Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. október 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Csökken a kereslet a cement iránt Ásó kontra balta, avagy... A csökkenő kereslet ellenére folyamatos a termelés a gyárban. A diszpécserközpontban állandóan figyelemmel kísérik az üzem­menetet. Úgy gondoljuk, rendkívül aktuális mostanság a szőlő­ről. a gyümölcsről, a szőlő- és gyümölcstermesztésünk je­lenlegi helyzetéről elmélked­ni. A téma időszerűségét nem csupán, sőt egyáltalán nem az a tény indokolja, hogy mindenfelé az országban ezekben a hetekben történt, történik a szőlő, a szilva, al­ma, körte és még sok más gyümölcsléiének a betakarí­tása; illetve, hogy egy-kél hét múlva újra kinyitnak a faiskolai lerakatok, szaporí­tóanyagot árusító árudák, s megkezdődik az őszi telepí­tési szezon. Sokkal inkább azok a fel­erősödő negatív tendenciák adják a téma időszerűségéi, amelyekből arra következtet­hetünk, hogy nem megnyug­tató a helyzet, sőt mondjuk ki nyíltan: nincs rend a sző­lő- és gyümölcstermesztés — szóval a kertészeti kultúrák­nak ezen a vonalán. Miről is van tulajdonkép­pen szó? Mindenekelőtt ar­ról, hogy néhány éve e terü­leten is felbomlott az az egyensúly, arány a telepítés és kivágás vonatkozásában, amely, ha nem áll helyre, előbb-utóbb nem csupán ex­portfeladataink teljesítését, hanem ellátási biztonságun­kat is veszélyezteti. Magya­rul: mezőgazdasági nagyüze­meink — Borsodban leg­alábbis ez a jellemző kép —, szívesebben nyúlnak a fát kivágó baltához, mint a facsemetét, a szőlőt elültető ásóhoz. Következésképp év­ről évre csökken, zsugorodik az a terület, amelyen meg kellene termesztenünk a gyümölcs- és szőlőszükség­leteinket. Ezen állításunkat adatok­kal is alátámasztjuk. A gyü­mölcságazatban az 1984. évi 74 hektár (zömében bogyó­sok;, telepítésével szemben 207 hektár ültetvényben dől ■ gozott a fűrész és a balta. Idén sem javul a helyzet. Az eddigi Í4 hektár telepí­téssel szemben eddig 106 hektár kivágására adtak ki engedélyt. Ezt az aiányt eset­leg (hangsúlyozzuk: esetleg) javítja az a 30 hektái őszi telepítés (szilva, körte), amit a baktakéki tsz, illetve a Bodrogközi Állami Gazda­ság tervez. (Ám, mivel terv­ről van szó, korántsem biz­tos, hogy realizálódik is.) S mit mutat a kép a szőlő vonalán? Tavaly a 100 hek­tár kivágással szemben ugyan még 126 hektái t telepítettek (ebből egyéni 20, szakcsopor­ti 68 hektár volt), idén vi­szont (ebben a kemény téli fagyok is közrejátszottak), a várhatóan kivágásra kerülő újabb 100 hektárral szemben mindössze 23 hektár betele­pítése remélhető. S félő,' hogy jövőre — az idei csap­nivalóan rossz termés és a ráfizetés miatt — az arány tovább romlik, s az eddigi­eknél is többen hagynak fel a szőlőtermesztéssel. Az okok vizsgálata sokirá­nyú, mélyreható elemzést kí­ván. Természetesen, az min­denki előtt világos, hogy termelőüzemeinket egy-egy, a. gyümölcstermesztés, vagy a szőlőágazatot érintő döntés meghozatalakor nem valami­féle divathóbort, szeszeiy, de még csak nem is a dolgok Az év még hátralevő he­teiben több vasúti járművel — vasúti kocsikat, mozdo­nyokat és motorvonatokat — ad át megrendelőinek a Ganz-MÁVAG, s ezzel nagy értékű szerződéseket telje­sít határidőre. Újabban sínautóbuszok el­adásáról is tárgyalnak a tu­néziaiakkal, ezeknek a jár­műveknek a kocsiszekré­nyeit a jól ismert csuklós­buszok tervei alapján az Ikarus autóbuszgyár készi­könnyebbik végének a meg­fogása motiválja. Sokkal in­kább azok a problémák, ne­hézségek, amelyek napjaink­ban szövetkezeteink nagy ré­szében feltornyosullak: a szeszélyesen változó, szinte kiszámíthatatlan piaci hely­zet, az önerőből finanszíro­zott beruházásokra való kép­telenség, s legdöntőképpen a mindennapos pénzügyi gon­dok. A változó piachoz alkal­mazkodni ezekben az ágaza­tokban rendkívül nehéz. Le­het, hogy ma a telepítés pil­lanatában nagy kereslet mu­tatkozik erre, vagy arra a gyümölcsléiére, de megma- rad-e ez. az érdeklődés 'há­rom év múlva is, amikor az ültetvény termőre fordul? Vagy mi lesz, mondjuk tizen­öt év múlva? Ültetvényeket általában húsz-huszonöt, sőt harminc évre telepítenek. Következésképp a szőlő, vagy a kajszi nem olyan, mint például az árpa: ha nincs kereslet iránta ma, jövőre mást vetek a helyébe. Mielőtt egy nemleges dön­tés ebben a témaköiben meg­születik. meggyőződésünk, hogy szövetkezeti vezetőink számolnak. Kiszámolják, mennyibe kerülne, ha..., ha belevágnának. Mennyibe ke­rülne a melioráció (állami támogatás mellett sem olcsó, főleg, hogy ennek százaléka még csökkent is a korábbi évekhez képest): mennyibe a szaporítóanyag, maga a telepítés. Bekalkulálják azt is, hogy egy-két évig csak a gondozás költsége jelentkez­ne. S ez a költség később sem — a termőre fordulás után sem — csekély. Szak­emberektől hallottuk, hogy egy év művelési költsége sző­lő esetében, egy hektárra ve­títve, 50—70 ezer forint kö­rül mozog. Azután nyilván­valóan azt is mérlegelik, mi­lyen nagy kockázati tényező az időjárás, a jég, a fagy, illetve egy-egy ültetvény lé­tesítése milyen sok kézi­munka-erőt, szervezést, s év­ről évre dráguló növényvé­delmet igényel. S mindezek­kel szemben, sok esetben csu­pán a piaci kiszolgáltatott­ságot tudják állítani. Mert nem csupán az állami tá­mogatás csökkent a tényle­ges költségekhez viszonyít­va, a felvásárlási ár és a tényleges költségek aránya is módosult, mégpedig az előbbi rovására. Szóval a képlet egyik ol­dalán ez áll. És a másikon? Az előbbiek konklúziója­ként nem akar (vagy csak alig) gyümölcsöt, szőlőt te­lepíteni megyénkben a nagyüzem. S ez a helyzet ott alakult ki, ahol az őszi­barack kivételével szinte minden gyümölcsféle siker­rel termeszthető! Sőt, egyik- másik (cseresznye, kajszi) országosan is kiváló minő­ségben! Ám, hogy ennek el­lenére csökken a kedv, az annak ékes bizonyítéka: a természeti adottság, a ked­vező fekvés — bár nélkü­lözhetetlen — önmagában édeskevés. Az ültetvények sajátossá­ga, hogy a termelési biz­tonság érdekében minden évben annyi területet be kell(ene) telepíteni, mint amennyi kivágásra kerül. ti, s ezeket a Ganzban sze­relik majd vasúti alvázak­ra. A sínautóbuszok iránt más országokban is érdek­lődnek, egyebek között Ma­laysiában, ahol már néhány hónapja próbajáraton tesz­telnek ilyen Ganz—Ikarus járművet. A legjelentősebb megren­delők közé tartoznak a ju­goszláv vasutak; az idén 15 dízel-villamosmo^don.vl ren­dellek a Ganz-MAVAG-lól. ahol ilyen mozdonyokat, Ezt nevezik a szakmában rotációnak. Tomasouszki Andrástól, a megyei íőker- tészlöl hallottuk: az lenne az ideális, ha 15—20 száza­lék körül alakulna az új te­lepítések aránya. Tessék számolni! Megyénk jelenle­gi ossz szőlőterülete 13 ezer 862 hektár, a gyümölcsé 7 ezer 216 hektár... Nem kis terület ez, talán sokan úgy vélik, az az egy­két száz hektáros évi csök­kenés nem is annyira vé­szes. Tulajdonképpen nem is ez a veszélyes elsősorban — bár tagadhatatlanul az is —, hanem sokkal inkább az. hogy alig van új telepítés! Következésképp az ültet­vényállomány évről évre öregszik, termőképessége csökken. A mostani egy-két száz hektáros kivágások né­hány év múlva bizony meg­duplázódhatnak. Különösen aggasztó a helyzet az alma vonalán. Ez a legfontosabb gyümöl­csünk. A 7216 hektárból 4600 hektár az almás össz­területe. A lakossági ellátás melleit exportra is jelentős mennyiségei kell termeszte­ni. Szakemberek prognózisa szerint, itt várható a jövő­ben a legtöbb gond. Nap­jainkban Borsodban nem akar senki almát telepíte­ni! A meglevő ültetvényál­lomány termelői potenciál­ja ugyanakkor csökken. Nyilván a lakosságnak is feltűnt, hogy kél-három év­vel ezelőtt még a szedd ma­pad mozgalomban az alma ára 3,50—5,00 forint között alakult. Ma a legolcsóbb ár 5 forintnál kezdődik! Minden bizonnyal e ker­tészeti ágazatok gondjait, problémáit az érintettek, ér­dekeltek elemzik, értékelik. S jóstehetségnek sem kell lenni hozzá: sok mindenben ál is értékelik. A termesz­tés egész vertikuma, a te­rület meliorálásától a vég­termék-értékesítésig, a ma­gasabb fokú feldolgozásig ugyanis érzésünk szerint megköveteli a korszerűsí­tést, a módosítást. Ilt-ott megyénkben már felbukkant egy-egy reménysugara a szakcsoporti lag szervezett, s a feldolgozóipar által koor­dinált termelésnek, elsősor­ban a bogyós gyümölcsűéit (málna, szeder, fekete ri­biszke) vonalán. Ezek a pi­ac igényeinek figyelembe­vétele mellett a termelési kedvre, termelési biztonság­ra építenek. S tulajdonkép­pen ez az egész gyümölcs­termesztésnek alfája és ómegája. Reméljük, hogy ezek, a még csak részben kiforrott és elvétve előfor­duló példák kiinduló ala­pul szolgálhatnak a gyü­mölcstermesztésünk helyze­tének átértékelésekor, jövő­jének megtervezésekor, a fejlődés útjának helyes ki­jelölésekor. Egy biztos: lép­ni kell. s lehetőleg jó irány­ba! Ellenkező esetben — megyénkben mindenképpen — tovább romlik az ültet­vényállomány. Márpedig a közmondás azt tartja a ker­tészről: amilyen a fája, olyan az almája. Ügy gon­doltuk: mindenki szép és elegendő almát, gyümölcsöt szeretne. Hajdú Imre már vagy 20 éve nem gyár­tottak. A gyárban vala­mennyi mozdony elkészült, az utolsót néhány nap múl­va adják át partnerüknek. A mozdonyt a magyar mér­nökök a belgrádi vasút szakembereivel közösen ter­vezték meg, a mozdonyok villamos egységeit a Ganz Villamossági Művek állítot­ta elő. A dízel-villamosmoz- donyokért a- jugoszláv part­ner Zastava személygépko­csikkal fizetett. 1986-ra to­vábbi 16 mozdonyt rendel­lek a Ganztól, amelyek el­lentételeként szintén gépko­csit szállítanak majd. — Amikor alig volt. szin­te megöltek érte bennünket, most viszont korlátlan meny- nyiségben tudnánk szállítani, mégsem kell a termékünk — kesergett a napokban Bárdos József, a Cement- és Mész­művek Hejőcsabai Gyárának üzemgazdasági osztályveze­tője. Mint Ismeretes, az év eleji energiakorlátozás igen sok üzemet nehéz helyzet elé ál­lított, és jelentős termelés- kieséssel kezdtek az éves terv megvalósításához. A ce­mentgyárban is csökkentett tervet határoztak meg 1985- re, amelyet teljesíthetőnek tartott a gyári kollektíva. Mára azonban megváltozott a kép, s már bizonyosra ve­hető, hogy minden erőfeszí­tés hiábavalónak bizonyul. — A kialakult helyzet nem gyári okokra vezethető visz- sza, mi egész évben egyen­letesen termeltünk, s min­denkor teljesítettük a meg­rendeléseket. Egész egysze­rűen arról van szó, hogy csökkent a cement iránti igény, s ez meghiúsítja ter­veink valóra váltását. A ke­reslet csökkenése a III. ne­gyedév közepétől éreztette hatását. Amíg júliusban túl­teljesítettük időarányos ter­vünket, szeptemberben már lemaradást regisztrálhattunk. A kilátások ma sem bizta­tóak, az igénycsökkenés to­vább folytatódik, egészen az év végéig. Értékesítési gond­jainkon már az sem segít, ha az őszi mezőgazdasági munkák befejeztével esetleg még élénkülés következik be a piacon. _ Milyen mértékű elma­radásra számítanak? — Felméréseink szerint de­cember 31-ig mintegy 50 000 tonnás elmaradásunk lesz a módosított tervhez képest. Pénzügyi tekintetben ez to­A Mezőgazdasági Szövet­kezetek Megyei Szövetsége: a TESZÖV. illetve a megyei KISZ-bizottság az idén is meghirdette a már hagyo­mányosnak tekinthető ter­melési. aratásszervezési és kombájnolási versenyt. Mint azt Hartman Bálint, a TESZÖV titkára a díjki­osztó ünnepségen, szerdán elmondta, sajnos ez évben nem takarítottunk be re­kordtermést sem őszi búzá­ból, sem tavaszi árpából. A kalászosoknál már az el­múlt ősz kedvezőtlenül in­dult, hiszen az akkori hű­vös, csapadékos időjárás kö­vetkeztében a mezőgazdasá­gi üzemek későn tudtak vet­ni, majd a már sokat emle­getett rendkívül hideg tél, hűvös tavasz hátráltatta e vábbi 40—50 milliós nyere­ségcsökkenést jelent majd! — Korábban gondjaik vol­tak a vasúti szállítással, most milyenek a kilátások? — A keresletcsökkenés mellett a meglévő vasúti- kocsi-ellátottság is súlyosbít­ja a helyzetet. Zsákos kisze­relésű cementünkből például mintegy 5000 tonna kiszállí­tását nem tudjuk megoldani. Két hete várunk arra, hogy növények fejlődését. Nyár elején már tudtuk, ke­vesebb gabona terem meg a határban, mint ameny- nyit a mezőgazdasági üze­mek terveztek. Így tör­ténhetett, hogy nagyobb te­rületről kevesebb őszi búza, tavaszi árpa kerülhetett a magtárba, mint tavaly. Az idei termelési, aratás- szervezési és kombájnolási versenyre harminchét szö­vetkezet nevezett. A ver­senybizottság a beérkezett termelési eredményeket két kategóriában: mint kedvező és kedvezőtlen adottságú kö­rülmények között gazdálko­dó üzemeket értékelte. így a verseny eredménye a kedvezőtlen kategóriájú szö­vetkezeteknél őszi búza ter­melésben első a homrogdi a MÁV vagonokat küldjön a gyárba. — „M észfronton” hogyan alakultak az eredmények? — E téren nincs okunk a panaszra, van igény a mész- re. Természetesen sokat je­lent az, hogy az éves 113 000 tonnás mennyiség 60 száza­lékát a Lenin Kohászati Mű­vek veszi át, a fennmaradó mennyiség pedig a kisfo­gyasztók körében talál gaz­dára. (csákó) Új Élet Termelőszövetkezet, második a tiszakeszi Tisza- menti Termelőszövetkezet, harmadik az olaszliszkai Gazdász Termelőszövetkezet. A kedvező adottságú ter­melőszövetkezetek közül első a szentistváni VII. Párt- kongresszus Termelőszövet­kezet, második a mezőkö­vesdi Matyó Termelőszövet­kezet, harmadik az Arany­kalász Termelőszövetkezet Mezőkeresztesről. A tava­szi árpa termelési verseny­ben a kedvezőtlen adottsá­gú termelőszövetkezetek kö­zül első a homrogdi Új Élet Termelőszövetkezet lett, és ezzel az eredményével a versenykiírás értelmében el­nyerte véglegesen a vándor­serleget. Második a tisza- palkonyai November 7., míg harmadik a tolcsvai Békehar­cos Termelőszövetkezet. A kedvező adottságon gazdál­kodók között első a hejőke- resztúri Hejőmenti, második a mezőkövesdi Matyó és harmadik a szentistváni VII. Pártkongresszus Termelőszö­vetkezet lett. A kombájno­lási versenyben SZK—5 tí­pusú kombájnon a sályi Dargai Sándor nyert, E— 512-esen első Szakolczai Sándor Taktabájról, második Kovács Sándor Fancsalról, harmadik Tuza Zoltán Csok- vaományról. John Deer, Bí­zón, E—514-es, CD 80—100- as tipusú gépeken első Széli Attila Borsodivánkáról, má­sodik Csizmadia Ferenc Ároktőről, harmadik Zelman István Monokról. Az E—516- os a Bizon G típusú kom­bájnnal, a legjobb Gáspár Gáspár lett Mezőkövesdről, a második Sallai Béla Árok­tőről, a harmadik Czibak András Tiszaladányból. Claas Dominátor 105, 106-os gépe­ken első Földvári István Monok, második Topa Sán­dor Hejőpapi kombájnosa. A legfiatalabb kombájnos címet, valamint a KISZ KB díját Kovács Sándor fancsa­li kombájnos nyerte, aki ti­zennyolc évesen munkájával a felnőtt és tapasztalt kom- bájnosok megbecsülését is kivívta. Sínautóbuszok exportra Aratóverseny ’85 — bca — Szerelők ...szeretjük mi a gyümölcsöt igazán?

Next

/
Thumbnails
Contents