Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. november 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Pciprikapirosan üvöltözött a jól megtermett férfi. Még előzőleg - kissé távolabbról - felfigyeltem rá, pontosab­ban nem is őrá, hanem a két drapp köpenyes eladóra, akik közül az egyik futás­nak eredve közelítette meg hátulról a minden sietség nélkül ballagó férfit. Egy mozdulat oldalra, s kiderült az idősebb eladónő sietésé­nek oka; a férfi már az ut­cán tolta maga előtt - jól megrakottan - a bolti kis­kocsit, amit ugye tilos ki­vinni az üzletből. Nem részletezem szó sze­rint a történteket, amit ki­vettem az eladónö csendes, de határozott, s a férfi egy­re erőteljesebb hangerejü párbeszédéből. Az utóbbi nem lopni akarta a kocsit, a felesége ott is maradt a pénztár mellett „zálogul", de mert nem volt náluk szatyor, a parkírozóban álló sze­mélygépkocsijukhoz igy akar­ták odavinni a bevásárolta- kat. Volt abban cukor is, kenyér is, és sörös- és colás- üveg is jócskán, ami mellé­kes lenne tulajdonképpen, ha a történetben nem ját­szanának félig-föszerepet. Azért csak félig-et, mert a főszerepet valami más töltöt­te be, de erről később. A férfi a parkírozót, a pár lépés távolságot emlegette, az eladónö meg azt, hogy nem lehet, hiába maradt ott a felesége. Már-már hajla­mos voltam a férfiú pártjá­ra állni, ámbár tudom, hogy a Skálában is külön szol­gáltatásként hirdetik, hogy a bolti bevásárló alkalmatos­Az NDK gabona termő te­rületén a hozamok évről év­re folyamatosan növeked­nek; hiszen nemcsak a leg­korszerűbb tudományos eredményeket használják fel a magasabb terméshozamok elérése érdekében, hanem velük együtt alkalmazzák az évszázados tapasztalatokat felhalmozó paraszti gyakor­latot is. A mezőgazdasági dolgozók a jövő sikereit elsősorban a talajjavítási munkálatokiban látják. S ez nem véletlen, hiszen az NiDK, — Sok más magasan fejlett ipari ország­hoz hasonlóan — kevés me­zőgazdaságilag hasznosítható területtel rendelkezik. Sőt, a művelésibe vont földek nagy­sága időről időre csökken a nagyarányú építkezések és a külszíni fejtések miatt. Az ország időjárási viszonyai sem túl kedvezőek a mező- gazdaság szempontjából. A levegő átlagos hőmérséklete alacsony, és a csapadék mennyisége is meglehetősen alattá marad a nyugat-euró­pai átlagnak. Ilyen körül­mények között valóban a ta­lajjavítás ígérkezik a leg­jobb útnak a növényter­mesztés — a takarmányter­melés —, s így közvetett módon az állattenyésztés eredményeinek növelésében. A talajjavításban főszere­pet szánnak a megfelelő víz­háztartás kialakításának. Je­lenleg a mezőgazdasági terü­let 17 százalékán, összesen ságból egyenesen a kocsi csomagtartójába lehet átpa­kolni. S bár nékem nincs ko­csim (úgyhogy érdektelen va­gyok), szántam a kínos hely­zetbe került vevőt, miközben egyetértettem az eladóval, ha egyiknek megengedik, a másiknak sem tilthatják meg, s tapasztalásból tudom, néha úgy vadászunk a boltban kocsira, kosárra ... Szóval némi részvéttel hall­gattam a purparlét, de el­hangzott valami... Akkor már paprikapirosan kiabált a férfi, meglehetősen dur­ván. „Mennyit akar? Ezret? Akkor vihetem?!" És nyúlt a tárcája után. „A kocsit” - az eladónő még mindig nem emelte fel a hangját. „A ko­csit, uram!" Drukkoltam neki, hogy ne veszítse el a türelmét. Hogy ne emelje fel a hangját a sértésre. Ne higgye ez az ember, hogy minden megvá­sárolható, csak az összeget kell jó magasra emelni ... Már a hátam mögött vol­tak, amikor valami durranás- félét hallottam. Hátrapillan­tottam, a férfi akkor már a második üveget tette erőtel­jesen a betonra . .. Ha ezer­ért nem volt kocsi, mit szá­mit egy üveg borsodi ... Örültem is, hogy nem volt túl sok szem- és fültanúja a jelenetnek. Meg sajnáltam is. És azóta sem hagy nyugod­ni, hogy legalább igy meg­kérdezzem, nem azt, hogy honnan az az ezer, amit ily könnyen dobál, hanem a bá­torság, hogy igy „dobja"? egymillió hektáron öntözik a földeket rendszeresen. Az öntözött földek hozama át­lagosan 25 százalékkal gya­rapodott. Emellett humusszal gazdagítják a talajt, ezzel is fokozva termőerejét. A töb­bi között nitrogént megkötő pillangós takarmánynövé­nyeket — lucernát, lóherét — vetnek, s a talajjavítást tőzeg, iszap és falhulladék beforgatásával is növelik. Bár a mezőgazdasági mun­kák magasan gépesítettek, a szakemberek gondot fordí­tanak rá, hogy a gépek — például a talaj túlzott össze- tömörítésének elkerülése ér­dekében — a lehető legke­vésbé terheljék a talajt. Ezért növelik a gépek mun­kaszélességét, egyes gépeken nagyobb kerékméretet al­kalmaznak. A szél és a víz pusztító ha­tása ellen védősávok, fák, bokrok telepítésével véde­keznek. Ez 10—'20 százalé­kos termésnövekedést ered­ményez. A jobb termésátlagok és a talaj termőképességének to­vábbi növelését szolgálják az újonnan nemesített nö­vényfajták is. Egyediül ta­valy 37 új, a betegségeknek szívósan ellenálló, nagyobb hozamokat ígérő fajtát bo­csátottak a kutatók a gaz­dálkodók rendelkezésére. Elektronikai versenyfutás A nemzetközi tapasztala­tok egyértelműen bizonyít­ják: szoros összefüggés van az elektronika felhasználása és egy ország nemzeti jö­vedelemtermelő képessége között. Azon gazdaságokban, ahol az elektronizálás a társadalom apró pórusaiba is beivódott, ahol a minden­napi élet jellemzője az au­tomatizálás, ott a nemzeti jövedelem is dinamikusab­ban emelkedik. Tanulmá­nyok sora figyelmeztet, hogy aki az elektronikai verseny- futásban lemarad, az szép lassan visszakerül a fejlődök táborába. Magyarországon nem túl rózsás a helyzet. Az elektro­nika hasznosításában a vi­lágátlag körül, illetve vala­mivel alatta vagyunk. Ám ha az élmezőnyhöz viszo­nyítunk, tetemes a .lemara­dás. S ha a nemzetközi elektronizálási versenyfutás­ban már le is maradtunk, ez nem jelenti azt, hogy feladhatjuk a versenyt. Á hátrány részben még ledol­gozható — s ez a magyar gazdaságnak létkérdése. Mindezek tudatában dön­tött a kormány az elektroni- záció átfogó programjának kidolgozása mellett, amely egységes keretbe foglalja a szükséges társadalmi-gazda- sági-tudományos cselekvési elképzeléseket, az állami szervezőmunka teendőit. A szakemberek jól tudják, hogy nem elég csupán a gyártásra helyezni a hang­súlyt. Már csak azért sem, mert itt előbbre tartunk, mint a~f elhasználásban. Az oktatásügynek világ­szerte feltett szándéka, hogy már általános iskolásként minden gyermeket megis­mertessen valamiilyen formá­ban a számítógéppel és a számítástechnika alapelemei­vel. A nálunk tehetősebb országokban már ott is van valamennyi iskolában vala­milyen számítógép. De azért mi sem szégyenkezhetünk: már mintegy ezer hazai is­kola kapott számítógépet, s használja is azt. Az Avas Bútorgyár nem tartozik az ország nagy bú­torkészítő vállalatai közé, és talán éppen ezért a termék- szerkezetén könnyebben vál­toztatva, ma is versenyképes, pedig a bútoripart sem ke­rülte el a recesszió. A mis­kolci üzem tehát eddig sze­rencsére nem nagyon érzé­kelte a kereslet csökkenését, sőt úgy tűnik, mintha széle­sedne a piaca és növekedne a gyár termékei iránti ke­reslet. Valóban így van-e ez, és ha így van, van-e valami titka ennek a sikernek? — A gyárban több éve kö­vetkezetesen változtatjuk a termékszerkezetünket — mondja Deák István igazga­tó —, de azt hiszem, ebben nincs semmi titok, hiszen más bútorgyárak is rendsze­resen piacra dobnak újabb termékeket. Nem beszélnék semmiféle titokról, inkább következetes, szívós munka van amögött, hogy mi is évente több új termékkel je­lentkezünk a piacon. Néhány éve kezdtük meg elsősorban a kisbútorok kategóriájában az exportszállításokat, és ebben az évben is három új bútorfajtával jelentkeztünk a piacon. Ez és az igények nö­A sátoraljaújihelyi Hegy­alja Ruházati Szövetkezetben a szakmunkás-utánpótlást tervszerű szakmunkásképzés­sel biztosítjuk. Minden tan­éviben átlag 45—50 tanuló végez sikeresen a szakmun­kásképző intézet nőiruha-ké­szítő szakmunkásvizsgáin, s a végzettek 75—80 százalé­ka nálunk áll munkába, míg a többiek más üzemben he­lyezkednek el, és jutnak szakmai, vagy nem szakmá­juknak megfelelő munka­körbe. Az idén és az elmúlt év­ben végzetteket — saját ké­résükre — egy-egy termelési szalagban foglalkoztatjuk. Ennek előnye az, hogy a már tanulóidőben kialakult baráti—munkatársi kapcso­latokat a termelés folyama­tában is érvényesíteni tud­ják, ezért a nagyüzemi mun­kakörülményeket is köny- nyebtoen ismerik meg. E kapcsolatok sikeres fel- használását számszerű ered­mények is mutatják, példá­ul a múlt éviben végzettek vekedése megváltoztatta a korábbi elképzelésünket, az igénynövekedés miatt ebben az évben is növelni kellett a termelést. — Tehát nincsenek eladá­si gondjaik? — Sem itthon, sem kül­földön nincsenek eladási gondjaink, és ezt jó kimon­dani. Azt jelenti, hogy nem­csak az ez évi termelésün­ket. hanem a jövő évit is lekötöttük. Az exportunk a jövőben könnyebb lesz, hi­szen két új NSZK-beli cég­gel kötöttünk szerződést kis­bútorok, közte cipőszekré­nyek és zeneszekrények szál­lítására. Ez az üzletkötés mennyiségileg is növekvő szállítást jelent. A nyugati export mellett, államközi szerződés keretében szoci­alista országokba is szállí­tunk. elsősorban Lengyelor­szágba. Ez változatlan meny- nyiséget jelent, két szekrény­sor-típusban. E két típusnak ott is nagy sikere van, és ehhez ragaszkodnak a ve­vők. Az említett két szek­rénysor a Borsod-ex és a Hernád-ex, a vállalat mai vezértermékei. — Tehát, amint említet­tem. nincsenek eladási gond­jaink és lényegében ma sem egy lőre jutó havi átlagke­resete: 3441 forintról 1985- ben 3932 forintra emelke­dett. A még csak alig egy ne­gyedéve dolgozó, ez évben végzett és munkába állt fi­atalok havi átlagkeresete 3242 forint, ez azonban a teljesítményük növekedésé­vel egyenes arányban növe­kedni fog. Szövetkezetünkhöz való ragaszkodásukat az fejezi ki leginkább, hogy például az idén munkába lépett 35 fi­atal közül senki sem hagyott el bennünket. Fiataljaink to­vábbfejlődését elsősorban a ruhaipari szakközépiskola levelező tagozatán való ta­nulással igyekszünk biztosí­tani. Ebben és más közép­iskolában általában 15—20 százalékuk kezdi meg tanul­mányait a munkábalépés el­ső évében. Anyagi gondjai­kon segítünk azzal is, hogy az albérletben lakóknak egyénenként havi 500 forint albérleti hozzájárulást bizto­sítunk. tudunk annyit szállítani a megrendelőinknek, hogy minden igényt kielégíthes­sünk. így elsősorban Észak- Magyarországra szállítunk. A vásárlások megkönnyítése érdekében, itt a gyár mel­lett nyitottunk egy boltot, ahol a saját termékeink mel­lett a Bútoripari Egyesülés termékeit is árusítjuk. Nem törekszünk arra, hogy a bú­toriparban mi legyünk a legnagyobbak. Ezzel az üzlet­tel is az a célunk, hogy kis szériákat értékesítsünk, te­hát nem a konkurencia meg­teremtése miatt csináljuk. Nem akarunk más gyárak­kal, az ország más területén konkurálni, de az nekünk is célunk, hogy itt, Észak-Ma- gyarországon jelen legyünk termékeinkkel a piacon. Egyes helyeken, például Edelényben, vagy Ernődön kifejezetten sokan keresik a termékeinket. A vásárlások megkönnyítése érdekében, november 1-től Edelényben egy raktárboltot nyitunk. Ha az igények megmaradnak, ezt a raktárárusítást később bolttá szervezzük. Ugyancsak hagyomány már, hogy éven­te egy-egy alkalommal két­hetes árusítást rendezünk Ernőd nagyközségben. A szakmunkásképzés má­sik módja a felnőtt szak­munkásképzés, ezzel részben a központi, részben a vidéki szakemberszükségletet bizto­sítjuk. A szükséges munkaerőt azonban már így sem tud­juk biztosítani, ezért szük­ség van külföldi vendég- munkások foglalkoztatására is, 1985. október elsejétől 3 szakmunkás és 25 betanított munkás jár dolgozni Cseh­szlovákiából szövetkezetünk­be. Munkaerő-vándorlás a szakképzett állományból csak elvétve, családi okok miatt fordul elő, mivel a gyesen lé­vő kismamákat külön sza­lagban, nekik megfelelő idő­beosztásban foglalkoztatjuk. Az időnként szükséges ha­táridős szállításokat nem túlóráztatással, hanem a szövetkezetben működő szakcsoport foglalkoztatásá­val tudjuk biztosítani. — Az Auas Bútorgyár közismerten kisebb sorozato­kat gyárt, mint az ismert nagy bútorkészítok. A kisebb sorozatok mellett az is is­mert, hogy ezek a bútorok épp olyan szépek és tetszető- sek, mint a másutt készült termékek, és ráadásul ol­csóbbak is. Hogyan tudja ezt az olcsóbb árat elérni a gyár? — Valóban igaz, hogy mi kis sorozatokat gyártunk, ar­ra viszont büszkék vagyunk, hogy a nálunk készült szek­rénysorok, vagy a másféle gyártmányaink funkciójuk­ban és megjelenésükben is felveszik a versenyt a kon­kurenciával. Az árképzés vi­szont belső okokra vezethe­tő vissza, és nem biztos, hogy ez nekünk egyértelmű­en jó. Nálunk ugyanis hiá­nyoznak a korszerű gépek és ezeket élőmunkával tudjuk csak pótolni. A bérszínvona­lunk pedig nem túlságosan magas. Ez a legfőbb ok, ami miatt olcsóbbak a mi ter­mékeink. — Készül már a jövő évi tervünk, és mint említettem, megvannak az üzletkötése­ink, így a jövő évre is több a megrendelésünk. mint amennyit meg tudunk csi­nálni. Ám nem tudjuk je­lentősen bővíteni a terme­lést, mert sajnos nincs a fejlesztésre pénzünk. így csak kisebb módosításokra és újabb változtatásokra, il­letve a jövő évben egy új szekrénysor gyártásának megkezdésére lesz lehetősé­günk. Hajdú Gábor Csutorái Annamária Talajjavítás és öntözés A Hegyalja Ruházati Szövetkezet nevében: Dr. Bartha István Folyamatos termékszerkezet-módosítás Lasszóval munkahelyet? (Hozzászólás cikkünkhöz) Munkaerőhiány — vagy -felesleg? A tsz libafarmja Szomolyán Fotó: Nogy Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents