Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

1985. november 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Jeles napok Kommunisták az aprófalvakban A néhány száz lakosú te­lepülések helyzetében és jö­vőjének megítélésében — nyugodtan mondhatjuk — fordulat következett be. Ma­gas szintű állásfoglalások, legutóbb az Országgyűlés ta­vaszi ülésén elfogadott — a terület- és település-fejlesz­tés hosszú távú feladatairól szóló — határozat mondta ki, hogy megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az ap- rófalvak fejlesztésére. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a községek 53 százalékát kitevő, ezer lé- lekszámot sem elérő falvak­ban lépésről-lépésre érezhe­tővé váljon, hogy egyenran­gú egységei a településháló­zatnak. EGYETÉRTÉSBEN A LAKOSSÁGGAL Az emberek közérzetének csak egyik motiválója, hogy miként lehet bevásárolni, or­voshoz jutni, a különböző szolgáltatásokat igénybe ven­ni. Fontos az is, hogy a la­kóközösségek — legyen szó bármely kicsinek látszó ügy­ről — beleszólhassanak az őket érintő kérdésekbe. A nemrég' megalakult elöljáró­ságok éppen arra hivatottak, hogy — a közös tanácsok és szerveik, ahová az apró­falvak döntő része tartozik — a társközségek lakosságá­val jó egyetértésben irányít­sanak. A területfejlesztés változó „hangsúlyai” és a községi lakosság érdekeinek aktí­vabb képviselete a kistele­püléseken folyó politikai munkával szemben is foko­zott követelményeket tá­masztanak. Ebben megkülön­böztetett szerepük van az ott élő és dolgozó kommu­nistáknak. A kistelepülések több szem­pontból is sajátosságot köl­csönöznek a pártéletnek. A szervezettséget illetően ez abban mutatkozik meg, hogy sok helyen a kis taglétszám miatt nem működhet alap­szervezet. Ezért szükséges minél több helyen élni az­zal a lehetőséggel, hogy tervszerű átjelentéssel, erő­sítsék a pártszervezeteket, pártcsoportokat. Ahol pedig pártcsoport sem szervezhető, egy-egy párttagot bízzanak meg a politikai munkával. A környező, nagyobb tele­pülések üzemeiben és intéz­ményeiben dolgozó és mun­kahelyük pártalapszervezeté- hez tartozó kommunistákkal szemben jogos igény, hogy elkötelezettségük, közéleti aktivitásuk lakóhelyükön is megmutatkozzon. KÖZVETLENEBB KAPCSOLATOK Különösen fontos az apró- falvakban élő kommunisták személyes példamutatása, a kisebb közösségekben köz­vetlenebbek a kapcsolatok, itt a kommunisták naponta megmérettetnek. A helyi közvélemény sokszor az ő magatartásuk, a párt politi­kája melletti kiállásuk alap­ján általánosít. Az aprófalvakban tevé­kenykedő párttagok számára kedvező lehetőség, hogy az emberekkel naponta érint­kezve. testközelből szerezhet­nek információkat, lemérhe­tik a lakosság politikai rea­gálását. Fontos, hogy az em­berek véleményét a szokásos módon ne csupán össze- gyűjtsék és jó postásként továbbítsák, hanem ha szük­séges, tájékoztassanak, vi­tatkozzanak, érveljenek. Gyakori téma például az el­látás hiányossága, hogy a szakbolt, az orvosi rendelő, vagy a szolgáltató intéz­mény a szomszéd községben létesül. Nem könnyű elfo­gadtatni, hogy ezeket meg­fizethetetlenül drága lenne minden egyes helyen kiépí­teni. A pártszerveknek vál­lalniuk kell a meggyőző munkát, hogy ne minden­áron közvetlen helyi megol­dásokra törekedjenek, ha­nem ha az gazdaságosabb, és összefogással gyorsabban megvalósítható, a többi társ­községgel együttműködve, közösen szerezzék és oldják meg az egyes települések igényeinek kielégítését használják ki a térségben le­vő lehetőségeket. KEZDEMÉNYEZŐ, MOZGÓSÍTÓ szerep . A községi lakosság telepü­lésfejlesztő közös erőfeszíté­seinek eredményei közis­mertek. Sok új létesítmény, felújított közösségi intéz­mény és berendezés példázza a kistelepülések törekvését, hogy a tőlük telhetőt meg­tegyék gondjaik enyhítésére. A párttagok ezekben az ak­ciókban vállalják a kezdemé­nyező. mozgósító szerepet. Mint ahogyan jó példával szolgálhatnak a közvetlen lakókörnyezetük rendben- lartásáva! és csinosításával. Az aprófalvakban különö­sen érvényes tétel, hogy nincs olyan közösségi prob­léma. amiben a párttagság ne lenne illetékes. Ami az állampolgárokat foglalkoz­tatja. azzal a pártnak is tö­rődnie kell. Elengedhetetle­nül fontos, hogy a határoza­tokat hozó testületek a te­lepülést érintő állásfoglalá­saik kialakításában * és a végrehajtás ellenőrzésében jobban támaszkodjanak a párttagok, pártcsoportok ta­pasztalataira. Jó módszer, ha a települést érintő té­mákban a társközségek pártcsoportja esetleg önálló­an terjeszti elő a napiren­deket a pártbizottság vagy a végrehajtó bizottság ülésé­re. Az elöljáróságok létszá­muktól és működési terüle­tük nagyságától függetlenül egyenrangúak a közös taná­csokkal. Vétót emelhetnek a tanács határozata ellen, meghatározott kérdésekben önállóan dönthetnek, egyet­értési joguk van, véleményü­ket ki kell kérhi a tanácsi szervek döntései előtt. Sőt, ha nem értenék egyet a tele­pülést érintő szakigazgatási döntéssel, fellebbezhetnek is. A példaszerű felsorolás­ból kitűnik, hogy az elöl­járóságok kezében komoly eszközök vannak, ezeket Is­merjék meg jól a kommu­nista tanácstagok, fontos, hogy szükség esetén éljenek vele. de azt körültekintően, valóban a község lakosságá­nak érdekében, nagy fele­lősséggel tegyék. ÖNÁLLÓSÁG - KÖLCSÖNÖS ÉRDEKELTSÉG Az élet sokszínűsége az aprófalvakban is számtalan döntést igénylő szituációt, állásfoglalást igénylő kér­dést vet fel. Nehéz rendező­elvet felállítani arra, hogy a kommunisták mikor, mit támogassanak, vagy ellenez­zenek, az elöljáróságok tö­rekvéseiből. Egy-egy tám­pontot azonban általános ér­vényűnek tekinthetünk. Ne­vezetesen, hogy a kisközsé­gek nagyobb önállóságának és az elöljáróságok gazda­szerepének kiteljesedése ne gyengítse, hanem erősítse és szélesítse az egymáshoz már eddig is sok szálon kötődő közös tanácsú községek kap­csolatát. Ugyanakkor attól sem szabad idegenkedni, ha az elöljáróság másik közös tanács társközségével is ke­resi a kölcsönös érdekeltsé­gen alapuló együttműködést, mert lehetnek olyan terüle­tek. ahol ez a kedvezőbb a lakosság számára. B. T. Bogács község számon tar­tott ünnepeinek sorában ott szerepel november ll-e, Márton napja, mint a falu több mint 700 éves, Szent Márton tiszteletére felszen­telt műemlék templomának búcsúnapja. Igaz, napjainkra ez ünnep egyházi jelentősé­ge sokat halványodott, ám az esemény nagy evésekkel, poh utazgatásokkal, vendé­geskedéssel, együttjáró csa­ládias jellege — akárcsak régen — ma is élénken él a bükkaljai településen. De nemcsak Bogács jeles napja november 11-e! Már­ton napját országszerte ki­emelt ünnepként kezelték ősei/tk. Ügy is mint gazda­sági évnek fontos zárónap­ját; úgy is, mint időjósló napot: úgy is, mint adófize­tési határidőt. A XVI—XVII. század folyamán a földvám, vagyis a földbér levonása — sok helyen — György és Márton napján történt. Az őszi szolgáltatást Szent Már­ton adójaként is emlegették. A mádi jobbágyokkal kö­tött szerződésében Rákóczi után 316 táján született Pan­nónia, Savária városában, a mai Szombathely elődjében. Előbb katonai szolgálatot teljesített, majd egyházi pá­lyát választott, s Francia- országban Tours püspöke­ként munkálkodott. Meghalt 397. november 8-án. A ma, nevét, viselő napon, novem- br 11-én temették el. Élet­rajzát tanítványa Sulpitius Severus írta meg. Számtalan, nevéhez fűződő legenda kö­zül a két legnevezetesebb: 1. Márton alázatból a ludak ól­jába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Am ezek gágogásukkal elárulták, így „kénytelen” volt a püs­pökséget elvállalni. 2. Tél­időben Amiens felé haladva Márton egy félmeztelen kol­dussal találkozott. Megesett rajta a szíve, köpönyegét kettéhasította, s felét a kol­dusra borítá. A legenda sze­rint a koldus maga Jézus Krisztus volt. De térjünk vissza Márton mai ünnepéhez, az e napi vidám lakmározáshoz. En­nek „jogosságát” alátámasz­tandó egy régi regula: „aki Márton napján libát eszik, e pész évben nem éhezik". Tessék kipróbálni! Hajdú Imre Márton György többek között azért írta: „Szent Márton adójá­ban adjanak esztendőnkint 20 magyar forintot.” Márton napján a polgárok, kereskedők, de még a pa­rasztok is ludat vágtak. Nagy evések, ivások napja volt ez, hogy mindenből bőven le­gyen tavaszig. A középkor­ban az óév utolsó jeles ün­nepe volt Márton nevenapja. Ettől kezdve karácsonyig negyvennapos böjti időszak következett, aminek Márton böjtje volt a neve. Az e napon elfogyasztott liba csontjaiból a jövendő időjárást lehetett megjósolni. Apáczai Csere János írja: ........A Márton lúd méllyé h a világos, hó lészen, ha fe­kete, eső.” Természetesen más időjósló regulákat is is­mertek őseink e nap kap­csán. „Márton olykor fehér lovon jár" — tehát felké­szülhetünk a havazásra. Egy másik szerint: „ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”. Bőd Péter egyebek között ezeket ír­ta: „Szoktak jövendölni aSz. Márton napjáról a parasztok, hogy ha tisztába mégyen le a nap kemény tél, ha ko­molyba, lágy tél lészen”. Ugyanő jegyzi meg: „a hol­lót némely nemzetek Sz. Márton madarának mondot­ták, azért mivel akkor kezd láttatni, a tél eközelítvén, addig hideg erdőben lakik”, Egyes vidékeken a Márton napján házról házra járó pásztorok bélesadót, rétes­pénzt kaptak, máshol szent- mártonrétessel ajándékozták meg őket. Általában erre a napra kiforr az új bor. Du­gonics András jeles mondása szerint: „a bornak Szent Mártod a bírája.” Az ünnep névadója Szent Márton, aki időszámítás Miskolc második leg- 0 nagyobb postai intéz­ménye a Kilián lakó­telepi 10-es Számú Postahi­vatal. A kétszáz dolgozó kö­zül 160-an kézbesítéssel fog­lalkoznak, s ha figyelembe vesszük, hogy a hivatal kéz­besítési területe a Domus Áruháztól Bükkszentkeresztig terjed, nem könnyű a mun­kájuk. A napilapokból pél­dául közel 20 ezer példányt kézbesítenek ki az előfize­tőknek naponta. Fotó: Csákó Gyula A képen: a központi épület homlokzata-es számú postán A távirdai részlegben Pásztor Magdolna munka közben A gépesített „alakulat" körútra indul . A kezbesitöszobóban a kora reggeli órákban nagy o for­galom, több ezer küldemény várja, hogy a címzetthez kéz­besítsék. Répási Albertné a körzetébe tartozó leveleket vá­logatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents