Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 1985. november 16., szombat sport KK-fclis a DMVSC Az észak-olaszországi' Luc- cában tízezer néző előtt a Debreceni MVSC labdarúgó­csapata Közép-európai Kupa mérkőzésen a csereként be­áll! Mörtel góljával 1-0 (0-0) arányban legyőzte a jugo­szláv Rijeka gárdáját. A másik találkozón: Pisa—Olo- mouc 1-0. A vasárnap délutá­ni döntőben a DMVSC az olasz FC Pisa ellen lép pá­lyára. Jó évet zártak a SÜMSE sakkozói A SAJÖSZENTPETERI ÜVEGGYÁR sportegyesüle­tének sakkcsapata már 1984- ben is megnyerte a megyei bajnokságot, tavaly azonban az osztályozón elbuktak, nem kerültek be az OB II-be. Az idén újra a legjobbnak bi­zonyultak Borsodban és si­kerrel vívták meg a „ráját­szást” is: kiharcolták a má­sodosztályban való szereplés jogát. Nézzük a számokat: szükebb pátriánk küzdelem- sorozatán 75 ponttal dia­dalmaskodtak (a második Ózdi Kohász 72,5, a harma­dik Sátoraljaújhely pedig 70,5 pontot gyűjtött). Az osz­tályozón mindhárom ellenfe­lük skalpját megszerezték, a Nógrád megyei Szécsény gár­dáját 7,5-4,5-re, a hevesi bajnok Bélapátfalvát 0,5-5,5- re, mig Hajdú megye leg­jobbját 9-3-rá verték. Tóth János szakosztályvezető így értékelt: „A megyei bajnok­ságban nehezebben boldo­gultunk, mint az osztályo­zón. Az előbbi keretében az utolsó pillanatokig koncent­rálnunk kellett, mert az Óz­di Kohász és a Sátoraljaúj­helyi TC is ugrásra készen állt. Ha visszatekintünk a ’85-ös esztendőre, igazán nincs okunk a panaszra. A már említetteken kívül sor­rendben harmadszor hódítot­tuk el a Matyó Kupát, el­sők lettünk a Sajószentpéle- ren megrendezett Kanczin- ger-emlékversenyen. Ugyan­csak Sajószentpéteren ke­rült sor egy mesterjelölt via­dalra, melyen SÜMSE-spor- toló, Sztollár nyakába akasz­tották a babért. És hogy örö­münk teljes legyen: a me­gyei egyéni bajnokságon négy sakkozójuk is bejutott az első öt közé." A CSARAT ÁTLAGÉLET­KORA ideális, hiszen alig haladja meg a 35 esztendőt. Mesteri címmel rendelkező játékosuk nincs, mesterjelölt minősítéssel hatan — Szűcs, Sztollár, Nagy, Galgovics, Ha­rangi és Pásztor — rendel­kezik. Szűcsről tulajdonkép­pen múlt időben is írhat­nánk, hiszen a napokban ki­adták az Eger SE-nek. így jövőre már a hevesiek OB Il-es együttesét erősíti. A megyei bajnokságon nyújtott egyéni teljesítményeik alap­ján néhányan kiemelkedőt produkáltak. Pajer kilenc partiból 8,5 pontot „tologa­tott össze”, s ez majd' el­éri a száz százalékot. Gal­govics hét meccsen hatszor nyert, mindössze egyszer re­mizett és nem rossz Bara- nyi, Pásztor és Bai átlaga sem a kilenc mérkőzésen be­gyűjtött 7,5—7,5 ponttal. Tár­saik is messze felülmúlták az ilyen szinten minimum­ként emlegetett ölven száza­lékot. A bajnokcsapatban egyébként tizenkilencen ju­tottak szóhoz és igencsak büszkék arra, hogy sakkozó­ik döntő hányada saját ne­velésű — az elmúlt egy esz­tendőben az átigazolási fron­ton csupán egyszer voltak érdekeltek. Tóth János: „Munkánkat nagyon komo­lyan vettük és komolyan vesszük ezután is. Gondot fordítunk az utánpótlás-ne­velésre. ifjúsági szinten ta­lán mi állunk a legjobban Borsodban. Minden pénte­ken összejövünk, elemzünk, újításokon törjük a fejünket. Nem akadt olyan KaszparoV — Karpov találkozó, amelyet ne vettünk volna górcső alá. A közös foglalkozások mel­lett játékosaink természete­sen hangsúlyt fektetnek az egyéni képzésre is. de azt hi­szem, hogy enélkül manap­ság nem lehel eredményt produkálni. Sokat költünk szakirodalomra, mert a leg­újabb információk hiányá­ban elsüllyednénk a sakk­élet „mocsárjában". Itt ta­lán idézhetném a már-már közhelyszámba menő és a sakkozók berkeiben állandó­an emlegetett mondást: „Ál­dozat (befektetés, jó érte­lemben iVett kockáztatás) nélkül nincs győzelem." NEM ÁRULUNK EL TIT­KOT, ha megemlítjük: a magas szintű sakkozáshoz manapság sok pénz kell. A „legegyszerűbb” mesterjelölt is anyagi igényekkel áll elő. s amelyik klub ezekkel nem tud lépési tartani, lemarad. A SÜMSE háza táján nem garasoskodtak. Tóth János: „Sportkörünk — élvezve a gyár nagyvonalú támogatását — igyekszik előteremteni a nélkülözhetetlen anyagi­technikai feltételeket. A bor­sodi sakkszakosztályok álta­lában 30—50 ezer forintból gazdálkodnak, mi 100—120 ezret költünk. Ebből a ke­retből még játékosaink or­szágos „fellépéseit” is fedez­zük. Az idén például finan­szíroztuk sakkozóink nyír­egyházi, pécsi, hajdúszobosz- lói, egri és gyöngyösi sze­replését. mert tudjuk: az erőlislán csak akkor léphet­nek előbbre, ha állandóan edződnek, ha erős ellenfe­lekkel mérik össze képessé­güket, ha nap mint nap csi­szolják, tökéletesítik elméle­ti-gyakorlati tudásukat. Kö­szönettel tartozunk azért is, mert gyárunk vezetői — amikor szükségünk volt rá — rendelkezésünkre bocsá­tották a vállalati autóbuszt, az Üvegipari Műveken »ke­resztül« pedig gyakorlatilag ingyenes szálláshoz juttat­tak. Cserébe — magától ér­tetődően — becsületes helyt­állást, egyre jobb eredmé­nyeket várnak. Eddig nem éltünk vissza a bizalommal.” AZ OB II-BEN megka­paszkodni nem lesz könnyű, ezért erősíteni akarnak. Né­hányan már jelentkeztek is ... Anélkül, hogy felad­nák elvüket (zöld utat a sa­ját nevelésűeknek), a benn­maradás érdekében szétnéz­nek majd a környéken. Ide­jük van, legközelebb tavasz- szal szólítják őket asztalhoz. Kolodzey Tamás Borg legyőzte McEnroe-t Több mint 15 ezer néző előtt mérte össze tudását a két szuperjátékos, a több éve visszavonult svéd Björn Borg és a még mindig csú­cson levő, a világranglista második helyén álló ameri­kai John McEnroe. A be­mutató mérkőzés a svéd 8:4. 7:5-ös győzelmével vég­ződött. Legközelebb St. Louisban találkoznak. XIV. magyar nemzetközi asztalitenisz-bajnokság Férficsapataink korán elbúcsúztak Tegnap benépesült a miskolci sportcsarnok, kilenc asztalon kéz dődött meg a XV. magyar nemzetközi asztalitenisz-bajnokság. A magyar B-csapat fiatal kettőse: Nagy és Káhn. Az indiaiak le­győzése nem okozott gondot női gárdánknak. Mák József felvételei Emlékezzünk csak: a ma­gyar férfi aszlalitenisz-válo- gatolt hat évvel ezelőtt, 1979- ben, Phenjanban óriási bra­vúrt hajtott végre, s legyőz- a kínai együttest, világbaj­noki címet szerzett. Aztán alig néhány hónappal ké­sőbb, a Miskolcon megren­dezel! magyar nemzetközi bajnokságon vereségei szen­vedett Romániától . . . Miért idéztük lel ezt az epizódot? Azért, mert kísért a múlt. Igaz, 1985-ben világ- bajnokságot sem nyert a ma­gyar csapat. De arra talán senki nem számított (józanul mérlegelve a dolgokat, nem is tételezhetett fel ekkora blamázst). hogy a mieink szállítják az idei küzdelem­sorozat nagy negatív szen­zációját. Bizony, Klampárék számára nem úgy alakult a mérkőzés, ahogy azt elkép­zelték. Már az első találkozó rosz- szul kezdődött, mert Klam- pár simán alulmaradt Flo- reával szemben. Kriston egyenlített, majd a Klampár, Kriston duó is búsan fogha­tott kezet ellenfeleivel, s „Klampi" veresége már csak ráadásnak számítolt Fehér ellen. — Mi a baj. Tibor? — kérdeztük. Dühösen legyintett. — Florea ellen már meg volt nyerve az első játszma, mégis kicsúszott a kezemből az a szett. Ez elvette a ked­vemet, s csak ténferegtem az asztalnál... — Más egyéb, semmi? — Az az igazi baj, hogy nem érzem a játék ritmusát. — Talán az egyéniben si­kerül a javítás — jegyeztük meg. — Gondolja? — vonta fel a szemöldökét. Nos, ezek után talán ért­hető, hogy miért nem táp­lálnak sokan vérmes remé­nyeket a mieink szereplésé­vel kapcsolatban. Valami igazság azonban van abban: az ausztriai profiélet alig­ha követel maximális oda­figyelést, koncentrálást egy­kori legjobbjainktól... Ami tény: az A-csapat mellett a B is kieseti, így nem került magyar férfigár­da a legjobb nyolc közé. Szomorú, de tudomásul kell venni, hogy véglegesen el­szálltak a sikerévek. De térjünk vissza a ver­seny kezdetére. Végül is 20 ország 180 sportolója kezdte meg a csatározást, mint azt Horváth Tibortól, a MOATSZ főtitkárától megtudtuk. — Nigériából értesítést kaptunk, hogy anyagi nehéz­ségek miatt nem jönnek Miskolcra. Rajtuk kívül az olasz nők hiányoznak. Leg­frissebb értesülésünk szerint a kinaiak szombaton bekap­csolódnak az egyéni, illetve a páros számokba. Zsigó Béla, a MOATSZ Szervező Bizottság elnöke ragyogó arccal újságolta: — A tapolcai Földgép- üdülő dolgozói minden dicsé­retet megérdemelnek, mert átlagon felüli ellátásban ré­szesítik az ott lakó játékve­zetőket és néhány külföldi csapatot. Pompás a kiszol­gálás, előzékenyek a dolgo­zók, szóval le a kalappal előttük! Készséggel adunk helyet a dicséretnek, már csak azért is, mert végre lelkesedni hal­lottunk valakit. Igaz, ennek csak „áttételesen" van köze a bajnoksághoz. Elismerésre azonban rá­szolgáltak a mapvar nők is. B csapatunk előbb az „iz- zadtságszagú” találkozón ju­tott túl Indiával szemben (3-2), aztán viszont Fazeka­sék meglepetéspetárdát rob­bantottak: valósággal lelőt­ték az asztalról a franciákat. Pedig Thiriet és Germain ko­rántsem kezdők a szakmá­ban. Alig hiányzott valami a négy közé kerülésükhöz. A mieink a svédekkel mérkőz­tek. A találkozó 2-2-re állt, amikor Nagy Krisztina és Eliasson következtek. Nagy Krisztina megnyerte az első játszmát, s a másodikban 17-12-ről veszített. Erre mondják: ez ,,nagy bravúr” volt... A harmadikban szin­te ismételt a szemüveges magyar kislány, ekkor 17-13- ról kapott ki. Amit dr. Ormai László mondott neki heves geszti- kulálás közepette, arról alig­hanem sokat tudna mesélni a megszeppent hallgató Sta-1 tisztikás-palánta. Kár az el­fecsérelt lehetőségért, mert milyen szép is lett volna, ha a négy között mindkét ma­gyar együttes bekerült vol­na! S ezzel máris elárultuk, hogy A csapatunk kiharcolta a dobogós helyezést.. Az NDK legyőzése csak egyfaj­ta bemelegítésnek számított (3-0), de igazából az angolok sem állították megoldhatat­lan feladat elé lányainkat (3-1). A másik ágon a Ko­reai NDK nehéz küzdelem­ben bizonyult jobbnak Cseh­szlovákia válogatottjánál. Így a fináléba kerülésért a KNDK ellen léptek asztalhoz Oláh Zsuzsáék, erre az ösz- szecsapásra lapunk zárta után, az esti órákban került sor. A másik ágon a romá­nok találkoznak a svédekkel. A férfimezönyben a své­dek keltették a legjobb be­nyomást. Igaz, a Douglas ve­zérelte angolok igencsak megnehezítették a dolgukat, sokáig kétségesnek tűnt, me­lyik csapat örülhet a végén. Waldner tette fel az i-be- tűre a pontot. A svédeken kívül a csehszlovákok verej- tékes harc árán tudták csak biztosítani soványka győzel­müket a nyugatnémetek el­len, a Koreai NDK lemosta Romániát, a lengyelek köny- nyédén verték a jugoszlávo­kat. EREDMÉNYEK. Férficsa­pat, a négy közé kerülésért: Csehszlovákia—NSZK 3-2. KNDK—Románia 3-0. Len­gyelország—Jugoszlávia 3-1. Svédország—Anglia 3-2. Női csapat: Románia—Bel­gium 3-1. Svédország—Ma­gyarország B 3-2. Magyaror­szág A—Anglia 3-0. KNDK —Csehszlovákia 3-1. (Az elő­döntőket és a döntőket la­punk zárta után játszották, ezekről hétfői számunkban számolunk be.) A mai program reggel 8 órakor kezdődik, ekkor a férfi és női egyesre, vala­mint a férfi és női párosra kerül sor. Vasárnap 8 órától a vegyes párosok vetélked­nek, a döntőket 15 órától rendezik. Doros László A 2. a 20. ellen nrsudi rangadó Kazincbarcikán Talán nem ért egyet min­denki a címmel, s megkérdő­jelezi : miért kell rangadó­nak titulálni azt a találko­zót, amelyet a bajnokság 2. helyezettje a sereghajtó el­len vív? Nos, valami igazság rejlik a feltételezésben, de úgy véljük: két borsodi csa­pat összecsapása, függetlenül azok mindenkori helyezésé­től, igenis méltán tart igényt a rangadó jelzőre. Elsősor­ban azért, mert ezek az ösz- szecsapások vérbeli presz- tízscsatáknak tekinthetők, s előfordult már, hogy az esélytelennek ítélt gárda megtréfálta a favoritnak ítélt együttest. Nos, mi a helyzet a csa­patok háza táján alig valami­vel több, mint 24 órával a mérkőzést megelőzően? Di­ósgyőr, Gál Béla szakosz­tályvezető: — Annyit talán nem árt elmondani, hogy Egerben, az MNK-találkozón jól helyt­állt együttesünk, de a hely­zetek értékesítésével hadilá­bon álltak támadóink. A kiesés bosszantó, de nekünk elsősorban a bajnokságban kell jól szerepelnünk. — Mi a helyezi a sérül­tekkel? — Szerencsére Pielnek nem tört el az ujja, „csak” alátört az egyik védésnél. Veréb ugyanilyen problémá­val küzd, bízunk benne, hogy valamelyik portásunk vállalja a szereplést. Meg­jegyzem: Egerben derekasan helytállt Nagy is, élt a szá­mára biztosított lehetőséggel. Gondot jelent viszont Fükö sérülése, aki a talpcsontját fájlalja. — Mire számítanak Ka­zincbarcikán? — Nagyon nehéz 90 perc­re, ugyanis a hazaiak szá­mára létkérdés a jó szerep­lés. Mi viszont egyetlen pon­tot sem herdálhatunk cl könnyelműen, s legrosszabb álmunkban sem gondolunk vereségre. Az kétségtelen, hogy küzdelmes találkozóra van kilátás, s érzésem sze­rint nem csalódnak majd a szurkolók, izgalomban nem lesz hiány. A másik táborban szokat­lan csend honol. Kaszás Gá­bor vezető edző nyugodt, az esélyekről azt mondta: — Való igaz, hogy nem mi vagyunk az összecsapás esélyesei, ez azonban ko­rántsem jelenti, hogy előre lefutott a mérkőzés! Min­dent elkövetünk a siker ér­dekében. Két pontra lenne szükségünk, de esetleg egy - gyel is beérnénk. — Az utóbbi időben több­ször is megnézte a DVTK-t. Mit tapasztalt? — Tudásban kiemelkedik a mezőnyből az együttes, Egerben viszont küzdőképes­ségben a hazaiak felülmúl­ták a piros-fehéreket. Te­hát ez az a pont, ahol lehet keresnivalónk, jó lenne élni az adódó lehetőséggel. — Mi a helyzet a sérül­tekkel? — Békési nem játszhat, mert combizomhúzódással bajlódik. Kerekes és Weim- per rendbe jöttek, ők szere­pelhetnek. Asszony játéka bizonytalan. Kazincbarcikán vasárnap délután 1 árakor kezdődik a nagy érdeklődéssel várt KVSE—DVTK bajnoki talál­kozó. A sípot Drigán fújja, a csapatok pedig várhatóan az alábbi összetételben lép­nek pályára. KVSE: Novák — Szamosi, Leskó, Helgert, Fodor — Munkácsi, Petro- vics. Kerekes, Majoros — Fischli, Weimper. DVTK: Piel (Nagy) — Szlovák, Szűcs, Oláh, Teodoru — Kiss, Fükö (Breznai), Balogh — Szlifka, Dzurják, Lippai. Az NB II. 17. fordulójá­nak további párosítása: SZEOL—DÉLÉP SE—Szolno­ki MÁV MTE, Eger SE— Nyíregyháza, Veszprémi SE —Metripond SE, Soproni SE —Keszthely, Szekszárd—D. Kinizsi, Váci Izzó—Bajai SK, N agy kan i zsa—Dunaújvá­ros, Salgótarján—Komló, H. Szabó Lajos SE—Ganz-MÁ- VAG.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents