Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
1985. december 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Beszámoló taggyűlésen A Diósgyőri Gépgyár B- gyáregysége általános l'orgá- csolóüzemének kommunistái figyelemmel hallgatták Cserniczki András alapszervezeti párttitkár által beterjesztett beszámolót. A példamutatóan tömör összegzésben is elhangzott, ami érzékelhető volt a taggyűlésen is: sokat dolgoznak, fáradtak, talán már fásultak is. Régi gondokat és újabb feladatokat összegzett a számvetés, és arról is szó volt — bizonyára már nem először —, hogy a dolgozók szeretnének főmunkaidőben, netán nyolc órában annyit keresni, hogy tisztességesen megéljenek. Kevés a szakmunkás, régiek a gépek, szinte állandósult a túlórázás. A pártvezetőség egyik tagja mondotta, hogy náluk már évek óta két műszakban tudják le a három műszakot: kétszer tizenkét órában. Egyre hatékonyabban kell dolgozni, ez azt is jelenti, hogy olcsóbban. így a munkadarabok készítésének normaidejét állandóan karbantartják, ami általában csökkenést jelent. A fizetések pedig még túlórával is csak szerényen emelkednek. Persze nem panasznapot, vagy termelési tanácskozást tartottak, hanem az elmúlt időszakot értékelték és körvonalazták, hogy mit akarnak tenni a jövőben. De talán azért is beszéltek a nehézségekről és a megoldandó problémákról többet, mert lehetőségeiken belül jobbítani akarnak. A Digép perspektíváját nem valami rózsásnak mondta a vállalati pártbizottság képviselője. A kollektíva nagy erőfeszítésekkel jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, de a külpiac helyzete és különféle belső okok miatt a jövőben még több erőfeszítésre van szükség. Olyan körülmények között, amikor a bérfejlesztési lehetőségek legjobb esetben is a szinten maradnak, emellett továbbra sincs módjuk a géppark jelentősebb felújítására. Ami pedig már régi probléma, mert, mint ahogy az egyik párttag elmondta: ők pontosan és szépen szeretnek dolgozni; öröm számukra, ha jó minőségű munkadarab kerül ki a kezükből. De ez a régi gépeken egyre nehezebb. A meo, a műszaki ellenőrzés kérdései is szóba kerültek, s úgy vélik, hogy szükség van az objektív, pártatlan ellenőrzésre, a minőségi munka, a vállalat érdeke is ezt kívánja. De a meósok munkáján is van mit javítani; abba ne kössenek bele, ami jó. A párltitkár és az üzemvezető is beszélt a politikai és gazdasági vezetés kapcsolata javításának szükségességéről, hiszen közösek az érdekek. Nincsenek nagy problémák, de a termelés napi hajtásában adódnak kisebb-nagyobb érdekütközések. amelyeket igyekeznek feloldani. Az üzemvezető mérnök a szakmunkáshiány- nyal, a képzéssel kapcsolatban azt is elmondta, hogy amikor húszegynéhány évvel ezelőtt esztergályos tanulónak jelentkezett, felvételi vizsgát kellett tenni. Ma pedig gyorsított tanfolyamon végzett betanított munkások beilleszkedését kell segíteni. Bérfeszültségek is vannak, de abban egyetértettek, hogy a lehetőségeken belül differenciálni kell, s az keressen többet, aki jól és sokat dolgozik. „Célunk a hatékonyság és minőség javítása” — ez a jelszó volt kitéve a pártalap- szervezet helyiségében, és a beszámoló taggyűlés is ennek jegyében zajlott le, de természetesen ezzel összefüggésben, ettől elválaszthatatlanul beszéltek a pártélet belső kérdéseiről. Például arról. hogy javítani kell a pártcsoport tevékenységét. Felvetődött, hogy egyszerűen nincs idejük ülésezni. Végül abban maradtak, hogy nem is az a legfontosabb, hanem az. hogy a pártcsoportbizal- mi és a párttagok beszéljék meg a fontosabb kérdéseket. Menet közben, munka közben is lehet erre időt szakítani. Fontosnak tartják az információs munka javítását, igénylik, hogy kérdéseik. problémáik eljussanak az illetékesekhez, de ők is választ várnak kérdéseikre. Igaz, hogy sok kérdésre helyben kell választ adni. Példamutatóan dolgoznak, politikus szakmunkások, érdeklődnek a világ, az ország dolgai iránt, sokféle formában képezik magukat. Nemcsak mesterszakmunkások vannak köztük, hanem az alapszervezet 75 százalékának alapfokú politikai végzettsége van, és ez az arány két éven beiül 90 százalékra növekszik. Vannak köztük munkásőrök, MHSZ-aktívák, részesei a Vöröskereszt munkájának. A korábbinál demokratikusabb választások után átrendeződött a szak- szervezeti bizalmi hálózat. A taggyűlésen ismételten megkérték az alapszervezetük egyik tagját, akit küldöttnek választottak a vasasszakszervezet kongresszusára, hogy ha szót kap; tolmácsolja munkatársai véleményét. Elhatározott szándékuk, hogy az év hátralevő részében és azután is mindent megtesznek azért, hogy teljesüljenek a B-gyáregység és a vállalat tervei. Határozati javaslatot fogadtak el a legfontosabb tennivalókról. Például arra, hogy elsősorban fiatalokkal kell erősíteni a pártot, nagyobb gondot kell fordítani a vezetőségen belüli munkamegosztásra, jobb információs munkára van szükség. Emellett ismételten leszögezték, hogy még jobban, eredményesebben akarnak dolgozni, amíg bírják, rajtuk nem múlik. A B-gyáregység forgácsoló alapszervezete a beszámolót és a határozati javaslatot elfogadta. Töröltek egy pártfegyelmit és szerény, jelképes jutalmat adtak át néhány kommunistának. Mivel az is elhangzott a taggyűlésen, hogy a jó munkát ritkán tudják elismerni, és az sem kap megfelelő propagandát, azért is írjuk le, hogy huszonöt éves párttagságáért oklevelet kapott Gáspár Ernő; könyvjutalmat vett át: Tirpák Rudolf, \Fe- dor János, Godó István és Horváth Pálné. Petra József Ez a felvétel a Vasgyári Kórház sebészeti pavilonjo előtt készült: sebesült szovjet katonákról, katonaorvosokról, ápolókról. A történész a lényeget, az összefüggéseket keresi. Millió apró mozzanatot tömörít egy egésszé, összeolvasztva amit te. ők, mi, ti, én átéltünk, gondoltunk, tettünk, éreztünk. A tömörítéssel a lényeg néhány mondattá sűrűsödik, s abban már te nem vagy ott, ő sincs benne és mi sem vagyunk jelen. Illetve közvetve talán mégis csak ott vagyunk, ám e sűrítéstől minden olyan személytelenné válik. Arról a napról, majd az azt követőkről a történelem- könyvbe leírt summázata mindössze ennyi: „a 40. hadsereg ... jobb szárnya ... — a 4. Ukrán Front 2. gárda légi- deszant hadosztályával együttműködésben — 3-án felszabadította Sátoraljaújhelyt. Ugyanekkor hozta meg az új élet lehetőségét Mis- kolcnak a 27. hadsereg 73. lövészhadosztálya. Az e fontos nehézipari központért vívott. harcban kitűnt csapatok megkapták a »miskolci« megtisztelő jelzőt, s a szovjet fővárosban 224 löveg 20 össztüze köszöntötte a győzteseket,” * már egészen mások voltak. Emberi szó: anyám élek, kenyér, zdrasztvujtye. És nevetés, kalapácsütés, fűrész hangja, gyári duda. A fénykép másodperceket őriz, rögzít, nem a történelem összefüggéseit summázza, de minden képen mégis ott van az emberiség egy-egy pillanata. Az enyém, a tied, az övé. S ezeken a képeken rajtuk kívül ott vannak a béke első miskolci pillanatai. tával felírta a ház falára, hogy az abban lakók a Vörös Hadsereg védelme alatt állnak. Egy-két nap múlva apámat hívták a katonai parancsnokságra s igazolványt, engedélyt kapott a fényképezéshez, De csak szovjet katonákat fényképezhetett, azok közül is csak azokat, akik írásos engedéllyel rendelkeztek ... Így látott 'munkához 1944. december 5-én Maksay László újdiósgyőri fényképész, kinek jóvoltából felbecsülhetetlen értékű hagyaték került elő a béke első miskolci napjairól. — Az első „leletre” 1969- ben Péter fiam lelt rá a padláson, miközben nagyapja régi holmijai között kutatott — mesélte tovább a történetet minap szerkesztőségünkben Maksay László fia. a 65 éves Maksav Zoltán. — A holmik közül ugyanis 225 kocka negatív került elő, amelyeken apám egytől egyig szovjet katonákat örökített meg. Ezek a negatívok azóta a miskolci Herman Ottó Múzeum birtokába kerültek ... Maksay Zoltán egyébként Forgácsolók a Digépben Tudományos emlékülés a jogi karon Jubileumi tanév az 1985— 86-os a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem életében. Az idén köszönti ugyanis az intézmény a magyar műszaki felsőoktatás megkezdésének 250. évfordulóját. A megemlékezések közül az elmúlt hét végén került sor az állam- és jogtudományi kar által rendezett ünnepi tudományos ülésre, melynek témáját a bányajogi szabályozás köréből merítették. A péntek délelőtti megnyitón — melyen képviseltette magát az ország többi jogi kara, valamint a megyei ügyészség. bíróság és tanács is — elsőként Horváth Tibor egyetemi tanár, az állam- és jogtudományi kar dékánja szólalt fel. Beszédében röviden vázolta az észak-magyarországi jogi felsőoktatás múltját, majd ismertette a miskolci fakultás alapításának körülményeit, és felvázolta a jövő feladatait. A megnyitó után kezdődtek meg a tudományos előadások, melyek történeti fejlődésében ismertették a bányajogi szabályozás változásait. Pólay Elemér a verespataki viasztáblás bányamunka-szerződésekről, Huszti Vilmos a magyar középkori bányajog forrásairól. Rászól y József a censusról és a bányászok választójogáról beszélt az 1848. évi V. törvénycikk alapján. Zlinszky János a XIX. századi bányajogi reformtörekvésekről adott elő. míg Kahler Frigyes a bányajoghoz szorosan kapcsolódó pénzverési kérdésekről tájékoztatott. A második napi értekezések témája mai problémákat ölelt fel; Gáspárdy László „Az urbanizációs folyamat hatása a polgári perre” címmel tartott előadást, No- votni Zoltán pedig a környezetszennyezéssel összefüggő kérdésekről szólt. Az állam- és jogtudományi kar egyébként 1981 óta fogad hallgatókat. A jubileum' alkalmából arról is megemlékeztek, hogy az idei tanévtől kezdve a teljes oktatási program felhasználásával folyik a tanítás, vagyis immár öt évfolyamos a Szombaton este ünnepelt a szerencsi Munkáskórus. A szerencsi vár színháztermében rendezett hangverseny többszörös ünnep volt: a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő kórus koncertjén zászlóátadásra is, és a kórus minősítésére is ekkor került sor. „Valóságos csoda, hogy egy férfikórusban ennyi fiatal ember énekel” — mondotta a hangverseny után Tóth Mihály, a Kórusok Országos Tanácsának titkára. A férfikórust még 1965-ben alapította, szervezte Tóth Miklós karnagy, majd 1976- tól Bakonyi Béla nyugdíjas zenetanár irányította és irányítja ma is a csapat munkáját, tegyük hozzá, nagy odaadással és lelkesedéssel. A műsorról: az ünnepeiteken kívül szerepelt a szemiskolci fakultás is. A végzősök érdeklődésének homlokterében jelenleg a január közepén kezdődő, és egy, a művelődési miniszter utasítása alapján módosított szerkezetű államvizsgák állnak. Az újdonsült doktorok legelső avatására előreláthatólag 1986 márciusában, az egyetemi tanács nyilvános ülésén kerül majd sor. Az ötödévesek egyébként e hét péntekjén búcsúznak az alma materüktől; ballagásuk délután 2 órakor kezdődik az Egyetemvárosban. Tóth János rencsi általános iskola énekkara, valamint az encsi Városi Művelődési Központ női kórusa. Utánuk következett a Munkáskórus. melyben több alapító tag is énekel még. Programúkat követően ünnepélyes pillanatoknak lehettek tanúi a jelenlévők. Várhegyi János, a DIGÉP D-gyáregységén ek vezetője átadta az üzem munkáskoi- lektívája nevében az emlékzászlót. melyre elsőként Tóth Miklósné az alapító karnagy özvegye kötött emlékszalagot. Ezután Tűre Sanyi Emil, a Zeneművészeti Főiskola tanára — aki a minősítő zsűri elnöki tisztét töltötte be — kihirdette az eredményt: arany fokozatot kapott a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Munkáskórus. Űkel, akik ezekről — és még közel száz másik — fényképről hol- szigorú tekintettel, hol mosolyogva, hol kezet rázva, hol meg har- monikázva ránk tekintenek. Férfiak, nők, fiatalok, öregek, tisztek, közkatonák, ukránok, oroszok, grúzok, Ivánok, Grisák, Natasák. E képek akkor, s az azt követő napokban készültek, amikor Miskolc fölött el- csöndesült a dörej, egyre ritkábban szóltak a messze- hordó ágyúk, a dobtáras géppisztolyok, sőt el is hallgattak teljesen, s csend támadt. „fület sértő”, nagy- nagy csend. A későbbi zajok * — Apám december 3-án, reggel, kint. állt a kapuban. Akkor az Andrássy úton laktunk (ma Marx Károly utca), majdnem szembe a remízzel: Ott volt apámnak a műterme. Azon a reggelen a remíz mellett öt katona jött egy tiszttel, ö szlovákul megszólította őket. Azok megálltak, beszélgettek vele, erre apám behívta őket a házba. Került bor is az asztalra, ami jobban oldotta a nyelvet. Summa summárum összebarátkoztak, apám még egy fényképezőgépet is ajándékozott ennek a tisztnek. Az meg. amikor elmentek, krénem véletlenül kereste fel szerkesztőségünket. Az apja foglalkozását továbbfoiytató fényképészmester ugyanis a közelmúltban újabb értékes leletre bukkant. — Valójában a sok régi emléktárgy között használt, leexponált filmeket kerestem, mert ezeket Pesten megveszik, ugyanis ki tudják oldani belőle az ezüstöt. Szóval ilyen célból kutattam filmek után, amikor újabb, mintegy száz darab 1944— 45-ben készített negatívra leltem. Valamennyit azonnal előhívtam, s most behoztam önökhöz, hátha tudnak belő-« le hasznosítani néhányat a december 3-i lapszámban. Ezeket a felvételeket még senki nem látta ... * Pedig látni kell őket, s láttatni! A történelem legnagyobb vérzivatarait jóra alakító, csenddé szelídítő emberekkel — ha csak fényképek segítségével is, de — kötelességünk olykor-olykor szembenézni, rájuk emlékezni. S kijár a köszönő szó is az első pillanatok megkönnyebbült sóhajával kezdődő, s immár négy évtizede tartó békéért, békességért, amit ők éveken át és nap mint nap a halállal barátkozva hoztak el. Negyven éve Moszkvában össztűz köszöntötte a Miskolcra ért békét. Ök hozták el, kik Maksay mester fotográfiáiról reánk tekintenek! Hajdú Imre „A röntgenvizsgálatot a lillafüredi Palotszállóban örökítette meg apám. Közvetlenül a város felszabadulása után hadikórház volt Arany fokozat a szerencsi Munkáskórusnak
