Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
ktfMKMMMinOMB> Pillantás a pénztárcákba Ez a község, akármerről is nézi az idegen, sehogyan sem akar beilleszkedni az általa elképzelt magyar faluképbe. Persze nem volna baj, ha minél több ilyen „szabálytalan” települést tudhatna magáénak az egész ország. Ernőd arculatának alakításában nem kis része van Tóth Elek tanácselnöknek, s szavaiból arra lehet következtetni: van még megvalósításra váró elképzelése, bőségesen. — Ide valahogyan mindig teremtődött egy kis pénz, ilyen-olyan fejlesztésre, úgyhogy az emődiek hozzászokhattak, akár a városokban, készen kapnak mindent. — emlékezik az elmúlt évekre Tóth Elek. Aztán, mintha csak magát igazítaná, hozzáteszi, hogy az ivóvízhálózat, építéséhez azért csak fizetni kellett a lakosságnak, és bizony a központi fejlesztési pénzekből sok mindenre nem is futotta a faluban. A településfejlesztési hozzájárulás bevezetését alapos, körültekintő munka előzi meg ebben a nagyközségben. Tanácstagok, póttanácstagok, a Hazafias Népfront aktivistáinak, de még a tanácsi apparátusban dolgozó emberek bevonásával is — ez együttesen mintegy háromszáz aktíva —, minden családot megkeresnek, s ismertetik velük azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyeket szeretnének megvalósítani a hetedik ötéves terv során. Az ilyen beszélgetések alkalmával természetesen ki-ki elmondhatja egyéb, a fejlesztésre vonatkozó javaslatait is, amelyekkel a tanács által elkészített „csomagterv” bővíthető. Az információcsere mellett a személyes találkozás más célt is szolgál. A tanács képviseletében megjelenő aktivisták fölmérik minden család szociális helyzetét, mekkora megterhelést jelentene a településfejlesztési hozzájárulás körülbelül évi hétszáz forintos összege. A felmérés egynegyedén már túl vannak, ám novemberre, mire tanácsülés elé kerül a téma, már minden családról pontos információkkal fognak rendelkezni, s egyúttal számba vehetik azt is, ki adta előzetes hozzájárulását a fejlesztési pénz fizetéséhez. Ernőd hatezer lakója mintegy ezerkilencszáz családban él, s a számítások szerint ezerhatszáz- ezerhétszáz tételnyi befizetésre számíthat majd a tanács. Ez évente körülbelül jó egymillió forintnyi bevételt jelentene, amelyből öt esztendő alatt minden bizonnyal jó néhány, ma még csak az ajánlólistán szereplő elképzelés megvalósulhatna. Lássunk közülük egynéhányat! Szükség volna a nagyközség gyermekintézményeinek bővítésére. Az Istvánmajorba öregek napközi otthonára. Tervezik a távhívóhá^ózatba való bekapcsolását a településnek, az utak javítását, a közvilágítási hálózat korszerűsítését. s az itt felsoroltak korántsem a teljes listát jelentik. Viszonylag magas viszont a száma a községben azoknak az idős embereknek, akik rendszeres vagy egyszeri szociális segélyben részesülnek. Ök természetesen nem fizetnek településfejlesztési hozzájárulást. Mellettük a falu lakosságának egy másik rétege. bár a létminimumot jóval meghaladó jövedelemmel rendelkezik, bizony gondot jelent majd számára a hozzájárulás fizetése. Mindezt világosan látja Tóth Elek is. Többek között ezért munkálkodik a község lakói számára olyan bevételi források teremtésén — így ezek közé tartozik a gyógynövény-feldolgozás, illetve a tervezett idegenforgalmi komplexum megvalósítása —, amelyek révén az emődiek pluszjövedelemhez juthatnak. Nekem nem kell semmi! Hogy egészen pontosak legyünk, kereskedő volt Elek bácsi annak idején. Házában levő kis boltjában volt ez is, az is, amire egy falusi embernek szüksége van, és a vásárlás közben persze szó esett erről is, arról is, ami éppen egy falusi embert foglalkoztat. Mostanra ófész-nyugdíjas lett Tolcsvai Elekből, és a hajdan volt jó beszédű kereskedő most meglepő komorsággal támasztja a kapufélfát. Pedig az utcán nem sok látnivaló akad. Ez még mindig az Ófalu a maga kis forgalmával, őszi csendességével, autó kevés. Elek bácsi hát szigorúan megszemlél egy arra kuncsorgó ebet, és kérdésünkre hosszan elnéz a levegőbe. Mintha ott keresné a választ. Majd megfontoltan azt mondja: — Nem hallottam én kérem semmiféle fejlesztési adóról. — Nem adó. Hozzájárulás ... Elek bácsi felhorkant, legyint mérgesen. — Nem mindegy, mi a neve a gyereknek? Pénzt szednek, oszt azt elkeresztelik valahogy. — Hiszen éppen tegnap voltak a szomszédban, Fa- ragóéknál... — Ide nem jöttek. De ha jönnek is, én megmondom nekik, nekem nem kell semmi. A lányom Szekszárdon, egyik fiam disszidált, a másik még itt él velünk ebben a csepp házban a két gyerekkel, de építkeznek a falu másik végén, elmennek ők is. Különben is; fizettem a vezetékes vízért, 1700-at fizetek a házért, szőlőért... hót ezzel most mit akarnak? Tán raknak belőle a fejem föle ehelyett a rogy- gyant helyett egy új házat? Ugye, hogy nem... Ennyiben maradtunk. mindegy.... de azért aláírtam 600 forintot. Csak fontos az az iskola, az óvoda, pláne az út is, hiszen temetni mindenki erre jár, itt épül a ravatalozó ... Nekünk pedig... mi egyedül lakjuk ezt a nagy házat ni! — bök a háta mögé. — Két fiúnk van, az egyik Székesfehérvárra, a másik Kazincbarcikára származott. Nem jönnek már azok vissza soha többé. Aki Barcikára ment, maradt volna itthon szívesen. Tanácstag volt. közember, a felesége tanárnő. A fiam itt szeretett volna a művelődési háznak igazgatója lenni, de nem kapott lakást. Hát elment ő is ... A férjem nyugdíjas, én mindig itthon dolgoztam. Most már nagyon csendesen múlnak a napok. Tessenek csak itt belesni a portákra, amilyen takarosak. a legtöbbjük olyan üres. Kevés a gyerek, kevés a fiatal. Ez itt az emődi Ófalu, errefelé nemigen építkeznek az újházasok. Lefelé húzódnak mind, ahol üzletek vannak, posta, takarékszövetkezet, a központ ugye... Én már aláírtam A két kút közül az egyik már csak látványként szolgál, ellenben a kékre festett, nyomós közkút alá helyezett vederbe már zubog is a vezetékes viz. Faragó Pálné már emelné, aztán jöttünkre maga mellé rakja a vödröt. — A hozzájárulás? Hát... mondhatjuk így is. Éppen tegnap jártak errefelé a népfrontosok vagy tanácstagok, már nem is tudom... Jártak házról házra, hozzánk is bejöttek. Volt náluk egy papír, olyan nyomtatványféle, no, azon volt felsorolva, hogy ha fizetek, hát miért is fizetek. Mint amikor az ember elé odateszik az étlapot... — És milyennek tartotta a „kínálatot”? — Nézzék, énnékem, meg az uramnak már A kerekes kutak „nyugdíjazására’' nem egy helyen még éveket kell várni Talán kapunk kedvezményt Gál Istvánná és férje egészen biztos, hogy nem fog fizetni településfejlesztési hozzájárulást. Ami nem azt jelenti, hogy ne vállalnának Ernőd közterheiből. Ám aki egy olyan jelentőségű beruházásból, mint a szennyvízcsatorna-építés, jócskán kiveszi részét, méltányos, hogy a másik teher alól mentesítve legyen. Így is 7000 forintot kellene fizetniük a csatornára való csatlakozás fejében. Pontosabban, hogy csatlako'ztat- ják-e az udvari derítőjüket a vezetékre, az nagyrészt rajtuk áll, ám a csatornázás költségeiből mindenképp részt kell vállalniuk. A csatlakozó vezeték árkának kiásása, a csövek elhelyezése, befedése persze majd újabb pénzekbe kerülnek, óm ennek fejében, mint Gál Istvánná elmondja, a helyszíni szemle után a tanács elengedheti ennek a 7000 forintnak a felét. Igaz, még így is tetemes a költség, amelyet majd Gáláknak viselniük kell. Ám az sem jobb, ha húzzák-halaszt- ják a vezetékre való csatlakozást. A portán lévő derítőt is üríteni kell, így hosz- szabb távon csak olcsóbb megoldás a vezeték. Ám két gyermekük közül az egyik már elköltözött Ernődről, s a nagylány is elfelé kacsingat, a szülők pedig nem szívesen költenének még további pénzeket a házra, még ha ezzel az ingatlan értékesebbé is válik. Miként zárul majd Gálák ügye, az még a következő hetek kérdése. Ám az megnyugtató, hogy Ernődön minden egyes, fizetésre kötelezhető ingatlan tulajdonosának helyzetét alaposan megvizsgálják, s minden család dolgában külön-külön döntenek: fizessenek-e település- fejlesztési hozzájárulást, illetve milyen módon járulnak hozzá a nagyközség gyarapodásához. sarlósára talán futja belőj a maltert már saját kell keverni, mi több, “ sem jön a kőműves- Hogy a kerítésjavitási'ő) tisztításról, udvarsöpréső, ne is beszéljünk. És í még azok a munkák seriig nek egyszerre. Hiszen *1 kell a seprűhöz is, de uglp nyi a kutat merő vödörhő a kerítést foltozó dróthoz^ De melyikkel kezdjük?a V&sszony a kiskert kérj. megreparálásához ragasz^ gazda inkább a házat val; nagylány az udvart söl össze (a kacsák piszkába untalan belehág), vagy 'r pucoltatná, hiszen a zöl*e zében még csak fürödni hét. Tessék igazságot téri,, A képzeletbeli udvar* csak azért írtuk le, hói' gégével talán sikerül ér?* ni, miféle gondok szoM manapság a megye köij, száz településének » A háztető cserepeit nemrégiben bontotta meg a szél. Az egyik ablaktábla betörten áll, alatta, a falról ölnyi darabokban mállik a vakolat. Az udvarra nyíló ajtó nehezen jár, becsukni pedig úgyszólván lehetetlen. A kiskert virágágyásai között csirkék kapirgálnak — imént szöktek be a foszlott drótkerítésen át —, odább, a kút körül csupa gubanc kutya kacsákat hajkurász. Azok ijedten verdesnek szárnyukkal, össze- össze rondítják az amúgy is koszos udvart. A kútkáva darabja beszakadt, elmerült a tisztításra váró zöldes vízben. Odább, hátul a szemétdomb már szinte az egekig ér. A csalód a diófa alatt, terített asztalnál ül. Esznek, tanácskoznak közben. Miként lehetne rendet csinálni a portón. Kiforgatják zsebeiket, az előkerült pénzeket csomóba gyűjtik az egyik szalvétán. Kiderül, hogy üvegezésre, meg a hiányzó cserepek megváKalapolnék is, ha... Rublinszki Bertalanék udvarán már ponyvára terített, száradó dió hirdeti az őszt. Lánc van, kutya nincs, ellenben a pirinyi ól láttán elcsodálkozom, mekkora méretű ebnek szolgálhat ez lakhelyéül... Pedig, mint később kiderül, ez is tételként szolgál ám egy papiroson, amit az emberek úgy hívnak: adóív. Az idős házaspár egyedül él a házban. A három gyerek közül csak egy fiú marad helyben, a másik Isaszegre, a lányuk pedig Miskolcra költözött. Kérdésemre az asszony tanácstalanul néz a férjére, akinek arcát paprikapirosra színezi az indulat. — MÁV-nyugdíjas vagyok — dobol ujjaival az asztalon Berci bácsi —, havonta 4400 forintot hoz szelvényen a posta. Ebből a pénzből élünk ketten a feleségemmel. Én ehhez az egészhez még nem sokat tudok hozzáfűzni •.. Ma egy hete, hogy hívtak a tanácshoz, de nem volt érkezésem menni. Az öcsém, aki tanácstag, magyarázgatta nekem a dolgokat. — Akkor csak tudja Berci bácsi, mi a fejlesztési hozzájárulás lényege, és talán arról is hallott, menynyi az „indulási” összeg? — Ide figyeljen aranyoskám! — fakad ki most már leplezetlenül Rublinszki Bertalan. — Ha már a fejlesztésről van szó, hadd mondjam el, hogy itt a Dózsa György utcában szinte mindent mi csináltunk, önerőből. A saját két kezünkkel. A járdát, az utcai világítást, állítgattuk az oszlopokat, húzgáltuk a vezetéket... Na, a szennyvizet bevezették, arra meg fizetjük a havi 117 forintot. Nem hiányzik az emberekből a jó szándék, csak lássák az eredményét. Csakhogy aki egyszer megégette a száját, az már óvatosan fújkálja a levest... Mert itt van az út ügye. Ernődön száz év múlva sem lesz tisztességes út, amit ma megcsinálnak, azon két év múltán már a nyakát töri az ember •.. — Erről nem a tanács tehet... — Nem? Erről lehet, hogy nem! De azért az mégis meglátszik az utak állapotán, melyiken lakik „nagyember”, mert ott bitumenes út vezet a házhoz. — Miért ilyen sérelmes ez út-ügy Berci bácsinak? — Azért, mert amikor a vizet bevezették, én odaáll- tam a tanácselnök elé, és azt mondtam neki: „Ide figyelj, Elek! Én a sapkámban szedem össze a pénzt a népektől, csak legyen víz a pincesornál, a keresztfánál, csináljanak oda csapot. A sok öregembernek ne görcsöljön a keze a kannacipeléstől.” Hát azóta sem lett semmi belőle! — Novemberig mégis le kell tenni valahová a voksol ... — Leteszem én maga elé ezt a papírt — simítja szét előttem a Rublinszki névre szóló, kunkorivá gyűrődött adóívet Berci bácsi. — Olvassa csak a tételeket! Házadó, ebadó, borforgalmi adó, háztáji és kisegítő gazdaság jövedelemadója, mezőőri járulék, községfejlesztési járulék ... összesen 1338 forint. Nem tudom, mennyivel többet kell majd fizetnem a 300 forintos községfejlesztési hozzájárulásnál. Érzésem szerint jóval többet •.. Hát majd jól meggondolom én ezt a beleegyezést ...
