Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
1985. novemb'er 12., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vevő megnézi... Nemcsak a tartás Amikor szakmai körökben szó esik Krasznokvaj- dáról, mindig akad valaki, aki megemlíti: „No igen, nekik bejött. A csoda tudja hogyan, de náluk eredményes a húsmarhatartás.” Azon viszont nem csodálkozik senki, ha oda üzemlátogatásokat szerveznek, ha termelési rendszer —, mint legutóbb például a Boovina GT is — ott tartja soros igazgatótanács-ülését. Nem tagadom, titkot lesni indultunk mi is Krasz- nokvajdára. Megtudni, sőt tovább adni a siker receptjét. Csalódnunk kellett: hiszen ebben a távoli, dombok közé zárt faluban — ahonnan a legközelebbi város Encs is 23 kilométerre, Miskolc már 60, Budapest pedig 240 kilométerre van — nincs semmi titok. Mi több, a húsmarhatartás a mérleg két serpenyője szerint egyensúlyban áll, azaz közgazdasági kifejezéssel élve, nyereséget nem termel. De találtunk valamit! Valamit, ami a hivatalos — szakmai körökben kettő per hármasként említett — mérlegtáblázatban nem szerepel, ám az egész ágazatot behatárolja és meghatározza. Nem más ez, mint a szívós akarat, amelyet ottlétünkkor is tapasztaltunk. A küzdelem, ahogy igyekeznek a felszínen tartani (évente legalább nullszaldó- ra kihozni) a tevékenységet, s így megtartani. A vezetők optimisták, hiszen az évek óta szűkülő közgazdasági pozíció ellenére is bíznak a jobb jövőben, amit végső soron ez az ágazat megérdemel. Nagy László, a Bástya Termelőszövetkezet elnöke elmosolyodik: — Valahányszor azt kérdezték tőlünk: „Még fenntartjátok a húsmarha ágazatot?” — én mindig azt mondtam, mi itt Krasznokvajdán várásra,,játszunk”. Azaz, a fogadásból kölcsönvett hasonlat annyit jelent, hogy hiszünk az ágazat jobb pozícióiban, s azt megéri kivárni. Persze, nem is tehetünk mást. Igaz? — fordul az elnök helyettese, Dienes Jenő felé. — Pontosan! Mert milyen is lenne a gazdaságunk állattenyésztés nélkül? Meg egyébként is! Csak tíz évvel ezelőtt hoztuk létre ezt az ágazatot, átalakítással. A régi, úgynevezett lefejő tehenészetet megszüntettük. Egyrészt, mert kevés tejet Kétfordulós rendszerben, vállalati, főbizalmi, bizalmi testületi ülésen választották meg a Miskolci Mezőgép Vállalat szakszervezeti bizottságának új tisztségviselőit. A vállalat jellegéből adódóan a főbizalmi, bizalmi testület két alkalommal ült össze, hogy a törzsgyárban, illetve a gyáregységekben kétlépcsős rendszerben döntsenek a szakszervezet vezetőségéről. Az elmúlt héten a Mezőgép szakszervezeti bizottságának ötéves tevékenységéről szóló beszámolót Szolga József szb-titkár tartotta meg, majd ezt követően nyílt szavazattal kerültek fel, a korábbi elbeszélgetések alkalmával bizalmat kapott tagok a jelölőlistára. A gyáregységekben két nappal később került sor a szavazásra, majd ezt követően másodszor a hét végén ült össze a vállalat főbizalmi és bizalmi testületé, hogy meghallgassa és tudomásul vegye a titkos szavazás eredményét, és hogy megválasszák a szakszervezeti bizottság mellett működő munkabizottságokat. termeltek az állataink, másrészt viszont a legminimálisabb gépesítettség is hiányzott a telepeken, úgyhogy például asszonyaink a klasszikus módon, kézzel fejtek. Nos, akkor a szövetkezet vezetősége úgy döntött, a kialakult helyzet gyökeres változtatása szükséges, de —, mert a pénz már akkor is sokat nyomott a latban — minél kisebb költségráfordítással... így lett Krasznokvajdán otthona a húsniarha fajtának. Került ide az akkor szokatlannak tűnő, nagytestű charolais éppúgy, mint az apróbb hereford, kifejezetten hústermelésre neme- sítet szarvasmarhák. A hereford azonban nem vált be! Ezt a fajtát abban az időben nagy nimbusz fonta körül. Mondták: igénytelen, télen még a hó alól is kikotorja a számára szükséges takarmányt. Mindez valószínűleg így is igaz. Csak nem Krasznokvajdán. Itt Ugyanis ez a szarvasmarhafajta nem akklimatizaióuoit, gyorsan megváltak hát tőle. Maradt a magyartarka, valamint az említett charolais, no és a keresztezés. S mindez olyan jól sikerült, hogy már az 1980-as OMÉK- cn szép sikert értek el azok, a húsipar tulajdonát jelentő jószágok, amelyek innen származtak el. — A nyolcvanas évek elején egészen az elmúlt év végéig dinamikusan fejlődött az ágazat. így ma 280-as anyaállományunk van, és ennek szaporulata. Sajnos, a pozícióromlás következtében több pénzt már nem invesztálhatunk az ágazatba. Ellenkezőleg! Szigorú költségtakarékosságra törekszünk — említi Dienes Jenő. Költségtakarékosság. Mostanság varázsszónak hangzik, bár itt Krasznokvajdán korábban sem dobtak ki forintokat meggondolatlanul az „ablakon”. — Gazdaságunk területe 16 község határát érinti. Az átlag 7,5 aranykorona értékű föld jó része kitett, erodált, dombokon húzódó legelő. Ösgyepek, no és az olcsó tu- karmányfőrrás növeléséért 300 hektárnyi telepített, legelő. De! A domboldal nem teszi lehetővé az öntözést. Sajnos, a nyár közepére kisülnek a legelők és akkor már nincs elég fű. így aztán az állatokat áthajtjuk az ősgyepekre, és persze mellék- termékeket, mint például a A titkos szavazás alapján a vállalat szakszervezeti bizottságának új titkára Lánya Béla lett, míg a szervezet elnöki tisztére Nagy Józsefet jelölte a tagság. — Nem sima választáson dőlt el tehát a tisztségviselők személye — mondta Szegő István, a vasasszakszervezet megyei bizottságának instruktora a hozzászólásában. A jövőben igen sok dolga lesz a megfiatalított új vezetésnek, hiszen a vállalat előtt két nagy jelentőségű változás áll: ez év decemberében változni fog a vállalat vezetési formája, ugyanis megalakul a vállalati tanács, azt követően pedig a Mezőgépből kiválik, és önálló lesz az alsózsolcai gyáregység. Nagy János, a törzsgyár párttitkára arról beszélt, hogy a jövőben a munka során előtérbe kell kerülnie a megújuló készségnek. Mindez azt jelenti, hogy változtatni kell a munkastíluson a gazdasági és a mozgalmi életben egyaránt. tarlót is legeltetjük. így biztosítván a szükséges takarmányt — mondja az elnök- helyettes. — Amikor az ágazatot megterveztük, és kialakítottuk, a szabadtartás mellett döntöttünk — veszi . át a szót Nagy László. — Egészen a mostani télig hittük, ez a megoldás kiváló. Ám a húsz- szán tarló, mínusz 28 fokokat már nem bírták a tenyészállatok. Ennek következtében a termékenyítéskor olyan .szaporodásbiológiai problémák léptek fel. amelyek döntően meghatározhatják a következő évek eredményességét. Miről is van szó? A tehenek ivarszervi megbetegedésben szenvedtek, s jelentős részük terméketlenné vált. Nem lesz borjú, unt fogunk hizlalni? Apropó, hizlalás! Bátran állíthatom, ezen a tevékenységünkön kielégítő hasznunk van. így természetesen vállalkoztunk berniztalásra is. Az állatfor- galmitól kis súlyú, lengyel bikákat kaptunk. Ám ezek az állatok nem voltak hús- típusúak. De végül is — igaz, nagy abrakfelhasználással és hosszú hizlalási idő mellett —- elértük a kívánt . uiyt. A húsiparral együtt azt hittük, hogy piacképesek is. És akkor jött a vevő, no, és a hidegzuhany. Megnézte a portékát, de bizony nem tetszett neki. A charolaist, a magyartarkát, a keresztezet- teket gondolkodás nélkül vitte volna, ezt nem. Nagy nehezen azért csak elkélt a lengyel bika is. de mi ilyen fajtát a jövőben nem hizlalunk! Van nekünk elég gondunk a saját állataink értékesítésével is! Hiszen az. elmúlt időszak alatt csökkent a támogatás mértéke, sőt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megszüntette a korábban nyújtott export felárát, így — bár az. állataink 96 százaléka továbbra is exportra értékesül — az. árbevételeink lényegesen megcsappanlak. Sajnos, elmondhatjuk: nemcsak a tartás rideg, a körülményeink is mostohák. Mégis bízunk abban, hogy néhány éven belül javul az ágazat jövedelmezősége. Addig csak kihúzzuk valahogy! A szövetkezetünk ugyanis nem mondhat le az állatok tartásáról, amelyek a gyepet hasznosítják, trágyát adnak, no és főleg folyamatos árbevételt biztosítanak... Balogh Andrea Konzervkilátások Zavartalan, kiegyensúlyozott ellátást ígér télire a konzervipar; a feldolgozás fő szezonja befejeződött, s az üzemekben hozzáláttak a kisebb kereskedelmi egység- csomagok elkészítéséhez, ösz- szeállításához. Kitűnő termést hozott a zöldborsó, a vártnál is nagyobb kínálatot az üzemek fogadták. Hozzávetőleg 3000 tonnával több zöldborsót „raktak” el a tervezettnél. Az áru minősége jó, és ez javítja a külpiaci értékesítés lehetőségét is. Az átlagosnál jóval tovább tartotta magát a földeken a zöldpaprika, még októberben is nagy tételekben szedték a bogyókat. A paradicsom év közben nem biztatott jó terméskilátással, ám a kedvező nyárvégi, őszi időjárás végül is javított a hozamokon. Folyamatosan érkezett az üzemekbe a vöröshagyma és a gyökérzöldség, viszont komoly gondok mutatkoztak az uborka felvásárlásánál. Az előirányzottnak még a fele sem került, le a földekről, súlyos növényvédelmi gondok mutatkoztak, s ezeket a termelőknek úgy látszik, nem sikerült leküzdeni. Szakszervezeti értekezlet a Mezőgépnél Káposzta Levelekről Mielőtt az olvasó helyesírási hibát gyanítana a címben, gyorsan eláruljuk, a képen látható káposzta leveleki, vagyis a Szabolcs megyei település szövetkezetéből származik. A mezőkövesdi áfész vásárol fel innen évente 300-400 tonna fejes káposztát, javítva ezzel a helyi ellátást. Fotó: Kovács Mátyás tükrében Munkánk a statisztika — Emelkedett a vegyipar termelése — Több állami lakás épült A Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei igazgatósága szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta a megye 1985. I—III. negyedévi gazdasági helyzetéről szóló jelentését. Eszerint a megye iparának III. negyedévi termelése meghaladta az előző évit, de az I—III. negyedévi teljesítmény így is 2,5 százalékkal a bázisidőszaki alatt maradt. Különösen a bányászat és az építőanyag-ipar termelése volt alacsony, míg a vegyiparé és a volumenében nem számottevő egyéb iparé jelentősen emelkedett. A megyei székhelyű ipar árbevétele megközelítette a 100 milliárd forintot, folyó áron 5,3 százalékkal emelkedett. A bevételi többlet teljes egészében belföldről szármázott, az export ösz- szességében némileg elmaradt az előző év 1—111. negyedévétől. Ezen belül a rubelelszámolású kivitel jelentősen nőtt, nem rubel relációban közel egymilliárd forint értékben csökkeni.. Az ipar foglalkoztatottainak száma stagnált, a termelékenység csökkent. A kivitelező építőipar szeptember végéig éves termelési tervének 93 százalékára kötött szerződést. A teljesített építési-szerelési munkák értéke 2.5 milliárd forint, az előirányzatnak 2 3-a, volumene a bázisidö- szakinak 90 százaléka. A negyedév végén kivitelezés alatt álló félmillió forint egyedi értéket meghaladó építmények együttes értéke folyó áron 94 százaléka az egy évvel korábbinak. A kivitelezők összes átlagos állományi létszáma közel 6 százalékkal, a fizikai dolgozók teljesített munkaóráinak száma 10 százalékkal csökkent, a termelékenység romlott. Az I—III. negyedévi vágóállat-felvásárlás 12 százalékkal kevesebb volt, mint 1984 első kilenc hónapjában. Ezen belül a vágómarha- és a baromfiértékesítés 7—7 százalékkal meghaladta a bázisidőszakit, a vágójuho- ké 8 százalékkal, a vágósertésé több mint egynegyedével alatta maradt. A tyúkfélék kivételével a szeptember 30-i állomány jóval kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt. Csökkent a nagyüzemekből kisüzemekbe kihelyezett állomány is. Előzetes adatok szerint az év kilenc hónapjában 7,5 milliárd forintot fordítottak a megye szocialista szervei beruházásokra, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ezt kizárólag a vállalatok, szövetkezetek ráfordításainak növekedése idézte elő, a célcsoportos beruházások közel bázisszin- tűek voltak, az egyéb központiak a bázisidőszakinak egyharmadára csökkentek. A beruházások anyagi-műszaki összetétele a gépek beszerzése, ezen belül is a tőkés gépimport javára tolódott el. A megyében 2972 új lakásra adtak ki szeptember végéig használatbavételi engedélyt, többre mint az előző év hasonló időszakában. Az állami erőből épített lakások száma két és félszeresére emelkedett, a magánerősöké csökkent. A megye anyagi ágaiban foglalkoztatottak száma 3,8 százalékkal kevesebb volt a bázisidőszakinál, döntően a szövetkezeti mezőgazdaság létszámának csökkenése miatt. Az átlagkeresetek 7,6 százalékkal, ezen belül a szellemi foglalkozásúaké 9 százalékkal emelkedett. A megye összes kiskereskedelmi forgalma folyó áron 6,4 százalékkal, változatlan áron fél százalékkal nőtt, de a vendéglátás és a ruházati kereskedelem eladásának volumene csökkent. Az 1985/86. tanév elején az általános iskolába beírt tanulók száma valamelyest emelkedett, a fejlesztések gyorsabb növekedési üteme révén a főbb ellátottsági mutatók javultak. A közép- iskolások létszáma stagnált, a szakmunkástanulóké mintegy 3 százalékkal csökkent. „Alultáplált" lehetőségek :;■:>$ ", A művelődési ház vezetője durcásan jött ki a megbeszélésről, mert a jövő évi elképzeléseihez nem futotta a költség- vetésből. Az igazsághoz tartozik, hogy mindaz, amit kért, nem rózsaszínű álomvilág szüleménye volt, hanem olyan tárgyak és eszközök listája, amelyek megléte feltételezhetően eredményesebbé tehetné az intézmény tevékenységét. Hogy terveivel mégis kisebbségben maradt, annak prózaion egyszerű okai voltak. Elsősorban az, hogy a ház lehetőségei, — melyek korábban milliókat emésztettek fel, — enyhén szólva is a kihasználtság hézagos állapotában vannak évek óta. Érdesebben fogalmazva: nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is nagyobbak a lehetőségek, mint azok kihasználtsági foka. Másodsorban a közeljövő pénzeszközei behatároltak, és ilyenkor általában, meg a konkrét esetekben is prioritása van a működtetésnek, á fejlesztéssel szemben. Ez a fajta magatartásforma nem a tervezési mechanizmus merevségéből adódik, hanem az ésszerűség parancsából. A beruházásnak és a fejlesztésnek ilyenfajta átrendeződése érzésem szerint, nem is annyira a szegénység velejárója, sokkal inkább a helyzetfelismerés felelősségének megnyilvánulása. És itt már nemcsak a szóban forgó művelődési ház esetére gondolok, hanem bővítem a kört a szellemi szabad kapacitásoktól, az emberi tényezők széles skáláján keresztül a termelőberendezésekig, — sok mindenre. Mondom ezt akkor is, ha emberileg érthető, hogy évtizedeken át az volt a módi. hogy az újat és többet teremtést látványos beruházások, vagy nagy összegű fejlesztések kísérték. Most viszont az a furcsa helyzet adódott, hogy a jobbat ki kell gazdálkodni, a meglevőt pedig kötelesség hasznosítani. Fényesre koptatott közhelyszerűségnek tűnik, hogy a tartalékok feltárása mennyire fontos. De miközben ösztönösen hangsúlyozzuk a munkaidőalap védelmét, a munkaidő okos. jól szervezeti kihasználását, az értekezlet nagyszámú hallgatóságát kikérővel szólítottuk el a munkaidőből. Tények bizonyítják, hogy jobb sorsra érdemes beruházások talpalnak drága pénzen, — legtöbbször kemény valután — beszerezhető gépek és műszerek után, miközben a hasonló tudású masina, vagy eszköz kihasználtsága alig tehető egy műszakra. Hallottam olyan esetről, amikor mindenáron új raktárt akart építeni a szövetkezel, pedig körültekintő, céltudatosabb tárolással a régi is megtette volna. És történik az ilyen luxusigények kielégítéséhez, a társkeresés akkor, amikor szembetűnő a meglevő lehetőségek „alultápláltsága”, amikor a helyi erőforrásokat félgőzzel működtetjük, vagy a szervezési fogyatékosságokat új eszközök beruházásával akarjuk palástolni. Nem hallgathatom el, hogy középüzem által feladott nagy kockahirdetésben olvastam a minap: mérnököket keresnek, fon-: tos munkakörbe, — és ugyanennél a vállalatnál, ugyancsak mérnök panaszkodott, hogy diplomás emberhez méltatlan tűzoltó munkával bízzák meg rendre. Azt már csak zárójelben említem, amikor a bérszámfejtőt intenzív nyelvtanfolyamra iskolázták be, a továbbképzési terv érdekében. A példák többsége egyedi — azzal a szerény közös vonással, hogy ami nevetségesen egyszerű, az nem biztos, hogy mulatságos is. Hasonlóképpen vagyok azzal is, hogy ami pénzbe kerül, az szükségszerűen nem mindig kifizetődő. Következésképpen, amikor szűkében vagyunk a pénznek, akkor nem feltétlenül az újat kell erőltetni, célszerűbb a meglevőket hasznosítani, lett légyen szó művelődési ház bővítéséről, új egészségügyi intézmény létrehozásáról, csodamasinák beszerzéséről, raktározási gondok enyhítéséről, — vagy diplomás emberek felvételéről. Mert addig, amíg a meglevő lehetőségeket tudatosan, vagy tudás nélkül az alultápláltság színvonalán konzerváljuk, sem szidalmazni sem megmosolyogni nincs okunk azokat, akiknél a jobbítás szándéka nem a kijárásokkal, hanem az okos cselekedetekkel kezdődik. Zárszó helyett még annyit; nem biztos, hogy mindig az a jó. ami pénzbe került. Paulovits Ágoston
