Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985. november 7. csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gyorsuló társadalom A Szovjetunió Kommunista Pártja ok­tóber 2G-án közzétette újjászerkesz­tett programjának tervezetét. No­vember 7-én így még nyomatékosabban irányul a figyelem a Szovjetunióra. Arra, hogy mi új van kibontakozóban szovjet földön, miként készülnek a párt XXVII. kongresszusára. A programtervezet aligha okoz meglepetést azoknak, akik1 figyelem­mel kísérik a szovjet belpolitika mozgását, avagy annak itthoni és külföldi vissz­hangját. Mégis sok tanulsággal szolgál a tervezet, mind a múlt és jelen értékelé­se, mind a jövőkép megrajzolása szem­pontjából. A program-előzmények ismer­tek. Az elsőt 1903-ban fogadta el a bol­sevik párt, célja a cári rendszer megdön­tése volt. Az első program ma 68 éve tel­jesült, 1917-ben. A második — 1919-ben Vili. kongresszusán fogadta el a párt — célul tűzte a szocializmus felépítését. A harmadikat 1961-ben, a XXII. kongresz- szus hagyta jóvá, ez a kommunista épí­tés sokoldalú kibontakoztatását célozta. „Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében — az ország társadalmi­gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján — előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommu­nizmus felé. Ez a békéért és a társadal­mi haladásért folytatott küzdelem prog­ramja” — olvashatjuk a tervezetben. Jogos büszkeséggel szól a dokumentum a múlt teljesítményeiről. Visszatekintve az elődök és a ma élő, már idősebb nem­zedékek harcára — természetes a tisztel­gés a hősi helytállás előtt, légyen az a forradalmi harcokban, a nagy honvédő háborúban, avagy a mindennapi munká­ban. Ismerősek azok az értékelések, ame­lyek a világ jelenkori folyamatairól, a ha­ladás és a reakció közötti harcról szólnak. A világrendszerré vált szocializmusban immár többrétű tapasztalat bizonyítja a szocialista építés általános és sajátos tör­vényszerűségei közötti dialektikus vi­szonyt. Az alapvető általános törvénysze­rűségek vázolása után így szól erről a tervezet: „Magabiztos előrehaladásunk­nak, a növekedési nehézségek leküzdésé­nek és a felmerülő ellentmondások idő­ben való megoldásának az alapja az ál­talános törvényszerűségek minden egyes szocialista ország konkrét körülményeinek megfelelő alkalmazása; ez a kormányzó kommunista pártok reális hozzájárulása a szocialista fejlődés általános folyamatá­hoz.” Természetesen minden programnak a lelke: a jövőre vonatkozó célkitűzései. Sokatmondó azonban a jelenhez való vi­szonya is. Az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésein is megerősítést nyert an­nak a stratégiai irányvonalnak a kontinui­tása, amelyet a XXVI. pártkongresszus és az azt követő KB-ülések dolgoztak ki. Ez­zel összefüggésben Mihail Gorbacsov így fogalmazott: „A kontinuitás, a folytonos­ság lenini értelemben a szüntelen előre­haladást, az új problémák feltárását és megoldását, a fejlődés minden akadályá­nak kiküszöbölését jelenti.” E szemlélet tükrében érthető, hogy a programtervezet­ben a leggyakrabban használt szavak és fordulatok a következők: gyorsítás, inten- zifikálás, tudományos és műszaki hala­dás, dinamikus növekedés, minőségi muta­tók, hatékonyság, tökéletesítés, világszín­vonal. A XXVI. kongresszus, de kivált az SZKP Központi Bizottsága ez év április 23-i ülése óta tanúi vagyunk egy szem­léletbeli és az ezzel együtt járó stílusbe­li változás felerősödésének. Ennek pedig az a lényege, hogy kellő tisztelettel, de mértéktartóan szólni az elért eredmények­ről, elismerni a dolgozó emberek erőfe­szítéseit, ugyanakkor kendőzetlenül, a dolgok megváltoztathatóságába vetett szi­lárd hittel szembenézni a nehézségekkel, a visszásságokkal. Ebben példát mutat a párt főtitkára. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsításáról a Központi Bizott­ságban tartott tanácskozáson többek kö­zött utalt arra, hogy: „Van mivel büsz­kélkednünk a gazdasági fejlődés terén. Az országban felépítettük az üzemek ezreit, megváltozott városaink és falvaink arcu­lata, emelkedett a kultúra, a közoktatás, az egészségügy színvonala. Sokat tettünk azért, hogy javítsuk a lakáskörülménye­ket, a kulturális és jóléti ellátottságot, ál­talában növeljük a nép anyagi jólétét.” Ugyanakkor egyértelműen megfogalmaz­ta: „Látjuk azonban, hogy a 70-es évek elejétől bizonyos nehézségek jelentkeztek a gazdasági fejlődésben. Ennek fő oka az, hogy nem voltunk elég állhatatosak a struktúrapolitikának, az irányítás formá­inak és módszereinek, a gazdasági tevé­kenység pszichológiájának az átalakításá­ban. A párt előtt, a nép előtt az a feladat áll, hogy leküzdjük a negatív tendenciá­kat és gyors javulást érjünk el. Más meg­oldás nincs: Nem nyirbálhatjuk meg a szociális programokat." Barát és ellenség bizonyára egyaránt tisztában van vele: nem kis felelősség nyugszik a szovjet kommunisták, a szov­jet állampolgárok vállán. A világ most új­fent örömmel konstatálhatja a magas szintű felelősségtudatot: „... kötelesek va­gyunk élre törni a tudományos-műszaki haladásban, el kell érnünk a társadalmi munka termelésének világszínvonalát.” — jelentette ki Gorbacsov elvtárs a Központi Bizottság ez év márciusi ülésén. Ez a kö­telesség az objektív körülményekből faka­dóan több vonzatú. E kötelesség minde­nekelőtt a szovjet dolgozók, a soknemze­tiségű nép sorsáért való felelősségvállalás. A Szovjetunió világpolitikai helyzetéből azonban az is következik, hogy a szovjet társadalom és gazdaság megújulása, fej­lődésének meggyorsulása nagy hatással van a szocializmus sorsára az egész vilá­gon. A mi internacionalista szolidaritá­sunkból egyértelműen következik, hogy érdekeltek vagyunk egymás sikerei iránt. A vállalkozás sokrétű tennivalót tartal­maz. „Egyszerre, egyidejűleg sok terüle­ten kell előrehaladnunk, máskülönben nem tudjuk meggyorsítani előrehaladásun­kat” — így fogalmazott az SZKP főtitká­ra az év nyarán, a dnyepropetrovszki ko­hászok előtt. A programtervezetnek még­is a legmarkánsabb és a legtöbb új ele­met tartalmazó része a gazdasági felada­tok megfogalmazása. Nem kisebb tenniva­lókat tűz célul a tervezet, mint az egész népgazdaság rekonstrukciója. Ennek leg­jellemzőbb csomópontjai a következők: — a munka termelékenységének fokozá­sa (a következő tizenöt éves időszakban a munka termelékenységének 2,3—2,5-sze- res növelését tervezi), — gyökeresen javítani akarják a ter­mészeti erőforrások, a nyersanyagok és egyéb anyagok, a fűtőanyagok, az energia felhasználását, a nyersanyag kitermelésé­től és komplex feldolgozásától a végter­mék kibocsátásáig, — a termékek műszaki színvonalának emelése, a minőség javítása. — a beruházások hatékonyságának nö­velése (a súlypontot az új építkezésekről áthelyezik a már meglévő vállalatok fel­újítására), — az intenzitás növelésére való áttérés kapcsán mélyreható strukturális változá­sokat terveznek a gazdaságban, — a gazdasági potenciál alapját képező nehézipar viszonylag gyors rekonstrukci­ójával számolnak, — kiemelten kívánják fejleszteni a szerszámgépipart, az elektronikát és a mikro-elektronikai ipart, a számítástech­nikai és műszeripart, az egész informati­kát, mint a tudományos-műszaki haladás katalizátorait, — nagy hangsúlyt kap a mezőgazdaság, valamint a közszükségleti cikkek gyártá­sa, — a termelési viszonyok fejlesztésén be­lül külön figyelmet érdemel az elosztási viszonyok tökéletesítése, a dolgozók er­kölcsi, anyagi érdekeltségének növelése, — végül a tervezés és a gazdaságirányí­tás fejlesztését a tervezel abban summáz­za, hogy a stratégiai feladatok megoldá­sában, a központosítás fejlesztésével együtt a párt intézkedéseket tesz az alap­vető termelési láncszem — az egyesülé­sek és a vállalatok — szerepének fokozá­sára. Rokonszenves dinamizmust sugároz a programtervezet. A társadalom egészsé­ges mozgásának felpergetése a Szovjet­unióban ma már nemcsak célkitűzés, ha­nem gyakorlat dolga is. A szovjet embe­rek és a világ haladó erői nagy reménye­ket fűznek a tervezet által is fémjelzett új irányvonalhoz. Rokonszenves az a di­namika, amelyet az SZKP és annak veze­tése sugároz, mind a Szovjetunió belső életében, mind a nemzetközi küzdőtéren. A programtervezet a szovjet társadalom, ezen belül főleg a gazdaság megújulását, hatékonyságának felgyorsítását célozza, a külpolitikai porondon a közelgő genfi csúcstalálkozótól pedig a béke pozícióinak erősödését várja az emberiség. A várako­zás talán felfokozott, de ez természetes: hi­szen a tét az emberiség jövője. A z ember reménykedik: a két nagy­hatalom vezetőinek meg kell talál­niuk egy biztonságosabb világ ga­ranciáinak módozatait. A Szovjetunió ré­széről a méltatott programtervezet is egy­értelműen demonstrálja a béke érdekelt­ségét. Reméljük, hogy a realizmus és a józan ész végül is felülemelkedik az em­beriségre leselkedő veszélyeken. Nagy Zoltán Az épülő polietiléngyár A TVK-ban, ahol 1965-től több lízmilliárd forint érték­ben számos új petrolkémiai üzem épült, kivétel nélkül valamennyi létesítményt ha­táridőre, az előirányzott költ­séget nem túllépve és jó mi­nőségben adták át rendelte­tésének. Kezdetben még külső szervezeteket, úgynevezett beruházó vállalatokat bíztak meg az irányító, szervező munkával. De már akkor is kitapintható volt, hogy a kombinát, saját jól felfogott érdekétől vezérelve a leg­fontosabb feladatának tart­ja, hogy minden rendelke­zésre álló erőkkel és eszkö­zökkel segítségére legyen a beruházónak. A vállalatnak ez a magatartása különösen azokon a területeken érez­tette jótékony hatását, ahol közismerten évek hosszú so­rán át rendkívül szűk kapa­citások álltak rendelkezésre. Többek között bizonyos szakipari, illetve befejező jellegű feladatok (szigetelé­si, mázoló, állványozási munkák stb.) és speciális szakterületeken, például mű­szerszerelésben működtek közre a kombinát különböző szervezetei. A hetvenes évek közepén a TVK elérkezettnek látta az időt arra, hogy létrehozza a saját beruházó szervezetét és kezébe vegye a beruházás teljes irányítását. Ennek egyenes következménye volt, hogy amikor a kombinát be­ruházási igazgatósága mega­lakult, a munkák még terv­szerűbben, szervezettebben haladtak. Ebben természete­sen az is döntően közreját­szott, hogy a kombinát gaz­dasági és politikai vezetése a korábbinál is nagyobb fi­gyelemmel kísérte a beruhá­zási folyamatok alakulását, egyúttal szigorúan számon kérte az elvégzendő munkát, nem feledkezve meg az eh­hez szükséges személyi és tárgyi feltételekről. Az is a TVK javára írha­tó, hogy amikor még az egész országban, így a vegy­iparon belül is az extenzív fejlesztések voltak előtérben, a kombinátban már akkor megkezdték a termelő kapa­citások initenzifikálását. így a festékgyár évi 6 ezer ton­na kapacitását több mint öt­venezer tonnára növelték, a nitrogénműtrágya-gyár kapa­citását pedig — amely ere­detileg 100 ezer tonna am­mónia előállítását jelentette — saját erőből megvalósított bővítéssel megkétszerezték, vagyis 250 ezer tonna am­mónia és ennek megfelelő műtrágya termelésére tették alkalmassá. De megemlíthet­jük a műanyaggyárat is, amelyet eredetileg kétezer tonna termék gyártására lé­tesítettek, igaz, jelentős fej­lesztésekkel, bővítésekkel, de kizárólag saját erőből évi 100 ezer tonnára bővítettek, s ezzel — jóllehet ez nem jelent fő profilt a kombinát­nak — a Tiszai Vegyi Kom­binát hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó vállala­tává fejlődött. Az elmondottakat úgy is összegezhetnénk, hogy a TVK-ban más vállalatokhoz képest már akkoriban jelen­tős szemléletváltozás ment végbe. Mert mi másnak tu­lajdonítható az a vállalati magatartás, hogy jóformán még be sem fejeződött egy- egy beruházás, a szakembe­rek már megkezdték azok­nak a műszaki intézkedések­nek a kidolgozását, amelyek­kel az üzembe helyezett ka­pacitásokat viszonylag rövid idő leforgása alatt jelentő­sen megnövelték, nemegy­szer megduplázták. Tehát nincs semmi bo­szorkányság abban, hogy a TVK-ban országosan is ki­emelkedő teljesítményeket produkáltak a különböző fej­lesztések, beruházások kivi­telezésében. Egyszerűen: a kombinát vezetői odafigyel­nek, közös érdeküknek te­kintik, hogy a legrövidebb időn belül termeljenek a létrehozott új kapacitások. Külön aláhúzandó a vezetők felelőssége — ideértve a vezérigazgatót is — nemcsak a rájuk bízott területek elő­relátó, összehangolt irányí­tásában, hanem az ellenőr­zésben is. A Tiszai Vegyi Kombinát­ban jelenleg a nem lebecsü­lendő napi termelési felada­tok mellett a legfontosabb tennivalónak az évi 140 ezer tonna kapacitású lineáris po­lietiléngyár határidőre, vagyis a jövő év végére történő megvalósítását tartják. Ez döntő a tekintetben is, hogy a magyar—szovjet kormány­közi megállapodás értelmé­ben 1987-től már nem a TVK szállít évi 130 ezer tonna etilént a Szovjetunió­ba, hanem az ott elkészülő olefingyárból kapja Lenin- város ezt a fontos petrolké­miai alapanyagot, amelyet azután a TVK-ban dolgoz­nak fel műanyag terméknek. A vállalat gazdasági veze­tésével együtt a kombinát párt- és társadalmi szervei, köztük az üzemi pártbizott­ság. megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérik a beruhá­zás megvalósítását, különös tekintettel a kivitelezőkkel is egyeztetett részhatáridők betartására. Az üzemi párt- bizottság legutóbb október közepén tekintette át az épí­tés, szerelés helyzetét. A be­ruházási igazgató elégedetten állapította meg, hogy az el­múlt télen a nagy hideg mi­att bekövetkezett mintegy két és fél hónapos elmara­dást a kivitelezésben közre­működő vállalatokkal — amelyek nagyfokú rugal­masságot tanúsítottak —, lé­nyegében pótolták. Egyebek között dicsérte a kivitelező­ket azért, mert nem vártak arra, hogy minden tervet, dokumentációt kompletten kézhez kapjanak, hanem már a résztervek birtoká­ban. sőt esetenként szóbeli megállapodás alapján is hoz­záláttak egy-egy munkához. Ily módon időt takarítottak meg. Ehhez persze az is kel­lett, hogy a beruházó és a kivitelező között kölcsönös legyen a bizalom, amely sok­szor többet ért a pecséttel ellátott szigorúan hivatalos iratoknál. A Tiszai Vegyi Kombinát­ban messzemenően elégedet­tek a legtöbb vállalat mun­kájával. Közülük is kieme­lendő a Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat, a Vegyépszer, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat teljesítménye. Azért a TVK is tesz egyet-mást. Itt van például a kivitelezők anyagi ösztönzése, amely szintén figyelemre méltó in­tézkedés. Ennek lényege, hogy a kombinát vezetése 18 millió forintot különített el különböző célfeladatok, a jó minőségben és határidő­re elvégzett munkák díjazá­sára, amelyekből a kivitele­zők részesülnek, ha teljesí­tik a beruházó által velük szemben támasztott követel­ményeket. De más formában is köz­reműködik a TVK a beruhá­zásban. A kombinát műszer­automatika főosztálya végzi például a VILATI-val közö­sen a gyár fontosabb műsze­rezését. A vállalat által lét­rehozott úgynevezett előké­szítő üzem dolgozói egy­részről részt vesznek a gé­pészeti üzem kivitelezési munkáiban, a beruházás el­készülte után pedig a poli­etiléngyár üzemeltetési fel­adatát látják el. A közelmúltban a TVK kol­lektívája az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére je­lentős munkaverseny-fel- ajánlást tett, hogy ily módon is segítse a magyar—szovjet gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztése szempontjá­ból rendkívül fontos, 6 mil­liárd forint értékű lineáris polietiléngyár megvalósítá­sát. A vállalás lényege: a tél okozta kiesés ellenére a tervezett határidőre, 1986 végére üzembe helyezik az új létesítményt, és biztosít­ják a Kalusban épülő olefin­gyárból 1987-től Leninváros- ba érkező etilén átvételét. Legalább ilyen jelentős a TVK-nak az az elhatározása is, mely szerint 1987-ben már 120 ezer tonna különle­ges polietilént állít elő az új gyár, s ebből több tízezer tonnát tőkés piacon értéke­sítenek. Lovas Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents