Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

1985. december 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Sokféle érdeklődést elégí­tett ki a hét végén a Haza­fias Népfront kongresszusa. A gazdaság iránt érdeklődök hallhatták, olvashatták - ha a televíziót nézték, láthatták is -, hogy az élet leglénye­gesebb folyamataival össz­hangban nagy teret kapott a kongresszuson a gazdaság. Így volt ez az Írásos és szó­beli előterjesztésben, Lázár György miniszterelnök felszó­lalásában és a vitában. Itt, Miskolcon kivált figyelemmel hallgattuk Drótos Lászlónak, az LKM vezérigazgatójának a szavait, akinek a felszólalása éppen azért illett a kong­resszus hangulatába, mert úgy bírált, és gyakorolt ön­kritikát, mint, aki ugyanak­kor olyan közösség szószóló­ja, amelyikben keményen dol­goznak a talpon maradásért. Gondolom, igen sokan azo­nosultak a népfront főtitkárá­nak szavaival, amikor nagy felelősséggel szólt a tisztes­séges munka presztízsének csökkenéséről, a munkaer­kölcs tapasztalható romlásá­ról. A társadalom különböző rétegei érzékelhették, hogy az osztályok, a rétegek, a cso­portok adottságaival és sa­játos érdekeivel milyen fele­lősen foglalkozott a kong­resszus. Csak visszautalok a beszámolókra és a felszóla­lásokra: mennyire markán­san szerepeltek az értelmi­séget, az ifjúságot, a nőket foglalkoztató kérdések, csak­úgy, mint a vallásos emberek jó közérzete, az idősebbek nehéz gondjai, avagy a ci­gányság beilleszkedése. Szokás elégedetlenül szól­ni vitakultúránkról. Nos, az országos népfrontfórum egész légkörével, hangvételével, fe­lelősségtudatával igen beszé­desen sugározta: mennyit gyarapodtunk demokráciában. Sok politikai akciónak, ese­ménynek voltunk tanúi 1985- ben. A mi közvéleményünk jól tudja: a mennyiség nem minden, a politikum túlbúr- jánzása csömört is ébreszt­het, mint ahogy ébresztett már. Ezt nem éreztük az idén. Mennyiségileg is imponáló számba venni azokat a moz­zanatokat, amelyeket a de­mokratizmus gyarapodásában csak a legfrissebb múltban elértünk. Pozsgay Imre a kö­vetkezőket emelte ki e sor­ban: „az új választójogi tör­vény sikeres alkalmazása 1985-ben; a parlament és a tanácsok munkájának fejlesz­tésére irányuló lépések; a kétszintű közigazgatás meg­szervezése; az elöljáróságok létrehozása a társközségek­ben; a termelésben az új vállalati formák bevezetése." Folytathatnánk tovább is a sort, mert a tanácsi munka fejlesztésének vonzataként ma sokkal aktívabb a terü­letfejlesztés, a településpoli­tikai tevékenység, új módon látjuk a falvakkal, a város- környékkel kapcsolatos fel­adatainkat. A demokráciában való gya­rapodásunk tehát mennyisé­gileg nézvést számottevő. Ér­demes azonban figyelnünk a minőségi változásokra is. Ar­ra, hogy- mit fejlődött, válto­zott az állampolgárok akti­vitása és miként alakul az aktivitás tartalma. A nyári választási gyűléseken még az igénybejelentés dominált, a különböző szükségletek meg­fogalmazása, most a nép- frontgyüléseken már a prog­ramok eddigi teljesüléséről, vagy teljesítésük elmaradásá­ról volt jobbára szó. Tehát: javaslatok, igények után szá­monkérés — ez is minőségi gazdagodás. Nyughatatlan emberek ma­napság is szeretik abszoluti­zálni a tagadást. Szellemi és emberi függetlenségük védel­mét abban látják megvaló­sulni, hogy hivalkodnak kü­lönállásukkal, miközben nem­egyszer áldozatul esnek a demagógiának. Lényegében vulgárisán csak az igényeket nézik és nem számolnak a lehetőségekkel. El kell is­mernünk: nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy lehetőségeink határai gyorsabban táguljanak. Bi­zony vannak késve született döntések. Ezt a kormány el­nöke is szóvá tette felszóla­lásában. A tárgyilagos gon­dolkodó azonban látja: a szükségletek és a lehetősé­gek közötti távolság csökken­tése nemcsak óhaj, nemcsak döntések dolga, hanem sok összetevő - adottság, külső­belső feltétel - eredője. A kongresszus jól tükrözte: a mi politikánk éppen, hogy számol és még jobban szá­molni akar a sokféleséggel, épít minden tiszta forrásból felbuzgó aktivitásra, cselek­vésre. A nemzet, a haza sor­sáért érzett felelős gondol­kodás azonban a „sokféle­ségből létrejövő egységet szolgálja.” A magyar társa­dalom szivesen azonosul ez­zel, az MSZMP XIII. kong­resszusa iránymutatásán nyug­vó, mai helyzetünkkel és jö­vőnkkel reálisan számoló népfront-platformmal. A kongresszus szép karácsonyi ajándékkal lepte meg a ma­gyar népet: az együttgondol­kodás örömével. Nagy Zoltán Erkélyrács és kerítésléc A kereslet kiegészítésére egy év alatt megkétszerezte erkély rács- és kerítésele­mekből termelését a Borso­di Erdő- és Faleldolgozó Gaz­daság Miskolci Fűrészüzeme. Közismert nevén a Ládi fa­telepen az idén több mint 10 000 darab erkélyelemet készítettek, amely 6—7 ezer családi ház korlátjához ele­gendő. Az idén gyártott ke- rílésléc-elemek pedig egy­máshoz illesztve több mint 10 000 méter hosszúságot tesznek ki. A magánlakás-építkezés kiszélesedésével jelentkező igények kielégítésére a Ládi fűrészüzemben 1983-ban kezdték meg új termékként ezeknek a faáruknak ké­szítését. A méretre szabott léceket valósággal „forma­tervezték'’. A különböző szél-mintákat marógépek­kel „vágták ki” az alaptest­ből. Az igények felmérése alapján gyártásukat jövőre tovább növelik, s a tervek szerint változatlan áron hoz­zák majd forgalomba. A ter­melés további növelését le­hetővé teszi, hogy az elkép­zelések szerint jövőre üzem­be állítják az új szárítóüze­met, ezzel gyorsabbá teszik a fölösleges nedvességtarta­lom eltávolítását, a megfe­lelően száraz, vetemedés­mentes árú készítését, A Ládi fűrésztelepen első­sorban a Bükkben termelt faféleségeket használják fel. A hegység névadó, őshonos fajtájából, a bükkből, vala­mint juharból és kőrisből készülnek az erkélyrács- elemek, míg tölgyfából a kerítéslécek. Ezeknek ter­mészetes erezete, nemkülön­ben pedig időtállósága tet­szetőssé teszi azokat és hasz­nálati értéküket is növeli. A hét vége megyénkben Ezüstvasárnapi ajándékkeresőben (Folytatás az 1. oldalról) forgalmú napon. Érdeklődés­ben nem is volt hiány az áruházban. Megrohamozták a játékrészleget és ezt a ro­hamozást elsősorban a dél­előtt még kapható lego- készletek váltották ki. Dél­re mind el is fogyott. Mivel ágyneműt, női lábbelit, női és batefiskabátokat árenged­ménnyel árusítottak, az el­adóhelyeken állandó volt a tumultus. A kétféle igen drága színes televízió szol­gáltatásait fitogtatva műkö­dött, ám ezek után nem na­gyon kapkodtak. Fekete-fe­hér és olcsóbb színes tévét viszont sehol sem láttunk, pedig azt keresték százan és százan a többi szaküzletben is. — Merre találom a játék­osztályt? — kérdi egy halk szavú idős ember kísérőnket, az üzlet vezetőjét, aki nyom­ban vissza is kérdez: „mit tetszik keresni?” — Labdát, társasjátékot, könyvet, olyasmit, amire a 3300 forintos nyugdíjamból futja hét unokámnak — vá­laszol Vas István, alti az avasi lakótelepről buszozott be a Centrumig. Meglepetés kis Bencének Csinos, barna, kék szemű fiatalasszony igyekszik a pulthoz, legót keres; csak félmondatokban válaszol, érthető, hogy nem akar le­maradni róla, a készletek végesek. — Kisfiam, Bence lent vár az apukájával, mert igazi meglepetésnek szánjuk az ajándékainkat. A fiatal pár csalódott te­kintettel konstatálja a Szé­chenyi utcai sportboltban, hogy nincs síléc. Időznek, nézelődnek még egy kicsit, aztán róják tovább a vá­rost. Szemere András és fe­lesége egymást szerette vol­na megajándékozni a kere­sett téli sporteszközökkel. A férj, aki a DIGÉP csoport- vezetője, már vásárolt ki­sebb kozmetikai ajándéko­kat, a pedagógus feleség azonban még változatlanul gondban van. Délutánig biz­tosan sikerült rábukkanni a megfelelő apróságokra a sí­lécek helyett... — Mit keres az ezüstva­sárnap forgatagában ? — szó­lítottuk meg az egyik né- zelődőt, Szűcs Istvánnét, a vevők szűnni nem akaró forgatagában. Hűtő a kocsi tetején — A fiamat. — volt a rövid válasz. — Az imént még a könyveket nézte, de most már biztosan valami mást keres. — Korcsolyát szerettem volna — toppan hozzánk az el sem veszett kislegény —, de nincs olyan, amilyen ne­kem kell. Apának Pesten vettük meg a frottírköntösét és most drukkolhatunk, hogy jó lesz-e. Nem tervezünk külön utat a cseréhez — mondja a fiatal srác és már mennek is a jó hír után: valahol még lehet legót ven­ni. Közös családi ajándék pár ezerért az a 160 literes hűtőgép, amit most kötöz­nek egy Lada tetejére a vil­lamossági bolt előtt. Lejjebb a Bajcsy-Zsilinszky utcában olyan sűrűn parkolnak a járművek, mint a herimgek, minden talpalatnyi hely fog­lalt. Pedig ez a tegnapi ezüstvasárnap tulajdonkép­pen még csak az elkövetke­ző aranyvasárnap főpróbája volt... N. J. Szász Urn Tiszáin A tiszalúci Petőfi Sándor Művelődési Központban pén­teken, december 13-án, este nyitotta meg Szász Endre kiállítását Porkoláb Albert, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökhelyet­tese. Huszonöt grafika, és néhány porcelánkép, vala­mint a Szász-stúdió porce­lán étkészleteiből néhány volt hivatva (s van még, hi­szen a kiállítás csak a ka­rácsonyi ünnepek után zár) az itt lakókhoz közelebb hozni a sokat vitatott alko­tó művészetét. Korábbi, e megyében is megrendezett tárlatain már láthattuk a művek és mű­vészi termékek némelyikét, de a grafikai lapok között újakkal is találkozhattunk. Igaznak tűnik a Porkoláb Albert bevezetőjében-meg- nyitójában elhangzott meg­állapítás: Szász Endre egy falusi kis kiállításra hason­ló gonddal készül, mint egy reprezentatív bemutatkozás­ra, legfeljebb a méretekben, a mennyiségben van kü­lönbség. Ezt támasztotta alá az is, hogy a művész, aki az elkövetkező napokat munká­val tölti, hiszen egy iskola falára készít porcelán tábla­képet, részt vett a kiállítás megnyitóján. Az újságírónak két út kí­nálkozik. Írhat a kiállítás­ról magáról, elsősorban a grafikai lapokról, amelyek — eltérően festményeitől — éppen szűkszavúságukkal, világos kompozíciójukkal ka­varnak érzelmeket. Az em­beriség fenyegetettsége Szász visszatérő témája, szörnyek kúsznak-másznak a fehér la­pon. Mégis, a művek az em­berbe, az értelembe, a szép­ségbe vetett hitet sugároz­zák. a klasszikus formák figurák dominálnak. Mint­egy keretbe foglalják, s le­bírják esztelenségeinket, ön­pusztításunkat. De az újság­író megteheti azt is, hogy a találkozásról ír. Arról, hogy egy alig több, mint ötezer lelkes nagyközségben van olyan kiállítóterem a mű­velődési házban (egy évvel ezelőtt alakították ki), ahol rangos művészek alkotásait láthatják az érdeklődők. Hir­telenjében Kis Róz Ilona ke­ramikusművész neve jut eszembe — ő is állított ki itt az elmúlt hónapok egyi­kén. Az érdeklődésről is ír­hatnék: arról, hogy nagyon sokan voltak a megnyitón, helybeliek és miskolciak is. Ezzel sem sok „falusi” ki- állítóterem dicsekedhet, hogy a nagyvárosból is ki­járnak kiállításaira. Gondolom, vonzó a kiállí­tóterem intim jellege, s a lehetőség; hogy utána be­szélgetni lehet. Most is így történt. Több mint egy órán át a képekről, az alkotásról folyt a beszélgetés. A grafi­ka, a festészet, a porcelán és Szász viszonyáról. Intimpis- tóskodás nélkül, messziről kerülve a „show-man” (szí­vesen mondják annak is) gesztusait. Pedig éppen ve­le kapcsolatban nagy a kí­sértés a bennfentes kíván- csiskodásra. A megnyitó egyik idős résztvevője azt mondta, az a jó, hogy beszélgetnek. A művekről. S hogy így min­dig többen jönnek el... Kezdi érdekelni őket. Szász Endrétől megkérdeztem, mi­től jó neki egy ilyen kis ki­állítás. Nagyon rövid volt a Válasza: — Miért, itt nem emberek élnek? ... Legköze­lebb Párizsban állít ki. (cs. a.) Befejeződött a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) dolgozzék is valaki, legyen illetékes a gazdaság dolgai­ban. A gazdaság közügy, a nemzet jövője, fejlődési le­hetősége múlik rajta. Ezután a mozgalom tele­püléspolitikai feladataival foglalkozott. A népfront — mondotta — olyan egészsé­ges egyensúly kialakítására törekszik, amelyben vala­mennyi település emberhez méltó körülményeket bizto­síthat lakóinak. Ehhez nyújt változatlanul nagy segítsé­get a településfejlesztési tár­sadalmi munka, amely a la­kosság áldozatkészségével egészíti ki a költségvetés korlátozott forrásait. A művelődés, a nevelés kérdéseiről elhangzott szá­mos felszólalásra utalva ügy fogalmazott: a legfontosabb közművelődési intézmény az iskola. Ennek személyiség- formáló munkáját egészíti ki a többi. Felhívta a figyel­met: a ma felnövő nemze­dékek „sikerre orientáltak”, s mivel nem tudják, hogy kudarc is lehetséges az élet­ben, annak elviselésére al­kalmatlanok. Az egész or­szág érdeke, hogy a neve­lés a családban, az iskolá­ban és másutt előre tudjon lépni e tekintetben. Ugyan­csak kifejezte egyetértését azokkal a hozzászólókkal, akik nyelvi kultúránk álla­potát, annak hiányosságait úgy bírálták, mint a felelős emberi magatartás, a nyílt közéleti kiállás helyenkénti hiányával is összefüggő prob­lémát. A továbbiakban a termé­szet- és környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta, azt szorgalmazva, hogy a nép­front a szocialista nemzeti egység jegyében vállalja en­nek az ügynek a képvisele­tét. Szinte valamennyi kong­resszusi felszólalásból össze­csengett — mondotta Pozs­gay Imre —, hogy ebben az országban a cselekvő együtt­működés politikai feltétele a szocialista demokrácia fej­lesztése. Egy olyan népi részvétel lehetősége tárult fel itt, a demokrácia intéz­ményeinek fejlesztésében, amely az ország hasznára van, a nemzeti felemelkedést szolgálhatja, ugyanakkor a rendet és a fegyelmet is erő­sítheti. A népfront vezető testületéinek fontos feladata lesz folyamatosan vizsgálni: hogyan lehet teljesítőképes­ségünket a demokráciával is növelni. — Nem kockázat nélküli intézmény a demokrácia — folytatta. — Vereség érheti az igazságot is, kisebbségbe szorulhat. A kontraszelekciót is támogathatja, ha rövid távú érdekekhez kapcsoló­dik. Konkrétan: a tanácsi önkormányzatok csak akkor válhatnak az igazi demokrá­cia színterévé, ha működé­sük gazdasági feltételeit, ' döntési lehetőségeiket a nemzeti jövedelem növeke­désével arányosan megte­remtjük. Pozsgay Imre végezetül hangsúlyozta: a szocializmus nem lezárt rendszer, s a kommunizmus nem elvont cél, hanem valóságos moz­galom, amelyben kritikailag meghaladjuk nap mint nap azt, amit már elértünk. Ezt érdemes figyelembe venni e fórumon is. Ezen az alapon, a pártunk XIII. kongresszu­sán elfogadott határozat nemzeti programként vaip vállalásával kongresszusunk, a Hazafias Népfront most megalakuló új testületéi be- tölthetik azt a hivatást, amelyet a magyar társada­lom tőlük elvár. Határozathozatal, a tisztségviselők megválasztása Pozsgay Imre vitaösszefog­lalója után határozathozatal következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az Or­szágos Tanács jelentését a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról, az Orszá­gos Tanács nevében elmon­dott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vita­összefoglaló választ, az Or­szágos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság jelentését, vala­mint a Hazafias Népfront állásfoglalásának és a moz­galom alapszabályának a tervezetét, s egyúttal meg­bízta az Országos Tanácsot, valamint a megválasztandó országos titkárságot: a vitá­ban elhangzottakat mérle­gelve végezzék el a doku­mentumokon a szükséges módosításokat és gondoskod­janak azok közzétételéről. Miután az Országos Tanács tagjait a kongresszust meg­előző budapesti és megyei küldöttértekezleteken, vala­mint a résztvevő szervek testületi ülésein megválasz­tották, a kongresszusra a megerősítés feladata hárult. Az Országos Pénzügyi Ellen­őrző Bizottság tagjaira a je­lölőbizottság tett javaslatot. A kongresszus megerősí­tette az Országos Tanács tagjait, majd elfogadta a je­lölőbizottság javaslatát és megválasztotta az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizott­ság tagjait. Ezután a két új testület megtartotta alakuló ülését, amelynek során meg­választotta a tisztségviselő­ket, az elnökség és a titkár­ság tagjait, kijelölte az or­szágos testületek társadalmi bizottságainak vezetőit, ki­nevezte az országos titkár­ság osztályvezetőit, és meg­erősítette tisztségükben a népfrontsajtó vezetőit. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök«: Kállai Gyula, alclnökök: Bcnesik István, Bihart István, Czlbcrc Tibor, Horváth Lászlón*. Márton János, Tapp Gyula, Szemók József és Varga Imre. A UNF 0T főtitkára: Pozsgay »»re, titkárok: Garant- völgyi József, Molnár Béla és Ribánszki Róbert. Az Országos Tanács Elnökségének tagjai: Apró Antal, Asbóth Jánosné. Adám Antal, Bartha Tibor, Bognár Jó­zsef. Bőseitek Lajosáé, Ernőd Péter, Fekete Gyula, Gyá­ré Ferenc, Hambuch Géza, Hantos János, Horváth Bődre, Ispánovits Márton, István Lajos, Jakab Róbertod, Jakab Sándor. Kanyar József. 0. Káldy Zoltán, KráHkné Cser Erzsébet, Kodályné Péezely Sarolta, Koncz Károly, Kó- sáné Kovács Magda, Kovács András. Kovács Béla, Láng István, lékai László. Losonozi Pál, Mándity Marin, Márk György. Mészáros Imre. Molnár Frigyes, Molnár Sándor, Nagy Jézsefné, Papp Lajos. Peják Emil, Pethő Tibor. PiÓker Ignác. Pollnszky Károly. Rónai Rudolf, Rottler Ferenc, Sarlós István, Schöner Alfréd. Sebestyén Nán- dorné, S. Hegedűs László. Szabó István. Szalayné Pásztor Gabriella, Szentisiványi Gyuláué, Székely György, Szil­vasán Pál, Tóth János, Trautmann Rezső, Vadász Anno és V. Nagy Imre. A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa Kállai Gyula árszavát követően a Szózat eléneklésével ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents