Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985. november 7. csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Gyorsuló társadalom

A Szovjetunió Kommunista Pártja október 2G-án közzétette újjászerkesztett programjának tervezetét. November 7-én így még nyomatékosabban irányul a figyelem a Szovjetunióra. Arra, hogy mi új van kibontakozóban szovjet földön, miként készülnek a párt XXVII. kongresszusára. A programtervezet aligha okoz meglepetést azoknak, akik1 figyelemmel kísérik a szovjet belpolitika mozgását, avagy annak itthoni és külföldi visszhangját. Mégis sok tanulsággal szolgál a tervezet, mind a múlt és jelen értékelése, mind a jövőkép megrajzolása szempontjából. A program-előzmények ismertek. Az elsőt 1903-ban fogadta el a bolsevik párt, célja a cári rendszer megdöntése volt. Az első program ma 68 éve teljesült, 1917-ben. A második — 1919-ben Vili. kongresszusán fogadta el a párt — célul tűzte a szocializmus felépítését. A harmadikat 1961-ben, a XXII. kongresz- szus hagyta jóvá, ez a kommunista építés sokoldalú kibontakoztatását célozta. „Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében — az ország társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján — előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem programja” — olvashatjuk a tervezetben.

Jogos büszkeséggel szól a dokumentum a múlt teljesítményeiről. Visszatekintve az elődök és a ma élő, már idősebb nemzedékek harcára — természetes a tisztelgés a hősi helytállás előtt, légyen az a forradalmi harcokban, a nagy honvédő háborúban, avagy a mindennapi munkában. Ismerősek azok az értékelések, amelyek a világ jelenkori folyamatairól, a haladás és a reakció közötti harcról szólnak. A világrendszerré vált szocializmusban immár többrétű tapasztalat bizonyítja a szocialista építés általános és sajátos törvényszerűségei közötti dialektikus viszonyt. Az alapvető általános törvényszerűségek vázolása után így szól erről a tervezet: „Magabiztos előrehaladásunknak, a növekedési nehézségek leküzdésének és a felmerülő ellentmondások időben való megoldásának az alapja az általános törvényszerűségek minden egyes szocialista ország konkrét körülményeinek megfelelő alkalmazása; ez a kormányzó kommunista pártok reális hozzájárulása a szocialista fejlődés általános folyamatához.”

Természetesen minden programnak a lelke: a jövőre vonatkozó célkitűzései. Sokatmondó azonban a jelenhez való viszonya is. Az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésein is megerősítést nyert annak a stratégiai irányvonalnak a kontinuitása, amelyet a XXVI. pártkongresszus és az azt követő KB-ülések dolgoztak ki. Ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsov így fogalmazott: „A kontinuitás, a folytonosság lenini értelemben a szüntelen előrehaladást, az új problémák feltárását és megoldását, a fejlődés minden akadályának kiküszöbölését jelenti.” E szemlélet tükrében érthető, hogy a programtervezetben a leggyakrabban használt szavak és fordulatok a következők: gyorsítás, inten- zifikálás, tudományos és műszaki haladás, dinamikus növekedés, minőségi mutatók, hatékonyság, tökéletesítés, világszínvonal.

A XXVI. kongresszus, de kivált az SZKP Központi Bizottsága ez év április 23-i ülése óta tanúi vagyunk egy szemléletbeli és az ezzel együtt járó stílusbeli változás felerősödésének. Ennek pedig az a lényege, hogy kellő tisztelettel, de mértéktartóan szólni az elért eredményekről, elismerni a dolgozó emberek erőfeszítéseit, ugyanakkor kendőzetlenül, a dolgok megváltoztathatóságába vetett szilárd hittel szembenézni a nehézségekkel, a visszásságokkal. Ebben példát mutat a párt főtitkára. A tudományos-műszaki haladás meggyorsításáról a Központi Bizottságban tartott tanácskozáson többek között utalt arra, hogy: „Van mivel büszkélkednünk a gazdasági fejlődés terén. Az országban felépítettük az üzemek ezreit, megváltozott városaink és falvaink arculata, emelkedett a kultúra, a közoktatás, az egészségügy színvonala. Sokat tettünk azért, hogy javítsuk a lakáskörülményeket, a kulturális és jóléti ellátottságot, általában növeljük a nép anyagi jólétét.” Ugyanakkor egyértelműen megfogalmazta: „Látjuk azonban, hogy a 70-es évek elejétől bizonyos nehézségek jelentkeztek a gazdasági fejlődésben. Ennek fő oka az, hogy nem voltunk elég állhatatosak a struktúrapolitikának, az irányítás formáinak és módszereinek, a gazdasági tevékenység pszichológiájának az átalakításában. A párt előtt, a nép előtt az a feladat áll, hogy leküzdjük a negatív tendenciákat és gyors javulást érjünk el. Más megoldás nincs: Nem nyirbálhatjuk meg a szociális programokat."

Barát és ellenség bizonyára egyaránt tisztában van vele: nem kis felelősség nyugszik a szovjet kommunisták, a szovjet állampolgárok vállán. A világ most újfent örömmel konstatálhatja a magas szintű felelősségtudatot: „... kötelesek vagyunk élre törni a tudományos-műszaki haladásban, el kell érnünk a társadalmi munka termelésének világszínvonalát.” — jelentette ki Gorbacsov elvtárs a Központi Bizottság ez év márciusi ülésén. Ez a kötelesség az objektív körülményekből fakadóan több vonzatú. E kötelesség mindenekelőtt a szovjet dolgozók, a soknemzetiségű nép sorsáért való felelősségvállalás. A Szovjetunió világpolitikai helyzetéből azonban az is következik, hogy a szovjet társadalom és gazdaság megújulása, fejlődésének meggyorsulása nagy hatással van a szocializmus sorsára az egész világon. A mi internacionalista szolidaritásunkból egyértelműen következik, hogy érdekeltek vagyunk egymás sikerei iránt.

A vállalkozás sokrétű tennivalót tartalmaz. „Egyszerre, egyidejűleg sok területen kell előrehaladnunk, máskülönben nem tudjuk meggyorsítani előrehaladásunkat” — így fogalmazott az SZKP főtitkára az év nyarán, a dnyepropetrovszki kohászok előtt. A programtervezetnek mégis a legmarkánsabb és a legtöbb új elemet tartalmazó része a gazdasági feladatok megfogalmazása. Nem kisebb tennivalókat tűz célul a tervezet, mint az egész népgazdaság rekonstrukciója. Ennek legjellemzőbb csomópontjai a következők:

— a munka termelékenységének fokozása (a következő tizenöt éves időszakban a munka termelékenységének 2,3—2,5-sze- res növelését tervezi),

— gyökeresen javítani akarják a természeti erőforrások, a nyersanyagok és egyéb anyagok, a fűtőanyagok, az energia felhasználását, a nyersanyag kitermelésétől és komplex feldolgozásától a végtermék kibocsátásáig,

— a termékek műszaki színvonalának emelése, a minőség javítása.

— a beruházások hatékonyságának növelése (a súlypontot az új építkezésekről áthelyezik a már meglévő vállalatok felújítására),

— az intenzitás növelésére való áttérés kapcsán mélyreható strukturális változásokat terveznek a gazdaságban,

— a gazdasági potenciál alapját képező nehézipar viszonylag gyors rekonstrukciójával számolnak,

— kiemelten kívánják fejleszteni a szerszámgépipart, az elektronikát és a mikro-elektronikai ipart, a számítástechnikai és műszeripart, az egész informatikát, mint a tudományos-műszaki haladás katalizátorait,

— nagy hangsúlyt kap a mezőgazdaság, valamint a közszükségleti cikkek gyártása,

— a termelési viszonyok fejlesztésén belül külön figyelmet érdemel az elosztási viszonyok tökéletesítése, a dolgozók erkölcsi, anyagi érdekeltségének növelése,

— végül a tervezés és a gazdaságirányítás fejlesztését a tervezel abban summázza, hogy a stratégiai feladatok megoldásában, a központosítás fejlesztésével együtt a párt intézkedéseket tesz az alapvető termelési láncszem — az egyesülések és a vállalatok — szerepének fokozására.

Rokonszenves dinamizmust sugároz a programtervezet. A társadalom egészséges mozgásának felpergetése a Szovjetunióban ma már nemcsak célkitűzés, hanem gyakorlat dolga is. A szovjet emberek és a világ haladó erői nagy reményeket fűznek a tervezet által is fémjelzett új irányvonalhoz. Rokonszenves az a dinamika, amelyet az SZKP és annak vezetése sugároz, mind a Szovjetunió belső életében, mind a nemzetközi küzdőtéren. A programtervezet a szovjet társadalom, ezen belül főleg a gazdaság megújulását, hatékonyságának felgyorsítását célozza, a külpolitikai porondon a közelgő genfi csúcstalálkozótól pedig a béke pozícióinak erősödését várja az emberiség. A várakozás talán felfokozott, de ez természetes: hiszen a tét az emberiség jövője.

A

z ember reménykedik: a két nagyhatalom vezetőinek meg kell találniuk egy biztonságosabb világ garanciáinak módozatait. A Szovjetunió részéről a méltatott programtervezet is egyértelműen demonstrálja a béke érdekeltségét. Reméljük, hogy a realizmus és a józan ész végül is felülemelkedik az emberiségre leselkedő veszélyeken.

Nagy Zoltán

Az épülő polietiléngyár

A TVK-ban, ahol 1965-től több lízmilliárd forint értékben számos új petrolkémiai üzem épült, kivétel nélkül valamennyi létesítményt határidőre, az előirányzott költséget nem túllépve és jó minőségben adták át rendeltetésének.

Kezdetben még külső szervezeteket, úgynevezett beruházó vállalatokat bíztak meg az irányító, szervező munkával. De már akkor is kitapintható volt, hogy a kombinát, saját jól felfogott érdekétől vezérelve a legfontosabb feladatának tartja, hogy minden rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel segítségére legyen a beruházónak. A vállalatnak ez a magatartása különösen azokon a területeken éreztette jótékony hatását, ahol közismerten évek hosszú során át rendkívül szűk kapacitások álltak rendelkezésre. Többek között bizonyos szakipari, illetve befejező jellegű feladatok (szigetelési, mázoló, állványozási munkák stb.) és speciális szakterületeken, például műszerszerelésben működtek közre a kombinát különböző szervezetei.

A hetvenes évek közepén a TVK elérkezettnek látta az időt arra, hogy létrehozza a saját beruházó szervezetét és kezébe vegye a beruházás teljes irányítását. Ennek egyenes következménye volt, hogy amikor a kombinát beruházási igazgatósága megalakult, a munkák még tervszerűbben, szervezettebben haladtak. Ebben természetesen az is döntően közrejátszott, hogy a kombinát gazdasági és politikai vezetése a korábbinál is nagyobb figyelemmel kísérte a beruházási folyamatok alakulását, egyúttal szigorúan számon kérte az elvégzendő munkát, nem feledkezve meg az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételekről.

Az is a TVK javára írható, hogy amikor még az egész országban, így a vegyiparon belül is az extenzív fejlesztések voltak előtérben, a kombinátban már akkor megkezdték a termelő kapacitások initenzifikálását. így a festékgyár évi 6 ezer tonna kapacitását több mint ötvenezer tonnára növelték, a nitrogénműtrágya-gyár kapacitását pedig — amely eredetileg 100 ezer tonna ammónia előállítását jelentette — saját erőből megvalósított bővítéssel megkétszerezték, vagyis 250 ezer tonna ammónia és ennek megfelelő műtrágya termelésére tették alkalmassá. De megemlíthetjük a műanyaggyárat is, amelyet eredetileg kétezer tonna termék gyártására létesítettek, igaz, jelentős fejlesztésekkel, bővítésekkel, de

kizárólag saját erőből évi 100 ezer tonnára bővítettek, s ezzel — jóllehet ez nem jelent fő profilt a kombinátnak — a Tiszai Vegyi Kombinát hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó vállalatává fejlődött.

Az elmondottakat úgy is összegezhetnénk, hogy a TVK-ban más vállalatokhoz képest már akkoriban jelentős szemléletváltozás ment végbe. Mert mi másnak tulajdonítható az a vállalati magatartás, hogy jóformán még be sem fejeződött egy- egy beruházás, a szakemberek már megkezdték azoknak a műszaki intézkedéseknek a kidolgozását, amelyekkel az üzembe helyezett kapacitásokat viszonylag rövid idő leforgása alatt jelentősen megnövelték, nemegyszer megduplázták.

Tehát nincs semmi boszorkányság abban, hogy a TVK-ban országosan is kiemelkedő teljesítményeket produkáltak a különböző fejlesztések, beruházások kivitelezésében. Egyszerűen: a kombinát vezetői odafigyelnek, közös érdeküknek tekintik, hogy a legrövidebb időn belül termeljenek a létrehozott új kapacitások. Külön aláhúzandó a vezetők felelőssége — ideértve a vezérigazgatót is — nemcsak a rájuk bízott területek előrelátó, összehangolt irányításában, hanem az ellenőrzésben is.

A Tiszai Vegyi Kombinátban jelenleg a nem lebecsülendő napi termelési feladatok mellett a legfontosabb tennivalónak az évi 140 ezer tonna kapacitású lineáris polietiléngyár határidőre, vagyis a jövő év végére történő megvalósítását tartják. Ez döntő a tekintetben is, hogy a magyar—szovjet kormányközi megállapodás értelmében 1987-től már nem a TVK szállít évi 130 ezer tonna etilént a Szovjetunióba, hanem az ott elkészülő olefingyárból kapja Lenin- város ezt a fontos petrolkémiai alapanyagot, amelyet azután a TVK-ban dolgoznak fel műanyag terméknek.

A vállalat gazdasági vezetésével együtt a kombinát párt- és társadalmi szervei, köztük az üzemi pártbizottság. megkülönböztetett figyelemmel kísérik a beruházás megvalósítását, különös tekintettel a kivitelezőkkel is egyeztetett részhatáridők betartására. Az üzemi párt- bizottság legutóbb október közepén tekintette át az építés, szerelés helyzetét. A beruházási igazgató elégedetten állapította meg, hogy az elmúlt télen a nagy hideg miatt bekövetkezett mintegy két és fél hónapos elmaradást a kivitelezésben közreműködő vállalatokkal —

amelyek nagyfokú rugalmasságot tanúsítottak —, lényegében pótolták. Egyebek között dicsérte a kivitelezőket azért, mert nem vártak arra, hogy minden tervet, dokumentációt kompletten kézhez kapjanak, hanem már a résztervek birtokában. sőt esetenként szóbeli megállapodás alapján is hozzáláttak egy-egy munkához. Ily módon időt takarítottak meg. Ehhez persze az is kellett, hogy a beruházó és a kivitelező között kölcsönös legyen a bizalom, amely sokszor többet ért a pecséttel ellátott szigorúan hivatalos iratoknál.

A Tiszai Vegyi Kombinátban messzemenően elégedettek a legtöbb vállalat munkájával. Közülük is kiemelendő a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Vegyépszer, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat teljesítménye. Azért a TVK is tesz egyet-mást. Itt van például a kivitelezők anyagi ösztönzése, amely szintén figyelemre méltó intézkedés. Ennek lényege, hogy a kombinát vezetése 18 millió forintot különített el különböző célfeladatok, a jó minőségben és határidőre elvégzett munkák díjazására, amelyekből a kivitelezők részesülnek, ha teljesítik a beruházó által velük szemben támasztott követelményeket.

De más formában is közreműködik a TVK a beruházásban. A kombinát műszerautomatika főosztálya végzi például a VILATI-val közösen a gyár fontosabb műszerezését. A vállalat által létrehozott úgynevezett előkészítő üzem dolgozói egyrészről részt vesznek a gépészeti üzem kivitelezési munkáiban, a beruházás elkészülte után pedig a polietiléngyár üzemeltetési feladatát látják el.

A közelmúltban a TVK kollektívája az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére jelentős munkaverseny-fel- ajánlást tett, hogy ily módon is segítse a magyar—szovjet gazdasági együttműködés továbbfejlesztése szempontjából rendkívül fontos, 6 milliárd forint értékű lineáris polietiléngyár megvalósítását. A vállalás lényege: a tél okozta kiesés ellenére a tervezett határidőre, 1986 végére üzembe helyezik az új létesítményt, és biztosítják a Kalusban épülő olefingyárból 1987-től Leninváros- ba érkező etilén átvételét.

Legalább ilyen jelentős a TVK-nak az az elhatározása is, mely szerint 1987-ben már 120 ezer tonna különleges polietilént állít elő az új gyár, s ebből több tízezer tonnát tőkés piacon értékesítenek.

Lovas Lajos