Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

1985. október 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A nép frontjának Ahogy mondani szokták, megkezdődött a visszaszám­lálás, hiszen ismeretes a dá­tum: december 13—14—15- én tartja a Hazafias Nép­front VIII. kongresszusát. Az előző, 1981-es VII. kongresz- szus óta eltelt idő tapaszta­latokban, tettekben, eredmé­nyekben gazdag szakasza volt a népfrontmozgalomnak. A helyi, a területi bizottsá­gok nem szűkölködtek tehát összegezendő tényekben. A tömör jelszó a gyakorlat vezérfonala lett, hiszen a VII. kongresszusnak otthont adó teremben — az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — azt olvashat­tuk: „Szocialista demokrá­cia: közös gondolkodás, együttes cselekvés!” S bár ennek a közös gondolko­dásnak, együttes cselekvés­nek kétségtelenül sokféle, változatos terepe van a ma­gyar társadalomban, a ha­zai gazdaságban, tagadha­tatlanul a legszélesebb me­zőt a népfrontmozgalom kí­nálta, kínálja fel. Szinte csak találomra vá­lasztva, sorolva á hivatko- zásnyi példákat: az ország- gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény javas­latának széles körű társa­dalmi vitája; a fogyasztók tanácsainak létrehozása; az Olvasó népért mozgalom; az egyesületalapítási kezdemé­nyezések felkarolása; a kert­barátok és kistenyésztők tá­mogatása; a vállalatvezetők fórumának megteremtése; környezetvédelmi őrségek; az elöljáróságok megalakí­tásának előkészítése... s folytathatnók még hosszan, hiszen gazdag a tények pél­datára. Ez a gazdag példa­tár egyben annak is bizo­nyítéka, mennyire nem szű­kül le — hiszen hierarchi­kus tagozódás híján nem is szűkülhet le! — a mozga­lom a helyi bizottságokra, elnökségekre, azaz e testü­letek melleit ott láthatjuk a munkabizottságokban részt vevőket, a rendszeresen dol­gozó aktívák széles kört át­fogó hálózatát, s azokat, akik egy-egy alkalomra, ak­cióra bekapcsolódva ízlelik meg a másokért, a közössé­gért cselekvés gondját, örö­mét. Tévedést nem kockáz­tatva kimondhatjuk tehát, a kongresszusra nem csupán tisztségviselők, testületek ké­szülnek, hanem — és első­sorban — szinte valameny- nyiünknek dolga, ügye ez a számadás. Túlzás lenne az előbbi megállapítás? A népfront­mozgalomnak csupán a te­rületi és helyi bizottságai­ban — számuk 3100 felett van — kilencvenezernél töb­ben tevékenykednek. A tár­sadalmi munkában, a tele­pülésfejlesztésben tanúsított áldozatos magatartása elis­meréseként évente átlagosan ötezren kapják meg a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa által alapított, ado­mányozott Kiváló Társadal­mi Munkás, tizenötezren pe­dig az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt. Felvillantanak ezek a hi­vatkozási példák valamit ab­ból, milyen erők rejlenek szocialista társadalmunkban, a jó célok miként képesek a szó igaz értelmében tö­megeket mozgósítani, önzet­lenül cselekvésre, közremű­ködésre késztetni. Valójában oda jutunk az előbbi, a praktikum oldalá­ról mérlegelő megállapítás­sal, ahonnét el kellett volna indulnunk. A szocialista nemzeti egység hétköznap­jaitól kellett, illett volna el­indulnunk, hiszen végső so­ron ez a gyökere az apró tettek, a kis lépések sok­szor nem csupán lelkese­dést, hanem szívósságot, kö­vetkezetességet, konokságot is igénylő gyakorlatának. Sok olyasmit is vállára vesz, magáénak tart a népfront­mozgalom, amit kezdetben ódzkodás, értetlenkedés, sőt, gyanakvás fogad, fog körül — elég itt emlékeztetni a fogyasztók tanácsai létreho­zására —, s mert a nép­frontmozgalomban teljes egészében hiányoznak a ha­talom eszközei, egyetlen fegyver marad: a nyílt, az őszinte szó, az érvelés, meg­győzés. Ennek a hatásos, de egy­ben kényes fegyvernek okos forgatása a települések döntő részén érzékelhető eredményekkel járt, mind a tudati, mind a tárgyi világ köreiben. Az egy lakosra jutó társadalmi munka ér­téke 1976-ban 251 forintot, 1984-ben 1194 forintot tett ki. összesítésben majd’ év­tizede 2,6. tavaly viszont már 12.7 milliárdot! Igaz, ott sűrűsödik ebben a taná­csok megnehezedett dolga, gazdálkodási környezetének sokféle vonzata is: De sem­mi okunk kételkedni ab­ban, hogy ott van az össze­gekben a fölismerés is: ma­gunknak tesszük. A kettőt egvütt kell látni a kong­resszusi számadásra ké­szülve, amint ezen túl, min­den másban is ajánlható ez az együttes látásmód, mér­legelés. Csakis úgy lehet realista az összegezés a népfrontmunkáról. Tizenhat esztendeje fo­gadta el az Országgyűlés az 1969. évi VI. törvényt. A kulturális tárca szakemberei és a honatyák ezzel próbál­tak pontot tenni egy sok­éves vita végére. A hagyo­mányos szakmunkásképzés mellett bevezették a szak­munkástanulók emelt szintű oktatását. Az indoklás sze­rint szükség van a jövő szak­munkásainak nagyobb tu­dására. De a hagyományos képzésben tanulók nagyobb elméleti tudására nincs szük­ség? őket nem várja a mo­dern technika? A végleges megoldás vá­ratott magára. Egészen 1975- ig, akkor vezették be a szak­munkásképző intézetekben az egységes emelt szintű ok­tatást. Ügy tűnik, ez és az 1978-ban megtörtént általá­nos tantervi korszerűsítés valóban lezárta a vitát. Je­lenleg nemcsak a nagyobb tudás, hanem a könnyebb továbbtanulási lehetőség is az új oktatási rendszer mel­lett szól. Évente körülbelül ötven­ezren végeznek az ország szakmunkásképző intézetei­ben, közülük körülbelül har­mincezren folytatják a ta­nulást. Az egyik lehetőség nappali tagozaton elvégezni a szakközépiskolát, amely számukra az emelt szintű képzés miatt csupán három évig tart. Ez a lehetőség a Művelődési Minisztérium il­letékese szerint csupán jogi kinyilatkoztatás. A jogalko­tó jó szándéka nem találko­zott az élet szülte gyakor­lattal. Ezek a fiatalok pénzt akarnak keresni, mert szük­ségük van rá. Marad a má­sik út: estin vagy levele­zőn megszerezni az érettsé­git. Itt néhány tantárgy kü­lönbözeti vizsgája után mindjárt a középiskola har­madik osztályába kerülnek a diákok. A legtöbben ezt az utat választják, s ez érthe­tő is. Munka — pénzkere­sés, továbbtanulás — a ké­sőbbi szakmai sikerek alap­ja. Egyszerű képlet, de sok idő kelleti, míg részei ösz- szeálltak. Az idén 174 ezren kezdték el a tanulást az ország mint­egy 300 szakmunkásképző intézetében. A tapasztalatok szerint közülük kevesen tud­ják, hogy az általános emelt szintű oktatás mit jelent, milyen későbbi előnyökkel jár. Tanáraik feladata: tá­jékoztatni és felkészíteni őket a továbbtanulásra. Ezek a gyerekek mit sem tudnak a hagyományos kép­zésről, a szakemberek ré­gebbi vitáiról. A felvilágo­sításra pedig szükség van, hiszen minél többen tanul­nak tovább, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy majd megfeleljenek a jövő számi tógép-vezérlésű mun­kakövetelményeinek. A hagyományos eszterga­gépre, a kalapácsra, a re- szelőre még sokáig szükség lesz. De csupán ezeknél megmaradni több, mint fe­lelőtlenség. Egy ország jó­léte függ ezeknek a gyere­keknek a jövőjétől. Ózd Uj tervidőszak előtt Jól sikerült Ózd új városi tanácsának bemutatkozása. Hiszen bemutatkozásnak fog­ható fel az első munkaülés, mely ráadásul rendkívüli súly- lyal bírt, hiszen — szó szerint — Ózd valamennyi lakosának életét érinti, lévén szó az új, a hetedik ötéves tervi elkép­zelésekről, az új időszak fej­lesztési munkájának, hogyan­jának, mikéntjének felvázolá­sáról. Az új tanács bemutat­kozásának sikerét pedig az jelezte, hogy az ülés bizony nem valami simán, „elegán­san" zajlott le, ellenben kü­lönvéleményekkel, szenvedélyes hangú észrevételekkel meg­tapsolt, vagy gyanús csendben fogadott felszólalásokkal. Szó­val: élt az ülés. Hadd álljon rögtön az elején: az új terv­időszakra vonatkozó tanácsi elképzelés — bár ilyen-olyan módosítások, ellenvélemények elhangzottak - a tanács nagy többségének egyetértésével találkozott. KÖZMŰ. LAKÁS. OKTATÁS Ami persze egyáltalán nem véletlen, hiszen egy alapos, részletes - akár etalonként kínálkozó - írásos anyag ke­rült a tanács elé, mely őszin­teséggel szól mindenről, egye­bek között arról a gazdasági alapról - a hatodik ötéves terv legfőbb mutatóiról is melyre építhető az újabb évek feladata. A vitához, az esz­mecseréhez jó hangulatot te­remtett, hogy egy fiatal em­ber, Kispap Károly, pénzügyi osztályvezető szimpatikus köz­vetlenséggel, érthetőséggel mondta el szóbeli kiegészítő­jét, vázolta fel az elképzelé­sek főbb mutatóit. Mind az írásos anyagból, mind a szó­beli kiegészítőből és persze a felszólalások sokaságából is rangsorolhatók az újabb terv­időszak feladatai; közművesí­tés, lakás, oktatás, környezet- rendezés. A fenti néhány szó persze rendkívül sok mindent jelez. Az elsődleges feladat a ré­gebbi városrészeket kívánja fejleszteni. Okkal. A régi vá­rosrészek, vagy a peremkerü­letek közművesítése elmara­dott. Éles különbség van az új részek és a régiek között. Például. A város lakásállo­mányának 68 százaléka ren­delkezik vezetékes ivóvízzel, de a régebbi városrészekben csupán 25 (!) százalék. (Egy kilométer ivóvízvezeték meg­építése mai árakon egymillió forint. Nem valószínű, hogy a következő években kevesebbe kerülne.) Az úgynevezett köz­csatornahálózatba bekötött la­kások aránya 47 százalék, a peremrészeken 7, azaz hét százalék. Egyáltalán: Ózd egészére ráfér a közművesítés- miként minden más váro­sunkra is —, de a régebbi vá­rosrészekre, a peremkerületek­re különösen. Az egyik neuralgikus pont, a lakás itt még rosszabb, mint a városok átlaga. Száz lakásra Ózdon 303 ember jut, a városok átlagában pedig 202. Túlzottan nagy a különb­ség. A fentebb említett csa­tornázási arány eqyébként a fele sincs az ország városai­nak átlagához képest, de na­gyon alatta marad az átlaq- nak — nem is szólva a város tényleaes iaénvéről - az álta­lános iskolai oktatás. Ózdon a váltott rendszerben használt tantermek aránya 42 száza­lék. a városok átlaqában 11 százalék. A „környezet alakítá­sa” tételbe sok minden bele­fér. Sok mindennek bele kel­lene férnie. A tiszta, kulturált városkéonek, az eqészséqes életmódot szolqáló létesítmé­nyeknek. bele kellene férnie Darkoknak, a ma méq kopár területek fásításának, sporto­lásra alkalmas egységeknek, széo áruházaknak, aondozott. szemnek is vonzó területeknek stb. De mindenkéopen a fon­tos tennivalók közé tartozik az öreaekről való aondoskodás, azoknak a létesítményeknek, szociális intézkedéseknek 3 sora. melyek időseink nvuao- Halmát. békesséaét szolaóliák. rnatön említsük itt meg az Ózdi utcakép ugyancsak nagy feladatok kö­zé tartozó egészségügyet, a kórház, a körzetek fejlesztését, gyarapítását, azoknak a felté­teleknek a biztosítását, melyek „megfogják", itt tartják az egészségügyieket. NÖVEKEDÉS NÉLKÜL És egyáltalán: az ózdiakat. A város lakóit itt tartják. Mert az a helyzet, hogy a megye városai közül elsőként (Első­ként? Egyáltalán ez folytató­dik?) Ózd veszítette el népes­ségvonzó hatását. Ennek oka nyilván összetett, sokrétű, de mindazok is az okok közé tar­toznak, melyekről eleddig szó esett. Mindenesetre: az elkö­vetkező néhány évben a ter­vezők nem számolnak a város lélekszámának gyarapodásá­val. (Idén január 1-ei pontos lélekszám: 49 139.) Nagyon is helyénvaló a tö­rekvés, mely a tanácsülésen ugyancsak érzékelhető volt: elfogadhatóvá, vonzóvá tenni Ózdot. Annyira, hogy egyrészt ne kívánkozzanak innen el, másrészt inkább jöjjenek ide. Szép várost, megfelelő élet- körülményeket biztosító várost peisze nem lehet egy ötéves terv alatt kialakítani, de igen­is lehet mindezekért ered­ménnyel tenni. Ezt a kívánsá­got jól érzékelteti a hetedik ötéves tervre vonatkozó elkép­zelés is. Azzal együtt is, amit vitattak, amit ellene mondtak az ülésen. A legfőbb elképzelésekkel, tennivalók meghatározásával tehát mindenki egyetértett. A sorrendiségen már lehet vi­tatkozni, de a feladat ettől persze megmarad. Az egyik felszólaló — csoporttársai, te­hát többek nevében — el­mondta, hogy Ózdnák nem sportcsarnok kellene és nem is piaccsarnok, hiszen ez olyan lenne, mintha egy kisnyugdí­jas ember Mercedest akarna vásárolni. (Szemléletes példa, nagy tapsot is kapott.) Sok­kal inkább kellene ellenben - folytatódott a felszólalás - a piaccsarnok helyett megfelelő áru a jelenlegi piacra. Meg: a város sokféle, nagyon is szükséges gyarapításához kö­zös (!) teherviselés kellene. A területfejlesztési alapban is! Mindenki vállaljon kötelezett­séget; azok is, akik sok gyer­mekük miatt éppen az állam­tól kedvezményt kapnak. Lehet persze mindezeken vi­tatkozni. Vitatkoztak is. Példá­ul azon, hogy egy város arcu­latához igenis hozzátartozna egy szép sportcsarnok. Amit persze nem csupán a spor­tolók használnának, hanem mások is, sokféle összejöve­telre, ünnepségre. De nagyon is szükséqes, hogy a fiatalok mehessenek oda, ne emleges­senek néldaként más városo­kat. ahol pedig — ugye van snoúcsarnok. Eav piaccsarnok uavancsak hozzátartozik a vá­roshoz (lásd: Salgótarján, melvnek máris ió híre van, oe- diq a piac nemiqen olcsóbb őrt sem, de van választék). Y'PMFI T VÁRÓKÉNT Végül is: lássuk a lényeget. Mennyi jut Ózdnak, hány fo­rintból oróbólják majd széopé, elföqOdhatóvá tenni a várost? Többször is elmondtuk már. hogy az új tervidőszakban a lélekszámnak megfelelően kap­nak pénzt — fejkvótát — a te­lepülések. Nem egyenlő mér­tékben — ez semmiképpen sem lenne jó —, hanem nagyjából a szükségleteknek megfelelő kategorizálás szerint. A már jól álló települések kevesebbet kapnak fejenként, mint a rosz- szabb helyzetben lévők. (A me­lyik város hol áll? — muta­tóit bevált módszerekkel mé­rik, például az ezer emberre jutó kereskedelmi egységek négyzetméterével, kórházi ágyakkal, óvodai, iskolai he­lyekkel stb.) Ózd a fejkvótát illetően a kiemeltek közé tar­tozik! A legnagyobb összeget Miskolc kapja, mely városban a legnagyobb körültekintéssel sem igen lehetne találni mu­tatót, mely eléri az országos átlagot, a második legmaga­sabb összeget viszont, évi 1500 forintot személyenként Ózd kapja. A rend kedvéért álljon itt: Miskolc 2300 forint, Encs, Mezőkövesd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs 1100 forint, Kazincbarcika, Leninvó- ros, Putnok 800, a községek túlnyomó többsége pedig 500 forintot kap évente, szemé­lyenkénti fejkvóta címen. Ez tehát az egyik forrása a pénznek. Más is létezik per­sze, ha nem is bőséges ez a forrás. A hetedik ötéves terv tanácsi fejlesztésére — tehát a fejlesztésre — mintegy 850- 900 millió forint várható. Nagy­jából annyi, mint az előző tervidőszakban. Várható más is, nem tanácsi pénzből, de ezekről ugyancsak érdemes szólni. Várható például (de régóta várható!) a vasút vil­lamosítása, az állomás kor­szerűsítése, újabb, 900 vonalas telefonközpont kiépítése, a lázbérci ivóvíz-fővezetékhez kapcsolódó tározó-kapacitás bővítése, a Kontakta Alkat­részgyár fejlesztése. Várható a Centrum Áruház felújítása, a bíróság, a rendőrség, a tűz­oltóság új épületének elké­szülte, nagykereskedelmi rak­tár fejlesztése, magánerős la­kások százainak megépítése, száz embert befogadó szociá­lis otthon elkészítése, 12 tan­termes kisegítő iskolának, 80 gyerek befogadására alkalmas kollégiumnak felépítése. A tanácsülés résztvevői meg­kaptak egy színes prospektust is. A városközpont rendezési terveit — mert több tervet is megvásároltak — tartalmazza. A másik teremben részleteseb­ben is lehetett szót váltani ezekről az érdekes, szép ter­vekről. Valamelyik terv majd bizonyára megvalósul. Ózd szebbé, elfogadhatóbbó válik. Csakis azoknak az emberek­nek a segítségével, hathatós közreműködésével, akik a ta­nácsülésen társaik nevében is többször elmondták: felajánl­juk a társadalmi munkát. Ott leszünk, dolgozunk, amikor kell. Például a Sajóvárkonyba már két évtizede várt új is­kola éDÍtésénél (kellene ide eqv iskola) és a város bár­mely. mindenki által tisztes feladatnak vélt építésénél. Az ülésen tíznél többen szólaltak fel — sokszoroson több em­bert képviselve - és nemigen haavták ki seqítséqük, társa­dalmi munkóiuk felajánlását. Jól mutatkozott be bizony Ó’d úi fonácso. Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents