Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
nmf—IMBLIII Rublinszki Bertalanék udvarán már ponyvára terített, száradó dió hirdeti az őszt. Lánc van, kutya nincs, ellenben a pirinyi ól láttán elcsodálkozom, mekkora méretű ebnek szolgálhat ez lakhelyéül... Pedig, mint később kiderül, ez is tételként szolgál ám egy papiroson, amit az emberek úgy hívnak: adóív. Az idős házaspár egyedül él a házban. A három gyerek közül csak egy fiú marad helyben, a másik Isaszegre, a lányuk pedig Miskolcra költözött. Kérdésemre az asszony tanácstalanul néz a férjére, akinek arcát paprikapirosra színezi az indulat. — MÁV-nyugdíjas vagyok — dobol ujjaival az asztalon Berci bácsi —, havonta 4400 forintot hoz szelvényen a posta. Ebből a pénzből élünk ketten a feleségemmel. Én ehhez az egészhez még nem sokat tudok hozzáfűzni •.. Ma egy hete, hogy hívtak a tanácshoz, de nem volt érkezésem menni. Az öcsém, aki tanácstag, magyarázgatta nekem a dolgokat. — Akkor csak tudja Berci bácsi, mi a fejlesztési hozzájárulás lényege, és talán arról is hallott, menynyi az „indulási” összeg? — Ide figyeljen aranyoskám! — fakad ki most már leplezetlenül Rublinszki Bertalan. — Ha már a fejlesztésről van szó, hadd mondjam el, hogy itt a Dózsa György utcában szinte mindent mi csináltunk, önerőből. A saját két kezünkkel. A járdát, az utcai világítást, állítgattuk az oszlopokat, húzgáltuk a vezetéket... Na, a szennyvizet bevezették, arra meg fizetjük a havi 117 forintot. Nem hiányzik az emberekből a jó szándék, csak lássák az eredményét. Csakhogy aki egyszer megégette a száját, az már óvatosan fújkálja a levest... Mert itt van az út ügye. Ernődön száz év múlva sem lesz tisztességes út, amit ma megcsinálnak, azon két év múltán már a nyakát töri az ember •.. — Erről nem a tanács tehet.. . — Nem? Erről lehet, hogy nem! De azért az mégis meglátszik az utak állapotán, melyiken lakik „nagyember”, mert ott bitumenes út vezet a házhoz. — Miért ilyen sérelmes ez út-ügy Berci bácsinak? — Azért, mert amikor a vizet bevezették, én odaadtam a tanácselnök elé, és azt mondtam neki: „Ide figyelj, Elek! Én a sapkámban szedem össze a pénzt a népektől, csak legyen víz a pincesornál, a keresztfánál, csináljanak oda csapot. A sok öregembernek ne görcsöljön a keze a kannacipeléstől.” Hát azóta sem lett semmi belőle! — Novemberig mégis le kell tenni valahová a voksol... — Leteszem én maga elé ezt a papírt — simítja szét előttem a Rublinszki névre szóló, kunkorivá gyűrődött adóívet Berci bácsi. — Olvassa csak a tételeket! Házadó, ebadó, borforgal- mi adó, háztáji és kisegítő gazdaság jövedelemadója, mezőőri járulék, községfejlesztési járulék ... összesen 1338 forint. Nem tudom, mennyivel többet kell majd fizetnem a 300 forintos községfejlesztési hozzájárulásnál. Érzésem szerint jóval többet ■.. Hát majd jól meggondolom én ezt a beleegyezést ... Nos. mit mond erre egy „agitátor”, egy tanácstag? Dr. Kárpáti György körzeti orvos, de nemcsak a nyolc település lakóinak testi nyavalyáival, hanem tanácstagként egyéb ügyesbajos dolgaival is foglalkozik. Az átellenben lévő szomszédnál, Tóth Barnánál találjuk meg malterpecsétes melegítőben, s együtt ballagunk át az orvos épülő házába, ahol a feltúrt udvaron munkások nyüzsögnek. — Én elvileg kifejezetten jó dolognak tartom — kínál hellyel minket —, de sok múlik majd az induló pénzen. Jómagam 500 forintról hallottam, és nem hiszem, hogy házról házra járva 500 forint miatt kitessékelik az embert.. . Nem nagy pénz ez már manapság, egy családdal számolva. Ne vegye furcsának a hasonlatot, de itt van például a templom ügye . .. volt, aki húszezret áldozott. Takaros, szép építmény lett, ... szóval az emberek nem sajnálják a pénzt, ha értelmét látják. A „tefa” ráadásul nem a hiten alapuló közadakozásra kell, hogy épüljön, hanerrí a közös érdekekre. Ha a titkár elvtárs 300 forintot mondott, azt én személy szerint keveslem. Pálházán Vegyünk például 300 családot, és akkor nem több ez az összeg 90 ezer forintnál. Ahhoz még külső támogatás kell és iszonyú sok társadalmi munka. Azt pedig nem könnyű szervezni sem itt, sem másutt. Küszködtem vele éppen eleget. Családonként legalább ezer forintból lehetne valamit kezdeni. — ön szerint mi a fontos? — Azt sem tudom hirtelen, hol kezdjem. Tornaterem, rendes körzeti iskolaépület a 400 gyereknek, rossz a kultúrháztető ... kicsi a körzeti orvosi rendelő, a fűtése pedig egyelőre megoldatlan gond. Központi fűtés kellene, az viszont drága. Ez például teljes egészében közös érdeke lenne mind a nyolc falunak. Rettenetes a kereskedelmi ellátás is. Szétnézett már itt a boltban? Érdemes ... Nagyhutára hetente kétszer visznek tejet, képzelje el, mi a helyzet ott nyáron ...! A beszélgetésbe véletlenül belecsöppent Tóth Barna mostanig hallgatott, de erre felkapja a fejét. — Pedig errefelé kevés a tehén. A föld rossz, agyagos, nem terem. Ügy hallottam, a téeszt is szanálják. Takarmány sincs, az állattartás sem kifizetődő. Bérből, fizetésből élnek az emberek. Én például a perlitbányában dolgozom, műszakvezető vagyok. Megmondom magának őszintén, én itt hallok először erről az egészről. De az a véleményem, hogy tisztességes felhasználáskor én ezer forintig is elmennék. Mi a tisztességes? Ami mindenkinek jó és hasznos. Mint a doktor úr által említett ABC. De a sport mellett is leteszem a voksot. Jó volna az a tornacsarnok is... Csak valóban nagyon meg kell fontolniuk az illetékeseknek, mire agitálnak minket. Én még csak nem is panaszkodom a fizetésemre, de a környéken sok embernek egyedüli jövedelemforrása a gombászás, meg a seprűgallyszedés ... fmmmmmmmammmmmmmmm Talán kapunk kedvezményt Magukra maradnak? Gál Istvánná és férje egészen biztos, hogy nem fog fizetni településfejlesztési hozzájárulást. Ami nem azt jelenti, hogy ne vállalnának Ernőd közterheiből. Ám aki egy olyan jelentőségű beruházásból, mint a szennyvízcsatorna-építés, jócskán kiveszi részét, méltányos, hogy a másik teher alól mentesítve legyen. Így is 7000 forintot kellene fizetniük a csatornára való csatlakozás fejében. Pontosabban, hogy csatlako'ztat- ják-e az udvari derítőjüket a vezetékre, az nagyrészt rajtuk áll, ám a csatornázás költségeiből mindenképp részt kell vállalniuk. A csatlakozó vezeték árkának kiásása, a csövek elhelyezése, befedése persze majd újabb pénzekbe kerülnek, ám ennek fejében, mint ■ Gál Istvánné elmondja, a helyszíni szemle után a tanács elengedheti ennek a 7000 forintnak a felét. Igaz, még így is tetemes a költség, amelyet majd Gáláknak viselniük kell. Ám az sem jobb, ha húzzák-halaszt- ják a vezetékre való csatlakozást. A portán lévő derítőt is üríteni kell, így hosz- szabb távon csak olcsóbb megoldás a vezeték. Ám két gyermekük közül az egyik már elköltözött Ernődről, s a nagylány is elfelé kacsingat, a szülők pedig nem szívesen költenének még további pénzeket a házra, még ha ezzel az ingatlan értékesebbé is válik. Miként zárul majd Gálék ügye, az még a következő hetek kérdése. Ám az megnyugtató, hogy Ernődön minden egyes, fizetésre kötelezhető ingatlan tulajdonosának helyzetét alaposan megvizsgálják, s minden család dolgában külön-külön döntenek: fizessenek-e település- fejlesztési hozzájárulást, illetve milyen módon járulnak hozzá a nagyközség gyarapodásához. A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének időpontja 1980 január. Ám, hogy a lakossági befizetések valóban azokat a célokat szolgálják, amelyeket a közösség tűzött maga elé, hogy az elöljáróságok, tanácsok megismerkedhessenek a lakosság elképzeléseivel, s a tanács is ismertethesse a terveit, nos, ehhez a párbeszédhez időre van szükség. Hónapokkal korábban kezdődött hát az eszmecsere a településfejlesztési hozzájárulás bevezetéséről, felhasználásának módjáról- Hol tartanak az előkészületek? Erről érdeklődtünk egy olyan nagyközségben, amelynek tanácsa nyolc társközség létéért is felelős. Erről kérdeztük a közvetlen megyei irányítású nagyközség lakóit is. Sokféle választ, feleletet kaptunk, ám egy dologban valamennyi kérdezett megegyezett: a fejlesztésnek folytatódnia kell. Filkeháza egy a Pálháza nagyközséghez tartozó társközségek közül. Rohály Béla mezőőr képviseli többek között az alig több, mint száz lelket számláló falvacska lakóinak érdekeit a községi közös tanács ülésein. Ám egy mezőőrt szeptember végén, betakarítás idején otthonában lelni, még ha estefelé is jár az idő, nem lehet. Annyi baj legyen, legalább kiderül, milyen alapos volt az a munka, amelyet tanácstagként a filkeháziak körében végzett! A templomkert alatt jókora rézüstben szilvalekvárnak való rotyog. Szueta Andrásné kavargatja. S mivel az üstöt reggelig otthagyni nemigen lehet, hát szívesen elegyedik egy kis beszélgetésbe az idegenekkel, fölkérdezvén őket, mit gondolnak, ugyan mi haszna lesz ennek az alig nyolcvan portás településnek azokból az összeszedett kis pénzecskékből, amelyet majd januártól fognak fizetni. Az ura után kapott nyugdíjból aligha futja majd arra is, reménykedik hát benne, hogy a hozzá hasonló öregasszonyoknak — mert így mondta, szó szerint —, elengedik a településfejlesztési pénz fizetését. Csakhogy akkor a legtöbb portáról mentesítési kérelmet visz majd a postás a pálházi tanácsra. Mert Filkeháza, mint azt a rögtönzött számvetés után megállapítjuk, akár Öz- vegyasszonyháza is lehetne, annyi itt a magában élő, kis nyugdíjat húzó idős asz- szony. Tíz—húszezer forintból pedig ugyan milyen fejlesztésre futná, még egy ilyen íalvacskában is, hiszen számottevő munkaerő sincs, aki a kevéske pénzt társadalmi munkával megpótolná. És Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében nem egy hasonló állapotú település található. A -településfejlesztési hozzájárulás bevezelé-* se után kiderül, hol menynyit ér az anyaközség adott szava, miszerint fejlesztés dolgában éppen úgy igyekeznek gondoskodni a társközségekről, mint saját magukról. sarlasara , ,. .... . nekik a portájuk nagyobb tálán futja be%ivel _ . * , ,, , . ... .tőivel — még a legapróbb maltert mar sajat■ m>acskában is de több rajta kell keverni, mi több, íladat is üt kellenei Járda sem jón a kőműves- ;ne, puszváró kellene, ivóvíz, Hogy a kerítésjavításfkpr)^ iskola, tornaterem, körtisztításról, udvarsöprésrrendeiő, lakás, telefon kellene is beszéljünk. És ( ám egyszerre nem megy még azok a munkák sétádén. Az igényeket, kívánsá- nek egyszerre. Hiszen lit rangsorolni kell, dönteni, s kell a seprűhöz is, de ugjn hozzálátni a munkához, nyi a kutat merő vödörh<> pénz pedig a legtöbb tanács a kerítést foltozo drothoz-jj^jaban alig több, mint az De melyikkel kezdjük?ht leírt asztalon. Központi tá- jjásszony a kiskert keÉatásra egyre kevésbé szá- megreparálásához ragaszhatnak, jobb híján hát helygazda inkább a házat va',igyekeznek pénzhez jutni. A nagylány az udvart söfeforrás neve — településfej- össze (a kacsák piszkálÁési hozzájárulás — talán egy- untalan belehág), vagy kevesebb helyen hangzik is- pucoltatná, hiszen a zöHetlenül. Egy 1984-ben alko- zében még csak fürödni, törvényerejű rendelet sza- het. Tessék igazságot tek0zza annak módját, hogy a A képzeletbeli udva .sság bevonásával, egyetérté- csak azért irtuk le, ho» . . ., . ségével talán sikerül ét?1- Javaslatai alapjan, mikent ni, miféle gondok szoW .^pénzügyi fedezetet terem- manapság a megye koí|,a tervek megvalósítására, száz településének e‘ Az udvarra nyíló ajtó nehezen jár, becsukni pedig úgyszólván lehetetlen. A kiskert virágágyásai között csirkék kapirgálnak — imént szöktek be a foszlott drótkerítésen át —, odább, a kút körül csupa gubanc kutya kacsákat hajkurász. Azok ijedten verdesnek szárnyukkal, össze- össze rondítják az amúgy is koszos udvart. A kútkáva darabja beszakadt, elmerült a tisztításra váró zöldes vízben. Odább, hátul a szemétdomb már szinte az egekig ér. A család a diófa alatt, terített asztalnál ül. Esznek, tanácskoznak közben. Miként lehetne rendet csinálni a portán. Kiforgatják zsebeiket, az előkerült pénzeket csomóba gyűjtik az egyik szalvétán. Kiderül, hogy üvegezésre, meg a hiányzó cserepek megváA háztető cserepeit nemrégiben bontotta meg a szél. Az egyik ablaktábla betörten áll, alatta, a falról ölnyi darabokban mállik a vakolat.
