Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. november 2., szombat LJ WW I " ' * Művelődési kezdem ényezések Zemplénben M Aspektusok Mottó: Pályát, foglalkozást az ember már egészen kiesi korában megpróbál választani. Hogy végül is melyiknél köt ki, azt belső kényszerítő erők csakúgy, mint külső, tőle független tényezők is meghatározzák. Általános jelenség, hogy a közművelődés keresi a kibontakozás lehetőségét, annak útját-módját, miként alkalmazkodhat jobban a társadalmi szükségletekhez és az egyéni elvárásokhoz, hogy népünk műveltségi színvonala gyorsabban és eredményesebben fejlődjön. A múlt században Eötvös József, a kiemelkedő művelődéspolitikus, a kultusz- miniszter így fogalmazott: ,,Kgy nemzet fejlettsége nagymértékben azon múlik, milyen szintű a közműveltség." Megállapítása ma is helytálló és előremutató. A közműveltség emeléséhez azonban nem elegendő csak a kultúra demokratizálása, vagyis a kulturális értékek széles körű terjesztése. Legalább ilyen fontos, hogy a széles tömegek tudjanak élni a kulturális lehetőségekkel, tudják használni a kultúra eszközeit, felkészültek legyenek a kultúra befogadására, elsajátítására, kibontakoztassák alkotókészségüket, cselekvő részesei legyenek a művelődési folyamatoknak. Jelenlegi fejlődési szakaszunkban a hangsúly az utóbbi területen van, ami egyidejűleg a kulturális demokrácia kibontakozásának is alapvető feltétele. A kulturális demokrácia azt jelenti, hogy a kultúra területén is biztosított a választás lehetősége. Választani viszont csak az tud, aki ismeri az összes döntési lehetőséget, vagyis magas szintű általános műveltséggel rendelkezik. Az iskola, legjobb esetben is — számos ok miatt — ehhez csak az alapokat, az indít- látást képes megadni, csak részben és egyenlőtlenül tudja kialakítani az önálló művelődéshez szükséges jártasságokat, készségeket. Következésképpen a köz- művelődés számára az jelentheti a fejlődési irányt, a megújulás mikéntjét és hogyanját, ha a kulturális demokrácia érdekében összpontosítja erőit, a kultúra befogadásának, elsajátításának segítésére, a művelődés mozgalmi jellegére helyezi a hangsúlyt. Csakis ilyen módon remélhető az egészséges kulturális szemlélet társadalmi méretű ki- teljesedése, a művelődés, a műveltség presztízsének újjászületése, a közműveltség színvonalának emelkedése, ami elvezet a kulturális demokrácia széles körű kibontakozásához. A sárospataki Művelődé< Háza korunk építészetének remekműve, de legalább ilyen fontos lenne, hogy a tartalmi munkában is élen járjon, képes legyen a kulturális demokrácia szellemében váló megújulásra. Ennek halvány, biztató jeléi már mutatkoznak. Az intézmény azonban csak saját erőből nem tud kilábalni az „állóvízből". Rendkívül fontos lenne, hogy a nagy múltú város értelmisége, különösen a pedagógusok még hatékonyabban felzárkózzanak a feladathoz, továbbá, hogy az üzemek munkáskollektívái, az egyéb intézmények dolgozói a munkahelyi közművelődési bizottságok, köz- művelődési felelősök- közvetítésével eleven, élő kapcsolatban legyenek a művelődés házával, az oda-vissza tájékoztatás rendszeresen megvalósuljon. Az elmúlt hetekben, napokban kétféle új kezdeményezésnek is tanúi lehettünk a Művelődés Házában, aminek minden valószínűséggel lesz folytatása. „Esti tanyázás" címmel ismeretterjesztő, a művészeti nevelést is szolgáló rendezvénysorozat indult. A szervezők az egyes történeti-etnikai-nyelvjárási egységek kultúrájának komplex bemutatására vállalkoznak. Eddig az erdélyi Mezöség, továbbá Kalotaszeg és környéke bemutatására, megismerésére került sor. Az élő művészet sem hiányzott. Volt közös népdaltanulás és éneklés, hangszeres zene, majd táncházzal zárult a program. A színes diasorozatok, a térképek még szemléletesebbé tették az előadó mondanivalóját. A közös ének és tánc. a beszélgetés lehetősége aktivizálták a szépszámú, zömmel fiatalokból álló közönséget. Egy-két nappal később, a kora esti órákban szokatlanul élénk mozgás helyszíne volt a Művelődés Háza. „Diákoké a Ház!" Ez volt a rendezvény jelszava. 100—110 középiskolás, zömmel a Zrínyi Kollégium lakói vették birtokukba a termeket, közösségi helyiségeket. Az intézmény dolgozói és néhány főiskolai hallgató közreműködésével rövid időn belül közös művelődés, szórakozás, szóra- kozva-művelődés bontakozott ki. Volt számítógépes játék, tréfás ügyességi vetélkedő, zenés „ki mit tud?”, közös éneklés gitárkiséret- lel, lehetőség nyílt agyagmunkákra, a formálás, az önkifejezés kipróbálására, majd táncházzal ért véget a hangulatos eg.yüttlét. A fiatalok nagyon jól érezték magukat, mindenki megtalálta a helyét, éltek a többféle kulturális kínálat lehetőségeivel. Dicséretes volna, ha a többi kollégium is követné a zrínyisek példáját! A közművelődés intézményrendszere is a szocialista emberre jellemző személyiségjegyek kialakításán, fejlesztésén fáradozik, ugyanazon társadalmi célok és célrendszerek megvalósítására törekszik, mini az iskolarendszer, csak sajátos, a közművelődésre jellemző formák és módszerek alkalmazásával, és a felnőttekre is kiterjedően. A közoktatás és közművelődés fokozottabb együttműködése, munkájuk tudatosabb összehangolása még jelentős tartalékok feltárására * ad lehetőséget. Már az is előrelépés, ha a közművelődési intézmények és az iskolák között kiépülnek az információs csatornák. az iskolák is jobban odafigyelnek a közművelődési intézmények . rendezvényeire, és azokról kellő meggyőződéssel tájékoztatják diákjaikat. A pedagógusok segítsége nélkül a népművelőknek nincs objektív lehetőségük több száz iskolai tanulóval kapcsolatot teremteni. Nem lenne szabad előfordulni már Zemplén egyetlen városában sem — ami önmagában eredménye —, hogy például olykor a környező falvak gyermekei részéről nagyobb az érdek-, lődés, a részvételi arány egy-egy bábszínházi előadáson, mint a helybeliek. a városi gyerekek esetében. Talán a szülők is jobban odafigyelhetnének, hogy gyermekeik éljenek az ilyen és ehhez hasonló szórakozási lehetőségekkel, hiszen köztudottan a legjobb tévéműsor sem pótolhatja az élő előadás nyújtotta élményt. A jövőbeli művelődési tervek között szerepel, hogy a sárospataki Művelődés Háza, a Comenius Tanítóképző Főiskola Közművelődési Tanszéke, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ közös összefogással, és a B.-A.-Z. Megyei Közművelődési Módszertani Központ, valamint a Népművelési Intézel támogatásával megszervezi három művészeti ágból (báb, színjátszás, néptánc), folyamatos jelleggel a szakkörvezetöi képzést. A kétéves tanfolyam tanítóképzős hallgatók és gyakorló pedagógusok számára indul, sikeres vizsga esetén — az adott művészeti ágból — alapfokú szakkörvezetői képesítést ad. A tanfolyam célja, hogy egyre több köz- művelődési szemléletű, és adott esetben a művészeti nevelés valamely részterületéhez jobban értő pedagógus dolgozzon a zempléni tájegység iskoláiban, közművelődési intézményeiben. Az elképzelések közé tartozik továbbá a zempléni nyári közművelődési tábor szervezése is, melynek feladata lehetne — a szakkör- vezetői tanfolyam gyakorlati munkájának kiegészítése mellett — a falukutatás hagyományainak felelevenítése, ha úgy tetszik, folytatása. A tábor hatékony munkája tudományos kutatás számára tapasztalati anyaggyűjtést, a közművelődés gyakorlata számára helyzetfeltárást eredményezhetne, szélesíthetné a tábor résztvevőinek, elsősorban a főiskolai hallgatók társadalomismeretét, a közös esti programok bővítenék a lakosság számára a kulturális kínálatot. A főiskola kiváló szellemi háttere lehetne és bizonyos feltételeket is meg tudna teremteni egv zempléni beiskolázási körzettel működő intenzív munkás- akadémia megindításához, ami a népfőiskola haladó hagyományainak felhasználásával eredményesen szolgálhatná az általános műveltség fejlesztését, előrelépést jelentene a kulturális demokrácia hatékonyabb kibontakozásában. Csupán néhány új kezdeményezés, a közeljövőben esetleg megvalósítható elképzelés felvillantásával próbálkoztam, azzal a céllal, hogy továbbgondolásra, fokozottabb cselekvésre ösztönözzem mindazokat, akiknek szívügye az újkeletű művelődési kezdeményezések érdemi megvalósítása, akik magukévá léve Zemp-' lén és azon belül Sárospatak múltját és szépen fejlődő jelenéi tettekre, szolgálatra vállalkoznak, hogy a közművelődés mozgalmi jellege felerősödjön, a kulturális demokrácia magasabb szinten megvalósuljon, a közművelődési intézmények eredményesebben érvényesítsék a lakosság kulturális érdekeit. Bízom benne, hogy a részben még szunnyadó szellemiség előbb-utóbb felszínre tör, és kulturális megújulást eredményez. Homonnaync clr. ,!ób Klára A tízéves — Én már eldöntöttem. Erdész leszek. Régebben sok minden akartam lenni, orvos, „műszaki”, kamionos, meg minden. De most már biztos, hogy erdész leszek. Azt tetszik kérdezni, miért pont ezt választottam? Mert olt mindig jó levegő van, nem cigizik senki, aztán nincs olyan sóit autó és zaj . .., mert az erdőben fogok lakni, építek olt egy házal, és ott mindig csend van ... és sok az állat, meg a növény. Majd télen viszek nekik enni, és lovam is lesz!.., meg puskám. És azokat a vadakat, melyek sok kárt okoznak, meg bajt, azokat lelövöm. Persze én csak a kárt okozókat, azokat, amelyek bántják a többit . . . meg zavargálják a gyengébbeket. És az erdőben nem lesznek olyanok, mint a Kertész, aki tegnapelőtt is úgy bokán rúgott, és hiába szóltam tanító néninek . . . És ha lesz feleségem ... persze nem is tudom . . . Hogy mit rtem tudok? Hát hogy kijön-e lakni velem oda az erdőbe? De azért énnekem majd lesznek gyerekeim is, és majd mindig viszem őket csatangolni a szabadba .. . Nagyon szeretem az állatokat... otthon csak egy macskánk van, ő is nagyon aranyos, de ..., de én még szeretnék esv kutyát, meg díszhalakat, hörcsögöt, énekes madarakat.. . á, nem is, madarat nem! Mert öt csak kalitkában lehet tartani, és én sajnálnám, hogy mindig csak ott él, bezárva ... olyan szűk helyen. Mert a madár, tetszik tudni, ő repülni akar mindig, az erdőben ... s ott szebben is énekel ... Én haragszom azokra, akik rongálnak, tördelik a fák ágait. A múltkor is a parkban láttam, hogy egy fiú letört egy szép virágos gallyat. De nem mertem szólni, mert sokkal nagyobb volt az a fiú, mint én. Látta egy bácsi is, aki arra ment, de ö sem szólt rá. Miért? Mondtam is apukámnak : én ezt nem értem . . . Ott, kint az erdőben nincsenek ilyenek, és ha máién erdész leszek, és nagy, és mégis lesznek ilyenek, én megbüntetem őket! És az állatokat is megvédem tőlük! Bizony! A tizenhét éves — Egy biztos: ezt én nem fogom csinálni! Miért, miért?! Sok oka van. Nézd, én sose akartam lakatos lenni. Csak ugye, a tanulás sem ment úgy, hát hová menjek? Eljöttem az ipariba. A faterék is molesztáltak, szakma, fiam, szakma kell a kezedbe. Jó, jó, tudom, az öregék csak jót akarnak. De ha most elvégzem, menjek egy gyárba gürizni? Tudod, reggel hattól kettőig. Vagy műszakba ... Nem. Hogy lehet a meló mellett masze- kolni is? Oké, de akkor mikor szórakozok? Aztán meg mire gyűjtsék? Kocsi nem kell, elvisz a busz, vonat is mindenhová. Lakás? Ugyan, . .. mire nagyapa lennék, elérném, hogy saját „kéróm” legyen. No, meg minek? Elvagyok én az öregékkel is. Család? Hát persze, azt majd szeretnék! A kölyköket imádom! Itt van a bátyám kislánya, hát az a kis csaj, az kész balhé! Mit összeröhögök vele, ha eljönnek! Azt kérded, végül is mit akarok? Nézd, az tuti, hogy valami pénzes melót kerítek. Ahol jön a „suska”, tudod, hogy legyen mit aprítani a sörbe... Van ilyen, hallottam ilyenről. Figyelj, csak úgy lazán. Mondjuk valami zöldségesnek fuvarozni, vagy a manó tudja. Szóval érted? A huszonhét éves — Kigolyóztak. Szó szerint. Tudja, valami fenomenálisát akartam. Ami előbbre viszi a céget. Újítás, meg új módszerek. Hót nem tetszett. Vannak irigy emberek, meg van szakmai féltékenység is. Szóval, egyre-más próbálkoztam, javasolta! kértem. Ez így nem jó, úgy nem jó. Ez ezért, i meg azért. A napnál is vil gosabb, hogy azzal a hagy mányos, bár jól bejáródc módszerrel nem lehet t vább lépni. Csak helyb járni. Tudja mi volt a re gálós? A fejemre olvasta mit akarok én, fejtetőre é lítani a vállalatot? Mit h zakodok elő a világmegvál elképzeléseimmel? Ennek i futási idő kell — okított főnököm. Meg kell itten j fontolni még a kis dolgok is, ebben a gazdasági hel, zetben . . . De hát éppi ezért! Hiába érveltem, vita koztam ... Mikor elvége tem az egyetemet, felajánlc tak egy kutatóintézeti st tust. Nemet mondtam, én gyakorlatban akarom kam toztatni megszerzett tudás mat, a „gógyimat”. És mc itt vagyok. Hogy mit csin, lók most? Kiváltottam , ipart. Aztán most megy szöveg, ezért taníttattak? I itt legalább kísérletezgeth lek, meg aztán mit tagai jam, a betevőre sincs goi dunk. Mégis megszólna nézd már, mérnök lété mit dolgozik? Jól tudó persze, bennem is van hib Melyik emberben nine, Hogy miért nem próbálko tam más munkahelyeket Hát most mit mondjak, ho| ne tűnjek fel mint profét! Nézze, annyira már ismére magamat, és az emberek is, hogy előre lássam: ilyi neknek, mint én is, oly£ ritka a megfelelő műnk; hely, mint ama bizonyos fi hér tollú madár. Lehet, hot bejött volna egy ilyen. L hét. És ha csak évek múlv ha csak a tizediknél, húsz diknál találom meg a sz mításomat? Hót — bár ne erre készültem — most i dolgozom, ebben a kis mi helyben .. . Mészáros István Hatvan éve él, s 2B éve alkot városunkban Kalló László. Szerényen, visszavonultan, de eredményesen. A Miskolci Galériában látható tárlata érezhetően a teljességre törekszik, hiszen legfrissebb munkái mellett kiállította a főiskolán készült rajzait, vázlatait is. így módunk nyílik nyomon követni azt a fejlődést, ahogyan fokozatosan elszakad választott mestereitől, s megtalálja a saját mondandóját és stílusát. A belső (kisebb) teremben látható rajzai tanúsága szerint már fiatalon biztos kézzel fogta a grafitot, az anatómiai precizitást azonban később a dinamikusabb, csak a lényeget kiemelő vonalvezetés váltotta fel, de ezek soha nem léptéik át a ma divatos absztrakt határát. Egészen más hangulatot árasztanak a festményei. Míg rajzain, vázlatain a főszereplő mindig maga az ember, a festményeken a táj jelenik meg Kalló László sajátos, összetéveszthetetlen felfogásában. Egy festőt két „tulajdonsága” alapján lehet azonosítani: kompozíciói és színvilága szerint. Kalló László természet- és táj-víziói nem emlékeztetnek a fénykép- naturalizmusra. Néhány erőteljes vonással a lényeget ragadják meg, a kontúrokat. Nem sokat bíbelődik a részletekkel — noha a rajzok azt tanúsítják, hogy látja azokat is, hanem a tért formáló hatalmas erőket, felületeket festi meg. Kétségtelen, hogy első látásra szűkösnek, sőt komornak kell mondanunk azt a színvilágot, amellyel a választott látványt kifejezi. Kedvenc színei a barna változatai, a kék, a zöld s ezeket alig ellensúlyozzák a sárga, szürke foltok, a melegebb színek. De ezt éppen a témaválasztás indokolja: az ősz, az alkony, az erdő (belső). Visszavisszatér ezekhez a témákhoz. tájakhoz. Mintha kerülné a fényt. Érdekesen jelenik meg ebben a tájban az ember. Csak alaposabb vizsgálódás után fedezhetünk fel egy-egy elmosódó alakot, kontúrt, mintha mellékes is lenne. Pedig Kallónak van véleménye az emberről is. Többalakos kompozícióin (Hazafelé, Exodus, Várakozók, Csalód, Kőművesek stb.) az arcok tűnödőek, szomorúak, ritkán néznek szembe velünk. Valami nehezen elemezhető fájdalom, sőt szorongás tükröződik ezekről a festményekről, vagy ha úgy tetszik, részvét és aggódás. Más képein meg mintha a fák lecsupaszodott törzse, magánya tükrözné ezt az érzést. Napnyugta című festményén azt a pillanatot ragadja meg, amikor a színek még egyszer felragyognak, de érzékelteti azt is, hogy rögtön ki is hunynak. Szokni kell ezeket a képeiket, meg kell barátkozni velük. Hiszen jól tudjuk, hogy maga a természet soha nem „tragikus”, örök mozgása a születés és az elmúlás sorozata —, ám az erírber láthatja annak, amikor a saját érzésvilágát vetíti ki rá. II. s. Kalló László kiállítása . . . . TV ít* 1 * 1 / ■ f i a Miskolci Galenaban J | iÉiÉÍIIIl «Éti - tlllM £
