Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-13 / 241. szám

1985. október 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Utcákról, terekről Néhány héttel ezelőtt egy mesét mondtam el a „Hét­fői levél" cimii rovatunkban. Tömören: környezetünk tisz­taságáról elmélkedtem, anél­kül, hogy különösebb listát állítottam volna fel, hol, mi­lyen szeméthegyekkel, hulla­dékokkal bosszantjuk egy­mást. A levélre levél érkezett. Au- gusztinné Timár Éva miskolci olvasónk azt vette ki soraim­ból, hogy beletörődöm a mindenhol fellelhető szemét burjánzásába ... Más dolog beletörődni és megint más dolog tehetetlenül szóvá ten­ni a tapasztaltakat... Még­is, volt nekem is olyan ér­zésem, hogy pusztába kiál­tott szó minden mondatom, hiszen nem először gyiirkőz- tünk neki lapunk hasábjain, a város lakóinak, vendégei­nek nemtörődömségét osto­rozni. Oivosónk levelében több al­földi jó példát idézett, me­lyeket kirándulásai alatt volt szerencséje tapasztalni. Ezekből kiderül, hogy ahol a szeméttárolók, parkok, pihe­nők rendben vannak, ott az utas is körültekintőbben visel­kedik, szinte kényszerítve ér­zi magát, hogy ne szemetel­jen ... Hogyan lehet ezt elérni? - sejlik sorai mögött a kér­dés és tapasztalatcserét ja­vasol. Az az érzésem, hogy nem tapasztalotcsere hiányzik, ha­nem valami más . . . például közszemlélet, közgondolko­dás, ami minden egyes em­ber igényességéből adódik össze. Ezt semmiféle tapasz­talatcsere nem pótolhatja. Ugyanis ha szétnézek Mis­kolc utcáin, látnom kell, hogy vön itt szemetesedény mér bőven. Nemcsak a fő­utcán, hanem a mellékut­cákban is, a boltok előtt... több ABC-áruház környékén például 4-5 szemetesedényt is összeszámoltam. Van ... lenne tehát, hová szemetel­ni. Mégis ... megszámlálha­tatlan azoknak a szeméthe­gyeknek, szétfolyó, szétrepü­lő, szétterülő szeméttörmelé­keknek a száma, melyek be- tarkítják, már-már ellepik az utcákat, játszótereket, parko­kat. Ehhez a jelenleginél jóval nagyobb apparátussal felvo­nuló utcaseprők, közterület- fenntartó szakemberek (hogy szakszerű legyek), sem len­nének elegendők. Azt is mondhatnám, hagy vala­mennyiünknek, Miskolc két­százezer lakosának kellene utcaseprőnek is lenni... és talán elmúlna az olvasónk által kifogásolt letargikus belenyugvásunk ... Nem új dolgot találok én ezzel ki, hiszen közmondás is van: mindenki seperjen a maga portáján .. . (szendrei) Tanácsülés és továbbképzés Szerencsen A korai kezdés ellenére szép számban gyűltek össze Sajószentpéter lakói azon a falugyűlésen, melyen a Ha­zafias Népfront és a nagy­községi tanács elmúlt ötévi munkájáról adtak számot. A gyűlést levezető elnök, dr. Zelena János köszöntője után dr. Boái Antalné, a HNF nagyközségi bizottságá­nak titkára ismertette ered­ményeiket, így például a békegyűlések szervezését. Gazdaságpolitikai tevékeny­ségük közé sorolandó az a nagyarányú társadalmi mun­ka, amelyet a helybéliek la­kókörnyezetük szépítésére, tisztántartására, a nagyköz­ség útjainak, járdáinak épí­tésére szerveztek. Ennek az önkéntes munkának az érté­ke egyébként öt esztendő alatt meghaladta a 46 mil­lió forintot. A Hazafias Nép­front és a vöröskeresztes szervezet nevéhez fűződik a Tiszta üzem elnevezésű moz­galom megszervezése, amely­be ma már csaknem vala­mennyi, környéken dolgozó intézmény bekapcsolódott. Sajószentpéteren sok ci­gány él. A velük való törő­dés — sok más szervhez ha­sonlóan — a népfrontnak is feladata. Ennek jegyében számos találkozón, felvilágo­sító előadáson hívták fel fi­gyelmüket az egészséges életmódra, a beiskoláz­tatás fontosságára. Lehető­ségeikhez mérten azért is igyekeztek, hogy javul­jon e néprétegnek a mun­kához való viszonya. A népfrontaktívák sokat tet­tek annak érdekében, hogy szaporodjon azon találkozók­nak, fórumoknak a száma, melyek alkalmas színterei a politizálásnak, szűkebb pát­riájukat és az országot érin­tő gazdasági eredmények megismerésének. Segítséget jelentettek ezek az összejö­vetelek a lakóhelyi politikai közélet fejlesztésében. A pártnapokhoz kapcsolódóan. Az elmúlt héten ülést tar­tott a szerencsi tanács. Az első napirendi pont a város és vonzáskörzete törvényes- sági helyzetéről szóló tájé­koztató volt, melyet dr. Vi- sóczki Kálmán vezető ügyész ismertetett. Kiemelte: az el­telt öt esztendőben a törvé­nyességi helyzet szilárdult. Azonban szaporodott a va­gyon elleni bűncselekmények száma, ezen belül is a bi­zonylati fegyelem lazaságából adódó gazdasági bűncselek­mény. Az őrzési hiányossá­goknak betudhatóan egyre több lakásba, hétvégi házba törnek be. A legsajnálatosabb tény, hogy a gyermek- és fia­talkorú bűnelkövetők száma sem csökkent. A közlekedési bűneseteknél első helyen sze­repel az ittasság, és a gyors­hajtás. Szó esett az ülésen a Bűnmegelőzési Társadalmi Tanács tevékenységéről, me­lyet hasznosnak, és szüksé­gesnek könyveltek el. El­hangzott az is, hogy a bűn- cselekmények ellen össztár­sadalmi szinten kell fellépni. A tanács a továbbiakban megvitatta a VII. ötéves ta­nácsi fejlesztési tervkoncep­ciót, valamint Szerencs vá­ros általános rendezési terv­programját. Pénteken, a városi pártbi­zottság épületében egynapos felkészítést, továbbképzést tartottak Szerencs és von­záskörzete pártpropagandis­tái, KISZ képzésfelelősei, szakszervezeti propagandis­tái, és TIT-elöadók részére. Feldolgozták, megbeszélték a XIII. kongresszus határoza­taiból adódó feladatokat, majd időszerű kül- és kato­napolitikai kérdésekről hall­gattak meg előadást. emelkedett szólásra. Jaskó István például a közrend és közbiztonság olykor tűrhe­tetlen állapotát kifogásolta, majd javasolta, a szemét­szállításhoz kapcsolódva — amelyet szerződés értelmében a kazincbarcikai GAMESZ dolgozói végeznek — hasz­nos lenne nyáron, bizonyos időnként végiglocsolni az ut­cákat. Sokak örömét szolgál­ná. Sikora István arra hívta lel a figyelmet: támogassák még jobban a lakók a ta­nácstagok munkáját, akik a közösség ereje nélkül nem képesek eleget tenni, meg­felelni választott tisztségük­nek. Szoták Miklós valósá­gos listát olvasott fel a falu­gyűlésen, tolmácsolva a kör­zetében élők gondját. Egye­bek között a szemétszállítás hiányosságait bírálta, ha­sonlóan az ülepítők tisztítá­sánál tapasztalt visszaélé­sekhez. Bajáki Józsefné a mentő- állomás dolgozóinak nevében kérte: tegyék ki az új lakó­telepek házaira a számokat. Ne kelljen kóborolni össze­vissza, különösen sürgős ese­tekben, hogy végre megta­lálják a hívót, a segítségre szorulót. Elmondta: a Szondi és a Bocskai utcákban olyan sötét van, hogy a gyerme­kek kíséret nélkül szürkület­kor már nem járhatnak ar­ra. Molnár Julianna szerint többen eljöhettek volna erre a falugyűlésre, hiszen vala- mennyiüket érintő témákról esett szó. Érthetetlen az ér­dektelenség. Mint ahogyan a türelmetlenség is, melyet né­hány hozzászólásban felfede­zett. A falugyűlés a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának, elnökségének és tisztségviselőinek megválasz­tásával folytatódott. A bi­zottság elnöke Gy. Nagy An­tal, alelnöke Furmann Lász­lónk. és Plopp László, titkára dr. Bódi Antalné lett. Monos Márta Robbantás után érkezik a mészkő az őrlöműbe, (képünkön), majd az osztályozó rostákra. Kőbánya a tó fölött Hogy itt mindig jó kő volt, azt már a falu neve is jelzi: Meszes. Nem véletlen tehát, hogy a község hatá­rában, a víztározó fölött ala­kította ki mészkőbányáját a Szalonnái Tókörnyéke Ter­melőszövetkezet. Kezdetben a gyenge termőhelyi adott­ságú gazdaság még annak is örült, hogy a bányászatra jogot kapott, ugyanis beru­házni nem nagyon tudott. A lehető legprimitívebb eszkö­zökkel, s módszerekkel in­dult meg a termelés, ám a jó minőségű kőre hamarosan felfigyeltek. És nemcsak a környéken! Némedi István, a szövetkezet elnöke nyíltan kimondja: — Egyedül ez a termék, amit ezen a tájon nem tud zsarolni az időjárás, mindig gazdaságosan eladható. Nem véletlen tehát, hogy szövet­kezetünk mindig azon igye­kezett, hogy a bánya terme­lését növelni tudja. Sajnos a tőkehiány a fejlesztés állan­dó gátjává vált, nem tud­tunk kiszabadulni a pénzte­lenség fogságából, pedig ma is kétszer több kőre tarta­nának igényt, mint amit nyújtani tudunk. Az elmúlt években — a megyei tanács segítségével — hathatós anyagi támoga­tással, több millió forintért sikerült egy olyan osztályo­zóberendezést megvásárol­ni. s termelésbe állítani, amely öt frakcióban tudja osztályozni a lerobbantott, megőrlött anyagot. Eddig. rácsos rosta felett, kézzel, nagy kalapáccsal tudták csak széttörni a követ, ért­hetően erre a fizikai mun­kára alig akadt jelentkező. De az osztályozómű megol­dotta ezeket a gondokat, s természetesen fokozódott a minőségi színvonal, s egyben a bánya termelése is. A két műszakban dolgozó bányá­nak, a 12 millió forintért el­készült berendezés biztos piacot jelentett. — Mintegy 130 ezer ton­nát értékesítünk évente a meszesi hegyből. Érdekes módon a legnagyobb prob­lémát nem a; kő eladása, ha­nem elszállítása jelentette. Viszont, idén sikerült meg­egyeznünk a MÄV-val. s a helyi üzemekkel, így nem­csak depót, hanem vagono­kat is kapunk, hogy a kö­vet a megrendelőkhöz pon­tosan el tudjuk szállítani. Mert ez közel sem mind­egy. Ugyanis a hagyomá­nyos vásárlók mellett, mint a kohászat, újabb megren­delők is igényt tartanak, er­re a minőségileg kiváló kő­re. Például a szerencsi, vagy a távolabbi kábái cukorgyár, ahová viszont minden késedelem nélkül, a kam­pány által programozott idő­ben kell szállítani a mész­követ. — Ügy tűnik, pontossá­gunkkal sikerült versenyben maradnunk. De hozzá kell tenni, a felmérések, s piaci igény alapján a jelenlegi mennyiség kétszeresét is el tudnánk adni. Sokat jelen­tene gazdaságunknak, hi­szen ez az egyedüli nyere­séget hozó ágazatunk. Bőví­teni kellene az osztályozó­művet, gépkocsikat és rako­dókat kellene vásárolnunk. Sajnos nincs miből. Mi úgy gondoljuk, ha még egyszer kaphatnánk egy hatmillió forintos támogatást, akkor tartósan nyereségessé tud­nánk tenni itt a Rakacai-tó mellett gazdálkodásunkat. Ez nem is kis dolog, hi­szen az elmúlt években ál­talában pénzügyi veszteség­gel, s alaphiánnyal zártunk. Az idei év sem lesz kivé­tel. Hogy a bánya mennyire jól működik, azt azok a gépkocsik bizonyítják, ame­lyekkel ötpercenként az or­szágúton találkozhatunk. Az öt osztályba sorolt termék közül, egyedül a legkisebb frakcióval, a porral nem tudnak mit kezdeni, abból gyűlt fel 18 ezer tonna. Egy mosóval, amely eltávolíta- ná az agyagszennyeződést, keresett termékké lehetne varázsolni, ezt a súrolópor alapanyagot, de ezt is meg­akadályozza a tőkehiány. Pedig a meszesi hegy kin­cse, tartósan nyereségessé tehetné a kis termelőszövet­kezetet, amely talán, akkor több pénzt áldozhatna a me­zőgazdaság fejlesztésére is. — kármán — Fotó: Csákó Gyula Válasz cikkünkre: ír kihaló az r • Pontosan egy héttel ezelőtt szóvá tettük, hogy nem. kap­ható az üzletekben az ol­csóbb marhamáj. A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalat ugyanis — a megelőző napokban — hirdetést tett közzé, amely szerint a ko­rábbi, 56 forint helyett kilón­ként 40 forintért hozzák for­galomba ezt az árut, s az ol­csóbb marhamáj október 1- től minden hússzakboltban és tőkehúst árusító üzletben megvásárolható. A hirdetés nem mondott igazat. A mar­hamáj ugyanis hiányzott a boltokból. Magyarázatot Icz- kovits Lászlótól, a húsipari vállalat megbízott kereske­delmi igazgatóhelyettesétől kértünk. Válaszának lényege szerint ők több tonnányi készlettel rendelkeznek, ám az élelmiszer-kiskereskede­lem későn reagált, a megren­deléseket nem adták lel idő­ben. Ezért hiányzott az üz­letekből a marhamáj. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat áru­forgalmi osztályvezetője, Ambriskó Dezső levélben tá­jékoztatta szerkesztőségünket a kérdésről. Egyebek között megírja: „a marhamáj-érté­kesítési akcióról vállalatunk megkésve értesült a Borsod Megyei Allatforgalmi, és Hús­ipari Vállalattól. Ezért arról csak október 2-án tudtuk boltjainkat értesíteni. A meg­rendelések átfutási idejét fi­gyelembe véve boltjainkba csak abban az esetben jut­hatott volna időben a marha­máj, ha azt a szállító a szo­kásos napi belsőség túrajára­tával kínálta volna, erre azonban megkésve került sor. A cikk megjelenését kö­vetően a szállítóval újra egyeztettünk és intézked­tünk, hogy az engedményes marhamáj a legrövidebb időn belül minden húst árusító üzletünkben kapható legyen és az utánpótlás is folyama­tosan történjen.” Nem feladatunk eldönteni, hogy a két vállalat közül melyik a vétkes. A megké­sett időpontban elkezdődött marhamájeladási kampány­nak, az okok feltárásának azonban nem véletlenül szen­teltünk két rövid cikket. A kinyomtatott szó hitelét — a hirdetés esetében is — nap­ról napra számon kérik ol­vasóink. Ezért, de nemcsak ezért mindennap korrekt, reális információval kívá­nunk szolgálni. Másodszor, nem először tapasztalható, hogy a hirdetésekkel felcsi­gázott vásárlói igényeket az ipar, vagy a kereskedelem nem tudja kielégíteni. A ve­vők egyre érzékenyebbek az ilyen „pontatlanságra”, jogo­san. (udvardy) úgynevezett nagyközségi na­pokon ismertették a tanács terveit, felhasználva az al­kalmat arra, hogy meghall­gassák a megjelentek véle­ményét, javaslatát ez ügy­ben. Dr. Péter András, a nagy­községi tanács elnöke első­ként a VI. ötéves tervidő­szakra vonatkozó, majd a következő ciklus programter­vezetében szereplő feladato­kat ismertette az egybegyűl­tekkel. Szólt a már befeje­zett, Semmelweis úti lakó­telepről és a megkezdett, Pe­tőfi úti, „városias” építke­zésről. Említette: gazdasági nehézségeik miatt elmaradt az állami lakásépítés üteme a tervezettől, és módosul a határideje az 50 férőhelyes óvoda és a négytantermes Iskola átadásának. Mind­emellett változatlan gondot fordított a tanács az intéz­mények korszerűsítésére. Eredménye az öregek szociá­lis otthona — a régi szülő­otthon helyén —, avagy a rendőrség új épülete. Az em­lített időszakban építettek meg 3600 folyóméter hosszú vízvezeték-hálózatot és 7150 méter hosszú járdát. Ebben oroszlánrészt vállaltak a helybéliek társadalmi mun­kájukkal. A következő ciklusban mintegy félmilliárd forinttal gazdálkodhat a nagyközségi tanács. Ennek valamivel több mint a fele fejlesztés­re fordítható. Ebből, noha kevesebb lesz az állami la­kások száma (32 darab), folytatják majd a bánya­kolóniák szanálását és azok pótlására az új lakások épí­tését. Terv szerint 47 koló­niát számolnak fel ez idő alatt. A lakásállomány 80 OTP- és 250 magánerős új otthonnal gazdagodik majd. A kereskedelmi ellátás szín­vonalát javítja az új ipar­cikkáruház és a piac. Az elhangzottakat követő­en öt sajószen tpéteri lakos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents