Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
1985. november 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 H osszan tartó viták és több évig tartó kísérletek után vezették be január elsején az új keresetszabályozási rendszert. A változtatás lényege és — egyik — alapelve az volt, hogy a szabályozás elosztási funkciója mellett erősíteni kell a teljesítményekre — a gazdasági, a vállalati és az egyéni teljesítményekre egyaránt — ösztönző funkciót. Nos, ami az előbbit — vagyis az elosztási funkciót — illeti: máris biztonsággal állítható, hogy az idén nem kell tartani a bérek, illetve keresetek „elfutásától”. A legfrissebb statisztikai adatok arra utalnak, hogy az idei keresetnövekedés a tervezett mértékszóm felső határának megfelelően, 7,5 százalékkal növekszik. S mert a vártnál is nagyobb arányú a létszámcsökkenés, a 7 százalékra tervezett keresetvolumen-növekedés sem lesz magasabb, sőt még akkor sem haladja meg az előre számított mértéket, ha netán az átlagkereset a tervezettnél is jobban növekedne. Az új keresetszabályozás vásárlóerő-szabályozó funkciója tehát gyakorlatilag maradéktalanul érvényesül, vagyis a kiáramló vásárlóerő és a mögötte álló árualap közötti egyensúly — ki tudja hány év óta most az idén először — nem borul fel. Nézzük most az új keresetszabályozás ösztönző funkciójának érvényesülését. Máris biztonsággal állítható, hogy ez ügyben nem sikerült előbbre lépni. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteme messze elmarad a kívánatostól, vagyis a keresetek és a teljesítmények kívánatos összhangja most nem azért borul fel, mert a számítottnál nagyobb a keresetnövekedés, hanem mert a tervezettnél jóval kisebbek a vállalati teljesítmények. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a bér- és bérjellegű bevételek (1,9 százalékkal nőttek 1985 január és augusztus között az előző esztendő azonos időszakához képest. Tehát nagyjából máris a tervezettnek megfelelően. Az állami ipar- vállalatok és az ipari szövetkezetek termelése az idei első hat hónapban viszont jócskán elmaradt a tervezettől: 3 százalékos növekedéssel számolt a népgazdasági terv, s ebből nyolc hónap alatt mindösz- sze 0,4 százalékot sikerült teljesíteni. Nem sokkal jobbak a termelékenység alakulásával kapcsolatos statisztikai információk sem: 1984 első fél évében — az előző év azonos időszakához viszonyítva — 4 százalékos termelékenységnövekedést regisztrálhatlak a statisztikusok, az idei első fél évben pedig — ugyancsak a tavalyi év első hat hónapjához képest — mindössze másfél százalékot. Vagyis: a tervezettnek nagyjából megfelelő béremelkedés s emellett a tervezettől messze elmaradó termelési teljesítmény és termelékenységi mutató .. . Másképpen fogalmazva: az új típusú kereset- szabályozás úgy látszik egyelőre képtelen megmozdítani a vitathatatlanul meglevő teljesítménytartalékokat. Vegyük ehhez még hozzá, hogy jövőre a terveknek megfelelően — és lényegesen alacsonyabb fogyasztói árszintnövekedés mellett — mérsékeltebb ütemben növekedhetnek a keresetek. E két tényező együttes következményeként január elsejétől valamelyest szigorítani kell a keresetszabályozás feltételrendszerét. Erről döntött nemrégiben a ' Minisztertanács. A szigorító módosítások lényege, hogy — a vállalatokat érintő magasabb adókulcsok révén — jövőre változatlan bérnövekedéshez nagyobb teljesítmények kellenek, mint 1985-ben. Ugyancsak az adókulcsokkal operálva próbálják a kiugróan magas keresetek további növekedési ütemét fékezni — s lehet, hogy ez sokakat meglep. Magyarázatként csak annyit, hogy általánosítható idei tapasztalat, miszerint a vállalatok — engedve a vitathatatlanul erős társadalmi nyomásnak —, minden mozdítható pénzüket a bérek, a keresetek emelésére fordították, gyakorta még az elengedhetetlen fejlesztések rovására is. Ez pedig tarthatatlan magatartás, hisz voltaképpen a közeljövő felélését jelenti. Nos, ezért, hogy a 10 százalékon felüli keresetnövekedést igen magas adóteher nehezíti, ily' módon ösztökélve a vállalatokat arra, hogy csakis a tényleges teljesítményeik arányában emeljék a béreket, a kereseteket, illetve, hogy a bérezésre is fordítható pénzeszközöket — a fejlesztésre is gondolva — több év alatt használják fel. Akkor tehát — gyorsmérlegre téve az új típusú keresetszabályozást — végül is mi az eredmény? Csakis csupa negatívum? Nem. E szabályozási forma létjogosultságát erősen vitatok is megegyeznek abban. hogy az új konstrukció minden korábbinál rugalmasabb, liberálisabb; a vállalatoknak sokkal nagyobb mozgásteret ad, ráadásul egy sor lényeges és régóta kívánatos gazdálkodási tennivalóra szorította a munkáltatókat. Megszüntette például az úgynevezett létszámhígítási érdekeltséget. Lehetővé tette a korábbinál lényegesen jellemzőbb keresetdifferenciálást. Ösztönözte a létszámtartalékok hasznosítását és — igaz: csak egy viszonylag szűk vállalati körben — jótékony hatást gyakorolt a vállalati belső érdekeltségi rendszer átformálására is. Am mi lesz — különösen jövőre, a szigorító intézkedések után — a szabályozás ösztönző funkciójával? Ezzel kapcsolatban az ÁBMH szakembereinek véleményét kell idéznem: a jó vállalatok kereset- növekedésének aránya — korlátozások ellenére is — változatlan feltételektől függ: lényegesen jobb szervezés, a teljesítmények növelésére ösztönző belső érdekeltségi rendszer és persze a termelési szerkezet korszerűsítése. Semmi más módon nem fokozható a vállalatok jövedelemte- remtö képessége. V. Cs. Felújítási tervek az LKM-ben ——................................... .................................................................................. ........................ S zovjet kohászokkal közösen A magyar vaskohászat léte a felszabadulást követően szorosan összefüggött a szovjet anyagok, technikák és technológiák meghonosításával. Az együttműködésnek könyvtárnyi irodalma van, s ezen belül a diósgyőri kohászat szovjet kapcsolatai is tekintélyes kötetekre rúgnak. Ez a műszaki bibliotéka bővülhet a közeli időkben, hiszen az államközi szerződések nyújtotta lehetőségekre támaszkodva jelentős rekonstrukciós elképzelések egyeztetése folyik a diósgyőri szakemberek és szovjet kollégáik között. A közelmúltban egyhetes kemény munka során mérték fel az LKM-ben azokat a lehetőségeket, melyek kihasználásával megújhodhat a III-as számú kohó, növelhetik a késztermékek minőségét, csökkenthetik a most még sok gondot okozó magas önköltségeket, fokozható a termelés és termelékenység, és javítható az ötvözött acélok aránya. A szovjet Gipromez intézet három vezető szakembere, Borisz V alentinovics Sevljakov tervező főmérnök, Andrej Vasziljevics Marcsen- ko nyersvasgyártási osztály- vezető és Jurij Vasziljevics Grecsuskin, a hengerészeti főosztály főkonstruktőre egy fejlesztési koncepció megalapozásán dolgozott a magyar szakemberekkel együtt, amely megvalósítása az ezredfordulóig biztosítja az LKM alaptevékenységének hatékonyságát, gazdaságosságát. A kidolgozandó koncepcióban a III-as kohó felújítása mellett a hengerművek rekonstrukciója is nagy szerepet kap. Ezzel lehetővé válna a minőségi eredmények javítása és természetesen javulnának a munkakörülmények is. Az új szovjet technikák, technológiák bevezetésével megnövelhetik az LKM minőségi acéltermelését, amire a szovjet kohászatokban is jelentkeznek vevők. Köztudott viszont, hogy nemcsak alapvető anyagokból található kevés hazánkban, hanem az ötvözőelemeket is külföldről kell beszereznünk. Mint arról a szovjet delegáció vezetője beszélt, lehetőség nyílt arra az államközi szerződések alapján, hogy már az első lépcsőben az eddiginél nagyobb meny- nyiségű ötvözőelemeket és perlitet szállítsanak a Szovjetunióból Magyarországra és a rekonstrukciós munkák előrehaladásával, illetve befejezése után — az új teljesítőképességhez igazodva — tovább fokozható ezeknek a szállítmányoknak a meny- nyisége. Erre azért is szükség lesz, mivel a rekonstrukciók nyomán növekszik majd a műszaki színvonal, szélesebb termékskála gyártására lesznek képesek a berendezések, és az új technikák igényeit ki kell szolgálni, hogy a gazdaságosságon se essen csorba. A szovjet szakemberek bíznak benne, hogy a tervek kidolgozására nem sok Az Özdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai az év második felében nagy erőfeszítéseket tettek az esztendő elején keletkezett lemaradások pótlásáért. A jó munkaszervezés és a gondos munka nyomán a harmadik negyedévben jelentősen növekedtek a termelési eredmények. A kohászok eredeti tervüknél 2074 tonnával több nyersvasat csapoltak le a kohókból, a készáru-kiszállítási előirányzatot pedig 3700 tonnával teljesítette túl a vállalat. A belföldi megrendelők 4900 tonna többletkészterméket kaptak; a rubelelszámolású exporttervet csaknem 600 tonnával szárnyalták túl az ÖKÜ-hen. A harmadik negyedévben produkált eredményeket az üzemek, gyárak, főosztályok kollektívái javuló gazdasági mutatókkal érték el. Egy kis technikai szünet szántás közben. Kondor István, a Bod- rogolaszi Búzakalász Mgtsz dolgozója ekevasat cserél. A Rába 180-as erőgéppel úgynevezett középmély-szántást végez. Fotó: Laczó József Mi segíthet a vasúton? Szállítási csúcs a MflV-nál Az első fel év vasúti szállításának helyzetét alapvetően az esztendő első három hónapjában jelentkezett alacsony fuvarigény határozta meg. A második negyedévben a szállítási feladatok már nőttek, de még így is 5 százalékkal, több mint hárommillió tonnával elmaradtak az igények az előző év azonos időszakához — 1984. első hat hónapjához — képest. A második fél év fuvarpiaci helyzetét döntően befolyásolta a mezőgazdasági termékek betakarítása, illetve az elszállításra váró áru mennyisége. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól is olyan jelzések érkeztek a MÁV-hoz, idő kell, viszont már most jelezték, hogy a tervek megvalósítása nagyon kemény, összehangolt, jól szervezett munkát kíván. Arra is felkészülnek, hogy a rekonstrukciós munkák során több berendezés folyamatos üzemelését is biztosítani kell, hiszen nem lehet mindennel leállni. A tervek szerint még ez év végéig kidolgozzák azokat a dokumentációkat, melyek a konkrét szerződéskötés alapját képezik. Hogy mekkora költségeket emésztenek majd fel a rekonstrukciós munkálatok, arról nem tudtak nyilatkozni csak hozzávetőleg becsülték meg, hogy elérheti a százmillió rubeles tételt is. Mivel a diósgyőri kohászat vertikumában a szuper- technikák mellett, sajnos, nagyon elavult, elhasználódott berendezések is vannak, nem mindegy, hogy a most felvázolt tervek mikorra valósulnak meg. Mint láthattuk: a tervezőkön nem múlik .. Sz. L. hogy az építőipari vállalatok — az első fél évről áthúzódó szállítások miatt — az esztendő második felében, mintegy 11 százalékos többletfuvarozási igénnyel jelentkeznek. Az ipari és egyéb mezőgazdasági áru- szállítások kismértékben növekedtek, illetve az elmúlt évihez hasonlóan alakulnak. összességében a vasútnak az esztendő második felében hozzávetőleg mintegy 9 millió tonnával — tizenhét százalékkal — kell többet fuvaroznia, mint az első fél évben. A múlt év azonos időszakához képest az áru- szállítási feladatok 1—2 százalékkal emelkednek. Az őszi csúcsforgalom lebonyolítása érdekében számos intézkedés látott napvilágot. Itt említhetjük meg az új záhonyi tengelyátsze- í’elő berendezés üzembe helyezését, amellyel naponta átlagosan 110 kocsi továbbítását érték el. Intézkedtek továbbá — természetesen a nemzetközi szabályzatok által nyújtott lehetőségeken belül — az idegen teherkocsik tervszerű felhasználásáról. A MÁV kapacitásbővítés céljából a belföldi forgalomban — a javításra váró kocsikból — fordaszerelvényeket állított össze. Például az óránként 60 kilométer sebességgel közlekedtethető vagonokból öt forda a kohósalakot szállította. Ezen túlmenően a nemzetközi darabáru-forgalom jobb lebonyolítása érdekében újabb kezelőállomásokat nyitottak meg Mezőtúron, Szentgott- hárdon, Székesfehérváron és Füzesabonyban. A fenntartási munkákat úgy szervezte meg a MÁV. hogy a tartós, vagy visszatérő ideiglenes sebességkorlátozásokat okozó pályahibák még az őszi forgalom előtt megszűnjenek. Növekedett a szállítási teljesítmény azáltal is, hogy tíz vonalszakaszon megszüntették az állandó sebességkorlátozást. hét vonalon. illetve vonalszakaszon viszont a tengelyterhelés emelését tették lehetővé. Az őszi szállítási feladatok teljesítését, rendkívüli intézkedési jogkörrel felruházott, vezetői szintű operatív bizottság irányítja és kíséri szüntelenül figyelemmel. A bizottság, amelynek elnöke dr. Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója, elrendelte, hogy mivel a különböző vonalakon és Budapest környéki fővonalakon a folyamatosan végzendő pálya- építési és -felújítási munkák miatt vágányzárakra kerül sor, azok forgalomlassító hatását optimális, kerülő útirányok kijelölésével kell megszüntetni. Például a Rákos—Pécel közötti forgalomkorlátozás miatt a Debrecen—Miskolc útirányt kell választani. Törekszik a MÁV arra is, hogy a pályaépítési és -felújítási munkákhoz nagyszámú munkaerőt és gépeket vonjon össze, hogy ily módon is csökkenjen az év hátralevő részében várható forgalomkorlátozás. A fuvaroztatók egyenletesebb rakodási lehetőségének szem előtt tartósával a MÁV intézkedett. hogy növekvő le- és feladási forgalom esetén a vasútállomások a korábbinál egyenletesebben — szükség szerint több alkalommal — szolgálják ki a rakodóhelyeket, illetve az iparvágányokat. A helyzet könnyítését célozza az a terv is. hogy a fordavonatokkal szállított áruk mennyiségét, a forda- szerelvények és a fordákban üzemelő kocsik fordulóidejének csökkentésével, valamint a visszaüti lehetőségek bővítésével 5 százalékkal kívánatos növelni. Az operatív bizottság elrendelte, hogy az irányvonatok száma, a múlt évihez képest mintegy 6—8 százalékkal növekedjék, s még a tél beállta előtt meg kell szervezni a szilárd energiahordozók, vagyis a szén és a tűzifa szállítását. Ennek keretében bővítik az erőművekbe történő szénszállítást, amit a felhasználók mindenkori igénye szerint, irányvonatokkal kell biztosítani. L. L. javuló termelési eredmények