Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
1985. október 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Plazmaferezis: a 400 milliliternyi vér - ennyit ad optimális esetben egy véradó — levétele után bizonyos konzerváló anyaggal összekevert vért speciális centrifugában sejtes és plazmás alkotórészekre bontják. Szigorúan steril körülmények között a világossárga plazmát leszívják, a véradó szervezete számára fontos sejtes elemeket visszaadják. Az önként felajánlott plazma mennyisége körülbelül egy felnőtt vagy két gyermek egyszeri gyógykezelésére elegendő. Ezzel az úgynevezett plazmaferezises módszerrel a kazincbarcikai vértranszfúziós állomáson ez év szeptemberében túljutottak a 316. véradáson. — Ezt a 316 l'erezist 74 önkéntes véradó adja — mondja dr. Benyó János, az állomás vezető főorvosa. — Két évvel ezelőtt kezdődött el ez a íajta véradás, amelynek mostanra kialakult rendszeres gyakorlata van; a levett plazmát a városi kórház különböző osztályain levő betegek gyógyításában használják fel. — Melyek azok az osztályok, amelyeknek elsősorban szükséges a plazma? — Az összes, úgynevezett nagy osztály használja, a csecsemők gyógyításától kezdve, a balesetet szenvedett betegek mentéséig. A gyermekosztályon elsősorban fehérjehiányos, leromlott csecsemők gyógyításában alkalmazzák. Sokat használ a baleseti sebészet a heveny vérveszteség pótlására, és szinte nélkülözhetetlen az égett sérülteknél. Felhasználják egyes szülészeti kórképek esetében, továbbá máj- és vesebetegeknél alkalmazzák leggyakrabban. A vér különböző alkatrészeiben más és más a szükséglet. Vérplazmából például több, mint tízszer annyira van szükség, mint vörös- vérsejtekből. Ezért nem elég, hogy minél több vért alkatrészeire bontsanak, hanem olyan új vérvételi módszerekre van szükség — ilyen például a plazmaferezis —, amelyekkel a véradótól csak azt az alkotórészt veszik el nagyobb mennyiségben, amire szükség van, amit a donor — a véradó — szervezete sokkal gyorsabban tud pótolni, mint a vörösvérsej- teket. Plazmaferezisnél a levett vérből a plazmán kívül mindent visszaadnak a véradónak, és ez sokkal kisebb megterhelést jelent szervezetének, mint a teljes véradás. A díjtalan plazmaferezist Finnországban, Belgiumban és Angliában már régóta alkalmazzák, mint a rendszeres plazmaadás legjobb módszerét, és már hazánkban is sokan vállaltak ferezist az elmúlt években. A módszerrel nyert tapasztalatok jók, de ez a fajta véradás lassúbb, mint a hagyományos, a ferezis körülbelül két órát vesz igénybe, míg a hagyományos egy óra hosszat tart. — Itt, az állomáson mindent megteszünk, hogy a véradók ezt az időt megfelelő körülmények között töltsék el — mondja a főorvos. — Amióta beindult a ferezises módszer, a donorok ennek időtartama alatt zenét hallgatnak, ami megnyugtató hatású. Ezzel, illetve az •immár két éve rendszeresen ilyen módszerrel vért adókkal, nincs is gond. Annál több gond volt — és sajnos ezt még nem tudtuk teljesen kiküszöbölni — a vért tároló palackokkal. Olyan minőségben, pontosabban rossz minőségben készülnek, hogy nem, illetve nehezen bírják a centrifugázást. Saját tapasztalataink alapján rájöttünk, hogy még mielőtt az értékes plazmát beletölte- nénk, azelőtt kétszer, úgynevezett próbacentrifugázás alá vetjük a palackokat. Maximális centrifugális terheléssel. Már az első körben darabokra törik a palackok egyharmada — ilyen a minősége. Viszont ezzel a módszerrel, ami ugyan többlet- munkát jeleni a dolgozóknak, kiküszöbölhető, illetve a legkisebb, egy százalékra csökkenthető a plazmás töltésű palackok törése. — A két év gyakorlata szerint hogyan alakul a véradók szervezése, összetétele? Kik adnak a legtöbbször fe- rezisse! plazmát? — A véradásszervezőket csak dicsérni lehet ennek a módszernek a terjesztésében, illetve abban a munkában, amellyel egyre több véradót nyernek meg a ferezisnek, átérezve annak a jelentőségét, fontosságát. Ferezises véradásra legtöbben az erőműből, a Borsodi Vegyi Kombinátból, a bányaüzemekből és az Észak-magyarországi Regionális Vízműből jelentkeznek. A terveink szerint jövőre szeretnénk elérni az 500 ferezist. De azt is meg kell mondanunk, csak annyi ferezises véradást szervezünk, amennyire a kazincbarcikai kórház osztályainak szüksége van. Elsősorban a város és környéke betegeinek ellátását oldjuk meg. Köpcczi Edit Leninváros tervei Rendelet írja elő, hogy a városok és a községek tervszerű fejlesztése érdekében, úgynevezett rendezési tervet kell készíteni. E tervek három időtávra szólnak: közép- és hosszú távra, (5—15 évre), valamint nagy távra (30 évre). A Leninvárosra vonatkozó tervkoncepció már 1974- ben elkészült, ám ezt a megváltozott népgazdasági és településpolitikai szemléletváltozások miatt felül kell vizsgálni. Legutóbbi ülésén e programtervezettel is foglalkozott a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Itt megállapították, hogy a város fő szerkezeti váza, a településegysé- gek és a városközpont kialakult helyzete elvileg kiállta az idő próbáját. Nyitottsága miatt alkalmas a korszerű továbbfejlesztésre. A városban az utóbbi időben intézmények sora épült fel, emellett még mindig jelentős a lakóépületekben működő hivatalok száma. A rendezési tervben szerepel egy új üzemanyagtöltő állomás a 35. számú út mellett. Igen fontos a kerékpárút hálózatának kialakítása, hiszen sokan közlekednek e járművel. Javaslatként szerepel a vezetékes gázhálózat további bővítése is. A hosszabb távú elképzelésekben helyet kaptak még az alábbi fejlesztések: új üzletek, szolgáltatóegységek építése, a felnőtt körzeti orvosi rendelő bővítése, szabadtéri filmszínház, városi körzeti kórház. Címzett: az OMKER! Igen nehéz helyzetben vagyok, s hiába várok segítségre. A hallásom súlyosan sérült, csak az egyik fülemre hallok egy keveset, azt is csak a hallókészülékkel. Sajnos, több éve már, hogy hallókészülékre szorulok, s az elsővel nem is volt különösebb problémám, hiszen évekig jó volt. Amikor már nem működött, kénytelen voltam egy másikat kérni. Adtak is SZTK alapon, majdnem 1000 forintért, de bizony csak 5—6 órán át üzemelt. Kénytelen voltam tehát másnap, augusztus 21- én postára adni a garancia- levéllel együtt a javítást végző OMKER címére (Budapest, VII., Rózsa Ferenc u. 29. sz.). Ennek lassan másfél hónapja. Szeptember 16- án levélben is érdeklődtem, de még válaszra setp méltattak. Legalább egy levelezőlapon értesítettek volna, hogy mikorra várhatom a nagyon nélkülözött készülékemet. Maday Pál Sajókaza, Szoták Pál u. 30. Lapunk 1985. szeptember 9-i számában közölt „Híd toldozgatva” c. írásunkra a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója, Stoll Gábor ad tájékoztatást: „A sa- jóecsegi Sajó-híd átépítését a VII. ötéves tervidőszakban fogjuk végrehajtani. A kiviteli tervezés 1988-ban kezdődik. Az1 átépítést két évre tervezzük, 1990 évi határidővel. A beruházás várható értéke 100 millió forint lesz. Az átépítés befejezéséig kérjük az érintett lakosság megértését és a jelenlegi híd- használatból eredő torlódások, várakozások miatt pedig az utazóközönség szíves türelmét.” * Lapunk 1985. szeptember 6-i számában megjelent „Hová lett a meleg víz?” c. cikkünkre Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság igazgatója válaszol: „A Miskolc, Repülőtér úti postai anyagtelep, munkásszálló és javítóműhely épületében a gázés emiatt a melegvíz-szolgáltatás azért szünetelt, mert a megnövekedett gázigényt, csak új, közterületi, közép- nyomású gázvezeték kiépítésével, gáznyomás-szabályozó állomás létesítésével lehetett biztosítani. A közterületi gázvezeték a Tiszántúli Gáz- szolgáltató Vállalat beruházásában épült. A munka bonyolultsága és a gázbekötés engedélyeztetésének elhúzódása miatt — a Postaigazgatóság többszöri sürgetése ellenére — a vezeték csak 1985. szeptember 5-én került üzembe helyezésre. A postai beruházásban megvalósult gáznyomás-szabályozó állomás üzembe helyezése és ezzel a melegvíz-szolgáltatás helyreállítása még ugyanezen a napon megtörtént. Megjegyezni kívánom, hogy a gázszünet ideje alatt is a telephely más épületeiben levő — villanybojlerről táplált — zuhanyozó helyiségekben a dolgozók részére a meleg víz biztosítva volt. Erről őket a telephely vezetője szóban tájékoztatta is.” .«• «I II ■ I» II Kis orom is orom „A család magának szüretel” című, szeptember 30-i számban megjelent írásukat szeretném néhány információval kiegészíteni. Nagyon jó dolognak tartom a Nagymiskolci Állami Gazdaság akcióját, s a takarékosság is arral készteti a családokat, hogy részt vegyenek abban. Az említett vasárnap mi is elmentünk, hogy így szerezzük be a téli almát. Türelmesen végigvártuk sorunkat, az almát is jó kedvvel szedtük, kellemesen telt az egész nap. Azután következett a mérlegelés. Kicsit soknak találtuk a lemért 183 kg-ot, de belenyugodtunk. A meglepetés akkor ért bennünket, amikor a nagy autómérleg után nagyon, sok család — nem fogadva el a lemért súlyt — szépen kiszedte a kocsikból a ládákat és kisebb mázsán újra mérette azokat. Így derült ki. hogy egy férfi 78 kg körte helyett, csak 52 kilót szedett, egy másik család. 190 kg almája pedig már 48 kilóval kevesebbet, csak 142 kilót mutatott. Mi sajnos, nem tudtuk példájukat követni, mert kellő felszerelés híján csak kartondobozba szedtük az almát, s nem vállalkoztunk annak levételére. De rajtunk kívül jó néhányan ömlesztve szedték, ki a csomagtartóba, ki az utánfutóba, így ők sem mérették újra. Mindezen tapasztalatok után igen keserű szájízzel távoztunk. Otthon azért, amikor kipakoltunk, megmértük az általunk leszedett almát. Boldogan állapítottuk meg, hogy minket „csak” 18 kilóval csaptak be. De hát, kis öröm is öröm. H.-né B. Mária Miskolc Nagy Bolla József miskolci olvasónk és Juhász András vattai lakos azt teszi szóvá, hogy bükkábrányinak neveztük a térségben megnyitott külszíni bányát. Szerinte ez a terület Vattához tartozik, s ezt különböző fejtegetésekkel igyekszik igazolni. Történelmi igazságszolgáltatásnak tartaná — javasolja —, hogy a község nagy szülöttjéről, a lignitbányát nevezzék „Vattai Szemere Bertalan külszíni fejtésű bányaüzemnek”. Tájékoztatnunk kell Tisztelt Olvasónkat, hogy a bánya elnevezése nem tőlünk származik, nem is származhat, mert még soha nem kérték ki ilyen ügyekben a szerkesztőség véleményét. Mi csak úgy használhatjuk bármelyik ipari létesítmény nevét, ahogyan azt a beruházási dokumentumok jelölik, ez esetben Bükkábrányi Külfejtésnek. Egyébként pedig úgy gondol juk — s ezzel valószínűleg Tisztelt Olvasónk is egyetért —, hogy egy bányánál nem az elnevezés, hanem a kitermelt szén, meny- nyisége a fontos. Beküldte Bendzsák Miklósné Miskolcról, öt unokájáról A múcsonyi Tóth Gábor Sulyóczki Rita Tokajból Tóth Péter Miskolcról Az utolsó tábornok Válasz Bakó Ferenc olvasónknak: Az aradi tizenhárom tábornok vértanúhalálának évfordulójáról megemlékező cikkemben sajnálatos hibát vétettem, melyre a kinyomtatott szöveg olvasatakor döbbentem rá, ám ez nem menti tévedésemet. Erre a tévedésemre hívta fel a figyelmet Bakó Ferenc miskolci olvasónk. „A törött lábú Damjanich Vécsey ki sem hűlt kezéhez hajolt, s megcsókolta és utolsóként emelte fel a fejét a hurok alá.” — írtam ... és a valóságban ez fordítva zajlott le, ugyanis Vécseyt végezték ki utolsónak. Bakó Ferenc volt szíves felhívni a tévedésre a figyelmet, sőt a pillanat hátterét is megvilágította, amiért külön hálás vagyok. „Görgey elrendelte a fegyverletételt, s Világosra parancsolta a honvédsereget. Temesvár körzetében találkozott Damjanich és Vécsey. Damjanich azt tanácsolta Vécseynek: egyesítsék seregüket és fegyverletétel helyett támadjanak, harcoljanak, mert hitszegö módon bánnak el a hadsereggel. Vécsey nem fogadta el Damjanich tanácsát és rábeszélését a támadásra. Röviden: hitt az ellenfél adott szavában, az »adott szó erejében«. Ezért volt közöttük bizonyos összezördülés, heves szóváltás az adott időben. Azért mondta abban a nehéz pillanatban szinte engesztelésül és saját maga megkönnyebbülésére: Neked volt igazad.” — szól Bakó Ferenc alapos magyarázata. Mit inondhatnék erre? önnek van igaza. S remélem, hogy a tévedés ellenére, vagy azzal együtt is sikerült felkeltenünk és erősítenünk a történelmünk iránti érdeklődést, nagyjaink emlékének őrzése, iránti elkötelezettséget. Köszönettel: Sz. L.
