Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-18 / 270. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csókkal búcsúzott Becsben Carter és Brezsnyev a SALT-II. egyezmény aláírása után, akkor azt remélte a világ: békecsókot váltottak egymással. Ma már tudjuk: búcsúcsók volt. Nemcsak a két nagyhatalom vezető politikusai búcsúztak hosszú évekre egymástól, a béke, a leszerelési megállapodások, az enyhülés kifejezések is eltűntek azóta a politikusi szótárakból. Holnap újra találkozik a két nagyhatalom első embere, immár Gorbacsov és Reagan, s bár hetek, sőt hónapok óta tartanak az előkészületek, kiszivárogtatnak híreket és valótlanságokat, mondanak beszédeket, nyilatkoznak a világsajtónak, s minden valamirevaló kommentátor tippel a várható fejleményekre, tudni senki nem tud semmit. Mármint arról, hogy milyen eredmények várhatók a tárgyalásoktól. Nem túlzás azt állítani, hogy holnaptól Genfre figyel az egész világ. Hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a tárgyalások eredménye, vagy eredménytelensége nem a két nagyhatalom magánügye. A világ sorsának jobbrafor- dulása a tét. Nem csoda hát, hogy politikusok tucatjai, különböző politikai és békeszervezetek hada, de egyszerű magánszemélyek ezrei is felhívásokat juttattak el a két politikushoz, egyértelmű óhajjal szólítva fel őket a megegyezésre. A szakértők nem várnak átütő sikert á tárgyalásoktól, már akkor is elégedettek lennének, ha olyan keretmégál- lapodások születnének, amelyek előrevivő alapul szolgálnának a további tárgyalásokhoz. Mások konkrétabb lépésekben is reménykednek, noha tudják, hogy egy néhány órás találkozó nem oldhat meg évek alatt felhalmozódott problémákat. A szovjet álláspont mindenki előtt ismert. Gorbacsov nem egy beszédében, nyilatkozatában, üzenetében kifejtette, hogy a Szovjetunió nagy társadalmi-gazdasági fejlődést tervez a következő évtizedekben, s ezt csak békében tudják megvalósítani. A szovjet békekezdeményezések őszinték és vitathatatlanok. Reményt nyújt, hogy legutóbbi beszédében előszói ismerte el Reagan is, hogy egy nukleáris háborúnak csak vesztese lehet, megnyerni egyik fél sem tudná. Ezek a felismerések ösztönözhetik az amerikai felet is arra, hogy tülekedjen a megállapodásokra, még akkor is, ha egyes részterületeken az álláspontok jelen pillanatban összebékithetetleneknek tűnnek. A „békecsókra” aligha kerül sor Genfben, dé azt reménykedve várja a világ, hogy a detente, az enyhülés fogalma ismét visszakerül a politikusi szótárakba. Az enyhülés meteorológiai szakkifejezés is, s a világ szorongva figyel a genfi barométerre, vajon milyen időt jósol az elkövetkező évekre. Várjuk a megegyezést, elvárjuk a kölcsönös jóakaratot és szándékokat, várjuk á\ „jobb időket". Szatmári Lajos fSZUMAürAIIDISZAG AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 270. szám Ára: 1,80 Ft Hétfő, 1985. november 18. Mai számunkból Az ifjúság Borsod megyében (3. oldal) A baboskendös Barátság (3. oldal) Ma kezdődik a szovjet-amerikai csúcstalálkozó létrehozása és a meglevő Szakszervezeti küldöttgyűlések és választások megyénkben Lenin Kohászati Müvek ül ’ '' ' lllli ÜS ill .sMég egy négyszemközti tanácskozást iktattak a jövő heti szovjet—amerikai csúcs- találkozó programjába — adta hírül szombaton a befolyásos The Washington Post. A lap szerint Gorbacsov és Reagan csütörtökön is találkozik egymással. Az értesülés névtelenül nyilatkozó magas rangú fehér házi személyiségtől származik. (Eredetileg csak keddre terveztek négyszemközti megbeszélést a két vezető között.) A közlés szerint a csütörtöki megbeszélésen Reagan és Gorbacsov áttekintheti a csúcstalá 1 kozó ered mény eil, vagy az esetleg közös, illetve külön-külön kiadásra kerülő nyilatkozatokat. A csütörtöki találkozón írják majd várhatóan alá a kulturális és a távol-keleti légi közlekedés biztonságával kapcsolatos egyezményeket. A The Washington Post (s egy másik tekintélyes lap, a The New York Times is) beszámol továbbá egy levélről, amelyet Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter küldött Reagan elnöknek közvetlenül Genfbe indulása előtt. Weinberger azt tanácsolta ebben az elnöknek, hogy a fegyverzetellenőrzés legfontosabb kérdéseiben, így az 1979-es SALT—2 szerződés további betartása tekintetében semmiféle kötelezettséget ne vállaljon Genfben. Reagan amerikai elnök szombaton, közép-európai idő szerint röviddel háromnegyed 3 óra után Washingtonból elutazott Genfbe, hogy találkozzék Mihail Gorbacsov- val, az SZKP KB főtitkárával. Az elnököt a Fehér Házban az amerikai kormány tagjai, a Fehér Ház munkatársai búcsúztatták. Reagan a vasárnapot és a hétfőt pihenéssel tölti, felkészül a találkozóra. A genfi csúcstalálkozón napirendre kerülő legfontosabb kérdések állnak a szovjet sajtó figyelmének középpontjában szombaton. A Pravda genfi jelentésében hangsúlyozza: választani kell a csapásmérö űrfegyverek nukleáris fegyverzetek csökkentése között, mivel a kettő összeegyeztethetetlen egymással. A hadászati stabilitásnak döntő eleme a fegyverzetek viszonylagos egyensúlya és az egyforma biztonság. A rakétaelhárító rendszerek kiépítése pedig épp ezt az erőegyensúlyt borítanák fel. Ha az egyik fél egyoldalúan, vagy a másiknál gyorsabban építi ki rakétaelhárító rendszerét, akkor lehetőséget szerez az első csapásra, a válaszcsapások kivédésére. illetve a belőlük származó károk mérséklésére. Ez a lehetőség nyilvánvalóan megfelelő ellenintézkedésekre készteti a másik felet. A fegyverkezési hajsza gyorsítását eredményezi, s ezért nem jelent megoldást a rakétaelhárító rendszerek párhuzamos kiépítése sem. Ebből a zsákutcából a világűr militarizálásának megtiltására tett szovjet javaslatok elfogadása biztosíthat kiutat __ ír ják Géniből a Pravda kiküldött tudósítói. Gennagyij Siskin, a Reagan elnököt meginterjúvoló szovjet újságírók egyike a Szelszkaja Zsizny hasábjain hangsúlyozza, hogy szovjet részről világos és pontos választ várnak az elnöktől a szovjet javaslatokra. A találkozón már nem lehet helye semmiféle mellébeszélésnek, kibúvók keresésének. Az amerikai magatartást pedig mindmáig elsősorban ez jellemzi. * Tízezren vettek részt szombaton délután a csúcs- találkozót váró Genfben azon a béketüntetésen, amelynek résztvevői Ronald Reagantól és Mihail Gorbacsovtól jelentős eredményeket sürgettek az atomfegyverek leszerelése érdekében. Évek óta ez volt a legnagyobb politikai megmozdulás a városban. Baloldali, szélső- baloldali diákszervezetek éppúgy képviseltették magukat a menetben, mint katolikus és más egyházi, társadalmi szervezetek. Gondokról és erőfeszítésekről adhattak számot a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti beszámoló és jelölőértekezletén. melyet szombaton délelőtt tartottak a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. A gondokról őszintén, elemzően szóltak. az erőfeszítések rendszerezéséből pedig kiviláglott. hogy a kohászokban még mindig van tettvágy. szakmaszeretet, őrzik a közösség és egyén hasznát szolgáló munka becsületét. Különböző formákban és megközelítésekben erről beszéltek a hozzászólók, köztük Móri Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára. Drótos László vezérigazgató. Hidasi Lajos, a vasasszakszervezet titkára, valamint a különböző területekről, gyáregységekből. üzemekből delegált küldöttek. Az általános gondok között említették a kohászszakmák presztízsének csökkenését. a munkásutánpótlás sok helyen már kritikus szintet elérő gondjait, a műszaki-termelő berendezések nagymértékű elavultságát, a szociális létesítmények alacsony színvonalát, a nyugdíjas kollégák nehéz helyzetét. Ugyanakkor beszámolhattak arról is. hogy számos termelési sikert értek el és több terület új műszaki tartalmú termékkel állhatott a megrendelők elé, melyek révén nemzetközi elismerések sorát is elkönyvelhették az LKM-ben. Termelés és érdekvédelem — e két lényegi kérdéskör körül gyűrűzött a vita. A termelésben elengedhetetlen. hogy a feldolgozó ipar számára jól. gazdaságosan hasznosítható, minőségi terméket adjanak át, amihez feltétlenül szükséges néhány üzem felújítása, fejlesztése. Elsősorban a kovácsmű és az öntödék szorulnak erre a megújhodásra, hiszen mindkét területen több század eleji berendezés is található. Ezzel párhuzamosan lényegesen javítani kell a munkakörülményeken. amihez természetesen hozzátartozik az új bérezési formák kialakítása. Ezek nélkül ugyanis végleg megfeneklik az utánpótlás, félő. hogy régi alapszakmák halnak ki. A szakszervezeti bizottság ezért is áll ki egy közeljövőben elvégzendő vizsgálat szükségessége mellett, melynek során újraértékelik az ösztönzési rendszert. Ugyanakkor elhangzott, hogy a kohászat nélkül a magyar ipar. a hazai népgazdaság megoldhatatlan feladatok elé kerülne. A diósgyőri kohászat fontosságát és életképességét bizonyítja például. hogy az elmúlt három év alatt 60 százalékkal növelték az ötvözött termékek arányát és meghússzo- rozták eme termékek exportját. Ezzel párhuzamosan számos megújulási kezdeményezést vezettek be a vál*- lalatnál. melyek érintették a technológiai eljárásokat, a munkaszervezést és a bérezési formákat. Az érdekvédelmi munka körét is bővíteni kell. melyek révén a dolgozók az eddiginél jobban megismerhetik jogaikat, kötelezettségeiket. alaposabb ismereteik lesznek a döntések előkészítéséről és: eme döntések céljáról. A szélesebb társadalmi kontroll igénye szólt azokból a gondolatokból, melyek a munkaverseny megreformálását. a segélyek elosztásának jobb kiválasztását. a fiatalok lakásgondjainak hatékonyabb csökkentését. a munka alapján kialakított differenciált bérezés fokozását javasolták. Az LKM-ben a bizalmiak beszámoló és jelölőgyűlésén az az öntevékenység, felelős gondolkodás dominált, amely elengedhetetlen a megújulási tervek végrehajtásához. 40 éves az ózdi József Attila Gimnázium Postások területi szakszervezete A demokratikus, megújuló Magyarország első gimnáziuma alapításának 40. évfordulóját ünnepelték Ózdon a hét végén. Pénteken a Liszt Ferenc Művelődési Központban több száz egykori és mai diák, tanárok, nevelők, oktatók gyűltek össze, hogy visszaemlékezzenek a kezdeti évek lendületére, az 1950- ig önálló iskolaépület nélkül működő, de ennek ellenére mór akkor igazi szellemi kisugárzást adó alma mater négy évtizedére. Elődöket, ma is élő és már csak a jóemlékezetben megőrzött tanárok munkáját, küzdelmeit idézte fel Porkoláb Albert a megyei tanács elnökhelyettese. aki szólt u „fényes szelek" korszakának lendületéről, 1950-ről, amikor elkészült a mai épület, s melyet akkor neveztek el .Tó- zsef Attiláról, visszaemlékezett az első fecskékre és a hatvanas években tanuló legmagasabb létszámú osztályokra, majd az egészségügyi szakoktatás bevezetése, az önképzőkörök, szakkörök, sportolók kiváló eredményeire. Közöttük még világbajnok is termett. Az ünnepség szemléletesen mutatta meg a négy évtized eredményeit. A művelődési központ színpadán versmondók, énekkarosok, muzsikusok produkciói bizonyították, hogy a hagyománynak okos, értő folytatói vannak, miként ugyanezt igazolta az évfordulós kiállítás is. Szakszervezeti küldöttértekezleten ritkán tapasztalható esemény történt (pontosabban nem történt) a postások területi szakszervezetének szombati tanácskozásán,. Csak az ötödik, vagy a hatodik felszólaló említette meg, hogy választói elégedetlenek a bérükkel. A többi küldött- és választói értekezleten ugyanis majdnem minden esetben a bér és a jövedelem bizonyult, bizonyul az elsődleges, kardinális kérdésnek. Persze szó sincs arról — tudtuk meg a szünetben —. hogy a postások túl fizetve éreznék magukat. Mint Magyarországon ma mindenki, a „holló fiai” szintén szeretnének többet keresni, vastagabb fizetési borítékot átvenni. Ám egyben fegyelmezett emberek is. és mindannyian jól tudják, hogy bérük elsősorban központi döntéstől függ — értelmetlennek tartják a sok helyi reklamációt. A Borsod és Heves megyei hatáskörrel dolgozó területi szakszervezet egyébként jól sikerült öt évet zárhatott le a Miskolci Posta- igazgatóság nagytermében megtartott küldöttértekezleten. 1980 és 1985 között a posta munkáját alapjaiban befolyásoló közgazdasági szabályozók jórészt megváltoztak. többször emelkedett az anyagár és emlékezetes a postai szolgáltatások díjának növelése. A bevétel és az eredmény dinamikusan emelkedett. ám ez nem jelentette az igazgatóság gazdasági helyzetének javulását. A szolgáltatási színvonal javítása a szakszervezeti alapszervezetektől a korábbinál hatékonyabb. eredményesebb mozgalmi munkát kívánt meg. (Folytatás a 2. oldalon)
