Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. november 14., csütörtök Megígérte a tanács Egyértelmű, tehát világos közlendő. . a szomszédok maguknak tulajdonítsák, ha a szekérútra vagy út-árkokra hányt szemét vagy törmelék az útfelügyelő-személyzet által a határos telkekre visz- szaszóratik, vagy a szomszédok költségén eltakarítta- tik s elháríttatik.” A nyelvezet, a szekérút fogalma sejteti, hogy nem mai regulával van dolgunk. Valóban nem. A m. kir. közmunka- és közlekedési minister 1869- ben kiadott útrendőrségi szabályzata mondta ki, sok mással egyetemben, a fentieket. Az idézteti fel velünk a régi-régi rendelkezést, hogy a kisváros kies részén, a közelmúltban tartós használatba adott építési telkeken gyorsan magasodnak az új otthonok falai, ám annál is sebesebben lepte el a közterületet, az utat, útszegélyt, majdani járdát a hulladék, törött falazóblokkoktól a bedöglött cementet rejtegető zsákon, a kiirtott növényzet nyesedékén át a kiürült vegyszeres ballonokig, bádoghordókig, hasadt deszkákig. Az arra járó — arra tévedt? — tanácsi emberrel azután vitába keveredtek az építtetők, építők, mondván, nekik a tanács megígérte, csekély térítésért elszállíttatja mindezt, mostanában viszont már hallani sem akarnak róla, így került mindaz oda, ahol van .. . Megígérte a tanács? Kicsoda? Értetlenkedve tudakozódott a hivatalos ember, ám rend- re azt kapta válaszként, hát a tanács... az a szakállas magas férfi ott a műszaki osztályon. Lehet, hogy mondott valamit, az is megtörténhetett, félreértették, tény, hogy az a szakállas férfi már hónapok óta az ország másik felében él, családostól visszaköltözött a szülői házba, szavairól nehéz lenne elszámoltatni. Az építkezés ezernyi gondjától feszült emberek azonban konok elszántsággal hajtogatják, nekik megígérte a tanács ... Kifogás, kibúvó, félreértés, félreértelmezés? Ez is, az is lehet, ám még inkább egy gyakori, ismétlődő tévedés köznapi lenyomata, amikor az állampolgár azonosítja a tanácsot — és: a tanácsot, mint testületet, vagy mint közigazgatási szervezetet? — egy személlyel, egy tisztségviselővel, ügyintézővel, tisztviselővel, olykor bárkivel, aki „a tanácsnál” van. A gyakori tévedés veszedelmes- ségének érzékeltetésére leírjuk a kevésbé ismert tényt, azt, hogy a tanácsok a legjelentősebb munkaadók közé tartoznak, hiszen a tanácsi intézményekben — óvoda, iskola, szakorvosi rendelőintézet, művelődési ház — félmillió ember dolgozik! Ök is „a tanács” emberei, amint a szakigazgatásban tevékenykedők úgyszintén azok, ám egyikük sem „a tanács”, ahogy az elnök, a végrehajtó bizottság titkára sem az. A tanács: a tanácstagok alkotta testület. Ez tévesztődik össze a mindennapok nem egyszer kusza ügyeiben, mert hiszen beláthatjuk, ha valóban a tanács, azaz a testület ígért valamit — azaz határozott valamiről, végrehajtási időpontokat, felelősöket megjelölve —, akkor azt nem pusztán becsületbeli ügy megtartani, hanem törvényi kötelezettség! S dönt persze a végrehajtó bizottság is seregnyi ügyben — azaz cselekvést, intézkedést ígér —, amint a törvény adta kereteken belül határoznak a szakigazgatás — a hatóság — emberei is. A legutóbbi években félmillióval csökkent a tanácsok által esztendőnként kiadott határozatok száma — a közigazgatás korszerűsítése jegyében ma is folytatódnak a munka egyszerűsítésére az elemzések —, ám még így is elérik a másfél milliót...! Ezek a határozatok — érvényesség, tehát jogerőre emelkedés esetén, azaz fellebbezés benyújtása, panasz emelése híján — valóban ezerféle ügy ígéretpapírjai, s a dolgoknak — mert ez az élet természetes rendje — úgy kell menniük, ahogyan a papíron áll. S lám, olykor a papírok ellenére sem hajlandó vigyázzállásba rándulni az élet, hanem bőséges példáit szórja elénk az egyediségnek, a különlegességnek, az általánostól való eltérésnek. A jogszabályok — a törvények éppúgy, mint a rendeletek — ezért adják meg a jogalkalmazónak a mérlegelés, az egyedi elbírálás lehetőségét. Nem kételkedünk benne, hogy vannak ügyek, esetek, amikor valaki — de csak valaki, egy személy, s nem á tanács! — ígér valamit, amiről bebizonyosodik, meg nem tartható, be nem váltható. Ne kételkedjünk azonban abban sem, hogy gyakran az állampolgár — mert azt hallja ki a szavakból, amit hallani szerelne, ami számára előnyös, kedvező — az, aki téved, aki a magyarázó, megértő szót, a talán!, az esetleget, a megnézzüköt egyetlen szempillantás alatt elfelejti, s azzal a biztos tudattal tér haza, hogy neki azt mondták a tanácsnál, rendben lesz az ügye. S ha azt mondják, akkor az egyenlő az ígérettel, hiszen mi másért mondták volna...?! Furcsa logika, kétségtelen, ám azt ne higy- gyük, ritka, szabályt erősítő kivétel. Sajnos, inkább szabály, hogy folyosón hallottakból, az utcában beszéltekből, szomszédok értesüléseiből, másnak szóló hivatalos papírok mondataiból létrejön valami furcsa elegye tényeknek, tévedéseknek, az adott helyzetre nem illő jogszabályoknak, s lesz belőle vélt adu, megígérte a tanács...! Az 1600-as években élt francia irodalmár, Francois de La Rochefoucauld úgy vélekedett „reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk szavunkat.” Amit témánk esetében úgy bővíthetünk, hogy olykor óhajainkat gyúrjuk át mások szájába adott mondatokká, s reményeink szerint várjuk el, hogy állják a szavukat. . . Óhajok, remények azonban gyenge nádszálak a tények kemény kövei között, azaz, ha alapozni kell valamire, maradjunk csak ezeknél a köveknél. M. O. Mit keresnek a vadászok? A vadász ül hosszú méla lesben és napjainkban már nem íelajzott íjra várja a gyors vadat, hanem sörétes, vagy golyós puskára. Am ezek a fegyverek nem mindig szerezhetők be korlátlanul. A miskolci Nimród- boltban ezekben a napokban például golyós puskák után érdeklődnek a vadászok, ám nem juthatnak hozzá, mert a jó fél éve feladott megrendelések alapján a kért áru még nem érkezett meg. Sörétes fegyverből jelenleg csak a 12-es kaliberű van, bár ebben a műfajban is az egymás fölött elhelyezeti csövű puska lenne a kelendőbb. Ilyen időben már ritkábban keresik fel a boltot a horgászok. Viszont innen öltözködnek a mezőőrök. A részükre készülő egyenruha viszont nem pótolhatja a téli meleg vadászruhák hiányát. A vadászat apró kellékeiből viszont nincs hiány, néhány apróságot kivéve. A vadászok abban reménykednek, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a jelenleginél teljesebb lesz az ellátás valamennyi kellékből. /fe Meddig lesz még zajos a környékünk? Évekkel ezelőtt épült fel a Nyírjesben, az LKM oxigéngyára. Akkor a lakosságot azzal nyugtatták meg, hogy ez nem olyan lesz, mint a Kriptongyár volt, mert ez korszerű, szigetelt stb. Kevés kivétellel ez így is volt. Most azonban egykét hónapja zajosabb lett, s nem is kicsit. Főleg az éjszakai órákban zavaró a gyár „sóhajtása”. Mi légvonalban egy kilométeren belül lakunk, így nyugalmunk bizony nem biztosított. Szeretnénk választ kapni a Lenin Kohászati Művektől, hogy miért van ez így, és meddig tart? Amennyiben így marad, miért nem nyilvánítják ipari településnek ezt a lakótelepet — írja levelében Bodnár Bélá- né, Miskolcról, a Gorkij telep 51/1 sz. alól. A Lenin Kohászati Művekből Koszty László osztályvezető válaszol: „Megvizsgáltuk a levélíró panaszát, s a következő tájékoztatást adjuk. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az LKM oxigéngyára 1979—8()-ban épült az akkor érvényben levő környezetvédelemi előírásoknak megfelelő műszaki kivitelben. Az 1984 januárjában életbe lépett zaj- és rezgés- védelemre vonatkozó rendeletben előírt zajkibocsátási határértéket a jelenlegi zajterhelés az éjszakai órákban mintegy 10 dB-lel meghaladja, ezért a közelmúltban a OKTH kötelezte vállalatunkat a zaj csökkentésére. A zajvédelem megoldására a Budapesti Műszaki Egyetemmel tanulmánytervet készítettünk, mely szerint az épületek és berendezések zajszigetelése kb. 5 millió forint költséggel valósítható meg. Vállalatunk a kivitelezést 1986—87. évre tervezi, lehetőség szerint a Környezet- védelmi Alap támogatásának igénybevételével. A zajszint az elmúlt hónapokban tartósan nem növekedett a korábbi időszakhoz képest, kivéve azt a két üzerhzava- ros időszakot, amikor 3—4 napig a szabadrafúvás miatt az átlagostól magasabb volt a zajkibocsátás. Természetes, hogy a zajok a nyári időszakban zavaróbban hatnak a nyitott ablakok, illetve erkély aj tők miatt. Szeretnénk megjegyezni, hogy esetenként — üzemzavar, vagy nagyjavítás alkalmával — a továbbiakban is előfordulhatnak a szokásosnál nagyobb zajterhelések, amiért ezúton is kérjük a lakosság szíves elnézését.” vetkeztek. Köszöntötték az idős embereket, akik mostantól itt tölthetik egész napjukat szórakozással, ké-í zimunkázással, olvasással, vagy amihez éppen kedvük van. Bemutatták a napközi otthon vezetőjét, Máté Mi- hálynét és két gondozónőt, akik mindenben segíteni fognak az öregeknek A műsoros megnyitó után szendviccsel és üdítővel kedveskedtek a megjelenteknek. Kár, hogy csak kevesen láthattuk, hogy mit jelent az, ha kitartóan, fáradtságot nem ismerve dolgozunk, mit ér az emberi jóakarat, mert ennek szép példáját láthattuk. N, J.-iic Miskolc Jubileum? Tizenöt éves jubileumot nem szokás tartani, én azonban ilyenben részesültem. A jubileumot nem ültem, hanem feküdtem, a Tüdőgondozó Intézet előtt, a Bottyán János utcai bejáratnál. Tizenöt évvel ezelőtt ugyanitt estem frissen gyógyult térdemre. Akkor a járda még járdának látszott, a bejáró és a járda közé hevenyészve lerakott hepehupás lyukacsos szivacskő, ideiglenes megoldásnak tűnt. Szeméthalom bűzlött a fal tövében. Ma az árok is megtelik lassan szeméttel. Az aszfaltjárda annyira megrongálódott, hogy félő, eltűnik a szemétben. Szinte hihetetlen, hogy tizenöt év alatt senki nem vette volna észre, hiszen itt nap mint nap orvosok, asszisztensek járnak. Éppen ideje lenne már megjavítani. M. S. Miskolc Olcsó ötlet — de jó! A szentistváni gyógyszer- tár „Egyetértés” szocialista brigádja elhatározta, hogy Tárd és Cserépváralja községek gyógyszerellátási gondjain segít (mivel a községben nincs gyógyszertár). A két község között naponta több gépkocsi közlekedik, ez adta az ötletet, hogy ezekkel a gépkocsikkal a recepteket ideküldhetik, mi pedig a gyógyszereket visszaküld- hetjük. Készítettünk egy zárható faládát, amely a tardi orvosi rendelőben van elhelyezve. A betegek ebbe teszik a recepteket és egy listát a vény nélkül kapható gyógyszerekről, amelyekre szükségük van. A receptes láda a reggeli órákban érkezik, mi összeállítjuk, kiárazzuk a gyógyszereket, és név szerint külön csomagolva a déli gépkocsival küldjük Tardra. Ott a körzeti orvos osztja szét és a pénzt a másnap reggeli receptekkel megkapjuk. Ez igaz, nem pótolja az állandó gyógyszertárat, de a lakosságnak többet jelent a kézi gyógyszertárnál. A gyógyszertár kollektívája Köszönet az irodalmi élményért A felsőzsolcai 2. Sz. Általános Iskola 8. osztályos tanulói vagyunk. Az őszi megyei könyvhetek alkalmából irodalmi esten vettünk részt a községi könyvtárban. mely feledhetetlen élményt jelentett mindany- nyiunknak. Ezért szeretnénk a nyilvánosság előtt is köszönetét mondani a szervezőknek. Az író-olvasó találkozón Kalász László költővel, megyénk szülöttével találkoztunk. Megismerhettük a költő eddigi életútját, s néhány versével a megyei lapokban már korábban is találkozhattunk. A költő bemutatása után csodálatos félóra következett. Legszebb verseiből hallhattunk egy csokrot Kulcsár Imre színművész előadásában. A versek után kérdéseinkkel ostromoltuk a költőt, aki készséggel beszélt életéről, munkájáról Befejezésül pedig egy megzenésített versét hallgathattuk meg. Ez a találkozó még sokáig emlékünkben él. s ezután értőbben olvassuk, hallgatjuk a költő verseit. Braun Mónika és osztálytársai, Felsőzsolca Válasz cikkünkre Lapunk ez év október 31-i számában tudósítást közöltünk a megyei tanács mező- gazdasági bizottságának üléséről Új vállalkozások, szakcsoportok, törvényesség címmel. A cikkben többek között az is elhangzott: a vizsgálat során pnegállapítható volt, hogy néha — például a Topszolg, illetve a tömöri termelőszövetkezet kapcsolatánál is — a szakcsoport termelési értéke, illetve létszáma lényegesen nagyobb, mint a kapcsolódó termelő- szövetkezeté. A továbbiakban a tudósítás azzal folytatódott, miszerint: „A törvényességi vizsgálatok során kitűnt: előfordult összeférhetetlenség, például a termelőszövetkezet főkönyvelője érdekelt a szakcsoport ügyintézésében, illetve a szövetkezeti elnök a szakcsoportnál tisztviselő funkciót lát el.” Ez a mondat azonban már nem a Top- szolgra vonatkozott, ellenMiskolcon a A Rácz Ádám u. 35. sz. alatt november 11-én adták át Miskolc tizenegyedik öregek napközi otthonát. Ezen a helyen nemrégen a legkisebbek bölcsődéje volt, ma pedig a legidősebbek vehették birtokukba a szépen berendezett helyiségeket. A megvalósulás sikeréhez nagyban hozJ zá járult Cseterki Józsefné tanácstag, aki mindent eh követett, hogy megvalósulkező esetben hangsúlyoztuk volna azt. Ennek ellenére — mint Orosz Sándor, a tömöri termelőszövetkezet elnöke levelében jelezte — sokan félreértették, és különösen azok értik félre, akik eddig sem akarták elhinni, hogy a termelőszövetkezet elnöke mentes azoktól a bűncselekményektől, amelyeket a Topszolg vezetői elkövettek. Az elnök a levelében külön kiemelte: sajnos, általános emberi tulajdonság, hogy másról szeretnek rosszat feltételezni az emberek, és különösen igaz ez, ha vezetőről van szó. Ezért; lapunkhoz fordult, közöljük, melyet illetékes szervek vizsgálatai során korábban kiderítettek: a tömöri szövetkezet elnöke, Orosz Sándor sem a Topszolg, sem pedig más szakcsoportnál nem töltött be semmilyen funkciót. Kérésének örömmel teszünk eleget. tizenegyedik jón az elképzelés. Ismerte az idős emberek életét, tudta mennyire magányosak, ezért minden követ megmozgatott, és segítőtársakra is talált. Megnyitáskor minden ülőhely foglalt volt, a terem megtelt. Az időseket a 35-ös Számú Általános Iskola tanulói szórakoztatták citera- zenével, vidám műsorral, amit saját maguk állítottak össze. Ezután köszöntők köGyermekalbum Kónya István 3 hónapos kisfiú, Alberttelepröl. Összeállította Orosz B. Erika Zemlényi Attila 6 hónapos kisfiú. Tállyáról A Malik kislány Sajószentpéterről.
