres és kevésbé sikeres ágazatok. Vegyük például a szarvasmarhát. A tíz évvel ezelőtt megépített tehenészeti istálló lassan le­amortizálódott. Ráférne már a rekonstrukció, amellyel a tervezéskori hibák is eltün­tethetők lennének, ám pénz erre nincs. — Rettenetesen huzatosak az istállóink — mondja az elnökhelyettes —, a huzatot pedig sem az állatok, sem a gondozók nem szeretik. De mit tehetünk? Visszük az egyik napot a másik után, korántsem rózsás körülmé­nyek között. Abban, hogy a szarvasmarha-tartás eredmé­nyes, lényeges szerepe van a gondozóinknak, akik nagy fe­gyelemmel végzik munkáju­kat. Azt a munkát, ami bi­zony ma már nem tartozik a divatos munkák közé. Ebből adódik, hogy mi is megküz­dőnk az utánpótlási gondok­kal. Tudomásul kell venni: az állattenyésztés a folyama­tos munka, illetve a kézi munka igénye miatt egyre kevésbé vonzó. Fokozottan fi­gyelünk tehát arra, hogy a legelemibb feltételeket is biz­tosítsuk. Ilyen például a sza­badnap kérdése, de mást is mondhatok. A telepek a fa­lutól távol vannak. Mi a té­li időszakban gépkocsival szállítjuk a dolgozóinkat a munkahelyekre. Tudjuk, a legnagyobb vonzerő a pénz. Ha a munkás megtalálja szá­mításait, marad. Marad ak­kor is, ha a munka több, vagy nehezebb, vagy a kö­rülmények éppen nem a leg- ideélisabbak. S hogy nem be­szélek világba, példát is rriőn- dok. Van egy sertéságaza­tunk. Az ólak még a hatva­nas években ^épültek. A ha­gyományos tartás itt azt is jelenti: elmaradott a techno­lógia, az állatok kiszolgálása sok kézi munkát igényel. Ko­rábban állandó; gönciünk voltak ezzel' a,teleppel. lefagy volt a fluktuáció, szégyenle­tesen alakultak a termelési mutatók, azaz a sertéságazat összességében rosszul műkö­dött. A helyzet tarthatatlan­ná vált, éreztük, lépnünk kell valamerre. Vagy felszámol­juk, vagy nyereségessé tesz- szük. Ekkor átszerveztük az ágazatot úgynevezett önelszá­moló egység formájában, vagyis bennünket nem érde­kel, hogy a telepen hányán dolgoznak és hogyan. De a munkát végezzék el és az el­várt eredményt hozzák. Így aztán a létszám jelentősen lecsökkent, ugyanakkor az egy főre jutó jövedelem en­nek arányában megnőtt. Ha hiszi, ha nem, szinte egyik napról a másikra megválto­zott minden. Már fontos lett a pontos munka mindenki­nek. A jövőben így szeret­nénk üzemeltetni az összes állattenyésztő ágazatot, azaz a szarvasmarhát is és a juhot is. Végül is az állattenyésztés a kedvezőtlen jövedelmező­ségi adottságai mellett és el­lenére, az idén is eredmény­nyel zárja az évet, de ettől a tevékenységünktől még töb­bet várunk. A lehetőségek adottak, csak élni kell ve­lük. A felkínált, lehetőségek ki­aknázása, hasznosítása min­dig a legnehezebb. — Az alaptevékenységünk összességében ez évben, ép­pen a kedvezőtlen időjárás és szabályozórendszer kö­vetkeztében veszteséges len­ne De van mire támaszkod­nunk, hiszen eredményes a budapesti ágazatunk, fenem csalódtunk a helyi ipari üze­meinkben sem így aztán nem mosta le a bodrogközi belvíz az eredményesen gaz­dálkodó szövetkezetek palet­tájáról a tiszakarádi Üj Élet Termelőszövetkezetet. Két­ségtelen, volt már sokkal jobb évünk is, miként re­méljük, hogy lesz is — mondja búcsúzóul Koleszár Dénes, a szövetkezet elnöke. Balogh Andrea Kereslet — kínálat > v-v •í s \’vv’S # s s \ ..i; y- K Kerámiák Sárospatakról iMk : . - kÄ ä Az Építőipari Vállalat sárospataki ke­rámiaüzemében a kályhacsempék mel­lett jelentős mennyiségű dísztárgyat, vi- rágkaspókat, tányérokat, köcsögöket és kü­lönféle használati eszközöket is készítenek. A mázas és hagyományos kivitelben előállí­tott edények nemcsak a hazai fogyasztók kö­rében közkedveltek, több nyugat-európai or­szágban is érdeklődnek irántuk, így többek között szívesen vásárolják az NSZK-ban, Ausztriában. A képen: égetésre készítik elő a népi motívumokkal díszített köcsögöket. Fotó: Csákó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents