Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-06 / 235. szám
1985. október 7., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ott fizetnek, ahol megszavazzák • ti Ot kérdés a Te fáról A településtej lesztési hoz- végén, vagy a jövő év ele- zájárulás kérdései szerepelLeninvárosban láttuk Még a városhoz tartozik a „Május 1. utcai munkásszálló" autóbusz-megálló. A járdától a mögötte húzódó garázssorig hatalmas gaz borítja a területet. Nem ártana néha-néha lekaszálni, s talán egy padokkal ellátott kis park is jobban illene a környezethez. Fotó: Pásztor Károly Tankönyv a múlt század elejéről Mit tanítottak a búza vetéséről? tek a sajtóban, rádióban, tanácsülésen, népírontértekez- leten. Most öt, a Magyar Rádió miskolci körzeti stú-' diójához eljuttatott lakossági észrevételre' szeretnénk reagálni, azoknak a válaszoknak az alapján, amelyek a miskolci rádióban és a miskolci tanácsülésen hangzottak el. A szószólók voltak: Ka- lóczkaí Istvánná, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titkára, dr. Kovács László és Székely László, Miskolc tanácselnöke, illetve elnökhelyettese, Takács István, Kazincbarcika és dr. Menyhért Béla, Encs tanácselnöke. — Kazincbarcikáról Péli János arra kíváncsi, hogy a településfejlesztési hozzájárulás fizetése rövid távú cél-e, vagy marad az idők végeztéig? — Nem marad az idők végeztéig. A mostani program öt évre szól, ha az adott település lakossága voksol a tanács javaslata mellett. A Tefára a jól felfogott társadalmi érdek miatt van szükség. Olyan, önkéntes lakossági hozzájárulásról van szó, amely a szőkébb környezetet gazdagítja. Üj rendelkezés születésének vagyunk tanúi, de olyan kísérlet ez, amely nem előzmény nélküli a hazai anyagi, szellemi és erkölcsi tartalékok feltárásában. — Van-e lehetőség arra, hogy például hiánykapacitást enyhítve ne pénzzel, hanem konkrét munkával teljesíthesse valaki a terület- fejlesztési hozzájárulást? — kérdezi Kazincbarcikáról Szabó Sándor. — .'Röviden: nincs rá lehetőség. Bővebben: ha a tanácsok által szentesített településfejlesztési hozzájárulás összegét és fizetési módját, valamint központi és helyi céljait a lakosság megszavazza, akkor az év jén tanácsrendelet készül, amely kötelező lesz. A Tefa fizetése ebből a szempontból adó jellegű abban az értelemben, hogy évente — két részletben — be kell fizetni, illetve a fizetés elmulasztása szankcionálható. A tanács természetesen továbbra is számít a lakosság cselekvő együttműködésére, magyarán: a társadalmi munkára. — A többség szava, vagy a tanács elképzelése dönt a felhasználás céljáról? — kérdezi az encsi Horváth Mária. — Mindig és minden esetben a közösség, a többség szava dönt. Nemcsak a fel- használás céljáról, hanem pusztán arról a tényről is, hogy az adott település lakói fizetnek-e egyáltalán településfejlesztési hozzájárulást. A központi célok és a helyi programok finanszírozására, például Miskolcon fele-fele arányban javasolják fölhasználni a várhatóan 180 millióra tehető, öt év alatt felgyűlő Tefát. A megye- székhelyen 150 férőhelyes szociális otthont javasolnak építeni. Encsen egészségházat, Kazincbarcikán fedett uszodát. Változtatni még lehet. S nemet mondani is szabad. — Milyen módszerekkel fogadtatják el a hozzájárulás összegét? Hogyan szavaztatják meg az összeget? Kérdőívek segítségével, vagy személyesen keresik fel a lakókat? — kérdezi Kiss Zoltán. — Végül is népszavazás dönt. A fizetésre kötelezhe- tőek írásbeli nyilatkozatot tesznek. Miskolcon 64 ezerre tehető a potenciális fizetők száma. Akinek lakásbérlete, illetve lakástulajdona van, továbbá olyan ingatlannal rendelkezik, amely belefér az 1984-es miniszter- tanácsi rendeletbe, annak az érvényes tanácsrendelet megszületése után fizetnie kell.... A településfejlesztési hozzájárulásról szavazni, véleményt nyilvánítani lehet a népfront- és a munkahelyi fórumokon, a szavazólapot a tanácsok titkárságára kell eljuttatni, de minden tanácstag jogosult arra, hogy a nyilatkozatot és a lakosság véleményét elvigye az illetékesekhez. A demokratizmus, a lakosság politikai érettségének próbája is ez a mostani szavazás. Várható, hogy személyesen is megkeresik az állampolgárokat a Tefa ügyében a tanácsi vagy népfrontaktivisták. És nem elsősorban azokat keresik fel, akik igent mondanak a tanács javaslatára ... — A fejlesztésre szánt ösz- szegeknek milyen hányadát képezi a településfejlesztési hozzájárulás? — kérdezik többen is. A vélt és várható összeg csekély, ha a fejlesztésre szánt pénzhez mérjük, ötéves időszak átlagában a Tefa egy-egy településen a teljes tanácsi fejlesztési összeg 3—5 százalékát teszi ki. De ez az összeg önmagában véve nagy, ha az infrastrukturális hiányokat veszik figyelembe, s nagy akkor is, ha a jogos lakossági igények kielégítését, vagy kielégítetlenségét vesz- szük szemügyre. Ami pedig az összegeket illeti: öt év alatt településenként 3—4 ezer forintról van szó. Ezt szorozni kell a fizetésre kö- telezhetőek számával. Így jön ki az a becsült tétel, mely szerint a Tefa Miskolcon 180 millió forintra, Kazincbarcikán 35 millió forintra tehető. Természetesen ez csak akkor áll, ha a lakosság igent mond. Egyre szorgosabbak mostanában az őszi napok országszerte, s így megyénkben is. A napraforgó, cukorrépa, kukorica, gyümölcs- és zöldségfélék betakarításával egyidejűleg igen fontos a jövő évi kenyerünk magjának elvetése. Most folynak, helyenként már meg is történtek ehhez az előkészületek, hogy széles sorokat fogjanak az ekék a határban, és az őket követő vetőgépekből mennél előbb földbe kerüljön a pirosló búzamag. így csinálják ezt a paraszt- emberek nemzedékről nemzedékre századok óta. Csak a „technológia” változott, korszerűsödött, de a munka értelme változatlanul ugyanaz: szántani, vetni, aratni kell, hogy legyen kényé-' rünk. Mert, ha kenyér van, minden van — tartották bölcsen elődeink. Különös érzés tölti el az embert, amikor a mai modern, nagy teljesítményű gépek korában a régi írások közt tallózva, a hajdani szántás-vetés, a jó magágy- készítés akkori módjáról olvasunk. Ilyen könyvek találhatók a Sárospataki Kollégiumi Nagy könyvtár megsárgult kötetei között. A latin nyelv egyeduralmát megtörve, Sárospatakon már 1796-tól kezdve magyar nyelven folyt a tanítás, s ehhez egymás után kerültek Jd a kollégium nyomdájából a magyar nyelvű tankönyvek. Az egyik természetrajzkönyvnek „A plánták országa” címet adta szerzője, Vadnay József professzor. Az 1811-ben megjelent könyv nemcsak a növények világával ismertette meg a diákokat, hanem azok hasznos-' ságával és termesztésük módjával is. Amikor például a gabonafélékről szól, az ifjúságot a szántás-vetés tudományába is beavatja, tekintet nélkül arra, hogy pap, tanító, orvos, táblabíró, fiskális vagy inzsellér lesz-e belőlük. Ismerteti a búza, rozs, árpa, zab különféle fajtáit, majd a szántás-vetés tudományára tanítja a fiatalokat. Vadnay József szerint a szántás-vetés két fő munkája: „a földnek előkészítése és a vetéssel való helyes bánás”. Az előbbihez szűknek esmérete”. Hangoztatja, hogy „a gyakorta való vékony trágyázás jobb, mint a ritkán és vastagon való. Szükséges, hogy a ganéj jól megrothadt légyen, különben dudvát fog szaporítani. A rothadást sietteti az oltatlan mész és a korom a ganéj közé hintve...” A gazdag termés érdekében igen fontosnak tartja a jó magágy készítését. „Nagy haszna van, ha a szántó minden esztendőben egy fél ujjnyira alább ereszti az ekéjét, míg a föld egy láb- nyi mélységre megparázsí- tódik, mert így a dudva ki- irtódik, a föld' kövéredik. De csak a ganéjozott földdel kell ezt mívelni... Mennél keskenyebbek a barázdák, annál jobb a szántás .. Ezután foglalkozik a maga korában „korszerűnek” tartotf vetésmóddal. „A vetéssel való bánásra tartozik — olvashatjuk a növénytannak ebben a részében — a magnak megválasztása, amely ha tökéletes érett és száraz, nem lesz a vetés ragyás és üszögös... A magot minden idegen magvaktól jól meg kell tisztogatni. A vetésnek ritkán nem kell esni, de még károsabb sű- rőn vetni. Legjobb, ha minden mag két vagy másfél ujjnyira esik egymástól... Most egy magról 6 szár nő, több is, ha kerti vetemény módra duggattatik ...” Végül a jövőnek szóló kívánságként írja a kézzel végzett vetésmódon eltöprengve: „Jó volna, ha valami vető machina találtatnék fel, mert úgy egy magról több szárak nőnének...” B. I. ®i|s5ií V e ni«» Ezek szerint még sincs nagy baj — összegezzük most mór Pálháza vb-tit- kárával együtt az imént véget ért, több órás végrehajtó bizottsági ülés legfőbb tapasztalatát. Nagy baj nincs, ezt persze tudta már az ülés előtt is minden vb-tag és tudta a titkár is, de hogy summá- zásként éppen a fenti mondat fogalmazható meg, ahhoz persze sok mindennek kellett, kell történni. Például annak is, hogy a végrehajtó bizottság külön napirendi pontként foglalkozzon a témával, megfelelő felmérés, előkészítés alapján. A veszélyeztetett helyzetű gyermekek ügyéről van szó. Pálházán van róluk szó, abban a községben, melynek társközségei: Fil- keháza, Füzérkajata, Fü- zérradvány, Kishuta, Kovácsvágás, Nagyhuta, Vágáshuta. Gyakorlatilag a Hegyköz szíve, azzal a' különleges hangulatú, szépségű környezettel, mely csakis itt található, semmi máshoz sem hasonlítható, melynek hasznosítását illetően még ma is inkább csak a rácsodálkozásnól tartunk. De hát most nem a környezet szépségéről van szó, csupán azért em- líttetett meg, mert szükséges minden alkalmat megragadni ennek jelzésére, figyelemfelkeltésre. A gyerekek viszont itt formálódnak, alakulnak. Fölösleges hangsúlyozni, miért és mennyire szükséges ügyelni arra a rétegre, mely ilyen-olyan okok miatt később nem tud beilleszkedni a rendbe, a nagy közösség normáiba, következésképpen a renitensek számát gyarapítja, pedig ezeket tekintve a mi megyénk amúgy is az ország élvonalába tartozik. Tizennyolc—húsz gyerek. Pálháza és társközségeinek sokaságában mindösz- sze ennyit tartanak számon veszélyeztetettként. Ha nem ügyelnének akként, miként ügyelnek, nyilván több lenne. Következmények — rendőrségi, bírósági ügyek — is lennének, nagyobb számban, mint most. De ügyelnek. A tanács vb-tit- kára — helybéli születésű, több, mint harminc éve tanácsi dolgozó, ismeri, szereti a környéket — elsődlegesnek tartja a megelőzés munkáját. Az alapoktól kezdve, rögtön az iskolai jelzésekre figyelve. Hiányzik valaki az iskolából rendszeresen? Miért? Mi az oka? Hol él, hol dolgoznak, egyáltalán dolgoznak a szülei? Ha igen, hová teszik a pénzt? Italra költik, elherdálják? Mi lesz így ezzel a gyerekkel? A tanács az iskola legkisebb jelzését is súllyal kezeli. Hogy később ne legyen nagyobb baj. Aktívái — tanácstagok, népfrontosok, pedagógusok — meglátogatják a családot, elbeszélgetnek, ahol szükséges segítenek. Anyagiakkal is, hiszen éppen javaslatukra a tanács különböző segélyeket is ad, százezer forintnál nagyobb összegben évente. Ahová szükséges! Ez is fontos, ahová szükséges, ahová kell! A jogos igényeket a tanács mind ez idáig ki tudta elégíteni. De: a veszélyeztetett körülményű gyermekek szüleinek nagyobb része itt sem dolgozik, vagy ha igen, a keresetet a kocsmába viszi. Nem mindig lehet persze hatalmi szóval fellépni, nem is lenne sikere. Rábeszéléssel, szép szóval talán inkább. Ezért is kell a sok aktíva, a jószándékú ember, aki ezt a bizony eléggé hálátlan feladatot vállalja. Tudott dolog, hogy bizonyos rétegek inkább szeretik a hasukat süttetni a nappal, mintsem dolgozni. Elsősorban ezekről van hát szó, hogy ne kerülgessük mai divat szerint a kását, mondjuk ki, hogy legfőképpen a cigány szórmazásúakról. Tegyük hozzá rögtön: nem mindegyikükről, hiszen a jó példák sokasága ismert, miként az ellenkező példákból is ismertek a nem cigány származásúak. A foglalkoztatottság, a munkahelyek biztosítása gondot okoz ugyan Zemplénben is, de például Pálháza környékén aki akar, igenis tud dolgozni. Erdészetben, bányában, kórházban, mezőgazdaságban. Ha valaki nagyon akar, bizony talál munkát. Pálháza, a központ sok mindenben tud segíteni, de mint központ még gyarapodhatna, erősödhetne. Nemcsak Pálháza, hanem a többi község is érzi hiányát például egy tisztességes ABC-áruháznak. Ez ma már, különösen egy ekkora terület közepén egyáltalán nem nagy igény. A tanács elég szép összeget tudna is biztosítani, de szükség lenne az áfész segítségére — esetleg a megyei tanácséra is — az építkezéshez és akkor menne. Ma már elfogadott gyakorlat a közös beruházás, az erők összeadása. Bizonyos, hogy a lakók is segítenének társadalmi munkában, amikor, ahol szükséges. Eléggé meghökkentő egyébként, hogy ekkora központban nincs korszerű áruház. Az elkövetkező időkben viszont minden vonatkozásban több feladat hárul majd a társközségekre. Az elöljárók miatt. Hadd álljon itt, amit a központi tanács vb-titkára is szükségesnek vélt hangsúlyozni: elsősorban az elöljárók véleményét hallgatják meg, az ő tanácsaikra, ötleteikre, elképzeléseikre számítanak. A legkisebb jelzésektől kezdve a falu legnagyobb gondjáig. Döntő lesz az elöljárók véleménye és ezekben a községekben sikerült is tettre- kész embereket találni, akiket a lakók nagy bizalommal választottak meg. A veszélyeztetett gyerekek ügyében is számítanak rájuk. A felmérésben is, a megfelelő segítségadásban is. Hogy e vonatkozásban továbbra se legyen nagy baj ebben a térségben. Priska Tibor séges „a föld minéműségé- Hegyi József Fojtán László felvétele
