Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Felbontva . .. Már hogyne jöhetni' nyugodtan drága Ezmeralda néni! Halló, hailó! Ne tes­sék letenni a kagylót, mon­dani tovább. Tessék elhinni, hogy itt, Miskolcon, a mi szépséges-rendezett varo­sunkban minden a legna­gyobb rendben van. Bizony! A rendörök? Mi van o rendörökkel? Persze, hogy ott vannak időnként a vá­ros bejáratánál, meg a fris­siben kihelyezett tábláknál, de csakis azért, hogy irá­nyítsanak, útbaigazítsanak, segítsenek. Nem pedig azért, mint maguknál is kedves Ezmeralda néni, ahol a fa mögé bújnak és onnan lép­nek elő a szabálytalankodó kocsivezetöt megbírságolni. Nálunk például nincs is fa, hál hogyan bújhatnának mö­gé! Az utaklól ne tessék fél­ni, hiszen én magam leszek az út. Hogyan? Majd ezt később megmagyarázom. Felbontva, felbontva, persze, hogy itl-olt fel vannak bont­va az útjaink, hiszen nagyon is szükségesek ezek a bon­tások, éppen azért, hogy ké­sőbb ne kelljen bontogatni. No nem. ez nem igaz! De­hogyis ad jutalmat a tanács a imák, aki még tud mon­dani felbontatlan utcát! Ezt a rosszindulat mondatja. A tanács nagyon is jól szervez, összehangol. Hiszen tessék arra gondolni, hogy a me­gyei tanácson nemrég önál­ló közlekedési osztály ala­kult! Minden tanácson tény­kednek közlekedésiek, ily módon kitűnően szervezhet­nek, irányíthatnak. Egyszer­re mindent, hát persze, hogy egyszerre, minek azzal any­agit totojázni ugye! A Szé­chenyit a . .. A Szinva-par- lit miért bontják? Hát azért az mégsem lenne szép dolog, ha a benfentesek, kik helyi ismerettel bírnak, csak úgy suttyomban elisz- kolnánaic arra, szép csend­ben, megkerülve a felbon­tások miatti dugót. A kivé­telezettek. a protekciósok ellen igenis helyes küzdeni! Menjen csak mindenki a nagy közösséggel! Ne csa- lingázzon a Szinva-parton, meg szép kies, csendes ut­cákon! Bizony! Hogy Gerzson bácsi nem talált haza? Hogy hol ebből a gödörből, hol amabból küldözget üzeneteket, se­gélykérést? No jó, elfoga­dom. Gerzson l>ácsi eltévedi a felbontások közepette, hó­napok óta várják odahaza. I)e ez draga Ezmeralda néni egyáltalán nem általános! Nem ez a jellemző! Az em­berek túlnyomó többsége igenis hazatalál, ki tud men­ni Miskolcról. Százalékban Gerzson bácsi nem is fejez­hető ki. Csak hát ugye a rosszindulat! Az örökös kö- tekedés, méltatlankodás! Ez a magyar átok! Nyugalom, türelem, megértés ... Ez kell, erre van szükség. Ahogyan mi is viselkedünk itt Mis­kolcon. Ez kell és akkor nincs semmi baj! Nem dicsekvésképpen, de nézze meg drága Ezmeralda néni az én példámat. Fel­bontott utak, lebontott hi­dak, szétszedett ezek, meg amazok... Rendben van, tudomásul veszem, alkalmaz­kodom hozzá, miként teszik felebarátaim is. Most pél­dául egy szép, csendes, kel- lemetes szobából telefoná­lok éppen. Az imént egy fe­hér köpenyes egyén közele­dett felém kedvesen, halkan dünnyögve. Már éppen hoz­zám ért, amikor észrevet­tem nála a kanalat. Ebből rögtön rájöttem, hogy tulaj­donképpen egy ápolónőnek álcázott kanalas markológép és éppen engem akar felbon­tani. En ugyanis út vagyok. Még felbontatlan út. Ezért is mondtam az elején Ez­meralda néninek, ne tessék félni Miskolcra jönni sem­miféle bontásoktól, mert én ólt leszek és mindenütt szé­pen bevezetem, mint felbon­tatlan állagú közút. A ka­nalas markológép persze meghökkent, amikor mind­ezt közöltem vele, aztdn mással próbálkozott, mert meg kell adni, okos gépek ezek. Azt javasolta, hogy ne út legyek, hanem inkább gázvezeték. Majd bolond lennék, mondtam én fölé­nyesen. hiszen akkor rágyúj­tana, én meg felrobbannék! No, ugye! Maradok, inkább út, fel- bontatlanul, kétsávos közle­kedésre alkalmas, segélyéül minden vándornak, ki ide­téved, de persze elsősorban Ezmeralda néninek ... Halló! Halló! Mi van ezzel a tele­fonnal? Nohát, elbontották a vonalat! Pedig itt nincs is telefon. Mégis elbontották... (priska) Kann - a ttorakban A bolgár—osztrák kultu­rális egyezmény keretében Stefan Miller, a salzburgi egyetem régészprofesszora, a bolgár régészekkel együtt azoknak az időszámításunk előtti (>., 5. és 4. évezredben élt földműveseknek és kéz­műveseknek a nyomait ku­tatja, akik a mai Bulgária területén páratlan kultúrát hoztak létre. Az ásatások Karanovo fa­lu közelében folynak. E te­rületen már 1936-ban, majd 1947 és 1957 között is vé­gezték kutatásokat. Főképp agyagból és csontból készí­tett bálványok, várandós anyaként ábrázolt istennő­figurák, szépen díszített szí­nes kerámiák, kőfaragások és szarvasagancsból készült sarlók kerültek napvilágra. Az 1984 végén korszerű eszközökkel újrakezdett ása­tások abban a már régeb­ben is vizsgált 250 méter hosszú, 150 méter széles és helyenként 12,5 méter ma­gas — ellipszis alakú — te­lepülésdombban folytatód­nak, amelynek agyagát a falubeliek már évszázadok óla saját építkezéseik céljá­ra „termelik ki”. így ugyan­is a régészek gyorsabban el­juthattak a leleteket rejtő mélyebb, vagyis régibb réte­gekig. Ez a domb háromezer év megszakítás nélkül egy­másra épült településeinek a maradványa. Amikor ugyanis a házak egy része leégett, vagy amikor a vi­har egy-két házat ledöntött, a romokat ott helyben el­egyengették, s föléjük — többnyire a régi alapokon — új épületeket emeltek. Az osztrák és bolgár ré­gészek csakhamar kőkorsza­ki rétegekre bukkantak. Megállapították, hogy a há­zak többnyire négyszöglete­sek. 5x6 méter alapterületű­nk voltak, s keskeny utcák mentén sorakoztak. Beren­dezésükhöz boltozatos sütő­kemence is tartozott. Talál­lak olt agyag-, kő- és csont- tárgyakat. állat és ember alakú bálványokat, valószí­nűleg oltárként használt agyagasztalokat. A több szí­nű kerámiaedények felületét finoman lesimitották, s te- keredö, csigavonalú minták­kal díszítették. A régészek arra következ­tetnek, hogy Karanovóban, amely a közel-keleti—anató­liai. áz égei-tengeri heJlén és a Duna-medencei közép­európai művelődési körök metszéspontjában terült el, már időszámításunk előtt 6000-ben jól felkészült kéz­művesek dolgoztak. Azt azonban még nem tudják, hogy a település őslakói honnan érkeztek oda, s ho­va távoztak azután, hogy földjüket a trákok elfoglal­ták. Annyi bizonyos, hogy fejlett kultúrájuk volt. Kér­dés, hogy azt már maguk­kal hozták-e, amikor e te­rületen letelepedtek, és azt sem tudjuk, hogy kapcso­lataik meddig terjedtek ki. Lehet 130 mázsával több? Fogy a lóból a víz. Szem­látomást fogyatkozik, a ná­das szélén már kilátszik az iszap, a zsilip felé mélyülő vízben pedig mind több lát­szik a pontyok hátából. Ki- sebb-nagyobb uszonyok, ki- sebb-nagyobb testek úszkál- gatnak, keresgélve a mé­lyebb helyeket. A víz pedig azért fogy, mert a zsilipet már kedden megnyitották, most pedig péntek van, an­nak is a délelőttje, szikrázó októberi napsütéssel, kelle­mes meleggel és — szó ne érje — kemény szélilel. mi már majdnem a beretvához hasonlatos. De hát október­ben mit várjon az ember? hány tréfás szava mindig van, itt csodálja, dicséri a — szerinte rekordszépségű — halállományt Szalonna körzeti állatorvosa, aki hi­vatali kötelességként ellen­őriz, és mint mondja, ezt az évjáratot tartja a legszebb­nek, itt serénykedik a kör­zeti rendőr is, természetesen itt dolgozik az intézőbizott­ság titkára, és itt dolgozik a tó gondnoka, Keresztesi Béla harmadmagával, hiszen édesanyja és felesége már javában kevergeti az üstben fövő halászlét, akinek meg kedve tartja, kóstolhatja máris a sült halat, vagy a paprikásat. „Csak tudnám, nak a halak, ki tudja, mer­re. A nagyobbakat, mond­juk a tízkilós anyákat meg­csodáljuk mindahányan, de az igazi horgász rögtön mondja: nem ezt kívánja megfogni, hanem a kisebbet, a minden módra alkalmato- sabbat. Pénteken kezdődött a le­halászás, szombaton hatal­mas esőzés szakította félbe, vasárnap még kicsit halász- gattak. összesen 70 mázsa halat vettek ki a nevelőből, és tettek át a nagy tóba! Hamarosan még 60 mázsát raknak bele a hortobágyi vizekből, ily módon az idén Kerítők. A vii persze októberben mór eléggé hideg. Gyengébb idegzetűek fordulja­nak el. Bár nem A cápa film­ből való, hanem csupán a Ra- kacából. és igen nagyra nőttek. Az intézőbizottság (most tes­sék figyelni, horgászok!) pré­miumot is fizetne annak, aki kifogja ezeket a kapitális harcsákat, melyek ma már sokat pusztítanak a telepí­tésekből. A Hámori-tó haltelepitési ügye még bizonytalan. Mint ismeretes, a tavat valószí­nűleg helyre kell hozni, rendbe 'kell tenni az iszapo- sodás miatt. Addig persze fölösleges lenne a telepítés, ellenben az intézőbizottság támogatja anyagiakkal a tó rehabilitációját. A ma még kellemes, szép idő ellenére is mérhetők már mínusz fokok környé­künkön, ha tetszik, ha nem, közeleg a tél. Az intézőbi­zottság ebben az időben szervezi meg idén is a to­vábbképzéseket. Az egyesüle­tek titkárainak, elnökeinek, gazdasági felelőseinek. Rá­adásul a jövő évben tiszt­újító közgyűlések is lesznek, tehát most a jelölőbizottsá­gok elnökei is kapnak tájé­koztatást, eligazítást. A mis­kolci selyemréti munkásszál­lóban. az úttörőházban az idén is program szerint vár­ják a horgászokat, akárcsak a sárospataki, a sátoraljaúj­helyi. az alsózsolcai klubok­ban. rekordtelepítés van Raka- cán! Ha már a telepítéseknél tartunk. A Csorba telepi tó­ba 50 mázsa pontyot helyez­tek be, két- és háromnyara- sakat. Ez a tó egyre népsze­rűbb, hiszen Miskolcon van, ráadásul pisztráng, ponty, angolna, sőt még harcsa is van benne. A harcsát nem telepítették, ezek a Sajóból kerültek át annak idején. Minderről Nemesi Zoltán­nal, az IB titkárával vál­tunk szót az októberi aján­dék-napsütéses lehalászás idején, gyönyörködve a va­lóban szép állományban, melyhez hasonló jókat kívá­nunk valamennyi horgász­nak. Október 3.1-e után, ad­dig ugyanis a pontyra tila­lom van Rakacán. Priska Tibor Fotó: l,ac7.ó József A nevelötóból hozzák a halat Az osztályozóasztalnál Ennél rosszabbat soha! — közük a fogyatkozó vizű tó iszapjában caplató, kerítőhá­lót. vonszoló emberek, akik­nek feladatuk: kihalászni, lehálózni a Rakaca-tó neve­lővizéből az idei termést, és átcsúsztatni a nagy tóba. A MOHOSZ Intézőbizottsá­gának továbbra is legszebb tava. a Rakaca tehát ismét gyarapszik fogniyalóval. De­rékig vízben, iszapban gázol­va vonszolják a kerítőhálót a báévesek. akik már vagy tíz éve rendszeresen a leha- lászók közé tartoznak, segí­tők is akadnak szép szám­mal, itt cipekedik például a tele kosárral dr. Varga Já­nos, az intézőbizottság el­nöke. a megyei bíróság nyugdíjas elnöke, akinek né­honnan szerzik itt be a ha­lat” — jegyzi meg az intéző- bizottság elnöke, aki hétköz­napokon viszont horgászként ücsörög a parton nagy türe­lemmel, ki tudja, mire gon­dolva. A kerítőháló gyorsan elne­hezedik, kikanyaritják hát a parthoz. ahol kosarakba emelik a halakat, az osztá­lyozó asztalra zúdítják — ott ugrálnak, csapkodnak, csúsz­kálnak — majd egynyarasa­kat, kétnyarasakat. három- nyarasakat válogatnak, le- mázsá'lják. feljegyzik és csúszdán valamennyit been­gedik a nagy tóba. Fröccsen a viz, pezseg, töméntelen hal kavarog benne, nem tud­ván. merre induljon, de az­tán elcsitul minden, elúsz­Tizenkét kiló ölvén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents